A chicagói reaktoron dolgozó atomtudósok 1947-ben indították az Atomtudósok Bulletinjét, hogy figyelmeztessék a közvéleményt a nukleáris fegyverkezési verseny veszélyére. Teller Ede javaslatára az azóta is megjelenő folyóirat címlapján egy óra van, amely a nukleáris háború katasztrófájának lehetséges közelségét idézi figyelmünkbe.

Chicagóban 2002. február 27-én a Bulletin of the Atomic Scientists Igazgatótanácsa az atomveszély szimbólumán, az "Ítéletnap Óráján" a nagymutatót kilenc perccel éjfél előttről oda állította, ahol 55 évvel ezelőtt volt: hét perccel éjfél előtt. A hidegháború 1991-es megszűnése óta ez már a harmadik óraállítás.

Az átállításra negatív és pozitív fejlemények egyaránt késztetnek bennünket. Negatív körülmény, hogy nagyon kevés haladást értünk el a nukleáris leszerelés terén. Világszerte aggódnak: vajon jó kezekben vannak-e a nukleáris anyagok? A negatív tényezők közé sorolható az USA egyoldalú döntései nemzetközi diplomáciai lépések helyett például az, hogy az Egyesült Államok felmondta a Ballisztikus Rakétákat Tiltó Egyezményt (Anti-Ballistic Missile Treaty, ABMT), és nem törekszik a nukleáris, vegyi és biológiai fegyverek elterjedését korlátozó egyezmények törvénybe iktatására. Negatív körülmény az is, hogy két nukleáris hatalom, India és Pakisztán közt konfliktushelyzet áll fenn, az is hogy a terroristák nukleáris és biológiai fegyverek megszerzésére törekszenek, hogy nő az egyenlőtlenség a szegények és gazdagok közalt, ami növeli a terror és háborít kitörésének kockázatót. A későbbiekben beszélünk pozitív változásokról is, mert ha azok nem lennének, akkor az óramutatót még előbbre kellene állítanunk.

A Bulletin of the Atomic Scientists folyóiratban felhívjuk a figyelmet, hogy a szeptember 11-i támadások, majd utána a levélben küldött, halálos veszélyt rejtő, de az előbbi támadásoktól esetleg függetlenül felhasznált antrax-spórák esete arra mutat, hogy elmosódnak a terroristatevékenység eddigi korlátai, ez pedig feltétlenül globális riadalmat kelt. Az óramutató átállítása aggodalmunkat fejezi ki azért, mert a nemzetközi közvélemény nem riadókészültségben, hanem várakozó állásponton van.

Jelenleg a nyolc nukleáris hatalom birtokában 31000 atomfegyver van, ez alig 3000-rel kevesebb, mint 1998-ban. Ebből 95% az Egyesült Államoké és Oroszországé, 16000 nukleáris töltet van közülük készenléti állapotban. Még ha a következő tíz évben az Egyesült Államok és Oroszország végre is hajtja a bejelentett csökkentést, akkor is többezer nukleáris fegyvert irányítanak egymásra.

Azt sem szabad elfelejteni, hogy az Egyesült Államokban a kivont fegyverek nagy részét nem szerelik szét, hanem tárolják (azzal az 5000 robbanófejjel együtt, ami már a raktárakban van), aminek a kifejezett célja, hogy újból készenlétbe állíthassák egy jövőbeni szükségállapotban. Az USA birtokában továbbra is több, mint 10000 robbanófej marad készenlétben, Oroszország viszont keresi a módját, hogy egyezményt kössön és a kivont amerikai és orosz fegyverek ténylegesen megsemmisítésére - ezt az álláspontjukat mi is támogatjuk.

Az Egyesült Államok korábban ígéretet tett ugyan nukleáris politikájának újrafogalmazására, de a Bush-adminisztráció még nem kezdett hozzá nukleáris "célpontdoktrinájának" megváltoztatásához vagy a naponta készenléti állapotban lévő atomütőerő csökkentéséhez. Ha Oroszország már nem ellenség, mire jó az a kapacitás, amely 30 percen belül képes 2000 oroszországi célt megsemmisíteni?

