Fizikai Szemle honlap

Tartalomjegyzék

Fizikai Szemle 2005/3. 110.o.

Egyetemi tanári kinevezés 1935-ben

Hartmann Ervin
MTA SZFKI

Gyulai Zoltánt 1935-ben nevezték ki egyetemi tanárnak a debreceni egyetemre. A kinevezés nem ment simán. Medveczky László, Gyulai akkori hallgatója így ír erről [1]: "A hallgatók között általánosan ismert volt a pletyka, hogy a Wodetzky távozásával megüresedett professzori helyre több pályázat futott be. A pályázók közül az akkori szokás szerint az egyetem rangsorolva három személyt terjesztett fel a minisztériumba. A fáma szerint a felterjesztettek között nem szerepelt Gyulai.... Nincs semmi bizonyítékom arra, hogy ennek a hallgatóság között elterjedt hírnek volte valami alapja." Tarján Imre akadémikus, aki Gyulainál Debrecenben doktorált, visszaemlékezéseiben [2] ezt írta: "Gyulai 1935-ig működött Szegeden. Ekkor ürült meg a debreceni katedra, amelyet megpályázott. Többen pályáztak, de a sikert Gyulai könyvelhette el. Gyulai Pohlt [Robert Wichard Pohl göttingeni professzort] is tájékoztatta pályázatáról, aki azután véleményét Gyulai munkásságáról a kultuszminiszternek is megírta egy levélben. A miniszter végső döntésében nyilván szerepe volt Pohl véleményének is." Boros János [3], Gyulainak egy másik debreceni doktorandusa, úgy tudta, hogy Gyulai feleségének (Grátz Mártának) egyik rokona volt a pártfogó. Hogyan látta maga Gyulai az akkori helyzetet? Visszaemlékezéseiben [4] a következőket írja:

"Eközben megürült a Debreceni Egyetemen a Kísérleti Fizikai Tanszék, mert Wodetzky Józsefet - aki csillagász volt - kinevezték Pestre a csillagdához... Ekkor én megpályáztam a tanszéket. érdekes, hogy akkor pillanatnyilag úgy nézett ki, hogy ha ezt nem kapom meg, belátható időn belül nem lesz tanszékre kilátásom. Valójában úgy alakult, hogy pár év múlva több lehetőség volt, mert Pécsen meghalt Rohrer [László] és Pesten meghalt Tangl [Károly].

Az élet folyton változik, és soha sem lehet kiszámítani mi lesz. - én megindítottam az előkészületeket. A pályázatra 7-8 jelentkező akadt. Komoly ellenfél volt Schmid Rezső, aki Pogány [Béla] mellett a Spektroszkópiai Intézetben dolgozott. Kiváló spektroszkópus. Másik ellenfél Császár Elemér, aki elméleti fizikából volt magántanár Pesten. Császár szerette volna, ha őt meghívják Debrecenbe, de mikor ez nem sikerült, nem is adta be a pályázatát. - Az én pártfogóm Tangl volt, Ortvay [Rudolf] és Pogány Béla, aki már a Műegyetemen volt. Az ilyen pályázatoknál mindenki megmozgat mindent, én sehová sem mentem, hanem Tanglra bíztam mindent, vagyis én kizárólag a tudományos eredményeimre támaszkodtam. úgy sejtem, hogy Ortvay írt Pohlnak, hogy valami formában adjon véleményt. A dolog vége az volt, hogy amikor actuális volt, Tangl, Ortvay és Pogány személyesen felmentek a miniszterhez, és ott leadták véleményüket. Erre fel a kinevezésem meg is történt 1935 nyarán, talán augusztus hónapban.

