Selényi Pál
Egyetemi Fizikai Intézet, Budapest.
Egy repülőgép sebességét a Földhöz viszonyítva - ha a magasságát ismerjük - egyszerű optikai eljárással határozhatjuk meg. Ehhez természetesen a Földet, valami földi tárgyat látnunk kell. Ha a Földet nem látjuk, akkor- elgondolásunk szerint a repülő sebességét a földmágnesség erővonalaihoz képest, mint a Földdel összekötött, nyugvó koordináta rendszerhez képest lehetne megállapítani és pedig a következő módon:
A repülőgépre, a gép tengelyére merőlegesen, jól elszigetelve l hosszúságú egyenes fémrudat helyezünk el. Repülés közben e rúd metszi a földmágnesség erővonalainak függőleges összetevőit, s ezáltal benne U = v · V· l nagyságú elektromotoros erő indukálódik, ahol v a repülő sebessége, V pedig a földmágnesség vertikális intenzitása. Legyen pl. v = 360 km/óra = 100 m/sec, V = 0,5 oerst., akkor U = 5 millivolt. Ezt úgy mérhetnők meg,
hogy a szóbanforgó vezetőt a közepén megszakítanók és a két fele közé érzékeny elektrometert, pl. egy Lindemann-elektrometert iktatnánk (lásd a vázlatos 1. ábrát), amely rázkódásokra nem érzékeny, mérési érzékenysége pedig kb. 1 mV/oszt. részig fokozható. Nagyon közelfekvő gondolat a feszültséget erősítővel megnövelni, s mivel váltakozó feszültségek erősítése sokkal egyszerűbb és megbízhatóbban végezhető, berendezésünket úgy módosítanók, amit azt a 2. ábrán feltüntettük. A fél-rudak belső végeit egy-egy csúsztató-gyűrűhöz erősítjük, az egészet a repülő tengelyével párhuzamos tengely körül állandó szögsebességgel (pl. mp-enként 10 fordulatszámmal) forgásba hozzuk úgy, hogy a két fél-rúd váltakozva + és - töltésű lesz, az így előállított 10 hertz váltakozású feszültséget kefék segítségével szedjük le és visszük az erősítőhöz. A nyert váltófeszültség-ceteris paribus-arányos lesz a repülőgép sebességével.
Egy nehézségről azonban még nem tettünk említést:
A Földnek nemcsupán mágneses, de elektromos erőtere is van; a térerősség normális időben a földfelszín közelében kb. 130 volt/méter, tehát sokezerszerese a mérendőnek és azonkívül is a légkör állandóan tele van légköri elektromos zavarokkal. Ezen azonban könnyű segíteni: Forgó rudunkat zárt fémházba (Faraday-kalitkába) fogjuk elhelyezni, az erősítőhöz vivő vezetéket is árnyékolni fogjuk, - s már hozzá is foghatunk készülékünk megépítéséhez.
E gondolat kereken 25 évvel ezelőtt ötlött eszembe;1) javaslatomra az Egyesült Izzólámpa és. Villamossági Rt., melynek akkor szolgálatában álltam, a találmányra szabadalmi bejelentést is tett, de mielőtt a találmányi eljárás megindult volna, rájöttem, hogy az elgondolásban elvi hiba van s a bejelentést visszavontuk. - Kérdés, hol a hiba benne!
_________________________________
1) A gondolat előzménye az a - félig tréfás - fizikai feladat, melyet a »Rádió és Filmtechnika« 1949 augusztusi számában, a 282. oldalon, megoldását pedig ugyanazon folyóirat 1949 októberi számában, a 349. oldalon közöltem.