Fizikai Szemle 1955. - Deézsi Irén: Schmid Rezső tudományos munkássága

Fizikai Szemle honlap

Fizikai Szemle 1955. 178.o.

Schmid Rezső tudományos munkássága

A Farkasréti Temető egyik fehér márványsíremlékén csak ennyi felirat olvasható: Dr. Schmid Rezső. Aki Őt ismerte, annak úgyis csak torzképet adhatott volna róla bármilyen tündöklő sírfelirat is. Kegyelettel őrzött emlékek egész sora elevenedik meg előttem. Tizenkét éve már annak, hogy utoljára láttuk kedves, mosolygós arcát. Tizenkét éve beszélt nekünk utoljára, mondott - még néhány útbaigazítást munkánkkal kapcsolatban, és hazament, mert rosszul érezte magát. Csak néhány napig tartott a szörnyű betegség; rövidesen a sírja mellett álltunk. Útbaigazításai most már egész életünkre szóló útravalókká lettek. Őszinteség, kedvesség, szerénység, ezek jellemezték Őt úgy is mint tudóst, úgy is mint embert. Azt hiszem, hogy mindenki megszerette, aki a közelébe került és megismerhette.

Schmid Rezső okl. vegyészmérnök és közgazdasági mérnök, bölcsészettudományi doktor, műegyetemi adjunktus, tudományegyetemi magántanár, a Physical Society of London tagja, született 1904. január 10-én Munkácson, és meghalt 1943. október 2-án Budapesten. Vegyészmérnöki oklevelét 1926-ban szerezte meg, doktori disszertációját 1927-ben nyújtotta be a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karához : »A kékszínű cobaltchlorid oldatokban foglalt complex összetételéről« címmel. Az értekezés megírásához szükséges munkálatokat az Állatorvosi Főiskola Chemiai Intézetében végezte Gróh Gyula professzor útbaigazításai mellett. A Műegyetem Gépész- és Vegyészmérnöki Karán Pogány Béla professzor mellett volt adjunktus. Tudományos kutató munkássága itt bontakozott ki és 15 évi folytonos felfelé haladás után itt szakadt meg tragikus hirtelenséggel, amikor még csak 39 éves volt. Nála 6 évvel fiatalabb munkatársa - Dr. Gerő Loránd - csak másfél évvel élte túl Őt. Schmid Rezső - nagyrészt Gerő Loránddal - mintegy nyolcvan dolgozatot írt 15 év alatt. A dolgozatok túlnyomó része a Zeitschrift für Physik-ben jelent meg, kutatásaik eredményei ma is számottevőek. Munkásságukkal nemcsak megteremtették hazánkban a spektroszkópiát, hanem a magyar spektroszkópiai kutatásokat külföldön is megbecsültté tették. Schmid Rezső, majd másfél év múlva Gerő Loránd halálával, azt hiszem, példa nélkül álló súlyos veszteség érte a magyar fizikai kutatásnak ezt a területét.

Schmid Rezső munkásságának ismertetése előtt szólok néhány szót a fizikának arról a területéről, amelyen dolgozott. A molekulaspektroszkópia a gerjesztett molekulák által kibocsátott színképek vizsgálatával foglalkozik. Az alapállapotban levő molekula és a - valamilyen energiaállapotba hozott - gerjesztett molekula elektronkonfigurációjához rendszerint számos diszkrét vibrációs. energia-lehetőség tartozik, amelyek mindegykén többnyire még nagyobb számú - diszkrét rotációs nívók létezhetnek. A molekula energianívóit az ún. termsémában szoktuk ábrázolni, egymás fölé helyezett vízszintes vonalakkal, amelyek közei nagyjából érzékeltetik az energiakülönbségeket. A gerjesztett molekula elektronenergiájának megváltoztatása egy egész sávrendszer létrejöttét okozza. A sávrendszer sávokból áll, amelyek a molekula vibrációs energiájának megváltozását jellemzik. A rotációs energia megváltozását a sávok finom struktúrája: a sávvonalak mutatják. - Megfelelő nagyságú energia közlésekor a molekula atomjaira esik szét - disszociál - és innen kezdve nincsenek többé diszkrét energiaállapotai, vagyis nincsen többé sávos spektruma. Előfordul, hogy a disszociáció létrejöttéhez szükséges energiamennyiségnél jóval kevesebb is elég a molekulának ahhoz, hogy bizonyos valószínűséggel disszociáljon: nevezetesen, ha módjában áll egy nem stabil állapotot is elfoglalni. Ez a predisszociáció jelensége, amely a spektrum megszakadásában vagy az éles vonalak kiszélesedésében mutatkozik. A molekulának különböző elektronkonfigurációjához tartozó, de egymáshoz nagyon közeleső energiatartalommal rendelkező vibrációs vagy rotációs energianívói zavarhatják egymást, megváltoztathatják egymás helyzetét, ez a perturbáció jelensége. A perturbált energianívókról származó spektrumvonalak a színképben nem a várt helyen találhatók. - A predisszociációk és perturbációk nagyon alkalmasak a molekula m nem ismert elektronállapotainak a felkutatására.

A lefényképezett sávrendszer sávjainak szerkezetéből következtetni léket azokra az elektrontermekre, amelyek között az átmenet létrejött, vagyis hogy a kisugárzott spektrum melyik gerjesztett állapotról milyen állapotba való átmenetnek felel meg. A sávok egymástól való távolságaiból a molekula vibrációs állandóit, a sávvonalak energiaértékeinek különféle kombinációiból a molekula rotációs állandóit céhet meghatározni.

Nagyon sok türelem kell addig is, amíg a gerjesztési viszonyok, az expozíciós idő, a megfelelő emulzió kérdései tisztázódnak. A lefényképezett spektrum kézbevétele azonban még csak a kezdet kezdete. Egy-egy sáv néha több száz vonalból áll, úgyhogy a kívánt analízis több ezer vonal megmérését jelenti. Ezeket az egymástól sokszor csak tizedmilliméterre levő vonalakat komparátorban, ezredmilliméter pontosságra kell megmérni. Csak ezután jön a tulajdonképpeni analízis, a vonalak csoportosítása, kombinálása, majd a végén a konstansok számítása. Nagyon kell szeretni a spektroszkópiát ahhoz, hogy a sok türelmet és kínos pontosságot igénylő, rendkívül hosszadalmas számításokkal megküzdve, örömet okozzon a nehezen megszerzett eredmény. Schmid Rezső nagyon szerette a spektroszkópiát. Munkájával bekapcsolódott az akkor már több mint negyedszázada folyó külföldi kutatásokba és itt kiválóan képviselte a magyar tudományt.