Mikor a pályázat ment, én még Szegeden hallottam, hogy Ravasz [László, református püspök] azt mondta, hogy ha Széll Kálmán csak harmadik helyen is jelölést kap, ő feljogosítva érzi magát a Kormánynál minden tekintélyét latba vetni. Ilyen bizonytalan volt az én kinevezésem. Az én erősségem az volt, hogy a tanszék Kísérleti Fizikai Tanszék volt, viszont Széll Kálmán elméleti fizikus volt. Sőt régebben, mikor végzett, neki fel volt ajánlva a tanársegédi állás, de azt ő nem fogadta el, hanem elment a Bethlen családhoz öt évre nevelőnek.... Az 5 év után kinevezték a kolozsvári kollégiumba tanárnak.... Széll Kálmán egyénileg igen kellemes, udvarias és elegáns ember volt. Tehát igen jó benyomást gyakorolt környezetére. Ez volt a háttere annak, hogy az én pályázatom esetében neki református oldalról erős pártfogói voltak.

Csak Debrecenben tudtam meg, amikor elfoglaltam állásomat, hogy a Debreceni Egyetemen legnagyobb ellenfelem Dávid Lajos a matematika tanára volt, aki Tóth Lajos magántanárt, Wodetzky egykori adjunktusát szerette volna kineveztetni.

Ilyen volt a helyzet akkor, sok személyi érdek volt a dolgok mögött, de azt hiszem, ez mindig és mindenütt így volt, és így van ma [1966] is. (Göttingenben, amikor arról volt szó, hogy [Bernhard]Guddent kinevezzék Erlangenbe, ott is voltak nehézségek, és egyszer egy ilyen beszélgetésnél Gudden azt mondta, hogy tudományos érdem nem akadály egy tanszéki kinevezésnél.)

Mindenesetre a minisztérium itt a szakszerűséget betartotta."

Ezek után nézzük a M. Kir. Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium IV. osztálya 26.285 számú ügyiratából a miniszteri felterjesztést:

"Az 1935. évi június hó 21-én tartott minisztertanácsban nyert felhatalmazás alapján azzal a legalázatosabb kéréssel járulok a Kormányzó úr Ő Főméltósága elé, hogy a debreceni királyi Tisza István tudományegyetem orvostudományi karán üresedésben levő orvosi fizikai tanszékre dr. Gyulai Zoltán, szegedi magyar királyi Ferenc József tudományegyetemi címzetes nyilvános rendkívüli tanári címmel felruházott egyetemi magántanárt, egyetemi adjunktust, egyetemi nyilvános rendkívüli tanárrá kinevezni méltóztassék.

A tanszék betöltése érdekében szabályszerűen kiírt nyilvános pályázat alapján nyolcan nyújtották be folyamodványukat és pedig: dr. Schmidt [!] Rezső, egyetemi magántanár, műegyetemi meghívott előadó, dr. Széll Kálmán, egyetemi magántanár, kolozsvári református kollégiumi tanár, dr. Gyulai Zoltán, szegedi magyar királyi Ferenc József tudományegyetemi címzetes nyilvános rendkívüli tanár, adjunktus, dr. Koczkás Gyula, pécsi magyar királyi Erzsébet tudományegyetemi tanársegéd, dr. Orbán György, pécsi magyar királyi Erzsébet tudományegyetemi magántanár, tanársegéd, dr. Ernst Jenő, pécsi magyar királyi Erzsébet tudományegyetemi magántanár, tanársegéd, dr. Hampel László, budapesti kereskedelmi iskolai tanár és végül dr. Tóth Lajos, debreceni magyar királyi Tisza István tudományegyetemi magántanár, adjunktus.

Az illetékes orvostudományi kar által kiküldött ötös bizottság - 1935. évi május hó 16-án tartott ülésében I. helyen: dr. Gyulai Zoltánt, II. helyen: dr. Széll Kálmánt, III. helyen: dr. Tóth Lajost, dr. Koczkás Gyulát és dr. Orbán Györgyöt hozta javaslatba.

Az orvostudományi kar 1935. május hó 17-én tartott ülésében vette tárgyalás alá az ügyet és a jelölést - ellentétben a bizottság javaslatával - következőképen ejtette meg: I. helyen jelöli dr. Széll Kálmánt, II. helyen dr. Gyulai Zoltánt és III. helyen pedig dr. Tóth Lajost.