Jelenleg az Egyesült Államok nemzeti laboratóriumaiban - a Kongresszus egyes tagjainak támogatásával keményen dolgoznak a már meglévő nukleáris robbanófejek tökéletesítésén és teljesen új nukleáris fegyverek kifejlesztésén. A hangsúlyt a mélyen földfelszín alá helyezett, megerősített bunkerek megsemmisítésére helyezik. Azért, hogy mód legyen az új fegyverek kipróbálására, az USA-adminisztráció igyekszik a kísérleteket tizenkét hónapnál rövidebb határidőre tervezni. Ezzel bátorítják az olyan országokat mint India, Pakisztán és Kína, hogy ők is újrakezdjék a kísérleti robbantásokat. Igaz, hogy az Egyesült Államok 1992 óta nem hajtott végre teljes kísérleti robbantást, és kijelentették, hogy nem is terveznek ilyent, mégsem fogadják el a nemzetközi közvélemény többsége által támogatott Kísérleti Robbantások Teljes Betiltásának Egyezményét (Comprehensive Test Ban Treaty, CTBT), és nem vesznek részt az egyezmény gyakorlati megvalósítását megvitató konferenciákon. Amennyiben az Egyesült Államok, India és Pakisztán tartózkodása miatt nem lesz elegendő számú aláírás a CTBT hatályba lépéséhez, akkor a világ elszalaszt egy esélyt az atomfegyverek fejlesztésének és elterjedésének megakadályozására.

Oroszország és az Egyesült Államok raktáraiban hihetetlen mennyiségű hasadóanyag halmozódott fel. Oroszország birtokában több mint 1000 tonna fegyvertisztaságú urán és körülbelül 140 tonna fegyvertisztaságú plutónium van, az Egyesült Államok készlete csaknem 750 tonna urán és 85 tonna plutónium. (Egy egyszerű atomfegyverhez elég 25 kg urán vagy 8 kg plutónium.)

Szerencsére a radioaktív anyag csempészésére 1991 óta irányuló többszáz próbálkozás mindegyike meghiúsult, de az esetek többségében fegyverkészítésre alkalmatlan anyagokról volt szó, vagy olyan mennyiségű, amely nem elég fegyverkészítéshez. Csak 18 esetben loptak el a korábbi Szovjetunióból fegyvertisztaságú anyagot. Meg kell említeni, hogy az al-Kaida ügynökei lázasan keresnek primitív atomfegyver készítéséhez való, vagy a “piszkos bomba" néven ismert radiológiai szennyezésre alkalmas radioaktív anyagokat.

A csempészési kísérleteknek az utóbbi években tapasztalt megnövekedése arra figyelmeztet bennünket, hogy nem biztonságos az atomfegyverek és a fegyverkészítéshez használható anyagok mértéktelen felhalmozása. Az Egyesült Államokban és Oroszországban 1991 óta egymást váltó kormány egyike sem törekedett a fegyverek és az anyagok leltározására, vagy hogy beleegyezzen azok megsemmisítésébe. Ennek az eredményeképpen nem tudhatjuk, hogy akár az Egyesült Államokban, akár Oroszországban számontartanak-e minden nukleáris anyagot, vagy hogy biztonságos-e a fegyverek elhelyezése. A könnyelműségnek borzalmas következményei lehetnek.

Az USA-adminisztrációnak az ABM-szerződés felmondására vonatkozó döntése nagy felháborodást keltett. Nem őszinte az az érvelésük, hogy a szerződés “maradvány", amely veszélyezteti az Egyesült Államok biztonságát. Sajnos kompromisszumra sem voltak hajlandók, hogy legalább a szerződés vázát őrizzék meg, ezzel elvágták minden olyan megegyezés útját, amely lehetővé tenné a védelem céljait szolgáló korlátozott számít kísérlet végrehajtását. Az elkövetkező években a szerződés felmondásának következményei érzékenyen sújtanak bennünket.

Az indiai parlament ellen elkövetett december 13-i terrorista támadás következtében India és Pakisztán között kialakult konfliktus miatt most olyan közel kerültünk két szomszédállam közötti atomháború kirobbanásához, mint a kubai rakétaválság idején. 1998-ban a nagymutatót éppen ilyen események miatt állítottuk éjfél előtt kilenc percre.

Az atomfegyverek elterjedésének lehetősége mind nemzeti, mind nemzetközi síkon veszélyforrást jelent. A hírekben legtöbbet szereplő országok: Irak, Irán és Észak-Korea közül Észak-Korea többször - legutóbb a múlt évben - kinyilvánította beleegyezését a rakétakísérletek 2003-ig terjedő egyoldalú felfüggesztésébe, azonban az USA-adminisztráció nem hajlandó velük tárgyalni. A nemzethez intézett beszédében George W. Bush elnök “ördögi tengelyként" említette a három államot, és figyelmeztetett, hogy “az Egyesült Államok nem fogja tűrni, hogy a Föld legveszélyesebb államai a világot a legpusztítóbb , fegyverekkel fenyegessék". Ez a megállapítás azt is kifejezi, hogy az elnök előnyben részesíti az elrettentést a diplomáciai tárgyalásokkal, az egyoldalú akciót a nemzetközi együttműködéssel szemben - ez pedig gátolja a terrorizmus elleni erőfeszítéseket és a globális biztonság megteremtését.

