Fizikai Szemle honlap

Tartalomjegyzék

Fizikai Szemle 2008/2. 55.o.

A HUNVEYOR GYAKORLÓ URSZONDAMODELL SOKOLDALÚ FÖLHASZNÁLÁSA A FIZIKA TANÍTÁSÁBAN ÉS A TANTÁRGYI KAPCSOLATOKBAN

Bérczi Szaniszló, ELTE TTK, Anyagfizika Tanszék
Hegyi Sándor, PTE TTK, Informatika és Általános Technika Tanszék
Hudoba György, BMF Regionális Oktatási és Innovációs Központ

A Hunveyor-modell megépítése

Bő tíz évvel ezelőtt, 1997 őszén, egy új oktatási formát kezdtünk el az ELTE TTK Kozmikus Anyagokat Vizsgáló Űrkutató Csoportjánál. Egy kísérleti és gyakorló jellegű űrszondamodell építéséhez fogtunk. A robot építéséhez a NASA egy 1960-as években használt űrszondája, a Surveyor szerkezetét és fölépítését vettük mintául (1. ábra). A Surveyor-7 1968 februárjában szállt le simán a Holdra a Tycho-kráter északi lejtőjén, és ott mechanikai, mágneses, optikai és sugárzásos anyagvizsgáló méréseket végzett.

1. ábra

Az űrszondamodell építésével az volt a célunk, hogy megtanuljuk egy olyan összetett kísérleti berendezés építését, amely széleskörűen használható a természettudományos tantárgyak oktatásában. Űrszondamodellünket Hunveyornak (Hungarian university Surveyor) neveztük el. A Surveyorok méréseit bemutató szakirodalomból megérezhettük, hogy mi az űrszondacsalád holdfelszíni munkasikerének a titka: az egyszerű vázszerkezet és a jól kigondolt energetika, elektronika és műszerpark. Űrkutatási intézményekben (Space Camp, Huntsville, Space Center, Houston) tett látogatások alkalmával azt is megtapasztalhattuk, hogy az elektronikus rendszer - szimulációs céllal - szintén egy egyszerű alapelrendezésre építhető föl: két számítógép “beszélgetésére” (2. ábra).

2. ábra

A Surveyor űrkísérletek elemzése után a robotépítés először az ELTE TTK Általános Technika Tanszékén kezdődött meg (később az Általános Fizika Tanszéken folytatódott), majd a munkába bekapcsolódott a Pécsi Tudományegyetem Informatika és Általános Technika Tanszéke és a Budapesti Műszaki Főiskola székesfehérvári Kandó Kálmán Karának munkacsoportja is (és néhány további intézmény vett még részt a munkában, melyekről az 1. táblázatban számolunk be).

3. ábra

A Hunveyor gyakorló űrszondamodell a Surveyor 1/3 méretarányú változatának vázával épült. Az alapelgondolás egy olyan minimálűrszonda-modell építése volt, amely már megérkezett az égitest felszínére és méri a környezetét. E mérések tervezése során csaknem minden természettudományos tantárgy felségvizére eljutottunk. Egy űrszonda: megszőtt irányítási és mérési technológiarendszer (3. ábra).

