Fizikai Szemle honlap |
Tartalomjegyzék |
Perjés Zoltán
KFKI, RMKI
Az egyetemes tömegvonzás törvényeit a XX. század első évtizedeiben fogalmazta meg Einstein. A gravitációs törvények keretelmélete az általános relativitáselmélet, amelyben e jelenségkör a tér és az idő geometriai tulajdonságaival válik egyenértékűvé. A relativitáselmélet a kor természettudományos gondolkodóinak heves vitái közepette keletkezett, és az eltelt közel egy évszázad során ezek a viták meg-megújultak a szakértők körében, de laikusok soraiból is gyakran hangzik el kétkedő hang az elmélet érvényességét illetően. Ennek ellenére az elmélet - a kvantumfizikával együtt - a természettudományok alapvető tanításává érett. Miképpen magyarázható, hogy - a kvantumelmélettel ellentétben, melynek fontossága nem csekélyebb - az általános relativitáselmélet újból és újból kivívja a közönség figyelmét? Ebben az egyik kétségtelen tényező az a merészség, amellyel az emélet az olyan alapvető fogalmakhoz nyúl hozzá, mint a tér és az idő. Az ennek befogadásához szükséges szemléletváltás nemcsak a fizika területén kívül tevékenykedők, de még az abban jártas fizikusok számára is komoly kihívást jelent.
Az első szemléleti akadályt a távolságok mérésekor kell leküzdenünk. Derékszögű koordinátákkal az (x, y,z) pont és a szomszédos (x+dx, y+dy, z+dz) pont ds távolságát a Pitagorasz-tétellel kapjuk meg:
Einstein ezt módosítja azzal, hogy a távolság kiszámításakor figyelembe kell vennünk a két pont dt időkülönbségét is a következőképpen:
Itt c a fény sebessége. Ezzel a módosított távolságmérési utasítással olyan természetleírást érünk el, amely - különösen a fény sebességét megközelítő rendszerekre - a korábbi leírásnál sokkal pontosabb lesz. Ez a pontos leírás ma már nemcsak az alapkutatásban, de számos műszaki alkalmazásban is nélkülözhetetlen. Példaként említhetjük a részecskegyorsítók tervezését vagy a globális helymeghatározó rendszer (GPS) működtetését.
Az ekvivalenciaelv
A szemléletváltás másik fordulata a tömegvonzás leírásához szükséges. Ennek alapja az a megfigyelés, hogy mindenfajta test azonos módon mozog a gravitációs térben. Ennek merész magyarázata Einstein nyomán az, hogy a tömegvonzás voltaképpen a tér és az idő geometriájának következménye. A gyenge ekvivalenciaelv azt állapítja meg, hogy a gravitációs gyorsulás független az anyagi minőségtől. Az elvet úgy ellenőrizhetjük, hogy összehasonlítjuk két különböző anyagú test gravitációs gyorsulását. Legyen a két test, A és B, tehetetlen tömege m és súlyos tömege M. Bevezetjük az Eötvös-paramétert a következőképpen:
E paraméter segítségével jellemezhetjük az ekvivalenciaelv ellenőrzésére végrehajtott kísérletek pontosságát ( 1. táblázat ).
A PPN keretelmélet
Az általános relativitáselméletben kiteljesedik Bolyai János víziója, aki már a XIX. században kikövetkeztette a görbült terek létezését. Ilyen görbült terekben nem tartható fenn a távolságmérés derékszögű háromszögeken alapuló módszere. Az (1) mérési eljárás helyett az általánosabb
mérési utasítást kell végrehajtani az és koordináták segítségével. Einstein nyomán az itt kétszer előforduló indexekre összegeznünk kell. Az (1) és (2) képletek összehasonlításával látjuk, hogy gravitáció távollétében és derékszögű koordinátákban a gik mértéktenzor komponensei: és a többi komponense zérus. Más esetekben (például polárkoordináták választásakor) a komponensek más értéket vesznek fel. Az általános relativitáselméletben a gravitációs egyenletek határozzák meg minden esetben a komponensek alakját.
Az elmúlt évtizedek szellemi áramlataiban sokféle elmélet látott napvilágot a gravitációs jelenségek leírására. Ezek a javaslatok általában megkérdőjelezték a relativitáselmélet valamely posztulátumát, és más számszerű következményeket vezettek le a megfigyelhető gravitációs jelenségekre. Velük egy időben igen sok kísérleti ellenőrzést hajtottak végre a kérdéses jelenségekre. Amint ezek a mérések egyre javuló hibával ellenőrizték az elméletek jóslatait, az alternatív elméletek jóslatai sorra helytelennek mutatkoztak, és az általános relativitáselmélet megerősödve került ki ebből a versenyből.