Schmid Rezső tudományos munkásságát a nitrogénoxid molekula színképének tanulmányozásával kezdte. Négy évig folytak az erre vonatkozó kutatósak; majd áttért a CO, CO₂, CO⁺, CO⁺⁺ molekulák színképének vizsgálatára, és ez folyt hat-hét évig. Közben és utána néhány dolgozat készült az O₂, CN, CD, CH, N₂, C₂ és AgH molekulák vizsgálataival kapcsolatban is. Nagyon sokat foglalkozott az említett molekulák disszociációs energiáinak meghatározásával és a színképeikben észlelhető Zeeman-effektussal, különböző erősségű mágneses terek alkalmazása esetén. Közvetlenül halála előtt a vezetése alatt folyó vizsgálatok ismét a nitrogénoxid molekulára irányultak.

Ennek a kis megemlékezésnek a keretei nem teszik lehetővé, hogy Schmid Rezső értékes és érdekes munkásságáról egészen részletes, kielégítő ismertetést adjak. A nitrogénoxid molekulával kapcsolatos vizsgálatokról próbálok talán bővebben írni és a többi kutatásról csak vázlatos áttekintést adni.

Mint már említettem, Schmid Rezső tudományos munkássága és ezzel együtt a magyar spektroszkópiai kutatások, a nitrogénoxid molekulára vonatkozó vizsgálatokkal indultak meg. Amint az erre vonatkozó dolgozatokból kitűnik, a felvételek mind Hilger E1 típusú prizmás spektrográffal készültek. Először a γ sávokat fényképezte. A γ sávok egy része akkor már ismert volt, Maria Guillery¹ 1927-ben analizálta az NO γ rendszer (0,2), (0,3), (0,4) és (1,4) sávjait. Az ő munkáját folytatva Schmid Rezső az NO γ rendszer (0,0), (0,1), (1,0), (1,1), (2,3) és (3,4) sávjait analizálta és a (0, 2) sáv ágaiban M. Guillerynél mintegy húsz rotációs kvantumszámmal tovább haladt. Egy későbbi dolgozat arról számol be, hogy Farkas Dénes disszertációjának mérési eredményeit felhasználva további hét γ sáv rotációs analízise készült el, és részben M. Guillery, részben Schmid Rezső korábbi méréseiből négy γ sáv adatai jelentékenyen bővültek a magasabb rotációs állapotok felé.

A γ sávok ágaiban az intenzitásviszonyok megállapítására is több kísérlet történt. Zeiss regisztráló fotométerrel készültek el a fotometergörbék. 1930-ban egy Zeiss-féle lépcsőzetes résű kondenzort szerzett be az Intézet és ennek alkalmazása lehetővé tette Schmid Rezső számára a lemez feketedéseiből az intenzitásra való közvetlen átszámítást és így a mérési eredményeknek a Hill és van Vleck²-féle intenzitásformulákkal való kvantitatív összehasonlítását.

Az NO γ rendszer (0,2) és (0,1) sávjain vizsgálta meg Pogány Béla és Schmid Rezső a rotációs vonalak Zeeman felbomlását 26000 Gauss erősségű mágneses térben. A (0,2) sávban húsz vonalon át, a (0,1) sávban tíz vonalon át észleltek dublett felbomlást, amelynek nagysága rotációs kvantumszámmal csökkent.

Az NO molekula β sávrendszerét először Jenkins, Barton és Mulliken³ analizálták. Schmid Rezső irányításával König Theodora további tizenegy NO β sávot mért ki, amelyek a v' = 4, v" = 2 és v" = 3 vibrációs nívókkal bővítették az NO β sávok eddig ismert vibrációs termsémáját.

Az NO β sávokban fennálló intenzitásviszonyokat is megmérte és diszkutálta Schmid Rezső. Ezenkívül megvizsgálta, az NO β sávokon észlelhető Zeeman-jelenséget is, és megállapította, hogy ez analóg az NO γ sávokéval. Erről szóló dolgozatában Schmid Rezső megjegyezte, hogy tudomása szerint ∏-∏ átmenetnek megfelelő sávokon (az NO β sávok ²∏- ²∏ átmenetből származnak) előtte még nem figyeltek meg Zeeman-jelenséget.

Az NO molekula δ sávrendszerét először Knauss⁴ észlelte. Aktív nitrogén utóvilágításban, Schmid Rezső is megkapta az NO δ sávjait. Fényképezni a (0,3), (0,4) és (0,5) sávokat tudta, de csak a (0,3) sávot volt érdemes rotációs analízisnek alávetni, mert a másik kettőt a γ és β sávok átfedik. A legfőbb eredmény az volt, hogy Schmid Rezsőnek sikerült kimutatnia az NO δ sávok dublett voltát - spektrográfja ugyanis a Knauss által használthoz képest tízszeres felbontóképességű volt. (Valójában ezek négyes fejek, mert egy P és egy Q fej tartozik a ²∏_1/2 és a ²∏_3/2 nívóhoz külön-külön. Újabb keletű jelöléssel a P₁, Q₁, P₂ és Q₂ ágaknak az °P₁₂, P₂, P₁ és Q₁ ágak felelnek meg.) A dublett fejek komponenseinek egymástól való távolsága megegyezik a γ sávokéval. Ezzel Schmid Rezső megerősítette Knaussnak azt a feltevését, hogy a δ és γ sávok kezdő nívója közös. Felső állapotnak Schmid Rezső ²∑ állapotot feltételezett, feltevésének helyessége később igazolódott.

Intenzitáseloszlást a nagymértékű átfedődések miatt nem lehetett mérni. Annyit azonban meg lehetett állapítani, hogy az NO δ sávjaiban az ágak relatív intenzitásai kvalitatíve megegyeznek a γ sávokban uralkodó viszonyokkal.

Az NO molekula alapterme reguláris ²∏ term, azaz a ²∏_1/2 komponens kisebb energiatartalmú, mint a ²∏_3/2 komponens. Bródy Imre, Millner Tivadar és Schmid Rezső feltételezték, hogy ha a kétféle módosulat egymásba átalakulhat, akkor az NO gáz hűtésével a kisebb energiatartalommal rendelkező molekulák (²∏_1/2-lel jelölve) mennyisége a nagyobb energiatartalommal rendelkezők (²∏_3/2) rovására szaporodni fog. Megfontolásaikat kísérleteik teljes mértékben igazolták.

Az NO molekulával való foglalkozás itt kb. egy évtizedre megszakad. Röviddel Schmid Rezső halála előtt, vezetésével újra megindultak a vizsgálatok az NO-val kapcsolatban. Lefényképezték az NO spektrumát az azóta beszerzett 6,5 m-es, hüvelyékenként 30 000 karcolatú konkáv rács-spektrográffal. Az erre vonatkozó publikációk már csak Schmid Rezső halála után jelenhettek meg.

