Az utóbbi időben hazánk és a világ energiaellátása az
érdeklődés homlokterébe került. Napjainkban a világ
energiafelhasználásának közel 60 százalékát a kőolaj és
a földgáz szolgáltatja. Ugyanakkor az optimista előrejelzéseket
megcáfolva a kőolaj ára az utóbbi hónapokban
eddig sohasem látott magasságokba szökkent. Meggyőződésem,
hogy a jövő kilátásait nem lehet a geológiai
adottságok figyelembe vétele nélkül helyesen megítélni.
Ezt kívánja elősegíteni ez a rövid ismertetés.
A szénhidrogén-előfordulásokat konvencionális és
nem-konvencionális csoportra osztják. Ezek évmilliókkal
ezelőtt élt tengeri élőlények szerves anyagának
80-110 fokos hőmérsékleten és nagy nyomáson
történt vegyi átalakulása révén jöttek létre. A keletkezett
kőolaj és földgáz elkezdett a kisebb nyomás irányába
vándorolni, amíg egy záró kőzet meg nem akadályozta
a vándorlást. Csapdáknak nevezik ezeket a
földtani szerkezeteket. Ezek többnyire boltozatok,
vagy törésvonalak menti ki emelkedések (1. ábra). A
csapdák felső részén helyezkedik el a földgáz, alatta a
kőolaj és legalul víz. A mai termelés zöme konvencionális
előfordulásokból történik.
A nem-konvencionális kőolaj-előfordulásokhoz
tartoznak az olajhomokok, amelyek erősen viszkózus
bitument tartalmaznak. Legnagyobb ismert előfordulásuk
Kanadában, Alberta tartományban van, ahol e
homokok nagy területen a felszínre is kibukkannak.
Itt nagy külfejtésekben, hagyományos bányászati
módszerekkel termelhetők ki. A költségeket nagyon
megnöveli, hogy a bitument csak forró gőzzel és kémiai
oldószerekkel lehet a homoktól elválasztani.
A közepesen viszkózus nehéz olajok átmenetet
képeznek a hagyományos kőolaj és a bitumen között.
Legnagyobb ismert előfordulásuk Venezuelában, az
Orinoco torkolatvidékén van. Gazdaságos kitermelésük
ma még nem megoldott.
Az olajpalák olyan márgás kőzetek, melyek pórusait
kerogén tölti ki. Erősen viszkózus, éretlen kőolaj ez. Fő
ismert előfordulásai az Egyesült Államokban, Utah, Colorado
és Wyoming államokban vannak. Hatalmas készletekről
van szó, de gazdaságos kitermelésüket és feldolgozásukat
eddig nem sikerült megoldani.
A nem-konvencionális földgáz-előfordulások legfontosabbjai az
úgynevezett BCGA-típusú előfordulások
(Basin Centered Gas Accumulations) több ezer
méter mélységben a szokásosnál nagyobb nyomáson
és hőmérsékleten halmozódtak fel. A nagy nyomás
miatt a kőzet pórusai nagyrészt elzáródtak és ez nagy
akadályt jelent a földgáz kitermelésének. Hazánkban
a Makói-árokban található egy ilyen előfordulás. Legfontosabb
ismert telepei az Egyesült Államokban, a
Sziklás-hegység keleti előterében találhatók.
A legkevésbé megismert nem-konvencionális gázelőfordulások
a metán-klatrátok. A metán-hidrát kristályok
belsejében helyezkedik el. Hideg égövek óceáni
üledékeiben és az örök fagy talajaiban találhatók.
Hatalmas készleteket képeznek, de kinyerésük és
feldolgozásuk még a jövő feladata.
A kutatás és a kitermelés módszerei
A kutatások első lépése a földtani térképezés annak
megállapítására, hogy vannak-e az adott területen
szénhidrogén-előfordulások jelenlétére utaló földtani
szerkezetek. Eötvös Loránd nevéhez fűződik a torziós
inga megalkotása, amely a geofizikai szénhidrogén-kutatás
alapjait vetette meg. Napjainkra a geofizika a
szénhidrogén-kutatás egyik legfontosabb eszközévé
vált. Legsikeresebb módszere a szeizmika, amely robbantással,
vagy vibrációval állít elő mesterséges földrengéshullámokat.
