Fizikai Szemle honlap

Tartalomjegyzék

Fizikai Szemle 2004/12. 428.o.

GÁBOS ZOLTÁN PROFESSZOR 80 ÉVES

Az a fizikus, vegyész, aki nem hallgathatta Gábos Zoltán professzor egyetemi és tudományos előadásait, aki nem dolgozhatott Vele együtt oktatói, tudományos közösségben, nem képes felmérni, mit vesztett. Vesztett, mert nem ismerhette meg közelről az egyetemi tanárt, a tudóst, a munkatársat, az embert, a felelős egyetemi vezetőt.

Példa értékű egyetemi oktató, nevelő. Magas mércét állított és állít önmagával és hallgatóival szemben, de azonnal meg kell jegyezni, hogy saját magától sokkal többet igényelt és követelt meg. Mindig élmény előadásait hallgatni, melyeket tudományos igényességgel és logikusan épít fel, lebilincselően ad elő. A hallgatóság figyelmét már az első mondataival leköti. Ez annak tulajdonítható, hogy minden alkalommal szabadon ad elő, a kréta kivételével más "segédanyagot" nem használ. Volt hallgatói, jelenlegi kollegái, több vagy kevesebb sikerrel igyekeznek ezt a példamutató tanári magatartást követni. Tömören, logikusan, tudományos igényességgel fogalmaz, ugyanakkor a tömörség, az igényesség nem megy az érthetőség rovására, sokkal inkább azt segíti elő.

Személyes példája jótékonyan hat a hallgatókra, nem volt és nincs szüksége fegyelmezésre, vagy hogy felemelje a hangját. A hallgatók, de a mai kollégák - az egykoron volt hallgatók - is sok tantárgy esetében a minősítés érdekében készültünk a vizsgákra. Ez nem érvényes Gábos professzor esetében. Ilyen szintű előadások után hallgatóinak nagy többsége szégyellné, hogy készületlenül jelenjen meg a vizsgán. Itt el kell mondani, hogy Gábos professzor maximálisan megbízott a hallgatókban, fel sem merült benne - de a hallgatókban sem - a puskázás lehetősége, többször előfordult, hogy a vizsgázókat magukra hagyta. A vizsgán a hallgatót partnernek tekintette, maximális segítséget nyújtott, jóindulatot tanúsított. Személyisége révén Gábos professzor nemcsak oktatott, hanem nevelt is, emberségével, erkölcsi és kollegiális magatartásával.

Gábos Zoltán

Nem mulaszthatjuk el, hogy ne szóljunk Gábos professzorról, a felelős egyetemi vezetőről. Tanszékvezetői, dékánhelyettesi, dékáni tevékenységét a közvetlenség, segítőkészség, őszinteség jellemezte. Nála nem létezett protokoll. Minden esetben lelkiismeretesen döntött annak ellenére is, hogy ez sok esetben karrierjét gátolta. Ennek tulajdonítható, hogy egy idő után már nem igényelték tudását és tapasztalatát. Vezetői minőségében kikérte és igényelte kollegái véleményét, és döntéseinél ezeket figyelembe is vette. Az utána következő felelős beosztású kollegáinak nagy többsége követte példáját, rendszeresen konzultált Gábos professzorral, és tanácsait mérvadónak tekintette.

Habár 1990-ben már nem volt vezetői beosztásban, következetesen, erkölcsösen, logikus érvekkel kiállt a Babes,-Bolyai Tudományegyetemen elsorvasztott magyar nyelvű oktatás újraindításáért, fejlődéséért, bővítéséért.

Mint tudósról is illik megemlékezni, de ez igazából nem szükséges, mert ezt tükrözik az alábbiak, de talán mindenekelőtt az, hogy 1995 óta a MTA kültagja.