1. táblázat

A jelenlegi Hunveyor-Husar-csoportok

Hunveyor-1
Eötvös Loránd Tudományegyetem, TTK, Fizikai Intézet, Anyagfizikai Tanszék, Kozmikus Anyagokat Vizsgáló Űrkutató Csoport, Budapest. Hunveyor-1b és -1c. A minimálűrszonda 1997 őszén készült el, a Husar-1 1998 őszén. Programszervező: Bérczi Szaniszló.
http://planetologia.elte.hu/
Hunveyor-2
Pécsi Tudományegyetem, TTK, Informatika és Általános Technika Tanszék, Pécs. Hunveyor-2 minimálűrszonda 1998 tavaszán, Husar-2a, Husar-2b és Husar-2c. Lego Husar változat. Programszervező: Hegyi Sándor.
http://www.ttk.pte.hu/ami/urkutato/index2.htm
Hunveyor-3
Berzsenyi Dániel Főiskola, Technika Tanszék és Természetföldrajzi Tanszék, Szombathely. Hunveyor-3 minimálűrszonda 2001 tavaszán. Programszervező: Károssy Csaba.
Hunveyor-4
Budapesti Műszaki Főiskola, Kandó Kálmán Villamosmérnöki Kar, Számítógéptudományi Intézet, Székesfehérvár. A Hunveyor- 4 minimálűrszonda 2003 tavaszán, a Husar-4 2004-ben készült el. Programszervező: Hudoba György.
http://hunveyor.szgti.bmf.hu/
Hunveyor-5
Nyugat-Magyarországi Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Termőhelyismereti Tanszék. Sopron. Hunveyor-5 minimálűrszonda fejlesztés alatt. Programszervező: Gucsik Arnold.
Hunveyor-6
Dorogi Gimnázium. A Husar-6 2004-ben készült el. Programszervező: Nyerges Gyula.
Hunveyor-7
Pannonhalmi Főapátsági Gimnázium. A Hunveyor-7 előkészületben. Programszervező: Pintér Ambrus.
Hunveyor-8
Simonyi Károly Szakközépiskola, Pécs. A Hunveyor-8 előkészületben. Programszervező: Bíró Tamás.
Hunveyor-9
Tatai Gimnázium, Tata. Programszervező: Maknics András és Magyar Csabáné.

A mozgatások mechatronikai szerkezeteket kívánnak bekapcsolni. A kísérleti gyakorló űrszonda építése során először egy olyan egyszerű minimálűrszonda készült el (4. ábra), melyen robotkar és fedélzeti kamera működött. Később termikus, mágneses, elektrosztatikus (porgyűjtő), talajkeménység-, illetve talajnedvesség-mérő egységek tervezésére is sor került (5. ábra). Mielőtt rátérünk arra, hogyan kapcsolható össze a gyakorló űrszonda építése a természettudományos és technológiai tárgyakkal az egyetemi oktatásban, röviden szólunk az építés folyamatáról.

4. ábra

Főbb lépések a Hunveyor-modellek fejlesztésében

A Hunveyor-űrszonda építése során a következő főbb kutatási-oktatási-szervezési stratégiát követtük:

  1. A fejlesztési és építési munkát több, egymásra épülő lépcsőben szerveztük meg: először a minimálűrszonda készült el, majd ezt folyamatosan fejlesztettük, úgy, hogy mindvégig működő egészként szerepelhessen a már elkészült egység.
  2. Modul elven építettük az űrszondát: önállóan is fejleszthető és önmagában is megálló és működő egységeket építettünk, s ezeket az önálló részeket mindig összehangoltuk. Ehhez az összehangoláshoz követelmény az, hogy mindvégig kompatibilisek legyenek a részrendszerek.

5. ábra

  1. Fejlesztési szinteket tűztünk ki célul. E szintek beiktatásával fokozatosan valósítottuk meg először az elektromos hálózatról működő, azután a hálózatfüggetlen, autonóm változatot.
  2. A hazai beszerezhetőséget és alacsony költségszintet szem előtt tartva először PC-alapú elektronikát fejlesztettünk.
  3. Csoportmunkát szerveztünk. Hallgatói csoportok és társtanszéki együttműködés egyformán részei voltak a programnak.

6. ábra

Egyfajta oktatási fölhasználási lehetőség volt az is, ha a Hunveyor-modellen folytatott építési munka elkészítési és megvalósítási folyamatát elemeztük. A Hunveyor építése összetett technológiai folyamat, ezért összefoglalható gyártási folyamatábrán. Ez a folyamatábra a műveletsorok térképe, melyen az idő függvényében láthatjuk a munka fázisait. Az oktatásban megjelenő szintézismódszerhez és a technológiák összehasonlító módszeréhez is közel áll a Hunveyor gyakorló űrszondán végzett építő és fejlesztő munka. A művelettérkép nemcsak sorba, hanem összképbe is rendezi a szakaszonként és külön-külön végzett építő műveleteket. A munka elemzésének végeredménye az is, hogy a diákok jobban átlátják és megjegyzik az egyes munkafolyamatokat, a részfolyamatok egymáshoz való viszonyát, átlátják és memorizálják az egyes műveleti lépéseket. Képet alkothatnak a nagy munka egészéről és részeiről is, de a reájuk halmozott részletismeretek nélkül. Megismerhetik tehát a munkafolyamat ábrázolási hierarchiáját is. Ez pedig előnyösen formálja nézeteiket abban az irányban, hogy minden rendszert egy jól megragadható szinten érdemes először áttekinteni, fölösleges részletek elhagyásával. A szerkezeti hierarchia tehát a diákokban formálódó rendszerszemlélet része lesz. Ez a hierarchia ugyanúgy vonatkozik az anyagokra is, melyek tulajdonságait fölhasználják az építés során és a technológiákra, melyek segítségével az építést végzik.

