Fizikai Szemle 2000/11. 358.o.

A HÉT 7 NAPJÁN DOLGOZIK

Raics Péter
KLTE Kísérleti Fizikai Tanszéke

A kettős Millennium évében rendezzük ünnepi ülésünket, konferenciánkat. A 70 év kerek évszám - ez véletlen egybeesés. Az is véletlen, hogy Csikai Gyula október 31-én született, a Reformáció Napján. Mégis érezhetjük úgy, hogy mindez szimbolikus egyúttal. Tavaly Szalay Sándor professzor 90. születésnapjára emlékezve adtuk ennek az előadónak a “Szalay Sándor terem" elnevezést. És ma itt ünnepeljük tanítványát, Csikai Gyulát. Mindez azt jelenti, hogy mi, a “leszármazottak" megbecsüljük nagynevű elődeinket. Bátran vállaljuk örökségüket, amit igyekszünk a magunk módján, lehetőségeinkkel megőrizni és továbbfejleszteni. Hogy ez mennyire sikérül, az talán meglátszik abból a számvetésből, amelyet az ünnepelt méltatásán keresztül érdemes megtennünk. Egy többévtizedes korszak összegzésére és kitekintésre használom fel a mai alkalmat.

Mindenkinek megvan a maga feladata, küldetése az életben, a világban. Ennek felismerése, elfogadása a záloga az egyén és a közösség sikereinek, belső békéjének. Szalay Sándor meglátta küldetését: megteremteni az atommagfizikát és vele együtt a korszerű kísérleti fizikát Debrecenben. Megalapozta az új diszciplína oktatását és kutatását az egyetemen. Ez a két, egymást kölcsönösen feltételező és segítő tevékenység külön-külön egész embert kíván. Választania kellett, és ő a tudományos élet még magasabb szintre való emelésére fordította erejét az új kutatóintézet létrehozásával. Csikai Gyulára pedig rábízta egy nem kevésbé nehéz feladat megoldását: az egyetemi oktatás továbbfejlesztését. Így vált ketté a kutató intézet és az egyetemi tanszék. Ez utóbbi sem képzelhető el nemzetközi szintű tudományos háttér nélkül.

Kezdem egy klasszikus számmal: 33. Ennyi évvel ezelőtt, 1967-ben került Csikai Gyula hivatalosan a Kossuth Lajos Tudományegyetem Kísérleti Fizikai Tanszékének élére. Korábban is tartott itt órákat, de ettől kezdve ez lett élete célja, mindennapjainak értelme: tanítás és mellette a magas szintű kutatás. Ezek megszervezéséhez jól választotta meg munkatársait. Ez a tulajdonság egy vezetőnél nagyon fontos: a tehetséges, szorgalmas, magát továbbképezni tudó, megújulni képes fiatalok kiválasztása, a hasonló tulajdonságokkal rendelkező idősebbek bátorítása, új témákba történő bevonása, mindenki számára a megfelelő feladat megtalálása. Így lehet egységes tanszéki közösséget teremteni, ahol mindenkinek megvan a maga feladata. Mi, a tanítványok, “Szalay-unokák" talán nagyképűség nélkül állíthatjuk: megfeleltünk a követelményeknek. Volt olyan időszak, amikor három aranygyűrűs doktor dolgozott a tanszéken (most is van még kettő, a harmadik elméleti fizikus professzor). Ezen a téren hogyan fejlődünk/fejlődtünk tovább? Tehetséges fiatalok mindig vannak, csak meg kell találnunk őket. És állást kell biztosítanunk számukra, amely tisztességes megélhetést jelent. Mindkét feladatot igyekszünk teljesíteni egy olyan időszakban, amikor a fizika egyetemi fejlesztése nem cél társadalmi szinten. Sőt! Mindez annak ellenére, hogy a természettudományos és általános műveltség alaptudományáról van szó! Kegyetlen ellentmondás: a kutatást jellemző mutatóink a legjobbak között vannak, miközben a megszüntetés ellen hadakozunk.

Nagyon fontosnak tartjuk, hogy az informatikát kormányunk stratégiai ágazatnak tekinti. Csikai professzor korán felismerte, hogy munkatársai kezében ez a diszciplína nem öncélú játék a számítógépekkel, hanem az oktatás és kutatás alapvető eleme. A 70-es években már korszerű kisszámítógépet használhattunk mérésre, vezérlésre, adatkezelésre, modellezésre.