Gábos Zoltán professzor 1924-ben született Bánffyhunyadon. 1943-ban érettségizett a Kolozsvári Református Kollégiumban. Ezt követően 1943-1944 között a budapesti József Nándor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gépészmérnöki karának hallgatója. Tanulmányait a kolozsvári Bolyai Egyetemen folytatja, és 1947- ben matematika-fizika szakos diplomát szerez. Fényes Imre tudományos irányításával A mechanika formális elvei című értekezésével megszerzi a doktori címet. 1948- ban kinevezik az Elméleti Fizika Tanszéken tanársegédnek, 1950-ben adjunktusi, majd 1952-ben docensi címet szerez. Ebben a minőségében matematikai analízis és fizikai kémia előadásokat tart. 1956 és 1959 között a Fizika, majd az Elméleti Fizika Tanszék vezetője.

1959-től az egyesített BBTE Fizika Tanszékén fejti ki tevékenységét. Tudásának, hozzáértésének elismeréseként 1962-ben címzetes egyetemi tanárnak nevezik ki. 1962 és 1965 között dékánhelyettesi, majd 1966 és 1976 között a Fizika Kar dékáni tisztét tölti be. Ezt követően 1984-ig az Elméleti Fizika Tanszék tanszékvezető professzora.

A tanítás, oktatás szeretetét neves tanárai, Fényes Imre, Vescan Teofil, Gyulai Zoltán, Borbély Samu, Imre Lajos oltották Gábos professzorba.

Gazdag tudományos tevékenysége a nagy elődök Réthy Mór, Vályi Gyula, Ortvay Rudolf, Gombás Pál, Fényes Imre munkáinak a folytatása. Tudományos kutatói tevékenységét - többek között - a következő területeken fejtette ki: disszipatív rendszerek mechanikája, forgó testek gravitációs kölcsönhatása, magasabb spinű részecskék kvantumelmélete, elemi részek polarizációja. Ez irányú tevékenységét 1990 után is folytatja, de ezek mellett mindinkább foglalkozik a fizika, a fizika oktatása történetével, megkülönböztetett figyelmet szentelve az erdélyi sajátosságoknak.

Tudományos és tudománynépszerűsítő tevékenységét a 100-nál is több dolgozat minősíti, melyek rangos, referált folyóiratokban jelentek meg, mint Il Nuovo Cimento, Revue d'Optique, Acta Physica Polonica, Heavy Ion Physics, Studii si Cercetari de Fizica, Revue Roumaine de Physique, Astronomical Journal stb.

Oktatói, tudományos tevékenységének elismeréseként több díjnak a tulajdonosa. A teljesség igényét mellőzve, néhányat megemlítünk, például Romániai érdemes egyetemi tanár (1970), a Korunk című folyóirat Bolyai-díja (1982), Fényes Imre-díj (1994), Eötvös Loránd Fizikai Társaság Tiszteletbeli tagja (1991), Erdélyi Múzeum Egylet tiszteletbeli tagja (2000).

Tapasztalatát, ismereteit, igényességét kiaknázva több folyóirat szerkesztőbizottsági tagjává választotta, így a Természet Világa, Firka, Múzeumi Füzetek.

Ismereteit, tudását tanítványainak, a fizikusoknak, magyar és román nyelven írt egyetemi jegyzetek, könyvek formájában örökítette meg. Csak néhányat említsünk meg: A kémiai termodinamika alapjai, Az elméleti fizika alapjai, Curs de termodinamica si fizica statistica, Fizikai kislexikon, Curs de Mecanica teoretica, Fundamentele mecanicii, Termodinamica si fizica statistica, Statisztikus fizika. Még sok mindent kellene és illene elmondani Gábos professzorral kapcsolatban. Azt viszont feltétlenül meg kell említenünk, hogy kitűnő a humorérzéke. Finom humor jellemzi, s ennek tulajdonítható, hogy válságos helyzeteket humoros megjegyzéseivel számtalanszor sikerült feloldania.

Professzor Úr, kívánjuk, hogy még sokáig példát mutass mindnyájunknak, minél többet tanulhassunk továbbra is Tőled. Isten éltessen!

Karácsony János, Néda Árpád
Babes¸-Bolyai Egyetem, Fizikai Kar, Kolozsvár