Fizikai Szemle honlap |
Tartalomjegyzék |
Fizikai Szemle 2003/4. 151.o.
Nagy Árpád
KFKI Atomenergia Kutatóintézet
Az Egyesült Nemzetek Szervezete San Franciscóban jött létre, és alapokmánya - amelyben a célokat és elveket lerögzítették - 1945. október 24-én lépett hatályba. Az ENSZ fő szervezetei közül a Biztonsági Tanács feladata a nemzetközi biztonság fenntartása. Ma az egyik legaktuálisabb feladat a tömegpusztító fegyverek, így az atomfegyverek elterjedése elleni nemzetközi harc.
Észak-Korea aktuális problémát jelent e téren. Feltételezés szerint Észak-Korea olyan teljes nukleáris tüzelőanyag-ciklussal rendelkezik, amely uránbányát, konvertáló üzemet (az ásványból urán oxidot vagy urán hexafluoridot készít), urándúsítót (-5% dúsítására van szükség atomerőműben tüzelőanyagként való hasznosításhoz) és atomerőművet (amely villamos energiát termel és kiégett fűtőelemeket hulladékként) tartalmaz. Ha azonban a hulladékot a reprocesszáló üzemben ugyanazon technológiával kémiailag feldolgozzák, és plutóniumot választanak ki belőle, a Nagaszakiban ledobott bomba előállításához jutnak. Ha az uránban, az urán-235 arányt (például gáz centrifugával) 50% fölé dúsítják, a Hirosimánál ledobott bomba készítését követik. Az atomenergia hasznosításának, illetve az atomfegyverkezés elterjedésének ezek a kritikus határpontjai. Az ENSZ-nek a nemzetközi biztonság fenntartásában ezeken a határpontokon vannak ellenőrzési feladatai.
Bár az atomsorompó-egyezmény teljesen soha nem érte el a kitűzött végső célját, az eredmények mégis figyelemre méltók. Kennedy elnök a hatvanas években azt jósolta, hogy mára 30 olyan ország lesz a világon, amelyek elismerten nukleáris fegyverrel fognak rendelkezni. A hidegháború éveiben Svédország, Brazília, Argentína és a Dél-Afrikai Köztársaság is kísérletet tett atomfegyverek gyártására. Ma csak nyolc atomfegyverrel rendelkező országot tartunk nyilván. A több mint 50 év alatt felhalmozódott tapasztalatok alapján azonban az ENSZ működésének hiányosságai is felszínre kerültek és szerepének átértékelődése is megmutatkozik.
Történeti áttekintés az atomcsend- és az atomsorompó-egyezményekről
Az atombombát ellenző mozgalmak egyidősek az első kísérleti atombomba felrobbantásával (Alamogordo, New Mexico, 1945. július 16.) Világosan megkülönböztethetjük azonban ezektől a mozgalmaktól azokat a nemzetközi egyezményeket, amelyek megtiltják a nukleáris fegyverek légkörben, világűrben és víz alatt történő mindenfajta kipróbálását.
1953-ban tartotta Dwight Eisenhower "Atom for Peace" című híres beszédét az ENSZ-ben. Az atomcsend megvalósítását célzó nemzetközi egyezmény gondolata 1954ben az indiai miniszterelnöktől, Nehrutól származik, aki - Hirosima, Nagaszaki, valamint több mint 50 kísérleti nukleáris atomrobbantás után - javasolta mindennemű nukleáris kísérlet világméretű betiltását.
Részleges atomcsend-egyezmény, 1963
A Partial Test Ban Treaty (PTBT) egyezmény "korlátlan ideig" tiltja a kísérleti atombomba robbantását az atmoszférában, víz alatt és a világűrben, de nem tiltotta a föld alatti robbantásokat. A PTBT szerződést, amelyet tíz napig tartó moszkvai tárgyalás után 1963. augusztus 5-én Anglia, az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió írtak alá, csak részleges sikert hozott, mert sem Franciaország, sem Kína nem írta alá a szerződést.
