AZ ENERGIAFORRÁSOK ÉS AZ ATOMENERGIA

A belga katolikus egyház álláspontja

Christian Hoenraet
Bruges egyházmegyéjében
“Etika és atomenergia" munkacsoportjának elnöke

Környezetvédelmi problémákról rendszeresen tájékoztatja a nagyközönséget az újság, a rádió, a televízió. A közölt sztori általában újságírói folyamat terméke, és kevéssé hasonlít az eredeti eseményhez. A beszámolók gyakorisága és típusa nemcsak az újságíró rendelkezésére álló adatmennyiségtől függ, hanem attól is, milyen információforrásokat használ az újságíró. Ugyanazt a történetet lehet pozitív vagy negatív kicsengéssel tálalni. Végeredményben az embereket sok ellentmondásos információ árasztja el, amitől elbizonytalanodnak, ami félelmet kelt bennük.

Nagyon fontos, hogy az emberek objektív információkat kapjanak. Így abból a célból, hogy tiszta képet kapjunk az energiaforrások és ezen belül az atomenergia használatáról, Bruges lordpüspöke, őlordsága Roger Vangheluwe úgy döntött, hogy létrehoz egy speciális munkacsoportot az energiatermelés, és ezen belül az atomenergia előállítás áttekintésére. Őlordsága engem nevezett ki e munkacsoport elnökévé. A munkacsoport különböző területeken jártas szakértőkből áll, tagjai közt vannak természettudományi, teológiai, filozófiai szakemberek, tanárok és az átlag lakosság képviselői is. Burges egyházmegyéjének “Etika és atomenergia" munkacsoportja egy tanulmányban hasonlította össze az összes energiaforrást, és az eredményt összevetette a keresztény etikai alapelvekkel. A munkacsoport mind a mai napig aktívan működik.

Annak érdekében, hogy a nagyközönséget objektíven tájékoztassuk az atomenergiáról, és hogy az ügyben kinyilvánítsuk a belga katolikus egyház álláspontját, a vizsgálatok eredményeit közzétettük egy holland nyelvű könyvben “Energiaforrások és az atomenergia - összehasonlító elemzés és etikai eszmefuttatások" címen. A könyvet én írtam Bruges lord-püspöke utasítására. A francia és angol változat most készül. A könyv holland változatát az ACCO (Akadémiai Szövetkezet) adta ki Leuvenben (Belgium). Itt az a célom, hogy a tanulmány eredményeit röviden áttekintsem, és az energiavitában elmondjam a belga katolikus egyház álláspontját.

Az energia egyetemes földi jó, amit az isteni Gondviselés az egész emberiségnek adott, földrészi hovatartozásától függetlenül. Az energiaforrásokat nem lehet használni anélkül, hogy eközben ne tartanánk be az etikai törvényeket. Figyelemmel kell lennünk felebarátaink életminőségére és a jövő generációk életminőségére is. Nem tehetjük a jövőt elviselhetetlenné, de nem is fojthatjuk le túlságosan a károsító hatások túl kicsire választásával.

Az energia megtermelésével nem vállalhatunk megalapozatlan kockázatot az emberre és a környezetre nézve. A kockázatot olyan alacsonyan kell tartani, amennyire az napjainkban, illetve a jövőben ésszerűen megvalósítható (ALARA elv: As Low As Reasonably Achievable = olyan alacsonyan, amennyire csak ésszerűen megvalósítható). Ugyanazokat a kockázati normákat kell alkalmaznia jelen és a jövő generációkra egyaránt. Az emberi élet és a környezet tisztelete minden emberi tevékenységgel szemben az egyik legfőbb követelmény.

