FIZIKAI DÍJ 1992

Az MTA Matematikai és Fizikai Tudományok Osztálya az előző évekhez hasonlóan Fizikai Díjban részesítette a fizikai kutatások terén kimagasló eredményeket felmutató kutatókat.

Fizikai fődíjat kapott Bencze Gyula (KFKI) a magfizika több területén elért igen eredményes kutatásaiért. Bencze Gyula kutatásai a direkt magreakciók és a többrészecske szóráselméletre koncentrálódnak. A direkt magreakciók elméletében Zimányi Józseffel bevezetett egy hatékony közelítő módszert a véges hatótávolságú kölcsönhatások stripping-reakciókban való kezelésére. Elsőnek vezetett le n-részecske integrálegyenleteket a tranzit-operátorra, amelyeket az irodalom Bencze-Redish-Sloan egyenletekként ismer. E. Redish-sel együttműködve kidolgozta az azonos részecskék szóráselméletének legáltalánosabb algebrai elméletét. Fontos eredményeket ért el a Coulomb többtestprobléma tárgyalásában. Levezette a kétpotenciál formalizmus egy általános n-részecske verzióját, hozzájárult a magreakció-elmélet közelítő módszerei szigorúbb matematikai megalapozásához.

Kidolgozta a “long range modified effective theory" egzakt matematikai magalapozását és újabban fontos eredményeket ért el - az asztrofizikai implikációi miatt is nagyon érdekes - elektron és müon árnyékolási effektusok alacsonyenergiás magreakciókban játszott szerepének tanulmányozásában. Tudományos munkáit 57 referált folyóiratban megjelent dolgozatban publikálta, munkáira több mint 750 hivatkozás ismert.

Bencze Gyula 1959-ben szerzett diplomát az ELTE-n, 1968-ban ugyanott doktorált, 1969-ben a fizikai tudomány kandidátusa, 1975-ben a fizikai tudomány doktora lett, jelenleg a KFKI-RMKI tudományos tanácsadója.

Meghívott professzor volt a Helsinki Egyetemen, a Maryland-i Egyetemen, az Új-Mexikói Egyetemen, és vezetője volt három MTA-NSF projectnek: Számos nemzetközi konferenciának volt meghívott előadója. A tudományos-szakmai közéletben több fórumon részt vesz, tagja a Magfizikai Albizottságnak.

Bencze Gyula a magyarországi magfizikai kutatások markáns egyénisége, akinek munkássága és tevékenysége a magyarországi magfizikai kutatásokra lényeges hatást gyakorolt.

Fizikai díjat kapott Berecz István (ATOMKI) a vákuumfizika területén évtizedeken keresztül folytatott magas színvonalú tudományos tevékenységért, a vákuumfizikai-technikai kultúra jelentős előbbre viteléért hazánkban.

Berecz István 1952-től két évig a KLTE Kísérleti Fizikai Tanszékén, majd 1954-től az ATOMKI megalapításától ott dolgozik. A vákuumfizika területén és annak alkalmazásaiban ért el kiemelkedő eredményeket és hazánkban fizikai-technikai kultúrát hozott létre ezen a területen, ezzel egyidejűleg maga körül tudományos iskolát nevelt ki.

Munkásságának első éveiben a technikai alapokat teremtette meg a vákuumrendszerek és azok elemeinek (vákuummérők, szivattyúk, kötőelemek stb.) kifejlesztésével. Ezirányú tevékenységét magas színvonalon egész napjainkig folytatta, egyidejűleg a vákuumfizika alkalmazásaival foglalkozott és itt eredményes kutatásokat végzett.

Kiemelkedő eredményeket nemcsak a gyorsítókon, illetve a magfizikában történt vákuumfizikai alkalmazásokkal ért el, hanem interdiszciplináris területeken, így többek között orvosi alkalmazások területén (a műtők levegőjének úttörő jellegű vizsgálata), biotechnológiában (fermentációs folyamatok új típusú nyomonkövetése), továbbá növényélettanban (növényi nedvekben oldott gázok vizsgálata változó körülmények között).

Berecz István 1929-ben született. A KLTE elvégzése után a KLTE-n, majd az ATOMKI-ban dolgozott: Jelenleg az ATOMKI nyugalmazott tudományos főmunkatársa. 1981-ben a fizikai tudományos kandidátusa lett.

Több nagysikerű nemzetközi konferenciát is szervezett a vákuumfizika területén Debrecenben. Számos kandidátusi, illetve egyetemi doktori disszertáció készült vezetésével. Eredményei és tevékenysége messze túl hatottak az intézeten mind a felsőoktatásban, mind a kutatásban (Nyíregyháza, Budapest, Miskolc, Veszprém, Szeged).

Az előadásokat is beleértve összes közleményeinek a száma 157, ebből cikk 79. A tudományos közleményeire vonatkozóan nyilvántartott hivatkozások száma mintegy 40. Ezen felül számos szabadalma is elfogadást nyert.