Nagyon aggasztó az olyan szélsőséges csoportok összefonódása, amelyeknek tagjai az életüket is feláldozzák ügyükért, és nem riadnak vissza tömegpusztító fegyverek alkalmazásától sem. Szeptember 11-e óta még inkább világossá vált, hogy a terroristáknak nincs szükségük nukleáris anyagok beszerzésére valamilyen egyszerű atomfegyver elkészítéséhez, vagy veszélyes sugárzó anyag szétszórásához. Elég, ha olyan rosszul őrzött atomerőművet vagy nukleáris fegyvergyárat támadnak meg, ahol ezekből az anyagokból nagy mennyiséget halmoztak fel. Bush elnök 2002. január 29-én beszámolt arról, hogy Afganisztánban az al-Kaida titkos anyagai között amerikai atomerőművek tervrajzait is megtalálták.

Az óramutató átállításakor gyakran említettük, hogy a gazdagok és a szegények közötti egyre nagyobb egyenlőtlenség növeli az erőszak és a háború esélyeit. Szegénység és elnyomás dühöt és elkeseredést vált ki, karizmatikus vezetők egyszerű válaszokkal állítják maguk mögé a nincsteleneket és az elégedetleneket, akik veszélyes és romboló akciókban vezethetik le elkeseredésüket. A globális közösségnek tudnia kell erről, és sokat kell tennie a megoldás érdekében.

Teljes mértékben támogatjuk a Bulletin szponzora, John Polányi és a többi 110 Nobel-díjas által múlt decemberben aláírt (a Fizikai Szemlében ezév januárban közölt) felhívást. Idézzük: “A jövő egyetlen reménysége a demokrácia által legalizált nemzetközi összefogás... A túléléshez meg kell tanulnunk az általunk átformált világban új módon gondolkodni."

El kell ismernünk, hogy van néhány kedvező körülmény is. 1998 óta, amikor utoljára állítottunk az órán, az Atomcsend Egyezményt aláíró 187 kormány, köztük a legnagyobb atomhatalmak, megállapodtak több, a proliferáció meggátlását célzó átfogó kötelezettségben és intézkedésben és a nukleáris leszerelés hosszútávú biztosítékaiban. Ez joggal kommentálható politikai áttörésként, de ennek próbája az lesz, ha az atomhatalmak tartják magukat a megállapodásokhoz, és gyakorlati lépéseket tesznek a megvalósításra. Üdvözöljük Franciaországnak a csendes-óceáni kísérleti robbantási telepeinek és a nukleáris fegyveranyagot reprocesszáló üzemeinek leszereléséről hozott döntését, dicsérni tudjuk Nagy-Britanniának az atomfegyverek multilaterális csökkentésére irányuló kutató programjait, mint a helyes irányban megtett kezdő lépéseket.

Az Egyesült Államok továbbra is jelentős összegekkel, valamint technikai eszközökkel járul hozzá a nemzetközi biztonság erősítéséhez, amikor segít ellenőrizni az orosz atomfegyverek szétszerelését, és őrködik azon, hogy nukleáris anyagok és atomszakemberek ne hagyhassák el Oroszországot. Sok még a tennivaló, és habár korábban sokan kételkedtek az együttműködési programok hatékonyságában, most ezek már mind nagyobb mértékben részesülnek anyagi támogatásban.

Oroszország 2000 óta sürgeti az Egyesült Államokat, hogy állapodjanak meg a fegyverkészlet csökkentésében - 1500-1500 robbanófejet engedélyezve egymásnak. Pozitív a Nuclear Posture News amerikai hivatalos lapban megjelent hír, hogy Bush elnök 2001. novemberben bejelentette, hogy az USA "telepített operációs stratégiai robbanófejei"-nek számát 2012-re 1700-2200-ra csökkenti. Az Egyesült Államok, illetve Oroszország részéről 1997 óta ez az első, atomfegyverek csökkentése vonatkozású kötelezettségvállalás. Kérdéses még, hogy fog-e folytatódni a folyamat, és mikor lép mindez érvénybe, mégis fontos lépés abban az irányban, hogy minél messzebbre kerüljünk a hidegháború groteszk világától.

