GÁBOR DÉNES - A VÁLASZTOTT IDEÁL

Vámos Tibor
Számítástechnikai és Automatizálási
Kutató Intézet, Budapest

A névválasztás ideálválasztás. Vannak, akik hősöket választanak szimbólum névnek. Vannak, akik szenteket, vannak akik el nem ismert múltbéli alakokat, vannak, akik azért választanak valakit, mert világhíresség lett. E főiskola névválasztása egyfelől a világhírességnek szól, de nem ennek a mába is üzenő lényegét szeretném itt aláhúzni, erről, a mostani évforduló kapcsán is sok kitűnő előadás szólt, hanem Gábor Dénesnek a mérnöki, fizikusi, tudósi, feltalálói és felelős emberi mivoltához fűződő szimbólumokat.

A tudomány folytonossága és a felkészült elme

Három vonást emelnék ki. Az egyiket úgy foglalnám össze: “a szerencse a felkészült elmét segíti". A másikként a gondolatrendszerek alakításának úttörését említeném, harmadiknak pedig a felelős értelmiségi, felelős tudós magatartása.

Gábor Dénes mindig hallatlan szerénységgel tekintett eredményeire, hangsúlyozva azt, hogy ezek az eredmények egy hosszú folyamat során születtek. Itt Budapesten, amikor a Nobel-előadását, nem sokkal a Nobel-díj átvétele után az Akadémián megismételte, akkor azzal kezdte, hogy Young kísérletével tulajdonképpen megvetette annak az alapjait, amit Ő folytatott. Young bizonyítatta be, hogy fényt, fénnyel ki lehet oltani. Ugyanígy hivatkozott Bragg és Zernicke munkásságára, mintegy azt mutatva be, hogy a holográfia lényegében véve majdnem készen volt. Ez persze nagyon szerény csökkentése volt saját hatalmas hozzájárulásának, de ugyanakkor annak felmutatása, hogy az Ő valóban fordulatot jelentő eredményeit egy hallatlan mély és átfogó felkészültség alapozta meg matematikában, fizikában és kísérletező tudományban. Erről tanúskodnak a holográfiát megelőző és követő publikációi, szabadalmai, kísérleteinek szellemessége. 1962-ben látogattam meg őt londoni laboratóriumában, amikor még természetes fénnyel kísérletezett, a koherenciát közelítő szűrések miatt csak roppant kicsi fényerővel, és próbálta egyfelől azt a problémát megoldani, ami régóta izgatta, tehát az elektronmikroszkóp képének a tisztábbá tételét, elérést azoknak a határoknak, amit az elektronmikroszkóp felbontási képessége adott. Másfelől azonban már ez új szemléletet igyekezett nyitni afelé, amiről a következőkben beszélni fogok, a transzformációs reprezentációk gyökeresen új lehetőségeket, elemzési és tervezési szabadságot nyújtó és nagyszerű gyakorlati alkalmazások felé vezető világába.

A következő fölismerés Leith és Upatnieks nevéhez fűződött, amikor közvetlenül a lézer megvalósítása után összekapcsolták a holográfia elvét és gyakorlatát a lézerrel. Ettől lett tulajdonképpen a holográfia áttörő újítás. Soha nem érhették volna el ezeket az eredményeket olyan emberek, akik ezt az alapvető fölkészülést nem csinálták végig, fejükben nem lett volna előkészítve mindaz a múltfeldolgozás, tudásfeldolgozás, ami lehetővé tette a következő lépést. Manapság itt és máshol is néha nagy zajt csapnak egyes ötleteknek, amelyek mögött nincs igazi, mélyen átértékelt, megemésztett tudás. A mi világunkban, amikor a dolgok bonyolultsága egyre nagyobb, egyre nagyobb szükség van arra, hogy az innovációt - és az innováció alatt érték nagyon sok fajta innovációt, társadalmi, gazdasági, műszaki, mindenféle alkalmazási innovációt - oly módon készítsük elő, amit példáz ez a hallatlanul mély fölkészülés. Egyébként, hogy mennyire mélyen fekszenek az eredmények, azt mutatja Gábor Dénesnek az a megjegyzése is, hogy tulajdonképpen Einstein egyenleteiben már 1917-ben benne volt a lézer elméleti lehetősége. Ezt a folyamatot kellet “csak" folytatni, mint ahogy “csak" Young elméletét, gyakorlati eredményeit folytatta a maga munkásságában.