A Hunveyor-modellek használatának egyik újabb célja az, hogy a diákok idejekorán ismerkedjenek meg egy sokoldalúan fejleszthető, érdekes és komplex rendszerrel, amely összeépíthető részrendszerekből áll és működő egységet alkot. Példaértékű az is, hogy számos technológia lekicsinyítve és más technológiák társaságában fordul elő a Hunveyoron. Az építés során a Hunveyor gyakorló űrszonda a modulszerkezetű építést is érzékelteti. De a Hunveyor használatával azok számára is megismerhetővé válnak az űrkutatásban kifejlesztett konstrukciós eredmények, akik ilyenek közelébe sohasem juthatnak el.

7. ábra

A Hunveyor építési program része volt a Kozmikus Anyagokat Vizsgáló Űrkutató Csoport (KAVÜCS) munkáinak. Munkacsoportjaink lehetővé tették, hogy az űrkutatási munkák rendszerében is elhelyezzük a Hunveyor-modell építését, amely a fejlesztések során a Husar (Hungarian University Surface Analyser Rover) robotautóval bővült (6. és 7. ábra). A Husar-modellek belépésével még inkább szétágaztak a megvalósítási lehetőségek. A Hunveyor-Husar-rendszer a Pathfinder-Sojourner-együttest modellezi. A műszerpark megoszlik a helyben maradó és a mozgó egység között. A méretek is kísérletezés tárgyai. Egy harmadik lehetőség is van a rendszer bővítésére: egy Hunballon egység magasba emelkedhet egy légkörrel burkolt bolygótest felszínén. Ma ez a Titánra tervezett kutatás számára képzelhető el.

A Hunveyor-Husar-modellek a KAVÜCS tevékenységi rendszerében

A KAVÜCS munkacsoportjai a kozmikus anyagok vizsgálatának négyféle területén tevékenykednek. A NASA holdkőzeteinek vizsgálatával indult a munka, és a kőzettani anyagkutatás rövidesen kiterjedt a meteoritok vizsgálatára is. Planetológiai vizsgálatokat az égitestfelszíni alakzatok morfológiájának területén végzünk, és közreműködött űrkutató csoportunk a Naprendszer bolygóit bemutató térképsorozat elkészítésében és kiadásában is (Hargitai Henrik térképeinél).

A Hunveyor-Husar-fejlesztések képezték az égitestfelszíni mérések modellezését. Kozmikus szerkezetek tervezésénél pedig az űrkutatás és geometria kapcsolatát vizsgáló csoportunk munkáit is hasznosítottuk (Kabai Sándor). Visszapillantásunknál most összekapcsoljuk mindezen planetáris anyagvizsgálati munkáinkat és a Hunveyor-Husar-modell építését és fejlesztését. Mindegyik témánkban fontos szerepet játszik az űrkutatás oktatása is, de egy új formában, az oktatva kutatási formában.