Ezek számítógépes kiértékelése
lehetővé teszi a tároló szerkezetek (rezervoárok) térbeli helyzetének
meghatározását.
A felszíni kutatásokat követik a fúrások. Az első
sikeres olajkutató fúrást 1848-ban Baku térségében
F.N. Szemjonov orosz mérnök mélyítette. A fúrási
technológia azóta óriásit fejlődött. A függőleges fúrások
mellett ferde, sőt vízszintesre elterelt fúrások is
megvalósultak, amelyek a kutatás mellett a kitermelést
is szolgálják. A fúrások 6-8000 méterre is lehatolnak.
Hazánkban az eddigi legmélyebb fúrás a Makó 7
számú 6085 méter mélységgel (2006).
A fúrások kezdetben csak a szárazföldön folytak,
majd kiterjedtek a "kontinentális talapzatok" sekély,
50-500 méter mély részeire, például az Északi-tengerben.
A fúrás ilyenkor mesterséges szigeteken történik.
Az utóbbi években a fúrások 1ezer-3ezer méter mély
tengerrészekre is kiterjedtek, például a Mexikói-öbölben
és Brazília délkeleti partjai mentén. Ezek jóval
költségesebbek a szárazföldi fúrásoknál.
A készletszámítások bizonytalansága
Hazánkban a közvélemény, a gazdaság és a politika
szereplőinek nagy része a Föld szénhidrogénkészleteit
szinte kimeríthetetlennek tartja, de legalábbis a 21.
század végéig elégségesnek véli. Pedig a szénhidrogének
nem megújuló erőforrások, készleteik végesek. A
nyilvántartott készletek ismeretességük szerint két fő
csoportra oszthatók: a reménybeli és az ismert készletekre.
A reménybeli készletek csak földtani és geofizikai
ismeretekre alapozott szakértői vélemények. Lehet,
hogy az adott helyen a mélyben a feltételezettnél sokkal
több szénhidrogén van, de lehet, hogy egyáltalában
nincsen. Az ismert készletek fúrások eredményeire
alapulnak, de a földtani szerkezetek változékonysága
miatt ezeknek is nagy a bizonytalansága. A bizonytalanság
mértéke szerint lehetséges, valószínű és bizonyított
készleteket különböztetnek meg. Az utóbbiak
bizonytalansága a legkisebb, de még mindig 10-30%.
Földtani vagyonnak nevezik a föld mélyében ténylegesen
jelen levő szénhidrogén-mennyiséget. A kitermelheto
vagyon ennek a gazdaságosan kitermelhető része.
A technika jelenlegi szintjén a tényleges (földtani) kőolajkészlet
30-40%-a, a földgáz 75-90%-a termelhető
ki. Világszerte nagy erőfeszítéseket tesznek a kitermelhető
arány megnövelésére.
A kitermelheto vagyont szénhidrogénmezőnként és
országonként összesítik. Egyes állami intézmények,
például az USA Földtani Szolgálata (USGS), vagy multinacionális
cégek évente globális összesítéseket készítenek.
Ezek eredményei sajnos lényegesen eltérnek
egymástól. Ennek egyik oka a készletszámítások bizonytalansága,
a másik a manipulálások lehetősége.
Sajnos ma a készletek körülbelül 90%-a nem auditált,
azaz független külső szakértők által nem ellenőrzött, tehát
"bemondásos" alapon jelenik meg. Tapasztalataim
szerint főleg a Közel-Kelet országaiban gyakori a készletek
manipulálása. Az is megtévesztő, hogy ezek a globális
táblázatok országonként egyetlen számot közölnek,
mintha ezek teljes pontosságot fejeznének ki.