A szellemi nagyság: gondolati mélység

A következő tanulság ez a mélyebb értelmezés. Nagyon izgalmas végig kísérve Gábor Dénes elméleti munkásságát: a tér és idő modern feldolgozásában. Ebben Einstein tanítványaként haladt tovább, megihletve a még a berlini Einstein-előadások hallgatói élményétől. Így gondolkodott az időben és frekvenciában való leírás egyesítéséről. Mi még ma is elkülönülve tanuljuk és tanítjuk az egyetemeken és főiskolákon egyaránt az időbeli és a frekvenciában való ábrázolásokat, és ezeket azután transzformációs egyenletekkel kapcsoljuk össze, nem gondolkozva elég mélyen arról, hogy valójában ugyanannak a jelenségnek az egyik vagy másik oldalát emeljük ki. Gábor Dénes hozzájárulása ehhez roppant jelentős volt, mert mindezek a transzformációk és mindezek a kezelési módszerek elméletileg végtelen időtartamokra vonatkoznak. Elemi tananyaghoz tartozik, hogy két ábrázolást az energiaösszegek azonosságát kifejező Parseval-formula elméletileg csak a végtelen időben és a végtelen frekvencia tartományban történő megfigyelést kapcsolja össze. Gábor Dénes azon gondolkodott, hogy a véges időben és a véges frekvenciatartományban, tehát a gyakorlat számára egyedül lehetséges módon lehet egy közelítő eljárással összekapcsolni, hogyan lehet egyesíteni a jelenségek teljes képét, a hologramot. Majd valamennyi közleményben hangsúlyozta, hogy nemcsak a holográfiának, mint technikának az értelmezésével és megvalósításával foglalkozott, hanem ennek az egész gondolatkörnek a mély matematikai és filozófiai tartalmával is. Ez vezette a waveletek alkalmazásához, tehát ahhoz, hogy olyan hullámformákkal próbáljuk vizsgálni a jelenségeket, amely hullámformák az adott feladathoz úgy lesznek tervezve, hogy azokat a jellegzetességeket emelik ki, amelyek a tervezéshez, irányításhoz a legjelentősebbek. A wavelet mintegy nagyító-kiemelő ablakként vizsgálja a jelenségeket. A holográfia mögött ez a nagyon mély filozófiai gondolat áll, vizsgálva és realizálva, hogy egy képnek egy viszonylag kis része, hogyan tartalmazza, ha nem is teljes mértékben, de mégis az egész információt az egészről. Kép itt a vizuális kép, de minden más, bonyolult összefüggéseket, helyzeteket, állapotokat összefoglaló információ. Gondoljuk meg, hogy mindennapi cselekvésünk is valahogy ilyesféleképpen dolgozik. Az ismereteinknek egy meghatározott, az egészről csak töredékesen meglévő, de azért valamiféle bennünk teljességet alkotó valóságát próbáljuk felhasználni a döntéseinkhez. Milyen waveletekkel, tehát milyen analizáló eszközökkel tesszük ezt, mennyi és mennyire alkalmas vizsgálójelekkel az a mi felkészültségünktől, saját emberi és tudományos felelősségünktől függ. Egyébként roppant érdekes dolog, hogy két magyar tudós neve szerepel első helyen a wavelet-analízisben, az egyik Haár Alfrédé, a harmincas években elhunyt matematikus óriásé. Ő nem gondolt arra, mint Gábor Dénes, hogy megmeneküljön attól, ami a következő években rá várna és amit ma a futballpályákon újra hirdetnek. Tudománytörténelmi és történelmi tanulságokat a ma számára felidézve ezeken is el kell gondolkodnunk.