Az energiatermelés nyersanyagot emészt fel, ami nem kimeríthetetlen. A megállapított készletek (ez azokat a rétegeket jelenti, amelyeket műszakilag és gazdaságilag ki tudunk aknázni a modern technika segítségével) és az 1995-ös energiafogyasztási adatok alapján a különböző energiaforrás-készletek körülbelül egy évszázadra elegendők. Ez a megállapítás elég sötét képet fest a jövőről. Az uránkészletek szintén korlátozottak, de a felhasználásnál alkalmazott technikától függően a rendelkezésre álló hasadóanyag készlet jelentősen megnövelhető (gyors szaporító reaktorok alkalmazása esetén akár 60-70-szeresére is). A hasadó anyagok, a tóriumot is beszámítva, fontos szerepet játszhatnak a jövő villamos-energia termelésében.

Az energiával és a nyersanyagokkal gondosan kell eljárnunk. Kötelességünk meggyőződni arról, hogy a jövő generációk elegendő nyersanyaggal fognak rendelkezni, és megfelelő technika lesz birtokukban az energiaigények kielégítésére. A jelen generációnak meg kell oldania a ma energiaproblémáit, és úgy kell elvégezni a szükséges kutatást és beruházásokat, hogy ne hagyja a problémákat a jövő generációkra. Késedelem nélkül rá kell térnünk az energia racionális felhasználására. Ez generációnk erkölcsi kötelessége, mert az energiahiány gazdasági hanyatlást és szegénységet von maga után.

Az életmódunkat jelentősen befolyásoló egyik energiaforrás a villamos-energia. Csak akkor tudjuk igazán érzékelni, hogy mit is jelent számunkra, ha alkalmilag nélkülöznünk kell, például áramkimaradás miatt. Napjainkig a következő három primer energiaforrást használjuk villamos-energia előállítására:

• ásványi tüzelőanyagok: szén, földgáz és kőolaj;
• ásványi anyagok, amelyek a nehéz fémekben lejátszódó maghasadást használják fel: urán, tórium
• megújuló energiaforrások: víz, szél és nap.

Világviszonylatban az ásványi tüzelőanyagok képezik ma a teljes energiatermelés fő forrását.

A világ fogyasztása 8 milliárd toe¹ évente, amelyből 87% az ásványi tüzelőanyag, 6% az atomenergia és 7% a megújuló- és a vízenergia. A villamosság ennek a teljes fogyasztásnak 36%-át teszi ki, a következő megoszlásban: 10% kőolaj, 16% földgáz, 38% szén, 17% atomenergia, és 19% a megújuló és a vízenergia részaránya.

A fogyasztás földrajzi megoszlásából nagyon éles képet rajzolhatunk fel az energiaproblémáról. E fogyasztásnak több mint 50%-a Észak-Amerikára és Európára esik, szemben az Afrikára eső mindössze 3%-kal, ahol pedig igen erősen nő a lakosság lélekszáma.

Nyilvánvaló, hogy a különböző kontinensek energiafogyasztása közötti különbség együtt jár jólétbeli különbséggel is. De figyelmet kell fordítanunk a kontinensek között mutatkozó lényeges kulturális különbségekre is. Lehet, hogy azok lakossága nem akar olyan életformában élni, amilyenben mi élünk. Teljes joguk van arra, hogy ebben a kérdésben maguk döntsenek. Kötelességünk azonban, hogy biztosítsuk számukra annak lehetőségét, hogy élhessenek azokkal az eredményeinkkel, amelyeket a higiénia, az egészségügy, a biztonság és az anyagi kényelem szintjében elértünk, amelyek lényeges feltételei a jólét és a jó közérzet elérésének.

Ezen kívül a következő évszázadban a lakosság lélekszámának növekedése kizárólag ezekben a máris alulfejlett országokban fog bekövetkezni. Ez azt jelenti, hogy Földünk jelenlegi hatmilliárd főnyi lakossága akár meg duplázódhat.

Ezeket az elemeket figyelembe véve az energiaigény a 21. században a jelenleginek 300%-ával is nőhet. Képes-e bolygónk e kérdéssel megbirkózni?

