Fizikai Szemle honlap |
Tartalomjegyzék |
Összeszoruló szívvel, megilletődve, és riadtan állunk itt
kiszolgáltatva a fájdalomnak, melyet a könyörtelen
természet okoz nekünk mindannyiszor, amikor egy
kollégánk örökre elköltözik tőlünk. Itt hagyott bennünket
az egyik utolsó, ha nem a legutolsó igazi professzor,
akinek nem a köztársasági elnök kinevezése adta
ezt a rangot, hanem habitusa, minden mozdulata, minden
mondata. Soha egy hangos szava nem volt, leszámítva
a Budó tanteremben tartott előadásait. Mindig
nyakkendőben, mindig szerényen,
mindig megértően fordult
embertársaihoz, és mindig volt a
fejében az adott helyzethez megfelelő
bibliai idézet. Szándékosan
nem mondom, hogy beosztottjaihoz,
mert a főnök voltát soha nem
éreztette senkivel.
Tisztelt Professzor Úr!
Az egész siralmas huszadik
század nevében kell elnézést
kérnem Tőled, mert ez a század
bőven adott alkalmat arra, amit
Pál apostol írt a korintusiaknak:
"A reménységben örvendezzetek,
a nyomorúságban legyetek
béketűrők". Azt hiszem, egész
életed során mindkettőben bőven
volt részed, mégis meg tudtál
maradni szelíd, udvarias úriembernek.
Pedig minden olyan jól indult. 1927-ben a
dombegyházi elemi iskola tanítójának fiaként születtél,
ezért iskolásként példamutatóan minden tárgyból,
így hittanból is kiválóan meg kellett felelni, nyilván
innen a Biblia mély ismerete. A Klauzál Gábor Gimnáziumban
megkezdett tanulmányok is szebb jövővel
kecsegtettek. Időközben az ország belépett a második
világháborúba, majd az egyre romló hadi helyzet miatt,
amikor a szovjet csapatok átlépték a magyar határt,
leventeként a visszavonuló német/magyar csapatok
magukkal vittek. Bekövetkezett az elkerülhetetlen,
szovjet hadifogságba estél. A háború miatt a körülmények
mindenütt nagyon rosszak voltak, de még
mindig sokkal jobbak, mint egy hadifogolytáborban.
Az ott szerzett szívizomgyulladás gyógyítására kevés
esély volt a táborban, ezért egyszerűen hazaengedtek
a szüleidhez. Végül is sikerült ebből meggyógyulni, és
a Budapesti Egyetemre beiratkozni, majd 1950-ben
matematika-fizika szakos okleveles középiskolai tanári
képesítést szerezni Szegeden. Már az egyetemi tanulmányok
alatt kiderült tehetséged és vonzalmad a
matematika iránt. Így életed első publikációját Fodor
Géza barátoddal publikáltad a halmazelmélet tárgyában.
Az ígéretes pályakezdés aztán úgy folytatódott,
hogy éjjel jött a fekete autó. Az abban ülők egyike
közölte Veled: "Ketskeméty elvtárs, fizikus aspiráns
leszel" (kandidátus-jelölt, szovjet mintára). A bátortalan
ellenkezésre az volt a válasz: "Ketskeméty elvtárs,
honnan tudhatnád te azt, mi kell a magyar népnek?" A
magyar népnek ekkor a Budó
Ágoston által folytatott lumineszcencia-vizsgálatok
kellettek, így
kerültél a Kísérleti Fizikai Tanszékre.
Az aspiránsoknak a tudományos
munka mellett ideológiai
képzése is fontos volt, erre pedig
csak egy hely volt alkalmas, Budapest.
A képzés időpontja úgy
volt megválasztva, hogy az éjszakai
személyvonattal fel kellett
utazni, nyitásra már az Állatkert
kapujában lehetett lenni, és télen
a trópusi állatok istállójában elfogadható
hőmérsékleten eltölteni
egy órát. A tudományos munkában
szerencsésebben alakultak
az események, így rövid időn
belül a szekunder fluoreszcenciáról
és a polarizációról publikált
eredmények alapján kandidátus
lettél. 1964-ben pedig a fizikai tudomány doktora, egy
év múlva pedig egyetemi tanár. Közben, mint dékánhelyettes
a Kar hivatalos ügyeivel is foglalkoztál. Oktattál,
mint a mechanika, optika és hőtan alapkollégium
és a spektroszkópia tárgy előadója. Ekkorra az is
látszott, hogy a lumineszcencia-vizsgálatok túl vannak
a csúcson, és valamilyen irányváltoztatás szükséges.
Sokan vagyunk, Bor Zsolt, Szabó Gábor, Szatmári
Sándor és jómagam, akik közvetlenül Neked tartozunk
köszönettel, hogy jó érzékkel a rokon terület
felfutó ágába kapcsolódhattunk be az 1965-ben megindult
lézerfizikai kutatásokba. Az 1965-ben elkezdett
irányváltás olyan sikeres volt, hogy 1969-ben, a festéklézerek
felfedezése után két évvel már Szegeden is
volt működő festéklézer. A sors ismét nem volt kegyes,
mert 1969. december 20-án meghalt Budó Ágoston,
így a Tanszék szellemi vezetése mellé Rád szakadt
az adminisztratív vezetése is. Ezekben az időkben
a tudományos közéletben is igen aktív voltál: a
SZAB ügyvezető titkára, matematikai és fizikai szakbizottságának
az elnöke, a tudományos minősítő bizottság
fizikai és csillagászati szakbizottság tagja, az MTA
Fizikai Osztály Spektroszkópiai Albizottságnak és az
Atomhéjfizikai Albizottságnak a tagja. Közben kitüntettek
az Oktatásügy Kiváló dolgozója címmel, a
Schmid Rezső díjjal, a Munka Érdemrend ezüst, majd
arany fokozatával, az Eötvös Társulat emlékérmével,
Április Negyedike érdemrenddel és Eötvös József koszorúval.
Időközben életed a Tanszékével és a Kutatócsoportéval
eggyé vált. Így folytatódott tovább
akkor is, amikor 1987-ben nyugdíjba mentél. Azóta is
minden nap bejöttél, dolgoztál, ha mégsem, akkor
minden esetben szabadságot vettél ki.
Tisztelt Professzor Úr!
Őszinte fájdalommal búcsúzom
Tőled az Egyetem, a Kar és az összes fizikus nevében!
Mit ígérhetünk Neked mi, akik itt maradtunk Nélküled?
Azt, hogy minden módon igyekszünk elkerülni
azokat a történelmi zsákutcákat, amelyekben Neked
volt részed az elmúlt 79 évben. Azt, hogy nem felejtjük
el mélyenszántó, sokszor mosolyra fakasztó bölcsességeidet.
Azt, hogy az általad elindított kutatási
irányt sikeresen fogjuk művelni, amíg csak értelme
van. Azt, hogy emlékedet megőrizzük, életed pályáját
példának tekintve tesszük azt, amit tenni kell, ahogyan
Te is tetted.
Isten Veled Professzor Úr!
Ketskeméty István a Fizikai Szemlében
Ketskeméthy István: Jedlik Ányos István (1800-1895) - 1975/115Rácz Béla