Atomsorompó-egyezmény, 1968
A Non proliferation Treaty (NPT) egyezményt ugyanaz a három atomhatalom kezdeményezte és írta alá 1968. július 1-jén, mint a PTBT egyezményt. Megállapodtak abban, hogy a nukleáris fegyverrel nem rendelkező államokat nem segítik atomfegyverek, vagy más nukleáris robbanóanyagok megszerzésében vagy előállításában. A nukleáris fegyverrel nem rendelkező országok megengedik az ENSZ Nemzetközi Atomenergia Ügynökségének (IAEA), hogy nukleáris berendezéseiket ellenőrizhesse. Az aláírók kicserélik tapasztalataikat az atomenergia békés hasznosítása területén. Minden aláíró elkötelezte magát a nukleáris leszerelés ügyének előmozdításában. Az NPT azonban nem csökkentette a felhalmozott eszközöket, és nem állította meg a nukleáris fegyverek gyártását, valamint nem írta elő nemzetközi megfigyelő hálózat kiépítését tiltott kísérleti atombomba robbantások ellenőrzésére. Az egyezmény 1970 márciusában lépett hatályba. Az NPT egyezményt ekkorra Nagy-Britannia, Kína, Franciaország, a Szovjetunió és az USA írta alá, mely országok egyúttal a Biztonsági Tanács állandó tagjai is az ENSZ-ben. Az NPT egyezményt végül további 187 ország, vagyis a világ majdnem minden állama aláírta, kivéve Kubát és a nukleáris fegyverekkel rendelkező Indiát, Pakisztánt és Izraelt.
Tárgyalások a teljes körű atomcsend-egyezményről, 1991-1993
A nukleáris leszerelés kérdésében 1991-ig kevés haladást lehetett elérni. Az ENSZ hathatós támogatásával elfogadták a Safeguard programot, amely kizárja, hogy nem katonai programból nukleáris anyagot lehessen fegyvergyártás céljára továbbadni. Tárgyalások zajlottak a nukleáris fegyverkezési verseny korlátozásáról, a leszerelésről és arról, hogy nukleáris fegyverrel rendelkező NPT tagállam nem alkalmazhat nukleáris fegyvert nukleáris fegyverrel nem rendelkező ország ellen.
A teljes körű atomcsend-egyezmény adaptálása,1996
A nagy erőfeszítéssel és körültekintéssel megfogalmazott Comprehensive Nuclear Test Ban Treaty (CTBT) egyezmény szövegét az ENSZ Közgyűlése New Yorkban 1996. szeptember 10-én adaptálta. A CTBT egyezményt amely megtilt mindenféle kísérleti nukleáris robbantást (amelynek hatása nagyobb, mint 2 kg TNT-vel egyenértékű), bármely céllal, bármely környezeti feltétel között aláírás céljára megnyitották 1996. szeptember 24-én, és azóta 166 ország írta alá, köztük az 5 atomnagyhatalom.
Bécsi központtal (CTBTO) kiépült egy globális ellenőrzőhálózat (International Monitoring System) amely 321, a világ különböző pontjain elhelyezett ellenőrző állomással és 16 radiokémiai laboratóriummal rendelkezik. Az ellenőrző állomások a legkorszerűbb szeizmikus, hidroakusztikus, infrahang vagy radioanalitikai mérőmódszereket alkalmazzák a tiltott föld, illetve víz alatti vagy légköri atomfegyver kísérletek ellenőrzésére.
A CTBT egyezmény azonban csak akkor léphet hatályba, ha egy listán felsorolt 44 - a nukleáris technikához értő (például kereskedelmi atomerőművel rendelkező) ország aláírja a szerződést. A CTBT szerződés azóta is 13 ország aláírására vár. A listán lévő 13 országból India, Pakisztán és Észak-Korea nem írta alá a CTBT szerződést. Az öt atomnagyhatalomból Oroszország, Nagy-Britannia, Franciaország ratifikálta a CTBT szerződést. Az Egyesült Államok és Kína aláírta, de nem ratifikálta. India egyértelműen visszautasította a CTBT szerződés aláírását a tárgyalások alatt, mondván, a szerződés eredetileg az atomsorompóról és a leszerelésről szólt, míg a végleges szerződés az atomhatalmak arzenáljának fenntartását segíti. 1998. május 11-én és 13-án Indiában kísérleti atomrobbantást hajtottak végre, amelyet kevesebb, mint 3 hét múlva a pakisztáni kísérleti atomrobbantás követett.