Az egyetemi tanács 1935. június hó 15-én tartott ülésében foglalkozott az orvostudományi kar javaslatával és azt mindenben a szabályoknak megfelelőnek minősítette.

A fent előadottakban bátor voltam ismertetni a szóban forgó tanszék betöltésének ügyét, most pedig a három első helyre jelölt pályázó eddigi működését van szerencsém az alábbiakban ismertetni:

Széll Kálmán /született 1884-ben Avasújvároson, református vallású, egyetemi magántanár, a kolozsvári református kollégium tanára/ tudományos munkássága az elméleti fizika területére esik és pedig főként a statikai mechanikára és annak alkalmazásaira. Tudományos dolgozatainak ismertetéséből és méltatásából valamint életkörülményeiből megállapítható, hogy évek hosszú során át nagy tudással, kitartó szorgalommal és önzetlen tudományszeretettől áthatva igen behatóan foglalkozik a fentebb említett körökbe tartozó elméleti fizikai problémák tanulmányozásával. Tudományos érdemeinek elismerését jelenti, hogy a szegedi magyar királyi Ferenc József tudományegyetem mathematikai és természettudományi kara 1930-ban - két másik pályázóval egyetemben - jelölte az elméleti fizikai tanszékre.

Gyulai Zoltán, /született 1887-ben, Pipén, unitárius vallású, egyetemi rendkívüli tanári címmel felruházott egyetemi magántanár, szegedi tudományegyetemi adjunktus/ kutatásának tárgyai a modern kísérleti fizikának olyan területein mozognak, amelyek egyre fokozódó mértékben állanak az érdeklődés központjában. Dolgozataiból megállapítható, hogy igen jó és ügyes kísérletező, világosan meglátja a maga elé tűzött problémát, nagy kísérleti készséggel és gyakorlati érzékkel vizsgálja azt és viszi a megoldás felé. Kiemelkedő kísérletezői leleményessége, amellyel egyszerű eszközökkel és aránylag kis pénzzel is elő tudja állítani az intenzív és eredményes kutatói munkához szükséges berendezéseket és műszereket. Nemcsak hazai, hanem külföldi szakkörök is elismerik, és nagyra értékelik Gyulait, mint kísérletező és kutató szakembert. Dolgozatait a szakirodalomban fontos vonatkozásokban igen gyakran idézik. Gyulai tudományos egyéniségének kialakulására kétségtelenül nagy befolyással volt Pohl göttingai professzor, az ottani egyetemi kísérleti fizikai intézet hírneves vezetője. Az a két esztendő, amelyet egyfolytában töltött el Pohl tanár intézetében igen termékenynek bizonyult. Ez idő alatt hat igen értékes dolgozata jelent meg. Gyulai dolgozataiban kísérleti eredményeit vonatkozásba hozza az elmélettel, igyekszik azoknak mindig elméleti magyarázatát is adni. Gyulait tehát tudása elméleti fizikai eladások tartására is képesíti. Ez a körülmény elsősorban is fizikus bölcsészettan hallgatók szempontjából fontos, mint akikre nézve az elméleti fizika hallgatása is kötelező. Gyulai, nemcsak mint kutató, hanem mint oktató is kiváló. A szegedi kísérleti fizikai intézetben a felsőbb éves hallgatók gyakorlatait önállóan vezeti, a tanári szakvizsgálatra készülőket szakdolgozatuk elméleti és kísérleti részének kidolgozásában irányítja és ezen munkában nagy önállóságról, kiváló pedagógiai érzékről és teljesen biztos szaktudásról tett bizonyságot.