Az első feladat volt az NO ε sávrendszerének vizsgálata, amelynek rotációs analízise még nem volt meg. Az ε sávokat először Leifson⁵ észlelte abszorpcióban és Bair⁶ emisszióban, ők ezeket a sávokat 3. pos. nitrogén csoportnak nevezték el. M. Guillery emissziós méréseiben is szerepelnek ezek a sávok, ő a γ sávok sémájába illesztette bele, mint amelyek a v' > 3 vibrációs nívókról származó átmenetekből jöttek létre. Az a rendszer felső elektronállapotának v' = 0 nívója ugyanis körülbelül oda esik, ahová az NO γ rendszer v' = 4 nívójának kellene esnie. Herzberg és Mundie⁷ az ε rendszert a γ rendszer folytatásának tekintették, és az ε sávok anomális intenzitását predisszociáció okozta látszólagos intenzitásnövekedésnek tulajdonították, amely csak abszorpcióban észlelhető. Éppen ezért ők kétségbevonták M. Guillery sémájában szereplő v' > 3-ról származó γ sávok létezését emisszióban.

Gerő, Schmid és Szily 1943-ban a Die Naturwissenschaften c. folyóiratban adtak számot arról, hogy emisszióban lefényképezték az ε rendszert, és hogy a sávok rotációs analízise azt bizonyítja, hogy a sávok alsó állapota azonos az NO ²∏ alaptermjével, a felső állapot pedig különbözik az NO γ sávrendszer felső állapotától. Egy fél év múlva Gaydon⁸ majd néhány évvel később Migeotte és Rosen⁹ is ugyanerre az eredményre jutottak.

Az ε sávok rotációs analízisét Schmid, Gerő és Szily elvégezték a (0,2), (0,3) és (0,4) sávban. Eredményeik 1943. decemberében érkeztek be és 1944. márciusában publikáltattak a Physica 11 144 (1944) számban. A. G. Gaydon¹⁰ 1944. januárjában juttatta el rotációs analízisét az NO ε rendszer (0,4) sávjáról a Proc. Phys. Soc. folyóirathoz és ez az 56 160 (1944) számban jelent meg.

Tanaka¹¹ 1949-ben megpróbálta még abszorpcióban nyert diffuz ε sávjait a Herzberg-Mundie-féle hipotézissel magyarázni, 1952-ben azonban¹² bizonyára új felvételei alapján - ő is a mellett foglalt állást, hogy az ε sávok külön rendszert alkotnak. Baer és Miescher¹³ 1953-ban újabb bizonyítékát adták az NO ε rendszer önálló voltának. Emisszióban lefényképezték az NO spektrum Schumann-tartományát. A kisülés N¹⁵-ben dúsított NO gázban történt. Ezt összehasonlítva a közönséges NO-ban történt kisülés spektrumával az izotópeltolódás könnyen felismerhető és mérhető. Az ε sávok (0,1) és (1,0) sávjaiban az eltolódás ellenkező értelmű, míg a (0,0) sávban nincs eltolódás. Baer és Miescher elvégezték a számításokat az izotóp eltolódás nagyságára és irányára nézve, úgy is, hogy az ε sávokat a γ rendszer folytatásának tekintették és úgy is, hogy ezek külön rendszert képeznek. Számításaik kitűnő egyezésben vannak az utóbbi esettel és ez egyértelműen bizonyítja Schmid, Gerő és Szily eredeti feltevését, hogy az ε sávok külön rendszert alkotnak, és ez végérvényesen biztosítja az NO D ²∑⁺ elektronállapotának létezését.

Schmid Rezső és Gerő Loránd új NO felvételének másik nagy eredménye az volt, hogy sikerült a β sávokat is lefényképezni közönséges Geissler-kisülésben. Az NO β sávok ugyanis rendszerint csak az aktív nitrogén utánvilágításában szoktak megjelenni, ezek a spektrumok azonban nem alkalmasak magas, rotációs kvantumszámokig terjedő rotációs analízisre. A felvételen megjelent néhány erős β sáv rotációs analízisét Ballenegger Katalin doktori disszertációja tartalmazza (1943).

Több dolgozat és doktori disszertáció utal arra, hogy Schmid és Gerő ennek a felvételnek az alapján átvizsgálták az NO γ sávok valamennyi elérhető vibrációs és rotációs nívóját, hogy magyarázatot tudjanak adni a β és γ sávok vibrációs emeleteinek v' = 4 ill. v' = 3-nál történő megszakadásáról. A γ sávokon pontosan meg tudták állapítani a predisszociációs határgörbe helyét, a β sávokon pedig extrapolációval sikerült a predisszociációt lokalizálniok. A predisszociációt okozó repulziv term a γ és β sávoknak egymással igen csekély kölcsönhatásban levő felső állapotai közül a β sávokéval igen erős kölcsönhatásban van. Így a γ és β sávok rotációs termsorainak a β sávok predisszociációs határgörbéje felett levő (extrapolált) metszéspontjaiban akcidentális predisszociációt kellene észlelni a γ sávok megfelelő vonalain. Ennek az észlelésnek a megtörténtéről is beszámolnak az említett dolgozatok. Sajnos azonban Gerő Loránd közbejött szomorú halála és a háborús pusztulások miatt ebből az új felvételből éppen ezeknek a kérdéses γ sávoknak a publikálása maradt el. Valatin János a Proc. Phys. Soc. 60 533 (1948) számában közölte Gerő és Schmid megtalált kéziratát és ebben három γ sáv rotációs analízisét [az (1,0), (2,0) és (3,1) sávokét], ezek azonban nem igazolják megnyugtató módon az említett állításokat. A Valatin János által publikált kézirat tizenkilenc γ sáv új rotációs analíziséről tesz jelentést. Rendkívül örvendetes, hogy ezeknek a sávoknak komparálási jegyzőkönyvét és a Schumann-lemezek kivételével a felvételeket is az elmúlt hetekben megtaláltam. Sőt megtaláltam a 19-ből 18 sáv rotációs analízisét is, a hiányzó (2,0) sáv vonalai pedig megtalálhatók a Valatin által publikált cikkben. Így most már remélhető, hogy Schmid és Gerő hatalmas befektetett munkája nem merül feledésbe, sőt új eredményekhez vezet, hiszen ahogyan a felvételekből és az analízisből kitűnik, olyan magas rotációs kvantumszámokig jutottak el az egyes sávokban, amelyek messze felülmúlják az NO γ sávok legújabb - Ogawa¹⁴ által végzett - rotációs analízisét.