A KAVÜCS nagy tématerületeinek összekapcsolása egy magasabb rendszerbe szervezés keretében történhet. Egy távoli bolygótest anyagainak megismerésére irányuló műszaki-tudományos tervezési és építési rendszert tekinthetjük ilyen magasabb rendszernek. Nevezzük végcélnak a bolygótestről begyűjtött anyagok vizsgálatát. (Valójában ezt végezzük a NASA holdkőzetek esetében.) De hosszú műszaki-tudományos tervezési és építési tevékenységsor juttat el bennünket a kőzetmintákhoz, vagy az égitestfelszíni anyagvizsgálatokhoz. E lépéseket, a külön-külön üzemeket kívánó munkákat 10 lépésre bontottuk. Ezeknek a nagy tevékenységi köröknek a nagy részét mi a KAVÜCS keretei között elsősorban megismerni, tanulni és modellezni tudjuk. Mégis, egy áttekintő munka során, ha megismerkedünk az egészfolyamattal, az jó fölkészülési stratégia. A nagy tevékenységi köröket, a tudomány- és iparági lépéseket a mellékelt diagram tartalmazza (2. táblázat). Ebből a munkasorból tehát többet tevékenyen művelnek is a KAVÜCS űrkutató csoport tagjai.

2. táblázat

A planetáris anyagvizsgálatok

a megismerő munkafolyamat főbb állomásai a KAVÜCS-nél végzett modellező munkarészek
Az égitest felszínének megismerése orbitális űrszondákkal. Geomorfológia, fotogeológia, MGS, Lunar Orbiter, Galileo, Cassini, Voyager felvételei
A bolygótestek föltérképezése geográfiai és földtani (sztratigráfiai) módszerekkel. Tematikus bolygó-térképsorozat készítése, egyes kis atlaszkötetek geomorfológiai munkái.
Kőzetminták, planetáris felszíni anyagok forráshelyének azonosítása. Planetáris analóg kőzetlelőhelyek tervezése, látogatása.
Űrszonda tervezése bolygófelszíni vizsgálatokra (lander és rover együttes munkájára). Űrszonda modellezése a Hunveyor- és a Husarépítésekkel. (Következő szint: holdbázis)
Űreszköz mérőrendszerének építése, tesztelése. A Hunveyor- és a Husarmodellek építése, tesztelése.
Az űreszköz planetáris felszínre juttatása.
Mérések, terepi munkák űreszközzel az égitest felszínén. Terepasztali mérések, szimulációk és analóg terepeken végzett szimulációk, mérések a Hunveyor-Husar-modellekkel.
Mérési adatok, terepi kőzetminták Földre juttatása (Apollo, Luna). A kapott mérési eredmények földolgozása. Végrehajtott munkák jelentéseinek tanulmányozása (pl. Surveyor-munkák).
Planetáris anyagminták vizsgálata (nemzetközi együttműködésben). NASA holdkőzeteinek vizsgálata.
Összehasonlító planetológiai és kozmopetrográfiai szintézis építése. Az egész munkarendszert elemző, bemutató oktatási anyagok készítése a kis atlaszokban.

A munkasort az égitest felszínének megismerésével indítjuk. Ennek ma ismert módja egy égitest körüli pályára helyezett mesterséges hold, amely lefényképezi a bolygó felszínét. Második lépésként az égitest felszínének rétegtani (sztratigráfiai) föltérképezése történik meg. Harmadik lépésnek azt a műveletet vettük, amikor az orbitális mérések során kőzetek anyagát azonosítjuk, és ezek alapján megtervezzük a mintavevő űrszonda leszállási helyét.

Negyedik lépésként illenek ebbe a tevékenységi sorozatba azok a munkafázisok, amelyek során a Hunveyor- és a Husar-modellek fejlesztése történik. A negyedik lépés űrszonda tervezése bolygófelszíni vizsgálatokra és anyagok begyűjtésére.

Ötödik fázis magának a mérőeszköznek, mérőrendszernek a megépítése és tesztelése. A hatodik fázisnak a leszálló eszköz égitestfelszínre juttatását tekintettük. Ezt a lépést csak szimulációs bemutatással tudjuk követni munkáink során.

Amikor a bolygófelszínt kutató szondák megérkeztek az égitest felszínére, ismét bekapcsolódhatunk a munkába. Méréseket, felszíni vizsgálatokat végezhetünk az égitest felszínén. Ezt a mi adottságaink mellett sokrétűen modellezhetjük. Egyrészt a terepasztalon végzett, másrészt az analóg földrajzi tájakon végzett terepi munkákkal. A nyolcadik munkafázis a terepi mérési adatok “Földre”, adatközpontokba juttatása.