Ahhoz, hogy egy ilyen alternatív elmélet járható legyen, három kritériumot kell kielégítenie: önkonzisztencia, teljesség és hogy összhangban legyen a korábbi kísérletekkel. A kísérletek újra és újra megerősítenek további két kritériumot a gravitációelméletekkel szemben: 1) A téridőnek van (2) mértéktenzora, és 2) ez a metrika kielégíti
1. táblázat Az ekvivalenciaelv ellenőrzése |
||||
év | kísérlet | módszer | vizsgált anyag | |
1686 | Newton | inga | különféle | 10-3 |
1832 | Bessel | inga | különféle | 10-5 |
1922 | Eötvös, Pekár és Fekete [4] | torziós inga | különféle | 2×10-9 |
1935 | Renner | torziós inga | különféle | 2×10-9 |
1964 | Roll, Krotkov és Dicke[5] | torziós inga | Au és Al | 10-11 |
1972 | Briginszkij és Panov [6] | torziós inga | Pt és Al | 10-12 |
1976 | Worden | mágneses lebegtetés | Ni és a Föld | 2×10-5 |
1982 | Keiser és Faller | úsztatás | Cu és W | 6×10-12 |
terv | Worden és Everitt [7] | mesterséges hold | különféle | 10-15-10-9 |
A tíz PPN-paraméter |
||
paraméter | mit mér a relativitáselmélethez képest | értékeaz ált. rel.elm.-ben |
Mennyire görbíti a 3-dimenziós teret egységnyi tömeg | 1 | |
g00 szuperpozíciós törvénye mennyire nemlineáris | 1 | |
Mennyi gravitációt (g00) kelt egységnyi kinetikus energia | 1 | |
Mennyi gravitációt (g00) kelt egységnyi potenciális energia | 1 | |
Mennyi gravitációt (g00) kelt egységnyi nyugalmi (belső) energia | 1 | |
Mennyi gravitációt (g00) kelt egységnyi nyomás | 1 | |
Mennyivel több gravitációt (g00) kelt egységnyi radiális kinetikus energia (a megfigyelő irányában), mint a transzverzális kinetikus energia | 0 | |
Mennyivel több gravitációt (g00) kelt a radiális feszültség, mint a transzverzális | 0 | |
Mennyire vonszolja magával a tehetetlenül mozgó koordinátákat (g00) egységnyi impulzusmomentum | 1 | |
Mennyivel erősebben vonszol az impulzus radiális irányban, mint transzverzálisan | 1 |
Áttekintés a vöröseltolódás méréseiről |
|||
év | kísérlet | módszer | |
1960-65 | Pound-Rebka-Snider [8] | Mössbauer-emitterről lehulló fotonok | 10-2 |
1962 | Brault | Nap Na D1-vonala | 5×10-2 |
1969 | Jenkins | kristály oszcillátoróra a GEOS-1 fedélzetén | 9×10-2 |
1972 | Hafele és Keating | céziumórák repülőgépeken | 10-1 |
1977 | Allez és társai | rubídiumórák repülőgépeken | 2×10-2 |
1976 | Vessot és Levine | hidrogénmézer rakétán | 2×10-4 |
terv | Nordtvedt | hidrogénmézer vagy SCSO napközeli szondán | 10-6 |
szögértéket szolgáltatják. Az általános relativitáselméletet a = 1 PPN-paraméter jellemzi. A newtoni gravitációelméletben = 0. Az általános relativitáselmélet első kísérleti igazolását 1919-ben végezték el egy teljes napfogyatkozás alkalmával. Ezek a mérések meglehetősen pontatlanok voltak, de mintegy harminc százalékos hibán belül igazolták a relativitáselmélet jóslatát. Egy későbbi mauritániai napfogyatkozás során (1973-ban) a (1+ )/2 = 0,95 0,11 értéket mérték. 1967-ben Shapiro igen hosszú alapvonalú módszerrel megmérte a 3C273 és a 3C279 jelű kvazárok sugarainak elhajlását a napkorong közelében. Ez a két pontszerű égi rádióforrás minden év október 8-án egészen közel kerül a Nap korongjához. A 3C279-et rövid ideig el is takarja a Nap. A rádiócsillagászok 1969 óta ezen a napon minden évben megfigyelik a két kvazár sugarainak elhajlását. Ez a két kvazárral történő differenciális mérés csökkenti a légkör okozta pontatlanságokat. További javaslatok a pontosság növelésére: