Fizikai Szemle honlap

Tartalomjegyzék

Fizikai Szemle 2005/4. 152.o.

PROMÉTHEUSZ MEGMAGYARÁZZA - gondolatok a közvélemény felelős tájékoztatásáról

Szentgyörgyi Zsuzsa
a Magyar Mérnök Akadémia tagja

Ezen a fórumon aligha kell bizonygatni az atomenergia hasznosságát. Más a helyzet a társadalommal, vagy egyszerűbben szólva, a "laikus", a nemhozzáértő emberekkel. Nekik igenis bizonyítékokat kell felsorakoztatnunk, többször ismételve, szorongó kérdéseikre mindig tisztességgel válaszolva kell magyaráznunk. Márpedig ne feledjük, valamiképpen mindnyájan laikusok vagyunk, hiszen összes tudásunk, hozzáértésünk csak nagyon kis szeletét birtokoljuk mélyebben. Emellett az ismeretek talán 30- 40%-ához konyítunk is, a többiben azonban teljesen tudatlanok vagyunk. Egy, a nukleáris technikában mélyen járatos szakértő például valószínűleg igen keveset tud a hettiták birodalmáról, a Ming-dinasztia korának kézművességéről, a kutyák anatómiájáról, Baruch Spinoza leveleiről. De legalább - többnyire - hallott róla. Csakhogy ezen kívül még rengeteg olyan ismeret létezik, amiről - minden bizonnyal - valóban semmit sem tudunk.

Hogyan várhatjuk el a nálunk kevésbé tanult, nemhogy egyetemet nem végzett, hanem az általános iskolában tanultakat is már rég elfelejtő emberektől, vagy akár a magasabb szinten képzettektől, akik éppenséggel bölcsészetet, esetleg zenét tanultak - vagyis a társadalomdöntő részét kitevő emberektől -, hogy megértsék, az atomtechnika több előnyt jelent számukra, mint amennyi veszélyt.

Természetesen hordoz veszélyeket is. Ugyanúgy, mint a tudás, főleg a technika minden ága, amit az emberiség használ. Igaza volt Zeusznak, amikor a lázadó Prométheuszt oly szörnyűségesen büntette azért, hogy ellopta a tüzet az istenektől. Igaza volt, hiszen a tűz nemcsak melegít maga körül, nemcsak ízesre süti az elejtett állat húsát, hanem- szabadjára engedve - kegyetlenül pusztít. A tűz hatalomi s - a kiválasztottak, az istenek hatalma volt -, akárcsak a nagyhatalmaké az atombomba, a békés célú atomenergia szörnyűséges testvére. A tűz csiholóiként - modern Prométheuszként - a nukleáris technika szakembereinek kell tehát megértetniük, jól érthetően és egyszerűen, de nem primitíven, a laikus számára is el- és befogadhatóan, hogy ez a tűz, az atomenergia biztonságos, és még a hamuja és salakja - a sugárzó hulladékok - sem hordoz közvetlen veszélyeket, mert jól kezelhető és tárolható. Ehhez meg kell tanulnunk, hogy ismereteinket jól megfogalmazva közvetítsük a társadalomhoz, vagyis meg kell tanulnunk (köz)érthetően írni, beszélni, érvelni.

A magyar társadalom józanul és értelmesen viselkedik az atomtechnika ügyében. Több oka lehet ennek. Egyrészt, a mi kicsinyke országunk, hál’ istennek nem részese, tettestársa az atombomba létrehozásának - legfeljebb csak közvetve, meglehetősen áttételesen. A Los Alamosban ügyködő marslakókra - Neumannra, Kármánra, Szilárdra, az ifjú Tellerre meg még azokra a magyarokra, akik a második-harmadik vonalban dolgoztak ott - inkább büszkék vagyunk, és nemtettestársakként tekintünk rájuk. Másrészt, a korábbi magyar oktatási rendszert dicsérhetjük, amely nagy hangsúlyt fektetett a természettudományokra, s ezáltal megtanított gondolkodni, tényekre, folyamatokra figyelni, és a problémákat megoldani. A most élő idősebb és középkorú nemzedék ilyen oktatást-nevelést kapott. Most éppen ezt az oktatási rendszert - különösen a felsőoktatást - készülnek szétrombolni nagyon "modernül" gondolkodó, nagyokos politikusok. A fizikaoktatás visszaszorítása az általános- és középiskolákban félelmetes jelzés, amely hosszú időkre kihatóan teszi tönkre a magyar társadalom tudását, alkalmazkodását a folyamatosan és gyorsan változó technikához.

Mérnökként tényekre, mérési adatokra szeretek támaszkodni ahhoz, hogy kijelentéseket tehessek. Nos, a magyarok józanságát mérésekkel is bizonyítani lehet. A Paksi Atomerőmű Rt. évente ad megbízást professzionális közvélemény-kutató cégeknek. Nagyon tanulságos, hogy a magyar társadalom szerkezetét adekvátan tükröző több mint ezer megkérdezett mennyire józan válaszokat adott. Például a döntő többség, háromnegyedük, egyetért azzal, hogy Magyarországon működik atomerőmű. Fontos tény, hogy tavaly júniusban, tehát alig egy-két hónappal a drámai üzemzavar után is mindössze két százalékkal esett vissza a támogatók aránya. Pedig lehetett volna nagyobb is a visszaesés annak tükrében, hogy az első napokban milyen zavarosan és megkésve tájékoztatták a közvéleményt. A magyar társadalomnak az atomenergia hasznosságáról vallott határozott meggyőződésében benne rejlik az előző évek kiváló public relation munkája. Hasonlóképpen a jó tájékoztatás beérő gyümölcse, hogy a megkérdezettek fele támogatná új atomerőművi blokk építését a már meglévők mellé, és csak 38% ellenzi azt.