Vizsgáljuk most meg ennek az energianövekedésnek a környezetre gyakorolt hatását. A nagy mennyiségű energia termelésének eredményeképp a környezetbe folyadék, gáz vagy szilárd halmazállapotú anyagok szabadulnak ki, amelyeknek az emberiségre káros hatása lehet. Az ásványi tüzelőanyagok elégetése főleg a levegőt terheli, amely létfontosságú az emberi élethez. CO₂, NO_x, SO₂, kátrányos pernye és por mind olyan tényezők, amelyeknek megvannak a saját jellemző negatív hatásaik. A CO₂ felelős az éghajlatváltozásért az üvegházhatás miatt. A CO₂, NO_x, SO₂ gázok szén, pernye és por rákot, illetve tüdőbetegségeket okozhatnak. Ezek a gázok felelősek a savas esőkért, amelyek súlyosan károsítják az erdőket és megzavarják a földi CO₂ háztartás egyensúlyát.

Az ásványi tüzelőanyagok elégetése évente mintegy 27 milliárd tonna CO₂ gázt juttat az atmoszférába. A villamos-energia termelés ennek mintegy 30 százalékáért felelős. Az atomenergia részaránya a világ villamosenergia termelésében 17%. Ezzel mintegy 2 milliárd tonna CO₂ atmoszférába bocsátását kerüljük el. 1990 és 1995 között az évi CO₂-kibocsátás mintegy 12 százalékkal nőtt. A mai napig elvégzett összes mérés azt mutatja, hogy az üvegház-gázok koncentrációja az atmoszférában igen erősen nő. Az emberi tevékenység mintegy 90-100-szor gyorsabban változtatja a környezetet, mint maga a természet. A széndioxid-koncentráció gyorsuló növekedése aggasztó. A sebesség, amivel az emberiség befolyásolja a környezetét, és ennek a zavarásnak a mértéke igazolja a félelmet, hogy az éghajlatban visszafordíthatatlan változás állhat be. A széndioxid-koncentráció gyorsuló növekedése világviszonylatban elsődlegesen megoldandó kérdés.

Az atomenergiából történő villamos-energia termelés nem okoz savas esőt, nem növeli az üvegház-hatást. Normális körülmények között kis mennyiségű radioaktív anyag szabadul ki a környezetbe és nagyon alacsony sugárzási szint éri a lakosságot. A természetes forrásokból származó háttérsugárzás évi dózisát a villamos energia atomerőművekkel való termelése csak 1-2 ezredrésszel növeli meg. Maradhatunk-e továbbra is vakok az ásványi tüzelőanyagok elégetése által okozott éghajlatváltozás valószínű reális kockázatával szemben?

Az atomenergia használata villamos-energia termelésére radioaktív hulladék keletkezésével jár, de viszonylag kis mennyiségekben. A modern technológiák lehetővé teszik a keletkezett hulladékmennyiségek biztonságos tárolását és elhelyezését anélkül, hogy az a környezettel vagy az emberekkel közvetlen érintkezésbe kerülne. Idővel a radioaktivitás természetes úton csökken. A hulladék nagy része viszonylag rövid idő alatt elveszíti aktivitását. A radioaktív hulladék által okozott probléma technikai szempontból nem nagyobb, mint az ipari vagy a háztartási hulladék problémája. A radioaktív hulladék nehézség nélkül állja az összehasonlítást a kémiai és ásványi mérgező anyagokkal, mint például a nehéz fémek, amelyeket a természetben helyeznek el és amik nem bomlanak. Az igazi probléma főleg politikai és pszichológiai természetű: a radioaktív hulladék elhelyezésének a lakosság általi elfogadtatásával kapcsolatos.

Belgiumban, amely az atomenergiának nagy fogyasztója (az összes villamosenergia-termelés 60%-a), a kis aktivitású hulladék egy lakosra eső éves mennyisége egy sörös-doboznyi, a nagy aktivitású hulladék pedig egy gyűszűnyi. Ez a korlátozott mennyiségű hulladék jöhet-e olyan súlyosan számításba, hogy miatta lemondjunk az atomenergiáról?