A mai készletek és termelés
Tapasztalataim szerint a British Petroleum (BP) éves
készlet- és termelés-kimutatásai a legmegbízhatóbbak,
ezért a következőkben legutolsó, 2007 júniusában megjelent
kimutatásaikat ismertetem, amelyek a 2006. évre
vonatkoznak. E szerint ez év végén a világ "bizonyított"
kőolajkészlete 164,5 gigatonna, illetve 1198,0 gigahordó
volt. (Egy hordó, angolul barrel, 157,35 liternek felel
meg.) Persze ehhez ±30% bizonytalanságot kell figyelembe
venni. E készletek mintegy 77%-a állami kézben
van, a nagy multinacionális cégek részesedése fokozatosan
körülbelül 10%-ra csökkent.
A világ legnagyobb, "bizonyított" kőolajkészletekkel
rendelkező országai: 1. Szaúd-Arábia 36,3 Mrd
tonnával, 2. Irán, 18,9 Mrd t; 3. Irak, 15,5 Mrd t; 4.
Kuvait, 14,0 Mrd t; 5. Egyesült Arab Emírségek, 13,0
Mrd t. A Közel-Kelet országaiban van az ismert kőolajkészletek
65%-a.
Hazánk az Országos Bányászati és Földtani Hivatal
(OBFH) kimutatása szerint 0,016 Mrd tonna bizonyított
kőolajkészlettel rendelkezik. A legnagyobb olajmezők
Algyő, Nagylengyel, Lovászi és Budafa.
A világ legnagyobb kőolaj termelő országai 2006-ban:
1. Szaúd-Arábia, 13,1%; 2. Oroszország, 12,3%;
3. Egyesült Államok, 8,0%; 4. Irán, 5,4%; 5. Mexikó,
4,7%; 6. Kína, 4,6%.
A világ kőolajtermelése 2005-től 2006-ra csak 0,4%-kal
nőtt, tehát stagnál.
A világ "bizonyított" földgázkészlete a kimutatás
szerint 181,5 tera m3. A legnagyobb készletekkel rendelkező
országok: 1. Oroszország, 47,6 Tm3; 2. Irán,
28,1 Tm3; 3. Katar, 25,4 Tm3; 4. Szaúd-Arábia, 7,1 Tm3;
5. Egyesült Arab Emírségek, 6,1 Tm3; 6. Egyesült Államok,
5,9 Tm3.
Hazánk az OBFH kimutatása szerint 0,06 Tm3 ismert
földgázkészlettel rendelkezik.
A legnagyobb földgáztermelő országok 2006-ban:
1. Oroszország, 40,4%; 2. Egyesült Államok, 18,5%; 3.
Kanada, 6,5%; 4. Irán, 3,7%; 5. Norvégia, 3,0%; 6. Algéria,
2,9%.
A világ földgáztermelése 2005-ről 2006-ra a kőolajénál
jóval dinamikusabban, 3,0%-kal nőtt.
A jövő kilátásai
A jövő kilátásaira nézve a következő négy kérdést
tartom a legfontosabbnak:
Mennyi szénhidrogén felkutatására van még
remény és hol?
Mekkorák lesznek e kutatások költségei és kockázatai?
Milyen ütemben fognak nőni a világgazdaság
szénhidrogénigényei?
Miként alakulhat a szénhidrogén-termelés az
elkövetkező évtizedekben?
1. kérdéshez: A mérsékelt égövi, szárazföldi területeken
érdemi készletnövekedést nem várok. Ezt bizonyítja
az ismert készletek mintegy 65%-át adó óriás
mezők megtalálási arányának rohamos csökkenése az
utóbbi három évtizedben. A szub-poláris és poláris
térségekben (Alaszka, Észak-Kanada, Észak-Szibéria)
nem kizárt jelentős készletek jelenléte. Súlyos akadály
a zord éghajlat és az infrastruktúra hiánya. A sekély
tengerek térségein az utóbbi évtizedekben intenzív
kutatás folyt. A kimutatott mezőkön azonban a termelés
csökken. Itt sem számítok érdemi készletnövekedésre.
A mélyvízi óceánpart-menti övezetekben (Mexikói-
öböl, Brazília, Angola és Nigéria parti övezetei)
az utóbbi években új mezőket találtak 1ezer-3ezer
méter tengermélység alatt. Itt további készletnövekedés
remélhető. A nem-konvencionális kőolajkészletek
közül az olajhomokok főleg Kanadában jelentősek.