Érdemes és érdekes olvasni Gábor eredeti közleményeit, amelyek hallatlanul világosak, közérthetőek. Az egész előbb érintett elemzési gondolatkört a konvolúciós-korrelációs analízis fogja keretbe, azaz a jelenségeknek először az önmagukra való hatását, saját történetük elemzését, ez az autokorreláció; az egyes jelenségeknek egy-egy másikhoz való viszonyait, azaz a keresztkorrelációkat; majd a jelenségeknek egy-egy vizsgálójelhez való viszonyát, és ez általánosságban a wavelet-analízis. Így emelkedik a holográfia általános metaforává is.

Azt próbálom aláhúzni, hogy mennyire általános és mély ez az elv. A holográfia alkalmazható nemcsak az elektromágneses hullámok tartományában, hanem a hanghullámok tartományában is, és alkalmazási lehetőséget nyújtott épp azáltal, hogy megfelelő időtartományokban és megfelelő frekvenciatartományokban emeli ki a lényeges jelenségeket, olyan méréstechnikában, áramlási méréstechnikákban, amelyek teljesen hozzáférhetetlenek voltak. A holográfia így kap fontos szerepet az alapfelismerésben, azaz e jelenségek azonosságának és hasonlóságának megkeresésében és kiemelésében, így válik hatalmas eszközzé óriási adattömegek tárolásában és feldolgozásában.

Ennek a gondolkodásmódnak a pedagógiára vetített tanulsága, amit Gábor Dénes nagyon hangoztat, hogy integrált szemléletet kell oktatni, hogy a túlspecializálásnak veszélyei vannak, éppen a kreativitást szűkíti le. Ami nem annyit jelent, hogy egy speciális szakmát ne sajátítsunk el komolyan, de mindig nézzünk némileg, amennyire képességeink engedik kifelé, hogy újat tudjunk alkotni. Mennyire mindig az általános elvek felé hatolt, arra jellemző az a gyönyörű szép tanulmánya, amelyben a hamiltoni és maxwelli világot hozta matematikában és gondolkodásmódban egymással fedésbe.

A tudós társadalmi felelőssége

A harmadik vonás, amit kiemelnék, az a társadalmi felelősség, méghozzá a tudósok új felelőssége. Ez is egy történelmi folyamat, hiszen az igazán erős gondolkodásnak, tehát a hellén antikvitásnak a filozófiája majdnem ezzel kezdődött. Hosszú ideig ez elnyomódott olyan időszakokban, amikor a tudomány szerepe a társadalomban alászállt, katonák, politikusok, egyéb népvezérek voltak azok, akik látszólag előbbre vitték az emberiséget. A reneszánsz vége felé és a felvilágosodás korában erősödött meg egyre inkább a tudósok felelősségtudata, de különösen a mi világunkban, amikor mindennapi életünkben mutathatjuk be az egész társadalom számára, hogy gyakorlatilag minden, ami számukra rendelkezésre áll ebben a világban, az valahol a tudományból származott: Akár a környezetünkről van szó, a mesterséges környezetünkről, akár egészségünkről, akár bármi másról. Ezért csatlakozott Gábor Dénes a Római Klubhoz. Ezért kezdett társadalmi kérdésekkel foglalkozni nagy kortársaihoz Einsteinhez, Szilárdhoz hasonlóan. (Egyébként Szilárd rendkívüli zsenialitását még mindig nem eléggé ismerik itt magyar földön.) Gábor Dénes Neumannhoz hasonlóan élete második felében nagyon nagy súlyt helyezett tudományos munkássága mellett a tudós társadalmi felelősségére.

Roppant érdekes, ahogy Gábor Dénes a következő időszakra elképzelt nagy fejlődési trendeket nézte. Kapcsolódva egy akkor aktuális jövőbecsléshez leírta ezekről a maga véleményeit és további gondolatait. Ezeknek a harminc évvel ezelőtti konkrét jóslatoknak egy része már megvalósult, főleg azok, amelyek már akkor jól előkészített, kísérleti állapotban voltak figyelhetők. Másik, elég jelentős részük még alig haladt előre, egyesek el is vesztették aktualitásukat, a haladás más irányokat vett.