Az összes létező robbanófej döntő többsége (96%) az USA és az orosz készletekben található. Az öt atomnagyhatalom arzenáljában jelenleg mintegy 20000 működőképes nukleáris robbanófej van, ami az 1945 óta a világon összesen legyártott 128000 robbanófejhez képest számottevő csökkenés. De a tartalékban levő, leszerelésre váró, vagy leszerelt robbanófejekről, illetve az olyan leszerelési egyezményekről, mint például a "2002 Moscow Treaty" (the Strategic Offensive Reduction Treaty) kevés információval rendelkezünk.
Észak-Korea 1985. december 12-én írta alá az NPT szerződést
1991 decemberében írták alá az Észak-Dél közös nyilatkozatot ("sunshine policy"), amely a Koreai-félsziget atomfegyvermentes övezetté való átalakításáról szóló megállapodást is tartalmazza, miután az USA mintegy 100 taktikai atomfegyverét a dél-koreai térségből 1991 szeptemberében kivonta. 1993. március 12-én Észak-Korea NPT státusa krízishelyzetbe került, mivel Észak-Korea hangot adott annak, hogy ellenzi az IAEA ellenőrök egyoldalú jelenlétét Észak-Koreában. A kérdés azonban (akkor!) megoldódott azzal, hogy 1993. június 11-én - a Biztonsági Tanács által előírt 90 napos felmondási határidő lejárta előtt - Észak-Korea kölcsönös megnemtámadási szerződést kötött az USA-val. Ennek keretében 1994. április 21-én befagyasztották Észak-Korea fejlesztés alatt levő atomerőművét Yongbyonban, és tárolóba tették a fűtőelemeket. A Clinton-adminisztráció olajat szállított (0,5 millió t nehéz fűtőolaj (HFO)/év) a termelt villamos energia ellentételezésére, és megígérte új, nemszaporító (proliferation-resistant) reaktorok megépítését ("KEDO Project"). A megállapodást 2002 októberében megsértették azzal, hogy - az Egyesült Államok kijelentése szerint - Észak-Korea elismerte, hogy nukleáris fegyverek fejlesztésén dolgozik, ezért az USA az olajszállítást 2002. november 11-én felfüggesztette. 2002. december 23-24én Yongbyonban újraindították az egyetlen működtethető 5 MW(e) kapacitású reaktort, az IAEA ellenőröket pedig távozásra szólították fel. Egyes elemzők úgy vélik, Észak-Korea azért akar fegyverkezést demonstrálni, mivel Bush elnök 2002. január 29-iki beszéde szerint Észak-Korea, Irakkal és Iránnal együtt része az "ördög tengelyé"-nek ("axis of evil"). Ez azt jelenti, hogy ezen országok kiszámíthatatlan vezetőinek cselekedeteivel szemben az elnök a prevenció fontosságát hangsúlyozza.
Észak-Korea 2003. január 10-én az első olyan ország volt, amelyik visszavonta hozzájárulását az 1970-ben hatályba lépett, 187 ország által aláírt és ratifikált NPT szerződéshez. Ezzel visszavonta az engedélyét, hogy az IAEA ellenőrizze nukleáris berendezéseit.
George W. Bush 2003. január 29-én tartott beszédében azt mondta: "Ma az észak-koreai rezsim arra használja nukleáris programját, hogy félelmet keltsen és engedményeket próbáljon elérni. Amerikát és a világot azonban nem lehet megfélemlíteni."
2003.február 24-én Észak-Korea rövid hatótávolságú kísérleti rakétát lőtt a Japán-tengerbe. Ezzel nemzetközi törvényeket nem sértett meg, de tény, hogy a katonai cselekmény az új dél-koreai elnök Roh Moo Hyun beiktatásának napján történt. Március 10-én a rakétakísérlet megismétlődött.