Ugyancsak jelentősek a BCGA-típusú földgáz-előfordulások.
2. kérdéshez: A szubpoláris és a poláris, valamint a
mélyvízi térségekben a kutatások költsége messze
meghaladja a hagyományos szárazföldi kutatások
költségeit. A tengeri szénhidrogén-kutatást a tengeri
viharok súlyosan veszélyeztetik. Jó példa erre a 2005-ös
hurrikán, amely a Mexikói-öbölben számos kutatófúró
szigetet elpusztított, milliárd dolláros kárt okozva.
További súlyos költségnövelő tényező a kutatási
infrastruktúra nem várt gyors elhasználódása (korrózió,
stb.). Növekvő kockázati tényező a Közel-Keleten
a fundamentalista terrorizmus, amelynek további alakulása
ma kiszámíthatatlan. A nem-konvencionális
kőolajhomokok és a BCGA-típusú földgáz-előfordulások
kitermelése és feldolgozása is jóval költségesebb
a hagyományosaknál, sőt számos esetben maga a gazdaságos
kitermelhetőség is kérdéses. Mindezeket figyelembe
véve az utóbbi hónapok rohamos kőolajárnövekedését
sem lehet kizárólag a termelők profitéhségével
magyarázni, hanem a termelés és feldolgozás
növekvő költségei is jelentős szerepet játszanak ebben.
Tévesek szerintem egyes közgazdászok várakozásai,
amelyek jelentős és tartós árcsökkenéssel számolnak.
3. kérdéshez: A világgazdaság szénhidrogénigényeinek
növekedését közelítően lehet előre jelezni. A
British Petroleum 2007-ben készült értékelése szerint
1996 és 2006 között a globális növekedés évi 3-4%
volt. A 2050-ig terjedő időszakra óvatos becsléssel
2-3% éves növekedést tételeznek fel. A világgazdaság
kőolajfogyasztása 1996 és 2006 között évente 1,5%-kal,
a földgázfogyasztás pedig 2,5%-kal nőtt. Az előrejelzés
szerint a kereslet 2050-ig évente kőolajra 1-2%-kal,
a földgázra 2-3%-kal fog nőni.
4. kérdéshez: A közvélekedés nagy tévedése az,
hogy a jövő évtizedek szénhidrogén-termelését a kereslet
fogja meghatározni. Szerintem a földtani, a
technikai feltételek, valamint a kitermelés költségei
együttesen fogják megszabni az elérhető maximális
termelést. A termelés minden mezőn szükségszerűen
a lassú növekedés után egy csúcsot ér el és onnan
fokozatosan csökken a mező lezárásáig. Ma globálisan
körülbelül négyszer annyi olajat termelünk, mint
amennyit új kutatással megtalálunk. Azt, hogy a globális
termelési csúcs mikor következik be a szakértők
és intézmények eltérően ítélik meg. Becsléseik 2007
és 2037 között mozognak. (Szerintem a korábbi évhez
állunk közelebb.) Földgázra a termelési csúcsot 2035
és 2045 között tételezik fel.
Következtetések
Nem tudjuk egyértelműen megmondani, hogy
melyik előrejelzésnek van igaza, mert a készletek körülbelül
90%-a nem auditált. Nem látok reményt az
auditálás érdemi kiterjesztésére a közeli jövőben.
Kicsiny a valószínűsége a hazai konvencionális
készletek érdemi megnövelésének. A földtani, geofizikai
és fúrásos kutatást mégis folytatni kell, mert kis
mezők is lehetnek gazdaságosak.
A makói árok BCGA-típusú földgáz-előfordulásának
továbbkutatása indokolt a gazdaságos kitermelhetőség
megállapítása céljából.
Hazánkban fokozott erőfeszítéseket kellene
tenni a megújuló alternatív energiaforrások alkalmazására.
A paksi atomerőmű élettartam-hosszabbítását és
egy harmadik generációs új blokk építését tartom
energiaellátásunk leggazdaságosabb forrásának.