A Szalay-Csikai tudományos iskola alapvető módszere a jól megtervezett kísérletezés, az ebből levonható következtetésekkel, ami azután valamilyen elméletnek lesz bizonyítéka. Ehhez meg kell teremteni a feltételeket. Milyen lehetőségei voltak (és vannak) a földi javakban nem dúskáló egyetemi tanszékeknek? Itthoni laboratóriumot építeni, vagy külföldre járni? Esetleg a végén kintmaradni? Tradicionális válaszunk: építeni és kapcsolatokat teremteni. Csikai Gyula egész életútja példázza ezt a megoldást és annak sikerét. Tanítványai, munkatársai segítették abban, hogy realitás legyen az elképzelés: itthoni kutatómunka, eszközfejlesztés, laborépítés, majd továbbfejlődés jól felszerelt külföldi intézetekben, a tapasztalatok hasznosítása itthoni oktató- és kutató munkánkban.

De vajon mire elég ma (vagy akár 30 évvel ezelőtt) három, önerőből felépített, kisfeszültségű gyorsító? És egy hosszú idő alatt kifejlesztett vagy esetleg külföldről beszerzett, közepes-energiájú berendezés a szomszédban?

Amikor a részecske- és magfizika frontvonala különlegesen nagyenergiájú gyorsítókat használ? Van-e értelme ezekkel az eszközökkel dolgozni? Van! Alapvetően fontos, különösen az egyetemen, hogy létezzen egy olyan kísérleti háttér, ami a tanulást, a tudományos munka megkezdését, színvonalas művelését lehetővé teszi. Ugyanakkor felkészít arra, hogy a korszerűbb berendezéseken jó hatásfokkal lehessen majd dolgozni. Az itthoni fejlesztőmunkának emellett van más eredménye is: sokoldalú diplomás szakemberek, tanárok és kutatók alap- és posztgraduális képzése, alkalmazott kutatás, mechanikai és elektromos, elektronikus műhelyek üzemeltetése, ezekben magas szintű szakmunkásképzés, végső soron a hazai kutatás, oktatás és ipar színvonalának emelése. Legalább ennyivel tartozunk hazánknak, a magyarságnak.

Tudunk-e ezen az úton továbbmenni? Észre kell vennünk, hogy a kutatás frontvonalai újabban hol húzódnak és ezekbe az irányokba kell elmozdulnunk. A lehetséges magfizikai alapkutatási témákat meg kell őriznünk. Fontos területet jelent a részecskefizika, amely egyúttal a “High Tech" letéteményese hazánkban is. Az anyagtudományban-alkalmazható módszerek új utakat nyitnak számunkra. A fizikán kívüli területek pedig hagyományosan igénylik a fizikában felhalmozott tapasztalatokat. A magfizika-részecskefizika ugyanis különösen alkalmas korszerű eszközök fejlesztésére. A technika-technológia számára ma is a legnagyobb békés húzóerő ez a tudomány a katonai igények mellett. A számítógépek új generációja a korai magfizikai analizátorokból alakult ki. Olyan eszközöket, technikát, kiértékelési módszereket kellett kifejleszteni, amelyek a mindennapok számára extrém körülményeknek számítanak, de a fizikában megszokottak (a távolságmérésben 43, az időmérésben pedig 60 nagyságrend átfogása). Mindez az alkalmazott kutatásokat is segíti, ami nagy kihívás a fizikusok számára mind az inter- és multidiszciplináris területeken, mind ipari témákban. Az alap- és alkalmazott kutatásoknak ez a kapcsolódása végigkíséri Csikai Gyula munkásságát, tanszékünk egész történetét. Ez a fejlesztési stratégia sok áldozatot követel az emberektől és egy ideig nem hoz eredményeket. De hosszú távon megtermi gyümölcseit: szakmailag (és kulturálisan is) művelt, széles látókörű, vállalkozó szellemű szakemberek kerülnek ki az egyetemről.

Az új megteremtése az oktatásban és kutatásban, a mindennapok munkájában történő helytállás, a közös célok minél tökéletesebb megvalósítására való törekvés nem megy viták, sőt, harc, esetleg veszekedés nélkül. Ezekben a szópárbajokban tanultuk meg, hogy Gyuszival csak nagyon felkészülten lehet verekedni. Rászoktatott az önállóságra, a bátor vélemény-nyilvánításra. Megtanultuk vállalni az esetleges következményeket tetteinkért, önálló véleményünkért.

A korszerűséghez sok és állandó tanulás, megújuló képesség, bátorság, kitartó munka, szorgalom szükséges. És olthatatlan kíváncsiság a világ teljes megismeréséhez, ami magába foglalja az élő- és élettelen természetet; az emberi kultúra minden ágát. És játékos kedv, s öröm a kutatásban oktatásban. Ezekből Csikai professzor példát mutat nekünk hetven évesen is. Reggeltől estig, a hét 7 napján, saját magát és munkatársait nem kímélve dolgozik.

____________________

Elhangzott 2000. október 30-án Debrecenben.