A FIZIKAI SZEMLE - 50 ÉVVEL EZELŐTT

- 1950 szeptemberében jelent meg a Fizikai Szemle első száma. Alkalmas jogcím, hogy megkérdezzelek a lap első évfolyamainak szerkesztéséről.

- Egyesek akkor azt javasolták, hogy fel kellene támasztani a Matematikai és Fizikai Lapokat. Mások viszont arra hivatkoztak, hogy a 2. világháború után megalakult a Bolyai János Matematikai Társulat és az Eötvös Loránd Fizikai Társulat, ezért külön matematikai és külön fizikai folyóiratot kellene indítani. Az induló Fizikai Szemle első szerkesztője Koczkás Gyula volt. 1950-ben csak egy szám jelent meg: Utána jött fentről egy nyomás: Koczkás Gyula nem alkalmas szerkesztőnek. Ekkor választottak ki engem a lap szerkesztőjének, egy szerkesztőbizottsággal, amelynek tagjai Ádám András, Csekő Árpád, Faragó Péter, Gáspár Rezső, Kocsis László, Marx György, Szalkai Ferenc, Szigeti György, Tarján Imre és Vermes Miklós voltak. A lap második száma csak 1951 júliusában jelent meg. (Én akkor 29 éves voltam.) A Fizikai Szemle első számaiban már professzorok (Kovács, Jánossy, Novobátzky, Tarján) mellett gimnáziumi tanárok (Csekő, Jeges, Öveges, Vermes) írásai is megjelentek. Így a lap egyaránt szólt fizikatanárokhoz, professzorokhoz, egyetemi hallgatókhoz: általában természettudományos egyetemi végzettségű olvasókhoz.

- A fizika ebben az időben nagyon gyorsan változott.

- Igen, ez fokozta a Fizikai Szemle jelentőségét abban az időben, amikor a nemzetközi kapcsolatok korlátozottak voltak. De több volt az elméleti cikk, mint a kísérleti. A folyóirat beszámolt a hazai fizikai élet eseményeiről, kezdve az általam is szervezett első pécsi Fizikus Vándorgyűlést (1951) bemutató különszámmal.

- Turi Zsuzsa nagyon hamar bekapcsolódott a szerkesztés munkájába, a 2. évfolyamtól kezdve úgy is, mint a Szerkesztőbizottság titkára. Ezt ismerte el az Eötvös Társulat, amikor legutóbbi közgyűlésén elsöprő szavazataránnyal tiszteletbeli elnökévé választotta.

- Igen. Zsuzsa az MTESZ-ben elfoglalt szerepe révén is nagyon erősen hozzájárult a lap folyamatos megjelenéséhez. Ő azóta megszakítás nélkül a Fizikai Szemle felelős szerkesztője. Nagyon sokat köszönhet neki a Fizikai Szemle. Nagyon sokat köszönhetünk neki mi, az olvasók.

- Amikor eljött 1956. október 23., Szamosi Géza vezette az ELTE-TTK-sok fölvonulását. Ennek lett olyan következménye is, hogy 1956 végén elhagytad Magyarországot.

- Igen. 1957-ben vette át a főszerkesztői tisztet Marx György, 30 évesen. A Fizikai Szemlét mindmáig rendszeresen olvasom. Azt tudom mondani, hogy Kanadában és más országokban van fizikai folyóirat egyetemi kutatóknak, egy másik fizikatanároknak, de például olyan, amit egyetemi hallgatók is haszonnal és örömmel forgatnának, ami a tanárokat is frissen informálná a fizikai eredményekről, tudtommal csak Magyarországon jelenik meg. Bizonyos szempontból a Fizikai Szemle unikum.

- Nekem is az a benyomásom, hogy Magyarországnak kivételes előnyt biztosít az, hogy a Társulatban alapítása, Eötvös Loránd óta együtt vannak professzorok, tanárok, hallgatók. Ezért a specialista cikkeken kívül szóhoz jut a fizika közérdekűsége, folyamatosan alakuló-erősbödő társadalmi jelentősége.

- Több országban jártam, tanítottam egyetemen, Angliában, Olaszországban, Izraelben, Amerikában, most Kanadában, de ilyen élő kapcsolatot, mint amit a Társulat és a Szemle is biztosít, nem tapasztaltam.