Időközben azonban az NO molekula színképében található predisszociációkat többen magyarázták és ezek a magyarázatok nem abban a hipotézisben látszanak nyugvópontra jutni, amelyeket Schmid Rezső és Gerő Loránd is vallottak. Sutcliffe és Walsh¹⁵ részletesen diszkutálják az NO spektrumában található predisszociációkat és perturbációkat, és kimutatják, hogy ezek mind megmagyarázhatók annak feltételezésével, hogy a β sávok B ²∏ felső állapotának potenciálgörbéje rendre metszi a γ sávok A ²∑⁺, a δ sávok C ²∑⁺ és az ε sávok D ²∑⁺ (felső) állapotának potenciálgörbéjét. Szerintük tehát nincs szükség arra, hogy hipotetikus repulzív görbét vezessünk be a különböző rendszerek perturbációinak megmagyarázására.

Mint említettem, több dolgozat és doktori disszertáció utal a sávok újonnan elvégzett analízisére és ezzel kapcsolatban az észlelt predisszociációs jelenségekre. Schmid Rezső halála után Gerő Loránd publikálta kettőjük kutatásait a NO és ezzel kapcsolatban az N₂ molekula disszociációs energiájára vonatkozóan. Ezek szerint ők a NO molekula disszociációs energiáját 4,29 eV-ban (34 600 cm^-1), az N₂ molekula disszociációs energiáját 5,001 eV értékben állapították meg. Az irodalomban különféle elgondolások alapján különféle disszociációs energiák vannak forgalomban az NO, ill. N₂ molekulákra vonatkozóan. A kérdés megnyugtató módon még most sincs eldöntve. Sajnálatos, hogy Schmid Rezső és Gerő Loránd tragikus halála után megvédetlen maradt az ő álláspontjuk és mellőzötté vált az általuk javasolt disszociációs energiaérték mind az NO, mind az N₂ molekulára vonatkozóan.

Az NO molekulával kapcsolatos kutatások első részének lezárulásával Schmid Rezső áttért a CO, CO⁺, CO₂, CO₂⁺ stb. molekulák színképeinek vizsgálatára. 1932-ben mint a Rockefeller alapítvány ösztöndíjasa Chicagoba ment. A Ryerson Physical Laboratory-ban, University of Chicago, Robert S. Mullikeri professzor vezetésével végezte kísérleti munkáját. A fentebb említett molekulák színképeit az ottani 21 foot sugarú nagy konkáv ráccsal fényképezte le, különböző rendekben. Munkájáról két előzetes tájékoztatást és két cikket közölt a Physical Review c. folyóiratban, de az ott készült lemezek kiértékelése és kutatási eredményeinek részletes publikálása már itthon történt, 1933-, 1934- és 1935-ben. Ezeknek a felvételeknek az alapján történt a III. pos. sávok, a CO₂ színképén látható szingulett- és dublett sávok vonalain észlelhető Zeeman-effektus vizsgálata, több CO₂ sáv rotációs analízise és a kísérletekből levonható tudományos következtetések részletes kifejtése. A szénoxid molekula már ismert Ångström és Herzberg sávjainak hiányos rotációs analízisét Ő és Gerő Loránd kiegészítették, a rotációs konstansokat az eddiginél nagyobb pontossággal kiszámították, és az Ångström sávokon bekövetkező predisszociáció helyét pontosan megállapították. A Herzberg sávok felső, C ¹∑ állapotán predisszociációt fedeztek fel, amely eredmény ismét egy lépéssel közelebb vitte őket a CO molekula disszociációs energiájának meghatározásához.

Még 1935-ben jelent meg az O₂⁺ sávok Zeeman-effektusának vizsgálatáról szóló rövid értesítés - Bozóky László és Schmid Rezső munkája -. Ebből kiderül, hogy a sávokat már nem prizmás spektrográffal, hanem stigmatikus leképezéshez montírozott 21 foot sugarú, inchenként 15000 karcolatú ráccsal fényképezték az Intézetben.

Egy 1935 novemberében beküldött, de a Phys. Zschr.-ben csak 1936-ban megjelent - a CO 11,6 Voltnál levő predisszociációs határáról beszámoló - dolgozatban Schmid Rezső elmondja, hogy ezek a felvételek sokkal fényerősebbek, mint a megelőző, ugyanerről a spektrumról készült felvételek (készültek a Ryerson Physical Laboratory-ban, University of Chicago). Ezt úgy érte el, hogy az Intézet inchenként 30 000 karcolatú, 6,5 m-es konkáv rácsát Hochheim-ötvözettel vonatta be (Dr. E. Hochheim, Heidelberg-Rohrbach). Akkor nemrégiben - vált ismeretessé, hogy a Hochheim-fémmel bevont tükör reflexióképessége más fémekét messze felülmúlja. A rács esetében érdekes módon az intenzitás mellett a vonalélesség és a vonalak definiált volta is többszörösére növekedett. Ez a szerencsés fordulat a rácsok használhatóságában lehetővé tette néhány olyan sávrendszer fényképezését nagy - 1,2 Å/mm diszperzióval, amelyek eddig elérhetetlenek voltak a nagy rácsok fényszegénysége miatt. Ez a dolgozat jelzi, hogy ilyen módon lefényképezték az O₂⁺ és a CO IV. pos. sávjait, és ezek teljes rotációs analíziséről később Bozóky L. ill. Gerő L. számoltak be.

Ezzel a kitűnő spektrográffal folytatódtak a vizsgálatok. A CO molekula termsémájának kiegészítése volt a következő cél. Az a' ³#sum;⁺ CO-állapot rezgési nívóinak helyét részben a megfigyelt a' ³∑⁺ ← X¹∑⁺ abszorpciós ill. a' ³∑⁺ → a ³∏ emissziós sávokból, részben az A ¹∏ ill. b ³∑⁺ állapotokon található perturbációkból állapították meg. Később két további perturbáló term - az e ³∑^- és I ¹∑^- - rezgési és rotációs rendszerét állították fel a CO-nak A ¹∏ állapotán talált többi perturbációból. Egy harmadik dolgozat a d ³∏ és a ³∏ termek rezgési és rotációs nívóit állítja fel, ezzel a különböző CO sávokban található - valamennyi perturbáció magyarázatot kapott. A perturbáló term rotációs konstansainak az okozott perturbációkból való meghatározására Coster és Brons¹⁶, Schmid és Gerő, majd Kovács István dolgoztak ki megfelelő módszereket. Kovács István dolgozatában¹⁷ elméletileg tárgyalta az azonos multiplicitású termék közötti perturbációkat.