8. ábra

Ezt a munkafázist a mérés során a Hunveyor-Husar- modellek és a földi irányítóközpont szerepét betöltő számítógép közötti kommunikációval tudjuk megvalósítani.

Kilencedik munkafázis lehet a Földre jutott (NASA) kőzetminták mikroszkópi (és spektroszkópi) összehasonlító anyagvizsgálata. Ez utóbbi során a résztvevő egyetemi hallgatók a NASA-holdkőzetek tanulmányozásán keresztül megismerkedhetnek számos planetáris kőzettani anyagtípussal, bolygókőzettani kutatási programmal is. A kutatva tanulás lehetőségét a kozmikus anyagokkal párhuzamosan földi anyagok technológiáinak megismerésére is fölhasználjuk.

A befejező munkafázis az egész munkaprogram összegzése, melynek során összehasonlító planetológiai és kozmo-petrográfiai (petrográfia = kőzettan) szintézis születik. A program elágazásai szinte kimeríthetetlen gazdagsággal követik mindazokat a lehetőségeket, amelyekbe diákjaink és egyetemi, főiskolai hallgatóink már ma is be tudnak kapcsolódni a nagy űrügynökségek folyamatban lévő űrprogramjaiban.

Ebben a planetáris anyagvizsgálati munkasorban lehet igazán értékelni azokat a munkafázisokat, amelyeket a Hunveyor építése és a Husar-rover fejlesztése képvisel. Fontos mindig tudatosítanunk, hogy mindezt modellezési szinten végezzük, de a nagyobb iparági vertikumban elfoglalt helyét is láthatjuk.

A munkák kigondolása és megszervezése: a munkákban részt vevő egyetemi hallgatók megismerkedhetnek számos műszaki és terepi geológiai megfigyelési és mérési programmal, melyek részét képezik a bolygókutatási programoknak is. Másrészt a terepi munkát “át tudják majd fogalmazni” műszeres közvetett munkává és a Hunveyor-Husar-robotépítésen betervezett mérésekké. A hallgatók számára ezzel lehetőség nyílik (már a közép-, majd a felsőfokú oktatási szakaszban) az űreszközökkel végzett komplex tevékenységek ipari szintű, igen összetett folyamatába való bekapcsolódásra.

Terepgyakorlatok a Hunveyor- Husar-modellekkel

A természettudományos kutatói oldal sokrétűségét nézzük meg például a geológiai oldalról. A célégitest felszínének anyagát, például a holdi vagy a marsi talajt sokféle műszerrel vizsgálták már a simán leszállt Surveyor, illetve Viking és Pathfinder robotok, valamint az Apollo-űrhajósok is. A terepi geológiai munkák bekapcsolására kiegészítettük a Hunveyort egy terepasztallal, amely különféle planetáris tájakat modellezhet. Berendeztük már holdi, marsi sivatagi, sőt folyóvölgyi terepként is. A Husar-roverrel társítva a Hunveyort e tájról internetre képet is közvetítettünk. Az internetcímről volt mozgatható a kisautó is és a kaparó kar is. A kar beáshatott és megemelhette a sivatag homokját, mely azután visszacsorgott a sivatagi tájra. Egyik sivatagunk a Naprendszer főbb kőzettípusait mutatta be. Egy másik marsi sivatagi tájat a Pathfinder által fényképezett olyan sziklákkal népesítettük be, amelyeket a bolygótestek sivatagos felszínét érő hatások, átalakítások mintázata borította (porlerakódás, becsapódás, áramlás utáni elrendezettség stb.)

