Fizikai Szemle 2006/11. 385.o.
Staar Gyula: FIZIKUSOK AZ ARANYKORBÓL
- beszélgetések
Vince Kiadó, Budapest, 2006. 425 old.
Staar Gyula, a Természet Világa főszerkesztője - képzettségét
tekintve matematika-fizika szakos középiskolai
tanár - új kötettel jelentkezett, most a 20. századi
fizikusok közül mutat be 15 kiváló személyiséget. Két
nem magyar van köztük, a Nobel-díjas P.A.M. Dirac és
C. Rubbia. A magyarok között vannak, akik itthon éltek,
és itthon végezték-végzik tudományos alkotó vagy
nevelő munkájukat. Simonyi Károly, Kovács István,
Vermes Miklós, Kunfalvi Rezso és Gyarmati István sajnos,
már nincsenek köztünk. Nagy Károly és Kroó Norbert
képviselik az itthon élőket. Bay Zoltán és Balázs
Nándor külföldön élt-alkotott, már elhunyt személyiségek,
Gábos Zoltán, Csonka Pál és Toró Tibor pedig
gyakran hazalátogató, külhonban élő kollégák. Mint a
Szerző írja: "az első és utolsó fizikusinterjú között csaknem
harminc év telt el. Eddigi tudományos újságírói
tevékenységem csaknem teljes időszaka".
Az a harminc esztendő természetesen nemcsak a Szerző
életének jelentős korszaka, hanem a modern magyar
történelemnek is fontos periódusa. A kötet egy különleges
színfoltját adja annak bemutatása, hogy ebben a lényeges
időszakban a beszélgető partnerek országunk életében -
és nemcsak a tudományos életben - milyen szerepet játszottak.
Staar Gyula legutóbb már megmutatta a Matematikusok
és teremtett világuk című, 2002-ben megjelent interjúkötetben,
hogy érdekesen képes láttatni egy széles
tudománykör belső világát. Ez a mesterfogás most is látszik.
Miközben a szakmai élet magyar és külföldi kiválóságait
bemutatja, olyan kérdésekre is rávilágít, melyek
nemcsak a fizikus élet szempontjából fontosak. Ez teszi
különösen érdekessé a Staar-köteteket. Ezekben sikerül
megmutatnia, hogy nemcsak az imádott szakma a fontos,
nemcsak ez tükröződik a portrékból, hanem a hús-vér
egyéniségek is, akik az életükről és persze szakmájuk szerepéről
vallanak. Bizonyára több, mint ez a tizenöt fizikusportré
van Staar Gyula tarsolyában. A válogatást az vezethette,
hogy a megszólaltatott személyiségeknek van speciális
mondanivalójuk, üzenetük a 21. század magyar olvasóihoz,
még a szűkebb szakmán kívüliekhez is.
A fizikus-kötetben szereplő első "nagy öreg" P.A.M.
Dirac, akivel a szerző 1977-ben beszélgetett egy szokatlan
témáról, a gravitációs állandó nagyságának időbeli változásáról.
Ez a szokatlan hipotézis Dirac máig aktuális útkereső
gondolata. A második interjú az akkor 90 éves Tisza
Lászlót mutatja be. (Tisza László ma is él és alkot teljes
szellemi erővel.) Kutatásai nemcsak a szuperfolyékonyság,
hanem a fizika alapjainak (filozófiai) elemzésére is irányulnak.
A harmadik interjú Bay Zoltánt mutatja be Fénnyel
szott halhatatlanság címen és a holdradarozásra koncentrál.
Ezt követi Kovács István, az "Intézet" (a KFKI) alapító
egyéniségének interjúja, ami a mai magyar fizika egyik
fellegvárának alapításával kapcsolatos emlékeket idézi fel.
Simonyi Károly 1986-os beszélgetése a következő tétel,
most Simonyi Károly a fiatalkoráról is beszél, ami mintha
az eddigi Staar-kötetekből eddig kimaradt volna. Azután
"az örökégő Vermes Miklós" személyiségét, életútját ismerhetjük
meg. Az interjú a pedagóguspálya sajátos dicshimnusza.
Utána egy másik tanáregyéniség, Kunfalvi Rezső
elevenedik meg. Megtudjuk, hogy Vermes és Kunfalvi milyen
úton haladtak, hogyan vitték el a fizikai diákolimpia
felé a fiatalokat, hogyan nevelték növendékeiket.
A Gábos Zoltánt, kolozsvári kollégánkat, bemutató
írásból nemcsak a személyiséget, megtett útját, hanem a
kolozsvári egyetem különös történetét is megismerhetjük.
A következő interjúban Toró Tibor sem csak a fizikus
szerepében tűnik fel, hanem a romániai magyarság
tevékeny képviselőjeként is.
Carlo Rubbia a következő beszélgetőpartner. Az interjú
egy érdekes beállítottságú - a szó nemes értelmében
- "megszállott" bemutatásával tűnik ki a többi közül.
A néhai Gyarmati Istvánnal készült interjú az irreverzibilis
termodinamika nemegyensúlyi viszonyokra
valóáltalánosításának kidolgozóját mint a magyar kultúra
átalakulásának egyik úttörőjét is bemutatja. Balázs
Nándor a vele folytatott beszélgetésben kitér nagy mesterére,
Einsteinre, Schrödingerre és a tudományos
munka személyes műhelytitkaira is. Csonka Pál mutatkozik
be a következő interjúban. Az '56-ot követő események,
az emigráció, a tanulás, a fizikusi pálya a tárgya
a beszélgetésnek. Ember az eroterekben cím vezeti
be a beszélgetést Nagy Károllyal. Bemutatja az indulás,
a pályaválasztás, a tudományos munka körülményeit, a
korszerű kutatásba valóbekapcsolódás erőfeszítéseit, a
vezető pozíciókanyargós útjait, az ELTE rektoraként
végzett munka epizódjait, a fizikusi és tanári pálya élményeit,
gondjait. Az utolsó beszélgetés a Tudományunk
nagykövete: Kroó Norbert címet viseli, és a tudóskarrier
mellett az MTA fontos tisztségviselője életútját
és főbb szerepeit mutatja be.
Valamennyi interjút sajátos szerzői vallomás vezeti be
dőlt betűs szedéssel. Ezúton árulja el a Szerző, milyen
különös kapcsolata volt az interjúalanyokkal. Az interjúk,
mint mondtuk, olykor több évtizeddel ezelőtt készültek.
S mint a Szerző e sorok írójának egyszer említette,
az interjúk magnófelvételei olykor sokkal hosszabbak,
többet tartalmaznak, mint ami éppen belefér
egy célszerű konkrét interjúba. Ezért időnként más részletek
is felelevenedhetnek, a szunnyadásból feléledve
szerephez juthatnak.
Gratulálunk a Szerzőnek a tizenöt fizikus pályaképéhez
és megformált üzenetükhöz a 21. századi olvasószámára.
Köszönet illeti a kötet kiadásán munkálkodó kiadói
gárdát is.
Abonyi Iván