Schmidnek és Gerőnek sikerült lefényképezniök a CO »3A« sávjait, amelyek eddig - a többi sávokkal való összeesések miatt - rotációs analízis szempontjából megközelíthetetlenek voltak. A »3A« sávok rotációs analízisét is elvégezték. A kitűnő reflexió- és feloldóképességű, nagy diszperziójú rács-spektrográffal sikerült lefényképezni emisszióban a CO molekula ún. Cameron sávjait (a ³∏ → X ¹∑ interkombinációs átmenet). A (0,0) sáv is fényerősen jelentkezett, amelyet addig emisszióban egyáltalában nem sikerült észlelni. - A Cameron sávokat abszorpcióban is lefényképezték, egymástól függetlenül Budapesten és Darmstadtban. A nem egészen egyforma körülmények között készült két felvétel összevetését és a (0,0) és (1,0) sávok rotációs analízisét L. Gerő, G. Herzberg és R. Schmid közösen publikálták. A két sáv nulla-vonalainak helyét J = 0-ra való extrapolációval határozták meg az adatokból, hivatkozva Budó Á.¹⁸ dolgozatára, amely meggyőz az eljárás helyességéről. - Schmid Rezső és Gerő Loránd több predisszociációt fedeztek fel a CO spektrumban, és ezek alapján meghatározták a CO molekula disszociációs energiáját. A megállapított D(CO) = 6,89 eV-os érték - az NO disszociációs energiájához hasonlóan - csak egy a többi között; sajnos a különböző felfogások és magyarázatok között az ő észrevételeik és okos meggondolásaik már nem lehetnek ott.

A CO fotokémiai bomlásával kapcsolatos spektroszkópiai meggondolásokról is készülőben volt egy dolgozatuk. Ennek első fogalmazását a szerzők halála után J. G. Valatin közvetítésével W. Jevons közölte a Proc. Phys. Soc. 58. kötetében, 1946-ban. A. G. Gaydonnak a dolgozatban foglaltakra vonatkozó kérdéseire J. G. Valatin válaszolt ugyanennek a folyóiratnak következő kötetében, 1947-ben.

Több dolgozat foglalkozik a kétatomos hidridek és deuteridek disszociációs sémájával kapcsolatos problémákkal. A CH és CD spektrumát több tartományban lefényképezték, predisszociációs jelenségeket figyeltek meg, és elvégezték az ultraibolya rendszer vibrációs analízisét. Feast¹⁹ 1951-ben rámutatott arra, hogy az ultraibolyában fekvő Schmid és Gerő által észlelt CH és CD sávokat már Douglas és Herzberg²⁰ sem észlelték 1942-ben készített felvételeiken. Majd Pearse és Gaydon²¹ 1950-ben összeállított sávfejtáblázataiból megállapította, hogy Schmid és Gerő által a CH⁺ és CD⁺ ionok emissziójának tulajdonított ultraibolya sávok adatai megegyeznek a Mrozowski,²² ill. Mrozowski és Szule²³ munkáiban vizsgált HgH⁺ és HgD⁺ sávok adataival, és ebből ő azt a következtetést vonta le, hogy Schmid és Gerő sávjai a vakuum-rendszerükben levő Hg szennyeződésből erednek. - Ezzel persze még egyáltalában nem döntötte el a kérdést, ez csak már meglevő irodalmi adatokra - való hivatkozás, amely adatoknak a helyessége és pontossága - ellenvélemény híján - természetesen biztosítottnak látszik. Nagyon sokat kerestem a kérdéses felvételeket, sajnos nem találtam meg, a felvételek megismétlésére pedig még nem kerülhetett sor.

A CO molekula 6,9 Voltos disszociációs energiájának alapulvételével Schmid és Gerő megvizsgálták a cián molekula disszociációs termékeit, meghatározták a CN disszociációs energiáját, foglalkoztak az N₂ molekula IV. pozitív sávrendszerével és az N₂ molekula disszociációs energiájának meghatározásával, behatóan vizsgálták az ezüsthidrid molekula szűzképét, és ennek ¹∑ - ¹∑ rendszeréből 60 sávot analizáltak.

Meg kell emlékezni még Schmid Rezső két fordításáról; az egyik Sommerfeld Arnold »A fémek elektronelméletéről és az elektron természetéről« című előadásának fordítása. Ezt az előadást Sommerfeld 1930. január 27-én tartotta Budapesten az Eötvös Loránd Matematikai és Fizikai Társulat ülésén. A másik fordítás francia eredetiből készült: P. Zeeman, Hendrik Antoon Lorentz élete és munkássága.

Schmid Rezső volt tehát az, aki Magyarországon meghonosította a spektroszkópiát, és az akkori viszonyok nehézségeit legyőzve olyan laboratóriumot teremtett meg, amelynek már spektrográfjai is előkelő helyezést biztosítottak az itt készült analízisek számára. Munkássága igen nagy megbecsülésre talált mindenhol, erről tanúskodik a külföldi irodalomban fellelhető számos hivatkozás. Gondos, lelkiismeretes analíziseiből több olyan eredmény származott, amely mai ismereteink fő pillére, vagy amelynél tovább még ma sem jutottak el a spektroszkópusok.

Schmid Rezső munkásságának azonban itt nincs vége. Sokszor elő kellett bújnia a műhelyből, vagy a spektrumok közül, mert várták a fiatalok. Fáradhatatlanul nevelte tanítványait. Számos disszertáció készült itt, a Műegyetem Fizikai Intézetének alagsorában. Tanítványai közül nem egy ma is kitűnő művelője ennek a tudománynak.

De nemcsak spektroszkópiát lehetett Tőle tanulni. Ha megjelent piszkos, olajos köpenyében, akkor Vele együtt a derű is megjelent; pillanatok alatt bohókás, finom kedvességgel vette körül azt, aki a közelébe került. Kimondhatatlan szerénységgel és mély alázattal boncolgatta a molekulák titkait, járta a »nagyszakállú tudomány« útjait. Soha nem látott megbecsüléssel fordult az emberek felé, tanított, segített, vígasztalt és bátorított, tréfásan közeledett, de mindenki megérezte, hogy ebben mennyi együttérzés és szeretet van: - »Ne tessék búsulni, nem érdemes .... rázta fel a nekiszomorodottakat. - Hogy hogyan kell elkezdeni egy szakdolgozatot?« .... mosolygott kedvesen az aggodalmaskodó »gyerekek«-re csak egyféleképp lehet: »Már a régi görögök is .... « és hogyan lehet folytatni ? .... »úgy, mintha egy hatalmas könyvnek a bevezetését írnánk, sűrűn szabadkozva, hogy a dolgozat csak 50 oldal lehet, így nincs mód a fejünkben, levő tudásanyag részletes kifejtésére.« - Az ügyetlenkedőnek is odaszólt: »hogyan, hát nem megy? Pedig én azt hittem, hogy csak a markába köp, megpödri a bajuszát, és máris kész az egész!« És így tovább.