A kevésbé konkrét, inkább az emberi viszonyokra vonatkozó észrevételei azonban ma is véresen aktuálisak. Ilyen, amit elsősorban aláhúzott a túlnépesedés, ilyen a munkanélküliség kérdése, még nem annyira kiélezve a strukturális munkanélküliség felé. Ilyen a technikának és tudománynak az a szerepe, amivel a saját maga által létrehozott ártalmakat kompenzálja egy nagyon fontos megfogalmazásban, az esztelen, fundamentalista zöldekkel szemben az eszes zöldek érdekében. Foglalkoztatta civilizációs betegségeknek a problematikája, tehát az, hogy emberi létünk hogyan tehető valóban gazdagabbá, mire lehet jó a technológia által lehetővé tett gazdagság és mire nem.

Ezek voltak a mának is szóló alapkérdései és ehhez tartozott a tudományos dolgozók új, mai felelőssége. Rendkívül fontos és ma sem eléggé figyelembevett megállapítása: ahogy a dolgok bonyolultsága nő, úgy egyre kevesebb esélye van a demokráciának. Hiszen a tömegek, a nem eléggé képzettek, ezeket a komplexitásokat nem értik meg eléggé, és ezért van az, hogy demagóg jelszavakkal naponta félrevezethetők, és naponta lehetőségük van a gonosz indulatokra uszítóknak arra, hogy az embereket befolyásolják. Ehhez fűződve mondja, hogy a tudomány munkásainak társadalmi felelősségük van, interpretációs felelősségük. Ez azt hiszem az egyik legaktuálisabb tanulság.

Az előretekintés lehetőségeivel, szükségleteivel és gyengeségével kapcsolatban pedig a fő gondolatkör az, hogy próbáljunk rugalmasan, tanuló adaptív módon gondolkodni, tehát feltétlenül van felelősségünk azért, hogy azokat a tendenciákat, amiket fölismerünk és amelyeket hipotetizálunk, azokat a bizonytalanságokat is ismertetve kimondjuk gondolatainkat, megpróbáljuk közvitára bocsátani azokat, de ugyanakkor tudjuk azt, hogy ezek a hipotézisek mindig változtathatók, sohasem engedjük ideológiákká változtatni azokat. Gábor sose volt ideologikus, hanem azt vallotta, hogy mindig a megfontolásoknak, a józan kritikának, a tudományos kritikának alávetve és azzal feldolgozva kell, hogy haladjanak a dolgok. Ezt a bölcsességet fűszerezve finom humorával, mindig látogatásunk és itteni látogatása alkalmával adóként egy-egy pesti viccet kért tőlünk, hiszen ez a humor oldja meg a viszonyok keménységét, a hatalmasok önteltségét, az acsarkodók gerjesztette görcsöket.

Nagy erő ez a szimbólumokkal való pozitív azonosulás, ezért jelentős ez a mostani szimpózium, pozitív hatású az a kritika, amivel nézzük magunkat, elődeink tükreiben. Nekem különösen megható, hogy itt az Uzsoky-teremben beszélhetek, nem messze tőlünk a Hatvany-terem. Uzsoky és Hatvany két nagyszerű ember, akik sokat találkoztak szintén Gábor Dénessel. Sokat kaptunk Gábor Dénestől gyakorlati tanácsokat is a mi lézerfejlesztésünkkel és egyéb munkásságunkkal kapcsolatban. Van itt egy olyan hagyomány, amit érdemes nemcsak őrizni, hanem a mai időkre adaptálva továbbvinni. A Gábor Dénes nevét viselő főiskola ezt igyekszik hordozni.

________________________

Elhangzott a Gábor Dénes emlékülésen 2000. június 7-én, a Gábor Dénes Főiskolán.