A jó tájékoztatás véleményformáló erejét mutatják más felmérések is, egyebek között az EU "régi" tagországaiban. A sugárzó hulladékok kezelése, elhelyezése, biztonsága talán a legkényesebb része az atomenergia elfogadottságának. Arra a kérdésre, hogy ha ezek biztonságosan megoldottak, meghagyná-e opcióként az EU-ban a nukleáris energiatermelést, a finnek kétharmada válaszolt egyetértően, míg a spanyoloknak csupán egyharmada. A tájékozottság jól korrelál ezzel a véleménykülönbséggel: míg a finnek mintegy 40%-a érzi magát nagyon vagy eléggé jól informáltnak a radioaktív hulladékokat illetően, a spanyoloknál mindössze 12% körül jár ez az arány, és az utóbbiak csaknem 85%-a nem eléggé, sőt kifejezetten nem informáltnak tartja magát. Vegyük észre, hogy még a finneknél is akad tennivaló, hiszen 42%-uk nem érzi magát eléggé informáltnak.

Van azonban a tájékoztatásnak egy másik, sajnos igencsak gyenge oldala is. Ez a média magatartása, hozzáállása. Keserves saját tapasztalatom alapján állíthatom, nagyon nehéz, nemegyszer lehetetlen az atomenergia hasznosságát, vagy a radioaktív hulladékok biztonságos kezelését józanul taglaló írást elhelyezni. A tavalyi paksi üzemzavar sokszoros publicitást kapott az olyan elemzésekhez képest, amelyek például a légkörszennyezés szempontjából fontos alternatívaként tárgyalják az atom- vagy a vízenergiát. Belátom, az nem hír, ha valaki szereti szüleit, látogatja őket, gondoskodik róluk. Ellenben, ha kutyaólban tartja apját, egyből ráugrik a sajtó valamennyi ága. Ebben a negatív magatartásban nyilvánvalóan szerepet játszik az, hogy a média vezetői úgy gondolják, az eladhatóságot, a nézettséget a szenzáció állandó hajszolása emeli meg. Vonakodásukat erősíti az a tény, hogy a szerkesztők java része bölcsész "származék", többnyire annak is az intoleránsan radikális része, akik fennen büszkélkednek természettudományos műveletlenségükkel.

A média mellett szólni kell még a társadalmat befolyásoló másik lényeges szereplőről, a közhatalmat megtestesítő kormányról és a parlamentről. Az idézett felmérés szerint a válaszadók döntő többsége, 85%-a vélte úgy - alig egy-két hónappal a paksi üzemzavar után (2003 júniusában) -, hogy a kormánynak feladatai vannak az elhárításában. Egyébként is, a kormányt felelősnek tartják a nukleáris technika ellenőrzésében (83%) és - érdekes módon - a tájékoztatásban is (2003/2004: rendre, 63 és 68%). Különösen figyelemre méltó az, hogy a társadalmat leképező válaszadók az ellenzéket sem mentik föl a felelősség alól, ugyanis jelentékeny részük véli úgy, hogy az ellenzéknek támogatnia kell a kormányt a zavarelhárításban, illetve megfelelő módon figyelmeztetnie kell.

De ne csak a sötét oldalról, a gondokról szóljak. Nagyon lényeges, tisztességes törekvések tapasztalhatók a tájékoztatásban mind az atomerőmű, mind a nukleáris hulladék kezeléséért felelős társaság részéről. Ellenőrző társadalmi testületek kapnak folyamatosan információkat, látogatóközpontok, bemutatóparkok tárják ki a kapukat az érdeklődők számára. Ingyenes lapokban ismerkedhetnek a régió lakosai a legújabb eseményekkel, elképzelésekkel, tervekkel. Nem meglepő, hogy éppen a közvetlenül szomszédos térségek lakói a leginkább elfogadók, hiszen ők a legtájékozottabbak, és amellett nekik hoz munkalehetőségeket is a nukleáris technika.

A sztori végül is hepienddel zárul. Héraklész megszabadítja az emberiség jótevőjét, a bölcs titánt a máját csipkedő saskeselyűtől, leszedi őt a Kaukázus sziklájáról. Az emberek immár bátran, szabadon használhatják a melegítő- világító, de egyúttal rettenetes pusztításra is képes tüzet. A tűz csiholóinak azóta is fontos kötelességük, hogy állandó magyarázattal szolgáljanak a többieknek, mit ad nekik a megszelídített tűz, és miként kell vele bánni.

___________________________________________

A III.Nukleáris Technikai Szimpóziumon (Budapest, 2004. december 2-3.) elhangzott előadás alapján.