2005-ben célul tűztük ki azt, hogy terepgyakorlatokon is kipróbáljuk a rendszert. Elhatároztuk, hogy olyan planetáris analóg helyszíneket látogatunk meg Magyarországon, amelyek mind a geológiai terepi munka szempontjából, mind pedig a Hunveyor-fejlesztések és a mérések fejlesztése és kipróbálása szempontjából sok haszonnal járhatnak a fejlesztők számára. Az első ilyen terepi látogatásra a Kecskemét melletti Fülöpházán került sor. Itt található hazánk egyetlen futóhomokos dűnesora. Második terepgyakorlatunkra Nógrádon, a Vár-hegy melletti mezőkön található éles kavicsok terepén került sor. Ezek a marsi jégkorszaki szelek által lapos oldalúakra csiszolt kőzetdarabok földi párjai. Később látogatást tettünk a béri andezitnél, majd Gánton a külszíni fejtés bányagödrénél (8. ábra). Itt a vörös sziklasivatagi táj vízmosásai, kőzetkibúvási és más felszíni formái tették a terepet szintén marsi analóg tájjá. Egy másik terepgyakorlat- csoportot a Mecsek-hegységben tartottunk: Hosszúhetényben a vénuszi kőzetekkel is rokon fonolitot bányásszák. Újabb nagy analóg szimulációs terepgyakorlatunk volt a szentbékkállai (9. ábra) és a hegyestűi látogatás (10. ábra).

9. ábra

Mindkét helyen bazaltok vannak jelen és a bazaltok, mondhatni, interplanetáris kőzetek, csaknem minden égitesten előfordulnak. A szentbékkállai kőzet jelentősége abban áll, hogy a tufában található zárványok egy sorozata rokonítható a marsi eredetű shergottitos meteoritek körében fölismert magmás kőzetsorozathoz. A Hegyestű bazaltoszlopai pedig a kiömlés folyamatáról mutatnak be szemléletes metszetképet, égitestléptéken. Ma még csak elkezdhettük ennek a gazdag kapcsolatrendszernek a művelését, amit a robotok terepi használata jelent. A Husar-rover újabb kipróbálási lehetőségét jelentette egy amerikai terepgyakorlat, melyet Hargitai Henrik hajtott végre a Sziklás-hegységben, a Marsi Sivatagi Bázison a Husar- 2b robotautóval (11. ábra).

A Hunveyor-Husar-modellek pedagógiai értéke

A gyakorló űrszondamodellek építése a modern oktatási formák felé mutat: tehát pedagógiai értékű is ez az építési program. Tantárgyintegráló szerepe is elvitathatatlan. Az a hallgató, aki egy működő űrszondát a maga sokszínű fedélzeti technológiáival, elektronikáival, informatikai feladataival végiggyakorolt, meg fogja állni a helyét a polgári életben is, ahol a technológiák ismerete és a szervező-építő tudás is nélkülözhetetlen.

10. ábra

A Hunveyor-rendszer a jövőbeli érdekfeszítő oktatás egyik ígérete. A Hunveyor gyakorló űrszonda vázának, elektronikájának, s a kezdetben fölszerelésre kerülő egyszerűbb mérőrendszereinek megépítésével a hallgatók informatikai, környezettudományi, fizikai, kémiai és planetáris geológiai ismeretei is gyarapodnak. Fontos, hogy mindvégig egységes egészként kezelik a műszeregyüttest mint technológiai rendszert, amely befogadja, méri és továbbítja a környezet folyamatairól érkező adatokat. Az űrszonda mérő és informatikai folyamatait kapcsoltan, szintézisben kell, hogy lássák a diákok a környezetben zajló áramlásokkal (szél, víz, talaj, hő stb.), melyekbe a mérőműszerek “csápjaikat” belemerítik. A Hunveyor kísérleti gyakorló űrszonda építési munkái így rendszerszemléletet is kialakítanak bennük.

11. ábra

A 21. századi oktatásban célunk az is, hogy tantárgyaink legyenek érdekesek és aktuálisak. A végzett feladatok tegyék a diákokat képzeletgazdaggá is. Ezért ne csak kész feladatokat adjunk nekik, hanem mozgassuk meg fantáziájukat a tennivalók sokrétűségével. Mi, tanárok, már előre kigondoltuk számos részletét a komplex Hunveyor-építési feladatnak. De hagyjuk a diákokat szabadon alkotni, csak bizonyos célokat (talajt kaparjon a robotkar, nézzen körül a kamera stb.) adjunk meg, s a megvalósítást bízzuk rájuk. Ez az életre nevelő, konstruáltató természettudományi és technológiai oktatás ismét vonzó lesz a diákok számára. Ebben a munkában várjuk az érdeklődő kollégák együttműködését.

