VAJON KI VOLT ANTOLIK KÁROLY?

Radnai Gyula
ELTE Általános Fizikai Tanszék

Milyen kép alakul ki a tanulókban azokról a tudósokról, kutatókról, fizikusokról, akiknek egy-egy tudományos felfedezés köszönhető?

A tankönyvekben található képek - rajzok, festmények, fotók -, amelyek a tudósokról készültek, általában az idős, olykor aggastyán tudóst ábrázolják. Pedig legnagyobb felfedezéseik, legértékesebb alkotásaik legtöbbször igen csak fiatal korukban születtek! Persze akkor még nem voltak híresek. Lehet, hogy egy idősebb korban készült arckép markánsabban képes kifejezni az egyéniséget, viszont azokban a tanulókban, akik csak ilyen képeket látnak, könnyen kialakulhat az a meggyőződés, hogy igazi tudományos eredmény csak öreg emberektől várható el.

Az egyoldalú ábrázolás veszélye még más, ennél fontosabb területeken is fennáll. Talán a szűkre-szabott idő a fő oka annak például, hogy egy-egy tudós nevének kapcsán mindig csak sikerekről esik szó.

Pedig két szempontból is egyoldalú az ilyen bemutatás: egyrészt azt az illúziót sugallja, hogy a tudománnyal való foglalkozás szükségszerűen sikeres tevékenység, másrészt azt, hogy ezek az emberek csak a tudománnyal foglalkoztak egész életükön át. Így az élő hús-vér emberből megszületik egy idealizált szobor, amelyet messziről tisztelni lehet, de követni soha.

A tanulók számára az idealizált tudományos tevékenység irreleváns. A tudósok sikerei valamilyen érthetetlen, földöntúli adottság, tehetség megnyilvánulásai, tevékenységük elérhetetlen magasságokban ível. Mindennapi életükről alig tudnak meg valamit, pedig a tanuló arra is kíváncsi, milyen emberek lehettek a tudósok. Egy-egy közhely szintjére lesüllyedt megállapítás ("a zsenit és az őrültet egy hajszál választja el egymástól" stb.) vagy egy-egy ostoba sztori (Archimedes és a fürdőkád, Newton és az alma, stb.) őrzi a tudósok emlékét a mindennapi ember tudatában.

Azt hiszem, hogy a fizika oktatásában a fizikatörténetnek ott a helye és szerepe, hogy a fizikát mint emberi tevékenységet, segít bemutatni: a kutatók sikereit és kudarcait együtt tárja a tanulók elé. A deheroizálás csökkenti a misztifikálás veszélyét, s talán nem lesz kevésbé tiszteletreméltó az a tudós, akinek nemcsak erényeiről, hanem hibáiról is tudunk.

Különösen fontos hangsúlyozni, hogy a tudós nem izoláltan dolgozik, tevékenységét a szűkebb és tágabb társadalmi környezet befolyásolta. Sikereinek és kudarcainak meghatározó tényezője a kortárs kutatókkal jó vagy rossz kapcsolata ugyanúgy, mint az a tágabb értelemben vett társadalmi környezet, amely az anyagi feltételeket teremti meg a kutatáshoz.

A Fizikai Szemle 1980/4 számában jelent meg Patkós András "Egy kutató középiskolai tanár Kassán a múlt század végén" című írása, melyben beszámolt arról, hogy Ernst Machot Antolik Károly kísérletei inspirálták a levegőben létrejövő lökéshullámok kutatására. Antolik Károly (Karl Antolik) a Poggensdorffs Annalen der Physik und Chemie folyóiratban 1875-ben megjelent közleményét mint kassai reáliskolai tanár publikálta.

"Vajon ki volt ő?" - tette fel a kérdést cikke végén Patkós András.

A jól feltett kérdés mindig nyugtalanító. Gondolkodásra, kutatásra ösztönöz, kihívó jellegével provokál. Fellapozva ifj Gazda István és Sain Márton Fizikatörténeti ABC-jét, a következőket találjuk:

"Antolik Károly (1843. I. 28. - 1905. VI. 20.) Aradon és Pozsonyban tanító fizikus. Helmholtz és Bunsen tanítványa. Elektromos poralakjai tették nevét ismertté."

Szó sincs Kassáról, se lökéshullámokról, viszont szó van Helmholtzról és Bunsenről. Bunsen és Kirchhoff előadásait hallgatta Eötvös Loránd is, Helmholtz és Clausius előadásait hallgatta Szily Kálmán is. Eötvös öt évvel volt fiatalabb, Szily öt évvel idősebb, mint Antolik. Vajon ismerték ők a kassai fizikatanárt?

A Természettudományi Közlöny korabeli számaiban ráakadhatunk Szily Kálmán 1874-ben közölt cikkére: "Kísérletek a villanyszikra sikamlását illetőleg". Ebben a lelkes és meleg hangú cikkében Szily Antolik munkásságát méltatja.

Fellapozva Eötvös Loránd írásainak 1964-ben a Gondolatnál kiadott. Környei Elek által kiváló gonddal szerkesztett kötetét, ebben Eötvös Loránd egyik levelében, melyet 1883-bari, 35 éves korában írt sógorához, a nála 31 évvel idősebb Trefort Ágostonhoz, akkori kultuszminiszterhez, az alábbi sorokat olvashatjuk:

"Kedves Trefort bácsi!

