Fizikai Szemle honlap

Fizikai Szemle 1984/12. 451.o.

GOMBÁS PÁL MINT OKTATÓ

Antal János
BME Fizikai Intézet

Gombás Pált igen fiatalon, 30 éves korában ne­vezték ki egyetemi tanárrá és még csak 35 éves volt, amikor Pogány Béla professzor halála után átvette a BME Fizika Tanszékének vezetését. 27 évig állt a Tanszék élén és mérnökök generációit oktatta fizikára. Bár oktatói tevékenysége egye­temi diplomájának megszerzése után azonnal meg­kezdődött, e rövid megemlékezés keretében első­sorban a Műegyetemen kifejtett tevékenységére kívánunk szorítkozni.

Két fő kérdést szeretnék érinteni

A mérnökképzésben tudvalevőleg a Fizika ún. alaptárgy, oktatása nem öncél, az előadott anyag sajátos szempontoknak kell, hogy megfeleljen.

A mérnöki tudományok a Fizika egyes fejeze­teire alapoznak, csak a fizikai alapösszefüggések és az alaptörvények ismeretében lehet a technikai gyakorlatban történő felhasználást, megvalósítást és a műszaki tudományos fejlesztői és kutatói munkát eredményesen elvégezni. A fizika okta­tásának feladata elsősorban ezeket az alapokat kellő mélységben kiépíteni, de emellett természe­tesen az egységes természettudományos világkép és szemlélet kialakítása is igen lényeges.

A mérnök a megvalósítás céljából konstruál, adott célra előírt feladatokat végző berendezést kell terveznie és megvalósítania. A fizika új tudo­mányos eredményeinek műszaki alkalmazása ter­mészetesen hosszabb-rövidebb késéssel követi ma­gát a fizikai kutatást. Például e század első har­madában a villamos gépek és hálózatok terve­zéséhez lényegében elegendő volt az elektrodina­mika gerjesztési és indukciós törvényeinek, vala­mint az elektrosztatika és a stacionárius áramok tanának ismerete. A műegyetemi fizika oktatás természetesen sohasem követett ilyen szűk prak­ticista irányokat. Egy mérnök várható alkotási ideje 30-40 év, vagy még több és a közben történő műszaki fejlődés a mindenkori tudásának megújítását és továbbfejlesztését kívánta és kí­vánja meg. Az oktatás ezt megkönnyítette, mert egyrészt az éppen érdekes alkalmazási területeken mindig túlmutatott, másrészt a más egyetemeken hagyománnyá vált bevezető ún. kísérleti fizika előadás helyett mindig egy kissé átfogóbb szem­léletű, igényesebb feladatmegoldását is lehetővé tevő az elméleti fizika fegyvertárát is meg-meg­csillogtató anyagot produkált. A világos fizikai gondolat természetesen alapvető fontosságú, de a mérnök hivatásából kifolyólag kvantitatív összefüggéseket is vár; szokásos nagyságrendeket kell ismernie, modellekkel kell dolgoznia és ismer­nie kell az elhanyagolások várható következmé­nyeit is.

A feladatok megoldásában az ötlet, az egyéni invenció igen fontos volt mindig, ugyanakkor a rutin-tervezés legalább is a mérnöki gyakorlat ismert konstrukciói területén ma úgy mondanánk sokszor szinte algoritmizálja, bizonyos modellek használatát és (kontroll) számítások elvégzését hi­vatalosan előírják.

Az igény a fizika oktatás felé tehát összetett. Egyrészt a fizika törvényeinek precíz, és össze­függéseiben is mélyreható értése és ismerete, más­részt biztos számolási készség és feladat megoldás szükséges, szóval az anyag precíz ismerete és biz­tos alkalmazási készsége.

Úgy hiszem nem tekinthető véletlennek, hogy pl. a század elején a BME-n már a Maxwell-féle elektrodinamikát oktatták, de természetesen min­dig igen sok múlik és múlott az oktatón, a tárgy professzorán is.

Gombás Pál elődje Pogány professzor maga is igen modern felfogásban és magas színvonalon ok­tatta a fizikát és különösen az elektrodinamikát és igen sokat tett a vektor analízisnek a hazai műszaki tudományokban való elterjesztéséért is.

Pl. a negyvenes évek közepén a rádió és telefon technikát még alig oktatták, de az igen színvona­las elektrodinamikai kiképzés (itt meg kell Bay professzor nevét is említenünk) igen sok végzett mérnöknek aránylag könnyűvé tette a híradás­technika és a mikrohullámtechnika területén való előrelépését.

Gombás Pál előadásainak szakmai színvonalá­ról, korszerűségéről volt tanítványai emlékein túl tankönyveiből és jegyzeteiből nyerhetünk képet.