Tizenkét éve már annak, hogy ezek elhangzottak, tizenkét éve már, hogy Ő nincsen többé. De közöttünk marad tiszta emléke, amelyet nem enged megfakulni a szívünkbe oltott szeretet.

Ezt a szeretetet fejezi ki, emlékének ápolását szolgálja az Eötvös Loránd Fizikai Társulatban 1950. óta minden évben kiosztásra kerülő Schmid-díj. A Társulat által alapított díjat olyan fiatal fizikusok kapják, akik kísérleti vagy elméleti kutatásaikkal méltónak bizonyultak arra, hogy Schmid Rezső emléke előtt meghajolva mondjanak köszönetet munkájuk elismeréséért.

Schmid Rezső rövid életének hatalmas munkájáról ez a kis ismertetés csak nagyon vázlatos képet nyújthatott. Sokkal egységesebb és teljesebb az a mérhetetlen megbecsülés és szeretet, amely még ma is körülveszi Őt volt barátai, munkatársai és tanítványai részéről.

Deézsi Irén
Központi Fizikai Kutató Intézet
Spektroszkópiai Osztálya

IRODALOM

M. Guillery, Z. Physik 42 121 (1927).
E. L. Hill, J. H. van Vleck, Phys. Rev. 32 261 (1928).
F. A. Jenkins, H. A. Barton, R. S. Mulliken, Phys. Rev. 30 150 (1927).
H. P. Knauss, Phys. Rev. 32 415 (1928).
S. W. Leifson, Astrophys. J. 63 73 (1926).
W. H. Bair, Astrophys. J. 52 301 (1920).
G. Herzberg, L. G. Mundie, J. Chem. Phys. 8 263 (1940).
A. G. Gaydon, Proc. Phys. Soc. London 56 95 (1944).
P. Migeotte, B. Rosen, Bull. Soc. roy. d. Sci. de Liége 19 343 (1950).
H. G. Gaydon, Proc. Phys. Soc. London 56 160 (1944).
Y. Tanaka, Journ. Sci. Res. Inst., Tokio 43 160 (1949).
Y. Tanaka, Technical Report, Chicago (1952).,
P. Baer, E. Miescher, Helv. Phys. Acta 26 91 (1953).
M. Ogawa, Science of Light 3 90 (1955).
L. H. Sutcliffe, A. D. Walsh, Proc. Phys. Soc. 66 209 (1953).
D. Coster, F. Brons, Physica 1 634 (1934).
I. Kovács, Z. Physik 111 640 (1939).
A. Budó, Z. Physik 98 437 (1936).
M. W. Feast, Proc. Phys. Soc. A. 64 692 (1951).
A. E. Douglas, G. Herzberg, Canad. J. Res. A. 20 71 (1942).
Pearse-Gaydon: The Identification of Molecular Spectra (London) 1950.
S. Mrozowski, Acta Phys. Polon. 4 405 (1935).
S. Mrozowski-M. Szulc, Acta Phys. Polon. 6 44 (1937).