1914 augusztusában katonai szolgálatra vonult be s 1915-ben orosz hadifogságba esett s szenvedésekben és nélkülözésekben bővelkedő 6 évi szibériai raboskodás után 1922 januárjában kerülhetett csak haza. Tóth Lajos /született 1902-ben, Hajdúszoboszlón, református vallású, debreceni magyar királyi Tisza István tudományegyetemi magántanár, egyetemi adjunktus/ egyetemi tanulmányait a budapesti egyetemen, mint a báró Eötvös József Kollégium tagja végezte el és egy évig belföldi kutató ösztöndíjban részesült. Pályázatához 17 dolgozatot mellékelt. Dolgozatai két csoportra oszthatók. Az egyik csoport az elméleti fizika határain belül mozog. Elméleti megállapodásokat [megállapításokat?] vezet le, különböző fizikai tényezők összefüggései között és eredményeit kísérleti mérésekkel igazolja. Dolgozatainak második csoportjába a rádió fejlődésével kapcsolatban felmerülő fizikai problémákkal foglalkozik. Immár 10 éve működik a debreceni tudományegyetem kötelékébe.

A bizottság jelentéséből kitűnik, hogy a pályázó szakemberek közül többnek üti meg tudományos tevékenysége azt a mértéket, amely a jelölésre qualifikál. A 8 pályázó közül a bizottság hetet minősített olyannak, mint akik a pályázathoz csatolt mellékletek szerint az egyetemi színvonalat feltétlenül megütő tudományos és tanítói munkásságról tesznek tanúbizonyságot.

Mérlegelve a folyamodók egyéniségét, eddigi tudományos működését, valamint figyelemmel a tanszék betöltésére kiküldött bizottság javaslatára, - elsősorban Gyulai Zoltánt tartom alkalmasnak az orvostudomány-kari fizikai tanszék ellátására annál is inkább, mert Gyulai inkább kísérleti, Széll pedig inkább az elméleti fizika művelője. Gyulai tudományos súlyának jellemzésére leginkább az a tény szolgál, hogy szinte minden dolgozata élénk visszhangra talált a világ fizikusai közt, amennyiben német, angol, orosz kutatók nemcsak hivatkoznak rá, hanem részletesen foglalkoznak eredményeivel, azokat kiegészítik, dolgozataiban felvetődött kérdéseket megvitatnak; szóval Gyulai kutatásai révén a nemzetközi tudományos kutatási munkában számottevő tényező. Széll Kálmán nem kísérleti fizikus, dolgozatai kizárólag elméleti vonatkozásúak és igen szűk körben maradnak, s annyira elméletiek, hogy semmi olyan kérdést nem vetnek fel, mely kísérleti vizsgálatokat indíthatna meg. Ezzel szemben Gyulai par excellence kísérleti fizikus, aki Szegeden kezdetben mostoha viszonyok között is tanúságot tett arról, hogy a probléma megfelelő megválasztásával ilyen körülmények között is szép eredményű tudományos munkásság fejthető ki, ami rendkívüli invencióról és nagy experimentális készségről tesz tanúságot.

Mindezek alapján, az első helyen jelölt Széll Kálmán javaslatba hozásától el kell tekintenem, annál is inkább, mert a tanszékre, mely hivatva van úgy az orvostanhallgatók, mint a bölcsészethallgatók fizikai kiképzését biztosítani, a fentebb felhozottak alapján Gyulai személyében több biztosítékot látok.

A fentiek előrebocsátása után azzal az alázatos kéréssel járulok a Főméltóságú Kormányzó úr elé, hogy a debreceni magyar királyi Tisza István tudományegyetemen üresedésben levő orvosi fizikai tanszékre dr. Gyulai Zoltán, szegedi magyar királyi Ferenc József tudományegyetemi rendkívüli tanári címmel felruházott egyetemimagántanárt, egyetemi adjunktust, egyetemi nyilvános rendkívüli tanárrá kinevezni méltóztassék.

Az ilyen értelemben szerkesztett legfelsőbb kormányzói elhatározás tervezetét mély tisztelettel mellékelem. Budapest, 1935. évi július."

A döntés szövegét az államfő aláírásával és a miniszter ellenjegyzésével fakszimilében adom meg.