2003. március 2-án Észak-Korea négy MIG-29-es és MIG-23-as vadászgéppel megakadályozta egy amerikai fegyverzet nélküli RC-135 négymotoros kémrepülőgép felderítő tevékenységét a Japán-tengeren, az észak-koreai partoktól 70 km-re.
2003. március 4-én Donald Rumsfeld huszonnégy B-1es és B-12-es bombázót rendelt az amerikai Guam-szigeti támaszpontra.
Ebben az évben lesz 50 éve annak, hogy 1953. július 27-én békeszerződés nélkül véget ért a koreai háború, amely több mint három évig tartott, hárommillió áldozatot követelt, de ezzel a térségben a feszültségek még nem szűntek meg. A kettéválasztott félsziget déli részén ma is 37 000 fős amerikai hadseregnek kell a régió stabilitását fenntartania. Velük szemben északon 1,1 millió katona, a világ ötödik legnagyobb reguláris hadserege áll készenlétben, míg Dél-Koreában 690 000 fős, jól felszerelt hadsereget tartanak nyilván. A második világháború után visszamaradt, kettészakított Korea akadályozza egy új világrend kialakítását. Az elmúlt 50 évben sok minden megváltozott, és az izoláltság sokáig már nem tartható fenn. A 37 000 fős amerikai katonaság elhelyezésének kérdése magának a Pentagonnak is gondot okoz, és lehet, hogy csapatait teljesen kivonja a dél-koreai térségből. Addig azonban még jó néhány dolognak normalizálódni kellene.
A feltételezett észak-koreai kumchangri-i föld alatti létesítmény
Az utóbbi időben gyakran felmerül az amerikai sajtóban, hogy az USA katonai felderítése szerint, tömegpusztító fegyverek előállítására, illetve tárolására világviszonylatban --1400 ismert vagy feltételezett föld alatti létesítményt tartanak nyilván - mint legfontosabb katonai célpontokat -, amelyek ellen a Pentagon szükség esetén nukleáris bunkerrombolókat ("Earth Penetrator") kíván bevetni. Példaképpen említik a feltételezett észak-koreai kumchangri-i föld alatti létesítményt, Líbiában a Tarhuna vegyikomplexumot, az iraki rejtett alagutakat és az iráni Natanz komplexumot (Esfahan mellett), ahol 25 láb mélyen a föld alatt 9 láb vastag betonnal fedett urándúsító komplexumot feltételez a Bush-kormány. Nem ismeretes, hogy a föld alatti létesítmények közé a rakétasilókat is beszámítják-e?
A kumchangri-i föld alatti létesítményt 1996 második felében azonosították, Yongbyontól északra 12 km-re, illetve a fővárostól (Phenjan) északra 50 km-re. Yongbyonban található az egyetlen működőképes 5 MW(e) atomerőmű, a kiégett fűtőelemrudakat reprocesszáló üzemmel (radiokémiai laboratórium) együtt, amelyre az 1985. december 12-től 2003. január 10-ig terjedő időtartamban az NPT szerződés és így a kötelező IAEA ellenőrzés is kiterjedt.
1999. március 16-án, a Clinton-adminisztrációval aláírt egyezmény alapján (cserébe 0,5 millió tonna élelmiszersegélyért) Észak-Korea betekintést engedett a kumchangri-i föld alatti létesítménybe, de ott az amerikai ellenőrzés nukleáris tevékenységet nem észlelt. Az ellenőrzést 2000 májusában megismételték, és hasonló eredményre jutottak. Az amerikai ellenőrök feltételezték, hogy az ellenőrzés idejére a berendezéseket eltávolították, illetve azt valószínűsítették, hogy a --200 méter mélységben kialakított helyiségekben a nukleáris fegyvereket előállító komplexumot 2003-ra teljesen kiépíthetik, vagy Kumchangriban tömegpusztító fegyvereket tárolhatnak, ha az ellenőrzések nem folytatódnak.