- Talán ennek köszönhető, hogy Magyarországon a tanárok is jobban informáltak a modern fizikáról. Amikor erről a középiskolában beszélnek, észreveszik, hogy azok a diákok is figyelni kezdenek, akik egyébként jogásznak vagy brókernek készülnek. Így “alulról" jövő kezdeményezésre mind több modern természettudomány kerül be nálunk mind több középiskola fizikaóráira.

- Amennyire tudom, ez a fizikus közösségi érzés eléggé egyedülálló a nagyvilágban. Az Amerikai Fizikai Társulat lapja a Physics Today, érdekes kutatási cikkeket, személyi híreket közöl, de a lapot még sohasem láttam hallgató vagy diák kezében. A középiskolai tanároknak külön egyesülete van, ők a Physics Teacher folyóiratra fizetnek elő.

- Az utóbbi két-három évtizedben kanadai egyetemeken dolgoztál, tanítottál.

- A Windsori Egyetemen voltam az elméleti fizika professzora. Nyugalomba vonulásom után, két héttel ezelőttig a montreali Concord Egyetemen lettem a Science College igazgatója. Ez után, épp most költöztem Torontóba, ahol fiam és leányom él.

- Húsz-huszonöt év elég hosszú idő ahhoz, hogy kanadai váljék belőled. De ha újabb könyveidre gondolok, valahogy visszakacsint belőlük magyar indulásod; különösen foglalkoztat a fizika és a többi tudomány, a természettudomány és társadalomtudomány, a tudomány és társadalom kapcsolata. Ez a szertelen interdiszciplinaritás közép-európaiakra, magyarokra jellemző.

- Az ember gyerekkorában kapja meg alapvető érdeklődési formáját. Kisebb országokban sokkal aktívabb ez a sokirányú nyitottság. Tér és idő témájú könyvem megjelent angolul; japánul; portugálul; spanyolul, meg lehetek elégedve a fogadtatásával: Tér-idő alatt nem relativitáselméleti könyvet kell érteni. Rájöttem, milyen érdekes szerepet játszik a térbeli-időbeli tájékozódás kifejlesztése az élőlényeknél, Ezt vizsgálva jobban megértjük saját tér- és idő-fogalmaink értékét, korlátait, esetlegességét. Arra is rájöttem, hogy a művészetekben - képzőművészetekben, zenében - milyen nagy hatása van tér- és idő-képzeteink alakulásának. Meglehet, hogy Európa azért lett a természettudomány bölcsője, mert a polifonikus zene vezetett rá. Ennek az észrevételemnek nagyon komoly visszhangja lett. Ha azt kérdezzük, hogy mi maradt meg a modern fizikában abból, amit a klasszikus fizika térnek és időnek nevezett, rájövünk, hogy szinte semmi. A relativitáselmélet kitörölte a nyugvó pont és egyidejűség fogalmát. A kvantummechanika eltávolodását a 3+1 dimenziós téridőtől a végtelen dimenziós állapotsokaság felé a határozatlansági összefüggések szemléltetik. Tér és idő hasznos fogalmak az állat-emberi túlélésben, társadalomtudományban. A tudomány biológiai alapjairól írtam is a Fizikai Szemle 70 éves Marx Györgynek dedikált 1997. májusi számában.

- Most egy új könyvön dolgozol.

- A természettudomány és társadalom kapcsolata foglalkoztat. Ma szociológusok közt terjed az a nézet, hogy a természettudomány társadalmi termék, különböző kultúrák megalkotják a maguk tudományát. Ebből fakad az a vélekedés, hogy a természettudomány fejlesztése nagy veszélyt hozhat az emberekre. Ha a természettörvények csupán jó vagy rossz, hasznos vagy káros társadalmi konvenciók, amiről sokat írnak Amerikában, az sokakat megriaszt és elriaszt. Azt kívánom hangoztatni, hogy a társadalmi hatások nem elhanyagolhatók a természettudomány történetében, de a természettudomány fejlődésére alapvető befolyása a természetnek van. Márpedig a valóságtól nem félni kell, hanem meg kell azt ismerni. Remélem, egy év múlva elkészül és megjelenik a könyv.

(M. Gy.)