Az előterjesztésben felsorolt 8 pályázó közül hat pályázó egyetemi magántanár volt. Gyulait Szegeden a matematikai és természettudományi kar 1926. október 20-án tartott ülésén Ortvay Rudolf egyetemi ny. r. tanár és Frőlich Pál egyetemi ny. rk. tanár véleménye alapján "Az elektronok és ionok tana, kísérleti alapon" című tárgykörből egyetemi magántanárrá képesítette, és ezen minőségében Klebelsberg Kunó kultuszminiszter 1926. november 24-én megerősítette, érdekes, hogy az előterjesztés nem tér ki arra, hogy Gyulai Zoltánt Tangl Károly r.t., Pogány Béla r.t., Rybár István r.t., Ortvay Rudolf l.t. és Frőlich Pál l.t. 1932. február 18-i ajánlására a Magyar Tudományos Akadémia 1932. május 6-án tartott nagygyűlésén "a fizikai tudomány terén kifejtett buzgó és sikeres munkásságát méltányolván, levelező tagjává választotta". érdemes felfigyelni arra is, hogy Gyulainak megvolt a ny. rk. tanári címe is már. Erre a címre Gyulait a szegedi egyetem matematikai és természettudományi karának dékánja, Kerékjártó Béla 1933. október 11-én terjesztette fel, miután a kar szept. 15- én a dékán felügyelete alatt Frőhlich Pál, Kiss Árpád ny. r. és Bay Zoltán ny. rk. tanárokból álló bizottságot küldte ki, hogy a cím adományozásáról javaslatot tegyen. Gyulai a címet a kultuszminisztertől 1934 januárjában kapta meg. A nyilvános rendes tanári kinevezést Gyulai csak egy éves debreceni tartózkodás után nyerte el 24246/1936/IV. sz. alatt.

Gyulai 1935 szeptemberében már előadott. Visszaemlékezéseiben (harminc év elteltével) higgadtan írja: "Debrecenben kezdetleges állapotok voltak az oktatást illetőleg. A tanterem hiányos, szemléltető eszköz semmi. Az egyetemi előadásokhoz szükséges minimális eszköz hiányzott, nem volt egy vetítőgép." Medveczky [5] azonban az akkori indulatos Gyulait idézi: "A nemrég kinevezett új igazgató, Gyulai Zoltán járta be a dékánnal a helyiségeket, és valószínűleg a könyvtár volt, az utolsó szoba. Ma is előttem van a jelenet, amikor oda belépnek, és Gyulai indulatosan, felháborodással kijelenti, hogy leltárilag a szegedi és a debreceni intézet kb. azonos értékű, de a debreceni üres. »Itt nem lehet dolgozni, mert még az oktatáshoz szükséges minimális felszerelés is hiányzik. én visszamegyek Szegedre adjunktusnak!« - a dékán csitította és húzta ki a folyosóra, de onnan is behallatszottak szavai, amivel azt bizonygatta, hogy könnyelműség volna egy végre elért egyetemi tanári kinevezésről lemondani."