Más ipari tevékenységekkel összehasonlítva, és figyelembe véve az atomenergia nagymértékű használatát (1997 végén 437 atomerőművi reaktor volt üzemben, amelyek a világ villamos-energia termelésének 17%-át állították elő) azt mondhatjuk, hogy biztonsági mérlege igen pozitív. A nyugati országokban biztonsági szempontból az atomipar megelőzi az egyéb iparágakat. Nincs még egy iparág, amely ilyen jól kezelné a kockázat kérdését. Ezen felül ezekben az országokban létezik egy valódi “biztonsági kultúra". A biztonság mindenek előtt való biztosítása első helyen áll, és mindenütt jelen van. “Zérus kockázat" azonban nem létezik, és ezen a biztonsági kultúrán belül fennáll az üzemzavarok és balesetek bizonyos kockázata. A biztonsági kultúra azonban biztosítja, hogy ezeknek az üzemzavaroknak és baleseteknek a következményeit a lehető legnagyobb mértékben csökkentsük.

Az atomenergia gazdasági szempontból is igazolható, minthogy segítségével a villamos energiát állandó és viszonylag alacsony költséggel lehet megtermelni. A kilowattóránkénti ár ezen kívül már tartalmazza az összes költséget, a létesítmények leszerelését, a hulladék kezelését és biztonságos elhelyezését is.

Az atomenergetikával szemben előítélettel terhelt szemlélet áll. Azt olyan szempontok alapján ítélik meg, amelyek nem érvényesülnek más iparágak tevékenységével szemben. Igazolható-e erkölcsileg az atomenergia visszautasítása a jövő generációkkal szemben?

Az ásványi anyagok elégetése pazarlás. A szén, a kőolaj, elsősorban pedig a földgáz mindenek előtt nyersanyag, amelyeket élelmiszer, alapanyagok, gyógyszerek stb. előállítására lehet használni. A jövő generációk erősen szemünkre fogják vetni, hogy ezeket az értékes nyersanyagokat ilyen módon herdáljuk el. Az uránium és tórium viszont csak energiatermelésre használható. Nem ésszerű-e hát az atomenergia megtartása anélkül, hogy más lehetőségeket kizárnánk?

Az atomenergia katonai alkalmazásának megtiltása nem igazolja polgári célokra való alkalmazásának betiltását. Az atomenergia polgári alkalmazásáról való lemondás úgysem szünteti meg az atomfegyverek további terjedésének kockázatát.

Az atomenergiáról szóló vitát az “energiaellátás és az energia megtermelése" globális összefüggéseibe kell helyezni. A viták folyamán a reakciók sokszor ösztönösek, más szavakkal azonnaliak, és erős indulati töltéssel teli előítéletből fakadnak. Ez mutatja érdekeltségünket és elkötelezettségünket, de nem ment fel minket attól, hogy objektív ítéletet próbáljunk alkotni, amely pontos tényeken és információkon alapszik.

Rossz megközelítés az, hogy eleve kizáró ellentétet állítunk fel az atomenergetika, illetve az ember és a környezet tisztelete között. Minden technológiának, amelyet villamos energia termelésére használunk, bármelyik energiaforrásról legyen is szó, megvannak a maga előnyei és hátrányai, és használatuk bizonyos kockázattal jár. Elegendő csak összehasonlítani őket. Az atomenergetika igen jól megáll ebben az összehasonlításban.

Az atomenergetika szerves része e világ lehetőségeinek. Az emberiség kötelessége, hogy erkölcsileg felelős módon használja fel. Ebben az esetben a biztonság fontos elsőbbséget élvez. A választás a mi feladatunk, és azt a probléma alapos ismeretére kell alapoznunk.

___________________

A Nemzetközi Energiaügyi Konferencián tartott előadás szövege, Ljubljana, 2000. február 13.

____________________

¹ toe: 1 tonna szén égéshőjével ekvivalens energiamennyiség