Egy biztonságosabb világ érdekében felhívjuk az Egyesült Államokat és Oroszországot, hogy első lépésként az évtized végére csökkentsék 1000-1000-re a nukleáris robbanófejek számát. A felek szabadon választhatják meg módszereiket, de írásban kötelezzék magukat arra, hogy az eljárások átláthatóak és ellenőrizhetőek lesznek. Ez a biztosítéka annak, hogy az intézkedéseket végre is hajtják, azaz leszerelik a robbanófejeket és a kiszolgáló rendszereket. Mindkét ország tárolja és ellenőrizze úgy a megmaradt hasadóanyag-készletét, hogy a csökkentés visszafordíthatatlan legyen. Vállaljanak kötelezettséget arra is, hogy a tárolt és működésképtelenné tett fegyvereknek legalább a felét öt éven belül megsemmisítik, ezen felül kötelezzék magukat a fennmaradt mennyiség 10 éven belüli teljes megsemmisítésére.

A csökkentésnek vonatkoznia kell a taktikai atomfegyverekre is. Figyelemreméltó a Bush-adminisztráció hivatalos folyóiratában, a Nuclear Posture Review-ban megjelent felhívás: a haditengerészetnek engedélyezzék az atomtöltetű cirkáló-rakéták leszerelését. Ha ezt végrehajtják, akkor az USA hét európai országban tárolt taktikai arzenáljából csak 150 légibomba marad készenlétben. Sürgetjük minden európai taktikai atomfegyver gyors visszavonását és megsemmisítését, felhívunk minden, atomfegyverrel rendelkező államot, hogy kezdjenek tárgyalásokat a fegyverek világszerte történő teljes megszüntetéséről.

Felszólítjuk az Egyesült Államokat és Oroszországot, ismerjék be végre, hogy végelért a hidegháború, és ne tartsanak készültségben többezer atombombát olymódon, hogy ezeket perceken belül elindíthassák. A hidegháború idején kialakult félelem és bizonytalanság ma már csak veszélyes anakronizmus.

Jóval több pénzt kell fordítani az atomfegyverek és a nukleáris anyagok biztonságos tárolására és őrzésére. Példaként hozzuk fel, hogy az USA Energiaügyi Minisztériuma által kiutalt 3 milliárd dollárnak csak egyharmadát fordítják arra, hogy Oroszországgal együttműködve végrehajtsák ezt a feladatot. Ha a fegyveranyagot és a szakismeretet nem ellenőrzik szigorúbban, akkor a Földön egyetlen város sincs biztonságban egy egy esetleges atomtámadás bekövetkeztétől.

A nemzetközi fegyverellenőrzés helyett Hasadó Anyag Befagyasztás Szerződést (Fissile Materials Cut-off Treaty) kell elfogadni. Minden év, amely anélkül múlik el, hogy korlátoznánk a fegyverkészítésre alkalmas hasadóanyagok termelését, egyre inkább megnehezíti az elterjesztés korlátozását. Az egyezmény részeként jelentse be minden hasadóanyaggal rendelkező állam a készleteit és tegye lehetővé annak nemzetközi ellenőrzését. Alkossanak olyan átlátható rendszert, amelynek keretében folyamatosan ellenőrizni lehet a raktárkészlet növekedését, dolgozzanak ki erre hatásos rendelkezéseket.

Az Egyesült Államok vonja vissza azt a döntését, hogy júniusban felmondja az ABM Egyezményt. Az USA értelmiségi körei szerint az Államok biztonságának nem a ballisztikus rakéták a legvalószínűbb és legborzalmasabb veszélyforrásai.

A globális stabilitást növelni lehet fegyverek világűrbe telepítésének megtiltásával. Nem szabad kivételt tenni, hogy azokat műholdak vagy földi célpontok megsemmisítésére szánják. Figyelembe kell venni a Vegyi Fegyverekre vonatkozó Egyezményt (Chemical Weapons Convention) és fel kell újítani a Biológiai Fegyverekre vonatkozó Egyezmény (Biological Weapons Convention) megalkotása érdekében folytatandó tárgyalásokat. Nemzetközi támogatást kell nyújtani a kézifegyverek korlátozásához, és a taposóaknák betiltásához; ezek évente több tízezer embert - többségében ártatlan civileket - sebesítenek, illetve ölnek meg.

Ketyeg az óra.

_____________________________

Š Bulletin of the Atomic Scientists / www.thebulletin.org. Fordította Menczel György.