1. ábra

 A debreceni intézetben nem volt mechanikus. Miután az intézet korábbi adósságai miatt nagyobb beruházási összeget nem kaphatott, duplán fontos volt egy jó mechanikus beállítása. Új állások szervezése nehéz volt, így Gyulai másfél évig saját költségén alkalmazott egy mechanikust. Újabb egy évig egy asztalost tartott hasonló módon, saját költségén, hogy az intézetben a szükséges munkákat olcsón elvégeztethesse. Így sikerült az előadási kísérletekhez szükséges eszközök nagy részét házilag úgy elkészíttetni, hogy az előadási kísérletezés a modern kívánalmaknak közel megfelelt. A gyakorlatot is hasonló módon fejlesztette. Gyulai a debreceni új munkahelyén az egyetemi fizikai oktatásban bevezette a modern fizikai irodalom referálását 2 hetenként, 2 órában megtartott kollokviumokon, melyeket az egyetemi hallgatókon kívül középiskolai tanárok is nagy érdeklődéssel látogattak. "Ez a Gyulai-kollokvium hasonló szerepet töltött be Debrecenben, mint az Ortvay-kollokvium Budapesten" [1]. Az előadók között volt: Békésy György (1899-1972), a későbbi Nobel-díjas, Barnóthy Jenő és Forró Magda, akik a kozmikus sugárzások kutatását Budapesten kezdték el, majd 1947 után Amerikába emigráltak, az akusztikus Tarnóczy Tamás, eljött előadást tartani R.W. Pohl professzor is Göttingenből. Természetesen a debreceni intézet valamennyi tagja szintén előadott, gyakran tantermi demonstrációval egybekötve. Gyulai ezenkívül bevezetett próbaképpen egy heti 1 órás szemináriumot "Fizikai repertórium és feladatok megfejtése" címen I. és II. éves hallgatóknak. Jó munkatársakat is tudott szerezni. Többek között nála doktorált Tarján Imre (1913-2000) akadémikus. Nem mindenki tudja, hogy 1935 szeptemberétől öt éven át Gyulai Zoltánnál volt tanársegéd Szalay Sándor (1909-1987) akadémikus is. Visszaemlékezéseiben Gyulai így ír róla [4]: "Szalaynak volt egy ösztöndíja Angliába, Rutherford mellé és én örültem, hogy kimegy, és ott tanulhat. Ez meg is adta Szalay fejlődésének irányát, mert amint onnan [nyolc hónap elteltével] hazajött, kezdett berendezkedni az alagsorban, egy szobát saját kezűleg erre a célra készített, és azóta ezen a területen európai hírű ember lett." Szalay nála habilitált 1939-ben. Gyulai bírálatában a következőket írja: "Szalay a dolgozataihoz használt eszközök jó részét saját maga - sokszor egyszerű anyagi feltételek mellett - készítette, ami nagy kitartást és rendkívüli technikai készséget árul el. Ez a készsége szinte művészetté fejlődött az elektromos rezgések és elektroncsövek alkalmazásának területén." Szalay Sándor azonkívül jó előadó, amint itteni előadásaiból arról gyakran meggyőződtem, ugyancsak Budapesten és külföldön is többször adott elő tudományos gyűléseken. Mindezek után az a véleményem, hogy egyetemünkön a kísérleti fizika tanítása jelentősen intenzívebbé válik, ha Dr. Szalay Sándor a benyújtott előadási tervezetében vázolt módon két féléven át az elektromosságtan modern részeiből és két féléven át atom- és magfizika legújabb eredményeiről előadásokat fog tartani." Gyulai 1940-től Kolozsvárott, 1947-től a Budapesti Műszaki Egyetemen folytatta munkásságát. Az MTA rendes tagja 1954-ben lett. Ugyanettől az évtől elnöke az Eötvös Loránd Fizikai Társaságnak, ezt a tisztségét 1968-ban bekövetkezett haláláig betöltötte. Gyulai életének vége felé gyakran emlegette, hogy legboldogabb évei Debrecenhez kötődnek.