Az előttem szólók túlnyomó többségéhez ha­sonlóan magam is Gombás professzor hallgatója voltam és a közvetlen személyes emléken túl mint közvetlen munkatársa és a mai egyetemi oktatás és reformok résztvevője és oktatói munkájának folytatója az idő távlatából egyre letisztultabban látom, látjuk munkájának jelentőségét, magas színvonalát és távlatait.

Időhiány miatt itt csak két nyomtatásban is megjelent Gombás munkáról szeretnék megemlé­kezni. Műegyetemi előadásait megörökítő: Fizika mérnökök számára az Akadémiai Kiadó által 1971-­ben kiadott tankönyvről és a Bevezetés a szilárd testek elméletébe címmel a Mérnök Továbbképző Intézet által 1948-ban megjelentetett és a BME 200 éves évfordulója alkalmával újból kiadott MTI díszkötetben is felvett továbbképző elő­adásáról.

Hogyan értékelhetjük a Gombás-féle előadáso­kat ma, 1984-ben az idézett könyvek és saját élményeink alapján.

Gombás professzor folytatta Pogány Béla iga­zán színvonalas munkáját. A BME-n 1945-ben 19 évvel a Kvantummechanika megalkotása után a leendő gépészmérnökök már tanulták a Schrödin­ger egyenletet és legfontosabb alkalmazásait. A mikroszkópikus világ törvényeire rámutatva is­merték meg az atomfizika elemeit, és modern kinetikai és statisztikus mechanikai alapokból ki­indulva tanulták a termodinamikát is, amikor az entrópia fogalma a műszaki gyakorlatban tisztán fenomenológikusan nyert bevezetést, hogy azt a mérnökök. a hőerőgépek tervezésében használni tudják.

Gombás mindig kitért a mérnökök számára alapvetően fontos anyagjellemzők lehetséges mik­rofizikai értelmezésére és a klasszikus fizikai rész­leteket, pl. mechanikai alapokat annyira bőví­tette, amennyire a modern anyagrészek könnyebb ­elsajátítása azt megkívánta.

Joggal mondhatjuk a tananyag megválasztása rendkívül korszerű és igényes az előzőekben vá­zolt szempontokat messze figyelembe vevő volt. Ez utólag szinte evidens, de a kellő összehasonlí­tás érdekében Gombás könyvét össze kell vetni a negyvenes években szokásos műszaki egyetemi fizika kurrikulumokkal és tankönyvekkel.

Még érdekesebb talán Gombás szilárdtest fizi­kai munkája. Bár ez nem volt kötelező stúdium, csak továbbképzési célokat szolgált, Gombás vá­lasztása szilárdtest fizikából: a fémelmélet vilá­gosan mutatja, hogy a kutatás fő irányában élt és dolgozott. Ne felejtsük el, abban az időben (1948) az Atomfizika a köznyelvben magfizikát, atomenergiát, atombomlást stb. jelentett és igazi­ból még csak egy ismert szilárdtestfizika könyv volt a Seitz-é. A szilárdtestfizika nagy évtizedeire, a fém és félvezető fizika nagy diadalútjára csak évekkel később az 50-es években került sor. Gom­bás könyvét, ábráit nézve az az ember érzése, mintha a könyv 10 évvel később jelent volna meg. Ma már ez az anyag: Fémek Sommerfeld­-féle ,és Bloch-féle elmélete, Sávszerkezetek, Bril­louin zónák stb. minden valamennyire is igényes műszaki egyetemi stúdium tananyaga. A mi Mű­egyetemünkön pl. 1964-től. És mi munkatársai, akiknek az a szerencse adatott, hogy e munkában részt vehettünk, Gombás tanítványaiként és irá­nyításával kezdhettük a feladatunkat.

Milyen volt Gombás mint oktató?

Gombás professzor kiemelkedő társadalmi sze­mélyiség, szakmai tekintély volt. Halk szavú, szakszerű, rendkívül igényes fogalmazásra törekvő igen jól érthető előadó volt. Tanúsíthatjuk, hogy előadásaira mindig lelkiismeretesen és gondosan készült. A rendkívül pontos és igényes kutató sze­mélye világlott ki előadói egyéniségéből is.

Úgy hiszem az igazsághoz híven állapíthatom meg, hogy a Műegyetem professzori gárdája az én tanulmányi éveim alatt: a 40-es években meglehe­tősen gazdag volt kiemelkedő szakmai tekinté­lyekben és érdekes, imponáló, valamint színes em­beri személyiségekben.

Gombás Pált a Műegyetem ezen nagy öregei közé kell sorolni. Emlékét mindig tisztelettel és szeretettel őrizzük.