Schmid Rezső publikációi

Schmid Rezső: A kékszínű cobaltchlorid-oldatokban foglalt complex összetételéről. Disszertáció (1927).
B. Pogány, R. Schmid: Über den Einfluss des Magnetfeldes auf die Bandenlinien der dritten positiven Stickstoffgruppe. Z. Physik 49 162 (1928).
R. Schmid: Über die Banden der dritten positiven Stickstoffgruppe. Z. Physik 49 428 (1928).
Pogány Béla-Schmid Rezső: Az NO sávos színkép ú. n. harmadik pozitív csoportjához tartozó sávok vonalainak Zeeman jelenségéről. Mat. és Term. tud. Ért. 45 472 (1928).
Schmid Rezső: Az NO sávos színkép harmadik pozitív csoportjának sávjairól (gamma sávok). Mat. és Term. tud. Ért. 45 481 (1928).
B. Pogány, R. Schmid: Über die Intensität der NO-gamma Banden. Z. Physik 54 779 (1929).
R. Schmid: Über den Einfluss des magnetischen Feldes auf die Linien der NO-β Banden und über den Dublett-Charakter der NO-δ Banden. Z Physik 59 42 (1929).
Pogány Béla-Schmid Rezső: Az NO γ sávok intenzitásáról. Mat. és Term. Tud. Ért. 46 677 (1929).
R. Schmid: Über die Intensitätsverhältnisse der NO Banden. Z. Physik 59 850 (1930).
R. Schmid: Neuere Untersuchungen über die NO-beta und γ Banden Z. Physik 64 84 (1930).
R. Schmid: Über die NO delta Banden. Z. Physik 64 279 (1930).
R. Schmid, T. Neugebauer, D. Farkas, Charlotte Barabás: Die Gültigkeit der Hill- und van Vleckschen Intensitätsformeln für die NO-γ Banden. Z. Physik 65 541 (1930).
Dr. Schmid Rezső: A spektroszkópai izotóp-meghatározásokról. Magyar Chemiai Folyóirat 36. évf. (1930).
Schmid Rezső: A mágneses tér befolyásáról. az NO-β sávok vonalaira; az NO-δ sávok kettős karakteréről. Matem. és Term. Tud. Ért. 47 379 (1930).
Schmid Rezső: Újabb vizsgálatok az NO- β és γ-sávok szerkezetéről. Matem. és Term. tud. Ért. 47 485 (1930).
Schmid Rezső: A nitrogénoxid sávjainak intenzitásviszonyairól. Matem. és Term. tud. Ért. 47 366 (1930).
Schmíd Rezső: A nitrogénoxid delta sávjairól. Matem. és Term. tud. Ért. 47 534 (1930).
E. Bródy, T. Millner, R. Schmid: Die Verschiebung der relativen Konzentration der paramagnetischen (²∏_3/2 -) und diamagnetischen (²∏_1/3) Moleküle in Stickoxydgas. Z. Physik 68 395 (1931).
Schmid Rezső: Az elektronizomériáról. Magyar Chemiai Folyóirat 37 157 (1931).
Bródy Imre, Millner Tivadar és Schmid Rezső: A paramágneses (²∏_3/2 elektronállapotú) és- diamágneses (²∏_1/2 elektronállapotú) molekulák viszonylagos mennyiségének a hőmérséklettel való eltolódásáról nitrogénoxidgázban. Matem. és Term. tud. Ért. 48 417 (1931).
R. F. Schmid: Zeeman Effect of the Third Positive Carbon Bands. Phys. Rev. 39 538 (1932).
R. F. Schmid: Excitation of the CO₂ Emission Spectrum in a Back Box. Phys. Rev. 39 539 (1932).
R. F. Schmid: Rotational Analysis of Some CO₂ Emission Bands. Part I. Phys. Rev. 41 732-50 (1932).
R. F. Schmid: Rotational Analysis of the First Negative Bands of the CO⁺ Molecule. Phys. Rev. 42 182 (1932).
R. Schmid: Über die Struktur und den Zeeman-effekt des CO₂ Emission-Dublettbandes bei 2900 A. Z. Physik 83 711-38 (1933).
R. Schmid: Dublett und Staggering in den einfachen Emissionsbanden des Kohlenoxydspektrums. Z. Physik 85 384-88 (1933). R. Schmid und L. Gerő: Zur Rotationsanalyse der ²∑ → ²∑ und ²∏ → ²∑ Banden des CO⁺. Z. Physik 86 297-313 (1933).
R. Schmid und L. Gerő: Über den Zeemaneffekt der Kometenschweifbanden. Z. Physik 86 314-320 (1933).
R. Schmid: Zeeman-Effekt an Triplettbanden. Einfluss des Magnetfeldes auf die Linien der dritten positiven Kohlenoxydbanden. Z. Physik 89 701-707 (1934).
R. Schmid und L. Gerő: Über die B ¹∑ → A ¹∏ und C ¹∑ → A ¹∏ Banden - des Kohlenoxyds. Z. Physik 93 656-68 (1935). R. Schmid und L. Gerő: Über den Zeeman Effekt der Störungsstellen des A ¹∏ Zustandes in CO. Z. Physik 94 386-96 (1935).
R. Schmid und L. Gerő: Zur Struktur der 5 B-Banden des CO-Spektrums. Z. Physik 96 198-202 (1935).
R. Schmid und L. Gerő: Prädissoziation am C ¹∑ Zustand des CO. Z. Physik 96 546-550 (1935).
R. Schmid: Zur Deutung der Beobachteten Zeemaneffekte der NO γ- und CO⁺ -Kometenschweif-Banden. Zeeman, Verhandelingen 175-179 (1935).
R. Schmíd: Über die Dissoziationsenergie des Kohlenoxyds. Műegyetem B. és K. mérnöki oszt. Közleményei 7 172 (1935).
L. Bozóky, R. Schmid: Additional First Negatíve Oxygen Bands. Phys. Rev. 48 465 (1935).
L. Bozóky, R. Schmid: Zeeman Effect in the First Negatíve Oxygen Bands. Phys. Rev. - 48 466 (1935).
R. Schmíd: Zur Deutung der Elektronenstossversuche an CO und Konsequenzen bezüglich der Bindungsenergiewerte C-C und H-C auf Grund der Annahme D(CO) = 6,9 Volt. Z. Physik 99 274 (1936).
R. Schmid und L. Gerő: Prädissoziation am A ¹∏ - Zustand des CO, Dissoziationsenergie des Kohlenoxyds bei 6,9 Volt. Z. Physik 99 281. (1936).
R. Schmid: Über die Dissoziatonsprodukte des CN Moleküls auf Grund der vorgeschlagenen Dissoziationsenergie CO = 6,9 Volt. Z. Physik 99 562 (1936).
R. Schmid: Zur Deutung der Stosspotentiale von C⁺- und C⁺⁺ Ionen im CO₂- Gas auf Grund der Annahme D(CO) = 6,9 Volt. Z. Physik 99 626-32 (1936).
R. Schmid und L. Gerő: Über die Rotationskonstanten der IV. pos. CO Banden. Z. Physik 101 343 (1936).
R. Schmid und A. Budó: (mit - Versuchsergebnissen der Dissertation von Jolanthe Zemplén): Über den Zeeman-Effekt der atmosphärischen Sauerstoffbadenlinien. Z. Physik 103 250-62 (1936).
R. Schmid: Zeeman Effect in the Atmospheric Oxygen Bands. Production of a Strong Magnetic Field over a Length of 80 cm. Phys. Rev. 49 271 (1936).
Schmid Rezső: Vizsgálatok a szénatom kötőenergiájáról. Mat. és Term. tud. Ért. 54 769-93 (1936).
R. Schmid: Zur Prädissoziationsgrenze des CO bei 11,6 Volt. Phys. Zsch. 37 55-56 (1936).
R. Schmid und L. Gerő: Über die Grenzkurve der Dissoziation an Bandenspektroskopischer Grundlage. Z. Physik 104 724 (1937).
R. Schmid und L. Gerő: Zur Vervollständigung des Termschemas von Kohlenoxyd I. Schwingungsterme und Rotationskonstanten des a' ³∑⁺ -Zustandes. Z. Physik 105 36 (1937).
R. Schmid und L. Gerő: Zur Vervollständigung des Termschemas von Kohlenoxyd II. Z. Physik 106 205 (1937).