2. ábra

Befejezésül talán érdemes egy-egy mondatban azon hat pályázó további sorsáról megemlékezni, "akik a pályázathoz csatolt mellékletek szerint az egyetemi színvonalat feltétlenül megütő tudományos és tanítói munkásságról tettek tanúbizonyságot." Széll Kálmán (1884-1952) az elméleti fizika szakelőadója lett Debrecenben 1936 októberétől, majd egyetemi ny. rk. tanár kinevezést kapott a bölcsészettudományi karon. 1940 őszén Gombás Pál utódaként a szegedi egyetemre nevezték ki [1,6]. Tóth Lajos (1902-1990) a debreceni Orvostudományi Egyetemhez csatolt Orvosi Fizikai Intézetben megbízott igazgató 1950-től, először mint intézeti tanár, majd egyetemi docens. 1953-ban kapott intézetigazgatói egyetemi tanári kinevezést [7]. Schmid Rezső (1904-1943), aki vegyészmérnöki oklevelét a műegyetemen szerezte [8], 1938-ban a m. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen újonnan felállított atomfizikai tanszékére is pályázik, de Bay Zoltánnal szemben alulmarad [9]. Tizenöt éves működése alatt 74 tudományos közleményt publikált, többet, mint a magyar fizika történetében bárki előtte [10]. 1950-ben az ELFT Schmid Rezső -díjat alapított az anyagszerkezet-kutatásban elért eredmények elismerésére. Koczkás Gyula (1905-1986) 1935-ben habilitált és megkezdte magántanári előadásait a pécsi egyetemen; 1948 októberétől 1950 szeptemberéig a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karán már egyetemi tanárként vezette az újonnan alapított Orvosi Fizikai Intézetet [11]. A Fizikai Szemle szerkesztőbizottságának első elnöke volt [12]. Orbán György (1903-1977) röntgenfizikus tudományos munkásságáért 1942-ben egyetemi rendkívüli tanári címet kapott. 1956-tól a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen az akkor létrehozott Alkalmazott Fizikai Tanszéknek vezetője docensként, majd a következő évtől 1968-ban történt nyugalomba vonulásáig tanszékvezető egyetemi tanára [13]. Ernst Jenő (1895-1981) orvos, biofizikus címzetes rendkívüli tanár címet 1935-ben kapott. 1945-től 1972-ig vezette a pécsi egyetem Biofizikai Intézetét, melyet mindjárt működése elején Orvosi Fizikai Intézetből Biofizikai Intézetté szervezett át. Az MTA rendes tagjává 1946-ban választották meg [14]. 1961-ben a Magyar Biofizikai Társaságot ő szervezte meg, melynek első elnöke, majd tiszteletbeli elnöke lett [15]. Szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik az anyaggyűjtésben segítségemre voltak, valamint az OTKA-nak a T 035044 sz. támogatásért.

Irodalom
  1. Medveczky László, A fizika Debrecenben. Fejezetek a magyar fizika elmúlt 100 esztendejéből (1891-1991), szerk. Kovács László, ELFT, Budapest 1992, 194. o.
  2. Tarján Imre, Ifjúságom: 1912-1950. Kiadta a Magyar Biofizikai Társaság, Budapest 1996.
  3. Hartmann Ervin: Boros János (1912-1991), Fizikai Szemle 41 (1991) 93.
  4. Gyulai Zoltán emlékezései 1966. Közreadta Gyulai Ferenc, Gävle, (Svédország), 1998.
  5. MTA Atommagkutató Intézete, KRONOLÓGIA (1954-1989), összeállította: Medveczky László, Debrecen, 1989, 8. o.
  6. Budó Ágoston: Széll Kálmán, Fizikai Szemle 2 (1952) 9.
  7. Damjanovich Sándor: Tóth Lajos (1902-1990), Fizikai Szemle 41 (1991) 20.
  8. Nagy Ferenc: Bay Zoltán pályája és példája, BETTER-OMIKK-Püski, Budapest, 1993, 60. o.
  9. Vargha Magdolna, A fizika oktatása és kutatása a Műegyetemen 1945 előtt, Fizikai Szemle 45 (1995) 341.
  10. Kovács István, Áttekintés a magyarországi molekulaspektroszkópiai kutatások történetéről, Fizikai Szemle 41 (1991) 17.
  11. Székely Sándor (szerk.), A Semmelweis Orvostudományi Egyetem klinikáinak és intézeteinek története 1945-1975. Bp. 1976.
  12. Kunfalvi Rezső, Turchányi György: Koczkás Gyula (1905-1986), Fizikai Szemle 36 (1986) 227.
  13. P.J.: Orbán György (1903-1977), Fizikai Szemle 28 (1978) 228.
  14. Glatz Ferenc (főszerk.), A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825-2002, MTA Társadalomkutató Központ - Tudománytár, Budapest, 2003.
  15. Tigyi József, Keszthelyi Lajos: Ernst Jenő (1895-1981), Fizikai Szemle 31 (1981) 428.