3. táblázat

A Hunveyor kísérleti gyakorló űrszonda szerkezete és a planetáris felszíni áramlások közötti kölcsönhatási mátrix


 Hunveyor
váz+ felületek érzékelők +
elektronika 		energiaellátás mozgató egységek kommunikáció,
rádióantennák
égitest szerkezeti, felszíni részei, áramlások szél, gázok
áramlása 		A nagy szélnyomás
elsodorhatja, kibillentheti
a szerkezetet. 		“Érzékelő fülek” a
szél, tömegspektrométer
a kémiai összetétel
mérésére.


talaj,
a felszíni
por		 A felszíni poranyag
lerakódhat a Hunveyor
szabad felületein. 		Kiszűrés, vizsgálatba
és műszerbe “beemelés”,
kémiai összetétel
vizsgálata. 		A lerakodó por idővel
gyengíti az
energiatermelés
hatékonyságát. 		A mozgó
alkatrészeket
a felszínen
szálló portól
védeni kell.
fény, színek A Napról jövő fény
szóródhat, és
tükröződhet
a Hunveyor felületein. 		Visszavert fény
színképelemzése
spektroszkóppal, kőzetek színe,
fényképek. 		Napelem termeli az
űrszonda energiáját,
kísérlethez
fókuszálható.

hő, termikus
viszonyok 		Bizonyos irányokban hőszigetelés/ hőelvezetés kell. Hőtágulás! Hőmérők, hőtágulásmérők, hőtágulásbélyegek. Tükörrel vagy lencsével fókuszálható a napfény egyes kísérletekhez.

elektromos töltések Feltölthetik a vázat,
ha nincsen elektromos
földelés. 		Elektrosztatikus
effektusok mérése.


mágneses szemcsék Bizonyos anyagok
esetén a vázra rakódhat
a talaj mágnesesen
aktív pora. 		Mágneses szemcsék
szelektálása alakzatra
rendeződéssel
(dán kísérlet).


A Hunveyor-Husar-modellrendszer távlatai

A Hunballon említésével már érintettük a távlati terveket is. A Hunveyor-Husar-modellrendszer a földi környezettudomány oktatásának is fontos kísérleti objektuma. A robotokon helyet foglaló technológiák olyan műveletsorokat alkotnak, amelyek mátrixba rendezhetők. Ezzel a Hunveyor-mátrixszal a meglátogatott bolygótest felszínén zajló áramlásokat és a Hunveyor- Husar-modelleken lévő mérő- és információs technológiákat kapcsolhatjuk össze. Amikor a mátrixot egy űrszonda elvi bemutatására használjuk, akkor az összekapcsolt mérő és információs technológiák térképét láthatjuk magunk előtt, mert az űrszonda: megszőtt mérő, információs és adatföldolgozó technológiák együttese. A Hunveyor-mátrixban (3. táblázat) a vízszintes irányban haladó méréstechnológiák és az oszlopokat képező környezeti áramok keresztezik egymást. Egy bolygófelszíni áramlást különböző mérési műveletekkel érzékelhetünk. Ezek a mérések képezik a mátrix oszlopait. Például a szél és a por áramlásába, anyagáramába különféle méréstechnológiai érzékelők nyúlnak bele. A Hunveyor-mátrix tehát egyszerre láttatja velünk a méréshez használt műszereket és a környezet áramlásait. Mindezek a földi környezetben is hasznosítható ismeretek. Egy másik távlatos fejlesztési irány a számítástechnika terén végzett fejlesztések sokasága, a műszerek kicsinyítése, valamint a hordozhatóság elérése.

A Hunveyor-építési munkát segíti az, hogy az elmúlt tíz évben öt alkalommal fejlesztési támogatást kaptunk témapályázat keretében a Magyar Űrkutatási Irodától. Ezekért a támogatásokért a Hunveyor-Husar- modellrendszert fejlesztő közösség nevében is köszönetet mondunk.

Irodalom