J. I. Frenkel: Bevezetés a fémek elméletébe Akadémiai Kiadó; Budapest, 1951

Egy olyan tárgykörről számol be ez a könyv, melynek nálunk Magyarországon is más hagyományai vannak. A fémek fizikai tulajdonságainak vizsgálatával kapcsolatos magyar kutatások azonban vagy a tiszta elméleti fizika eszközeivel, vagy a technikai fizika gyakorlati eszközeivel történtek. Hiányoztak ezekből a kutatásokból az áthidaló vizsgálatok, azok, melyek az elméleti kutatások eredményeit a gyakorlat számára felhasználhatókká és a gyakorlati kutatások irányítóivá tehették volna. Frenkel: .Bevezetés a fémek elméletébe. című könyvének magyar kiadása ezért igen jelentős. A könyv szerkezete és felépítése éppen azt célozza, hogy egyrészt az elméletet lehetőleg olyan egyszerű alakban adja át az olvasónak, hogy ne csak az éppen ezzel a témával foglalkozó szakemberek szűk csoportja érthesse azt meg, másrészt az elméleti szakembernek irányítást mutasson, hogy melyek azok a technikailag is fontos tulajdonságok, melyekkel érdemes foglalkozni, melyeknek a hiányzó kielégítő elméletét igényli fejlődő iparunk.

A könyv felépítés szempontjából öt részre tagozódik: a fémek elektronelmélete; a dielektrikumok és a fémek sávelmélete; a szilárd és folyékony testek molekuláris kinetikus elmélete és ennek alkalmazása a fémekre; az ötvözetek kinetikus elmélete; és végül a szilárdság és plaszticitás. Ezek közül az első két rész az ideális fém klasszikus és kvantummechanikai elméletének képét adja, többek közt az elektromos és hővezetőképesség, a mágneses tulajdonságok, hőkapacitás, szilárdság stb: elméletének vázolásával. Az ezekben a részekben tárgyalt fémek azonban ideálisak abban az értelemben, hogy ideálisan szabályos kristályrácsot tételezünk fel.

A valóságos fémekben ettől az állapottól igen nagy eltérések vannak és a fémek technikai tulajdonságait igen gyakran éppen ezek az eltérések szabják meg. A könyv hátralévő részei főleg ezekkel az eltérésekkel, a valódi fémek tulajdonságaival foglalkoznak. Ezekben a részekben részletes elméletet kapunk az olvadásra, az ötvözetek tulajdonságainak, a képlékenységnek, a plaszticitásnak a magyarázatára stb. Ezeknek a részeknek igen nagy fontosságuk van iparunk továbbfejlődése szempontjából is, nemcsak azért, mert az itt tárgyalt problémák az ipai technológiai kérdéseinél mindennap fellépő problémák, hanem azért is, mert az egyszerű, nem túl sok matematikai apparátust használó tárgyalás lehetővé teszi, hogy a technológiai kérdésekkel közvetlenül foglalkozó szakember saját munkájában is felhasználja az elmélet módszereit.

A könyv hasznossá válhat az ipari problémákkal foglalkozó szakembereken kívül a középiskolai tanár számára is. Az egyszerű tárgyalásmód ugyanis módot ad arra is, hogy egyes - egyszerűbb matematikájú - részeket a jobb középiskolai diákok számára szakköri téma feldolgozásaként kiadjuk. Ez az alapja annak, hogy azután majd a főiskolák és egyetemek is több gondot fordíthassanak az eddig sajnos, nálunk igen elhanyagolt technológiai kérdéseknek.

Ez a mű világosan megmutatja, hogy a szovjet tudomány azért olyan virágzó, mert éltető elemei közé tartozik az is, hogy lehetőleg egyszerűen, közérthetően magyarázza meg a jelenségeket, hogy szétválasztja a lényegeset a lényegtelentől, továbbá, hogy az elméleteket objektív kritika alá veti. Ezeknek a következménye, hogy ez az elmélet azután már közvetlen gyakorlati alkalmazásokat képes nyújtani

H. T.