Ha egy katonai modellezés szerint a célpont megsemmisítésére egy 1 megatonnás bunkerromboló nukleáris bombát dobnának, akkor nem lehet kizárni, hogy a detonáció utóhatásaként - a pillanatnyi széliránytól függően radioaktív szennyeződés jutna a környező városokra és a szomszédos kínai településekre, a fővárosra, Phenjanra, továbbá a demilitarizált zónában tartózkodó 37000 fős amerikai katonai alakulatokra is. Ezért az érintetteket a detonációt követően legkésőbb egy órán belül evakuálni kellene. Így a nukleáris szakértők nem ajánlották a Pentagonnak a meglevő bunkerromboló nukleáris bomba alkalmazását, még szükség esetére sem. Bármiféle katonai megoldáshoz azonban mindenek előtt pontos adatokra és nem feltételezésekre van szükség.
A legfrissebb műholdas és légi felderítési adatok alapján megállapították, Észak-Korea a dúsított plutóniumprogram után nem évek, hanem hónapok múlva képes atombomba előállítására. (A Nagaszakiban ledobott bomba előállítására ~6 kg plutóniumot használtak az amerikaiak.)
2003. március 12-én James Kelly külügyminiszter-helyettes a Szenátus Külügyi Bizottságában úgy nyilatkozott, hogy USA vezető tisztviselők egyetértenek abban, hogy Észak-Koreának nemcsak a nukleáris fegyverkezését kell figyelemmel kísérni és megszüntetni, hanem a rakétaexportját is, valamint csökkentenie kell a Dél-Koreával szemben álló hagyományos hadseregének a létszámát.
Célozva minden előző, amerikai - észak-koreai kétoldalú nukleáris megállapodás csődjére, Kelly szerint a múlt tapasztalatai azt mutatják, hogy a bilaterális megközelítés nem működik. A környező országok, Japán, Kína, Dél-Korea és Oroszország közreműködését is várja, hogy közösen oldják meg a fenti problémákat, azok bármennyire is elfoglaltak saját dolgaikkal. A Pentagon kifejtette, a Japán-tenger felett folytatni fogják a fegyverzet nélküli kémrepülőgépekkel (RC-135) a megfigyeléseket a nemzetközi légtérben, mivel az észak-koreai rakétakísérletek (2003. február 24. és március 10.) feltehetően folytatódni fognak.
Yoon Yoing Kwan, dél-koreai külügyminiszter "illogikus"-nak nevezte Észak-Korea makacs ragaszkodását a kétoldalú tárgyalásokhoz, mivel Észak-Koreában nemcsak a nukleáris krízist kell megoldani, hanem egy éhező ország gazdasági segélyezését is, amely segély Oroszországtól, Kínától, Japántól és Dél-Koreától, valamint az USA-tól egyaránt elvárható. Illogikus eleve kizárni a potenciális segélyező országokat.
Annak ellenére, hogy jelenleg súlyos gazdasági válság van Dél-Koreában, Szöul 432 000 tonna rizssegélyt fog küldeni északra ebben az évben tekintettel arra, hogy a phenjani Világélelmezési Programiroda felmérése szerint Észak-Korea júniusra igen gyenge termésre számíthat ebben az évben, és így 1,1 millió tonna rizssegélyre lenne szüksége. Ismeretes, hogy Dél-Korea a mezőgazdasági művelés számára eleve kedvező, míg Észak-Korea kedvezőtlen adottságú terület volt a kettészakítás előtt. Az újraegyesítés kiegyenlítené és megoldaná a periodikusan visszatérő élelmiszerellátási gondokat.
Ez év március 17-én - hónapok óta először - 47 500 tonna búza érkezett Észak-Koreába az ENSZ Világélelmezési Programja keretében. A 10 millió dollár értékű szállítmányt az EU finanszírozta.
Kína közölte Észak-Koreával, ne számítson segítségre, ha az USA megelőző csapást mér nukleáris létesítményeire. Az elmúlt száz évben nagy veszteségeket szenvedett a két koreai háborúban (1894 és 1953), harmadikat már nem akar.
Atomreaktorok, nukleáris létesítmények Észak-Koreában:
Atomreaktorok, nukleáris létesítmények Dél-Koreában:
17 atomreaktorblokk működik, összesen 13 920 MW(e) kapacitással.
Irodalom
Az egyes atomreaktorok, nukleáris létesítmények részletes leírása megtalálható az ELFT könyvtárában, valamint az interneten.