L. Gerő, G. Herzberg and R. Schmid: On the Cameron Bands (³∏ - ¹∑) of Carbon Monoxide. Phys. Rev. 52 467 (1937).
R. Schmid, L. Gerő: Dissoziationsenergie des Kohlenoxyds. Z. Phys. Chem. B. 36 105 (1937).
R. Schmid, L. Gerő: Rotabschattierte Banden des CO in der Gegend von 2670-3310 Å. Die Naturwissenschaften 25 90 (1937).
R. Schmid, L. Gerő: Lichtstarke Emissionsaufnahmen der a ³∏ → X ¹∑ (Cameron) Interkombinationsbanden des CO, unter hoher Dispersion. Die Naturwissenschaften 25 90 (1937).
R. Schmid, L. Gerő, J. Zemplén: Das Dissoziationsschema des CN-Moleküls. Die Naturwissenschaften 25 558 (1937).
R. Schmid, L. Gerő: Rotational Analysis of the »3A« Bands of CO. Nature 139 928 (1937).
R. Schmid, L. Gerő: Structure of a New System of CO Bands. Nature 140 508 (1937).
Schmid Rezső és Gerő Loránd: A szénoxid molekula energiaállapotairól. Mat. és Term. tud. Ért. 55 691 (1937).
Schmid Rezső és Gerő Loránd: A szénmonoxid »3A« sávrendszerének rotációs analízise. Mat. és Term. tud. Ért. 56 854 (1937).
Schmid Rezső és Gerő Loránd: Széntartalmú vegyületek és gyökök képződési és disszociációs energiáiról. Mat. és Term. tud. Ért. 56 865 (1937).
R. Schmid, L. Gerő: Die Verdampfungswärme des Kohlenstoffs. Műegyetem B. és K. mérnöki oszt. Közleményei 9 173 (1937).
R. Schmid, L. Gerő: Über die graphische Darstellung der Energiezustände eines zweiatomigen Moleküls auf Grund von bandenspektroskopisch erforschten Daten. Ann. d. Physik 33 70 (1938).
R. Schmid, L. Gerő and J. Zemplén: Dissociation Energy of the CN Molecule. Proc. Phys. Soc. London 50 283 (1938).
R. Schmid, L. Gerő: Über das Dissoziationsschema einiger Metallhydride. Die Naturwissenschaften 26 108 (1938).
R. Schmid, L. Gerő: Prädissoziation im CO-Spektrum bei 8,83 Volt. Physikalische Zsch. 39 460 (1938).
R. Schmid, L. Gerő, Katalin Lőrinczi, G. Neu: Revision of A1 I Terms. Nature 141 1017 (1938).
Schmid Rezső, Gerő Loránd és M. Zemplén Jolán: A ciánmolekula disszociációs energiájának meghatározása. Mat. és Term. tud. Ért. 57 189 (1938).
Schmid Rezső, Gerő Loránd: A szénoxid új sávjairól. Mat. és Term. tud. Ért. 57 625. (1938).
Schmid Rezső, Gerő Loránd: Széntartalmú vegyületek és gyökök képződési és disszociácíós energiáiról II. Mat. és Term. tud. Ért. 57 637 (1938).
L. Gerő und R. Schmid: Über die Dissoziationsschemata der Zweiatomigen Hydride und Deuteride. Z. Physik 111 588 (1939).
L. Gerő und R. Schmid: Zur Vervollständigung des Termschemas von Kohlenoxyd III. Z. Physik. 112 676 (1939).
L. Gerő und R. Schmid: Über die Dissoziationsschemata der zweiatomigen Hydride und Deuteride II. Z. Physik 115 47 (1940).
L. Gerő und R. Schmid: Über die Deutung der Störungen in Stichstoffbanden. Z. Physik 116 246 (1940).
L. Gerő und R. Schmid: (Zugleich Messergebnisse der Dissertation von Edith Jegesi enthaltend) Rotationsanalyse der IV. positiven Banden des N₂ Moleküls. Z. Physik 116 598 (1940).
L. Gerő und R. Schmid: Prädissoziationserscheinungen in den CH- und CD-Banden. Z. Physik 118 210 (1941).
L. Gerő und R. Schmid: Über Dissoziation isotoper Moleküle. Z. Physik 118 250 (1941).
L. Gerő, R. F. Schmid: Rotational Analysis, Perturbation and Predissociation in the CD and CH Bands. Phys. Rev. 59 528 (1941).
L. Gerő, R. Schmid: Vibrational Analysis of CD and CH Bands in the Region of 2260-2500 Å. Phys. Rev. 60 363 (1941).
L. Gerő, R. F. Schmid: Isotope Effect in the Predissociatíon Phenomena of the CH and CD Molecules. Phys. Rev. 60 911 (1941)
L. Gerő, R. Schmid: Über die »isolierte Liniengruppe« in den 4300 Å-Banden im CH- und CD-Spektrum. Die Naturwissenschaften 29 239 (1941).
L. Gerő, R. Schmid: Schwingungsanalyse von ultravioletten CD- und GH-Banden. Die Naturwissenschaften 29 504 (1941).
L. Gerő, R. F. Schmid: On Perturbations Causing Apparent Convergence in the CZ Spectrum. Phys. Rev. 62 82 (1942).
L. Gerő, R. Schmid: Über eine angebliche Konvergenzgrenze im C₂-Spektrum. Die Naturwissenschaften 30 Heft 27 (1942).
L. Gerő, R. Schmid: Homogene Störungen im Bandenspektrum des Silberhydrids. Die Naturwissenschaften 30 Heft 50/51 (1942).
Gerő Loránd, Schmid Rezső: A spektrális termek egymáshozrendelése és a potenciálgörbék át nem metszésének hipotézise. Mat. és Term. tud. Ért. 61 835 (1942).
L. Gerő, R. Schmid: Über das Bandenspektrum des Silberhydrids (Zugleich Messergebnisse der Dissertationen von I. Doktorits und K. Mészáros enthaltend). Z. Physik 121 459 (1943).
L. Gerő, R. Schmid, K. F. von Szily: Über das ε-Bandensystem des NO-Moleküls. Die Naturwissenschaften 31 Heft 16/18 (1943).
R. F. Schmid, L. Gerő: Dissociation Energy of the NO Molecule. - Dissociation Energy of the N₂ Molecule. Csillagászati Lapok 6 101 (1943).
Gerő Loránd, Schmid Rezső: Disszociációs kontinuumok észlelésének feltételeiről. Mat. és Term. tud. Ért. 62 384 (1943).
Schmid Rezső, Gerő Loránd: A nitrogénoxid molekula energiaállapotairól. Mat. és Term. tud. Ért. 62 408 (943).
Schmíd Rezső, Gerő Loránd: Az N₂ molekula disszociációs energiája. Mat. és Term. tud. Ért. 62 416 (1943).
L. Gerő, R. Schmid, F. K. von Szily: Rotationsanalyse der ε-Banden des NO-Moleküls. Physica 11 144 (1944).
R. F. Schmid and L. Gerő: Homogeneous Perturbations in Band Spectrum of AgH Molecule. Phys. Rev. 70 226 (1946).
R. F. Schmid and L. Gerő: (MS. received from J. G. Valatin and communicated by W. Jevons 13. July 1946) Photochemical Decomposition of CO. Proc. Phys. Soc. 58 701 (1946).
Dr. J. G. Valatin: Addendum to Discussion on the paper by R. F. Schmid and L. Gerő entitled »Photochemical Decomposition of CO« Proc. Phys. Soc. 58 701 (1946). Proc. Phys. Soc. 59 502 (1947).
L. Gerő and R. Schmid: (MS. communicated by J. G. Valatin after the death of both authors; receíved 25. June 1947. Proc. Phys. Soc. 60 533 (1948).

Fordítások:

Sommerfeld Arnold: A fémek elektronelméletéről és az elektron természetéről. Fordította: Schmid Rezső. Mat. és. Fiz. Lapok 36 81 (1930).
P. Zeeman: Hendrik Antoon Lorentz élete és munkássága. Francia eredetiből fordította Schmid Rezső. Mat. és Fiz. Lapok 37 118 (1931).