Asszisztenseim egyikét, Bartoniek Gézát bátorkodom figyelmedbe ajánlani ...
... Az ügy, amelyben kérésemet most hozzád intézem, a következő: A budapesti gyakorlóiskolán (melyet mintagimnáziumnak is neveznek) Luther mat. és fizikatanárnak bekövetkezendő más elhelyezése által tanszéke megürül. Elsősorban ez az állomás az, amelyre Bartonieket ajánlom, mint olyan embert, ki nálam négy éven át asszisztens volt, s meggyőződésem szerint igen sokat tanult, s rendkívüli szorgalma és tudományos törekvése mellett még sokat fog tenni, ha a fővárosban marad, olyan ember az, akiből esetleg még egyetemi tanár is válhatik, s ilyenre lesz szükség, ha 2. egyetem lesz. Ez állomásra fő konkurrense, kinek úgy tudom sok kilátása van, Müller József tanár a terézvárosi reáliskolán. Müllernek- az előnye, hogy már régi és gyakorlott iskolamester, ki keveset tud, de azt, úgy mondják, ügyesen tudja tanítani. Tegyük tehát, hogy Müller nyeri el az állomást, ez esetben megürül a terézvárosi reáliskola tanszéke. Második sorban akkor ez állásra ajánlom Bartonieket. Erre úgy tudom, egy híres ember, Antolik Aradon van dezignálva. Ez az Antolik egy tudományos svindler, akinek célja az, hogy mint Zichy Jenő vagy Haynaldnak neve lehetőleg sokszor jöjjön az újságba. Ha az ember egy üveglapot beporoz, s arra villamos szikrát üttet, akkor a szikra a port szétszórja, és sokszor igen csudálatos alakok jönnek létre, melyeket éppen úgy lehet különösségük szerint osztályozni és leírni, mint azt a sokféle alakot, melyet a gyerek kap; mikor vízbe ólmot önt. Antolik több mint 10 éve játszik evvel, s tagadhatatlan, hogy e kísérlet kivitelében nagy virtuozitást ért el, s arról sokat írt. Emellett azonban írt egy tankönyvet is, mely oly botrányosan rossz, minőhöz fogható talán sohasem jelent meg, az első sortól az utolsóig hibás, s oly borzasztó tudatlanságot árul el, melynél fogva, ha tőlem függne, őt tanári állásától egyenesen elcsapnám. Ha Antolik feljön Pestre, itt bizonyosan híres ember lesz, ki tudományos szédelgésével nagy popularitásra fog szert tenni. Az ilyen emberekkel a szerény munkásnak nehéz konkurrálni, s éppen azért tartom kötelességemnek vele szemben Bartoniek Gézára, mint ilyenre figyelmedet felhívni.

Talán idejekorán szólob e tárgyról, de tudom, hogy ez ügyben már többen mozognak. Kérlek, bocsásd meg, hogy ily hosszasan írtam, de tudod, hogy nem szeretek írni, így e hosszaság csak arról tanúskodik, mennyire szívemen fekszik a dolog.

Maradok szerető öcséd: Loránd"

Tudni kell, hogy ezt a hangot Eötvös semmilyen nyilvános beszédében, vagy publikálásra szánt írásában nem használta. Gyönyörűen megszerkesztett beszédeiben, veretes írásaiban a bölcs tudós jelenik meg minden alkalommal, aki ugyan hévvel és öntudattal áll ki a jó ügy mellett, de sohasem szélsőséges, soha nem elfogult és mindig udvarias. De Eötvös is ember volt, aki bizalmas barátaival, rokonaival szemben megengedhette magának, hogy levesse magáról azt a szerepet, amelyet egy tudóstól a közvélemény elvár. Bartoniekhez nyilván nemcsak munkatársi, de baráti szálak is fűzték, amit csak alátámaszt az a tény, hogy később, amikor már Eötvös volt a kultuszminiszter, Bartonieket bízta meg az általa alapított és édesapja nevével fémjelzett Eötvös Kollégium igazgatásával. Hogyne állt volna ki mellette egy vidéki középiskolai tanárral szemben? Hogy ezzel esetleg elvágta annak a másik tanárnak az útját? Eötvös is ember volt. És biztos igaza is volt, amikor felháborodott az általa akkoriban olvasott fizikatankönyv hibáin.

Most már tényleg érdekelt, ki volt Antolik Károly.

Minthogy Kassán és Pozsonyban is dolgozott, megkértem Morovics Miroslaw Tibort, a Szlovák Tudományos Akadémia Történelmi Tudományok Intézetének munkatársát, aki ott a Tudomány- és Technikatörténeti Osztály kutatója, próbálja felderíteni Antolik pozsonyi és kassai munkásságát.

Így született meg az alábbi cikk. Kérem a Tisztelt Olvasót, ítélje meg maga - vagy kutassa tovább ha nem tud döntésre jutni - vajon ki is volt, milyen tudós, tanár, ember lehetett Antolik Károly.