Fizikai díjat kapott Janszky József, az MTA Kristályfizikai Kutatólaboratóriumának igazgatója.

Janszky József kimutatta, hogy a fény az utóbbi időben megtalált új állapota, az un. összenyomott állapot (ebben az állapotban a fény kvantumstatisztikáját leíró két mennyiség közül az egyiknek a zaja kisebb, mint ugyanez a zaj vákuumban) sokszorosan felülmúlja a lézerfény hatásfokát sokfotonos folyamatokban. Bebizonyította, hogy az erősítés folyamata a fent említett extrém nagy hatásfokot nem rontja le.

Az irodalomban elsőként vezette be az összenyomott fonon állapot fogalmát. Két mechanizmust is talált, amelyek a molekula rezgési módusait összenyomott állapotba hozzák. Ezeknek az eredményeknek egy részéről “A fény új, aszimmetrikus állapota" címmel előadást tartott az 1987. évi Akadémiai közgyűléshez kapcsolódó tudományos ülésszakon.

Új, egydimenziós reprezentációt dolgozott ki a fény kvantumállapotainak, így az összenyomott állapotnak a tárgyalására.

Nemlineáris optikai kristályokban megvalósuló tér-idő leképezésen alakuló módszereket dolgozott ki az igen rövid egyedi lézerimpulzusok időtartamainak mérésére, amelyek az Egyesült Államoktól Japánig a világ számos országában elterjedtek.

Széles látókörű, elismert nemzetközi szaktekintély. Elméleti munkái új kísérleti eljárások alapjául szolgáltak. Publikációi inspiráló hatást gyakoroltak számos nemzetközi kutatóegyüttes tevékenységére.

1944-ben született. 1978-ban kandidátusi, 1986-ban doktori fokozatot szerzett. Janszky József tudományos közéleti tevékenysége is kiemelkedő: az MTA Fizikai Bizottság IUPAP titkára, a Lézerfizikai Albizottság elnöke, tagja az MTA Szilárdtestkutatási Komplex Bizottságnak, a Statisztikusfizikai Albizottságnak és a IUPAP Kvantumelektronikai Bizottságának.

Fizikai díjat kapott Tél Tamás, a fizikai tudományok doktora a nem-lineáris jelenségek témakörben végzett, nemzetközileg is nagyra értékelt kutatási eredményeiért.

Tél Tamás egyetemi tanulmányait az ELTE fizikus szakán végezte 1970-75-ig. Azóta az ELTE Elméleti Fizikai Tanszékén dolgozik, jelenleg adjunktusként.

Kezdetben a fázisátalakulások statisztikus fizikai elméletével, különösen az átalakulásokat kísérő időfüggő jelenségekkel foglalkozott. Majd érdeklődése a nem-egyensúlyi jelenségekre, illetve a káoszra terelődött. A nem-lineáris jelenségeknek az intenzív tanulmányozása egészen újkeletű, a számítógépek elterjedésével az utóbbi 10-15 év egyik legaktuálisabb elméleti irányzata lett.

Több dolgozatában foglalkozott a kaotikus rendszerekkel. Eredményei rangos folyóiratokban jelentek meg, amelyekre a témakör nemzetközileg legkiválóbb kutatói felfigyeltek. Több meghívást kapott, és ezek során a kutatásai kiszélesedtek. Példaként megemlítjük, hogy az esseni Robert Grahammal több éven keresztül dolgozott együtt. Azt vizsgálták, hogy makroszkópikus nem-egyensúlyi rendszerek stacionárius állapotai jellemezhetők-e a szabadenergiához hasonló nem-egyensúlyi potenciállal. Megvizsgálták ennek tulajdonságait és aktuális alkalmazási lehetőségeit.

A nem-lineáris rendszerek másik különleges sajátsága a fraktál szerkezet. A káosztól természetes módon vezetett a kutatási érdeklődés a fraktálokhoz. Ide vágó eredményei is a legkiválóbbakat foglalkoztató problémákhoz kapcsolódnak. Példaként kiemeljük azt az eredményét, amelyben megmutatta, hogy a nem-lineáris rendszerek bizonyos un. multifraktál spektruma megkapható egy sajátértékprobléma megoldásaként is. A módszer hatékonyságának megvizsgálására több alkalmazást mutatott be. Ezek a kutatásai végül elvezettek a káosz, illetve a fraktálok legrészletesebb leírását adó un. termodinamikai formalizmushoz. Erről összefoglaló jellegű dolgozata jelent meg a “Directions in Chaos" című monográfia 2. kötetében. A formalizmus kiterjesztésével több dolgozatában foglalkozott. Ezek részben a kaotikus szórásra, másrészt a tranziens káosz jelenségére vonatkoznak.

Ezekről írott összefoglalója a “Directions in Chaos" című monográfia harmadik kötetében jelent meg. Dolgozataira eddig kb. 500 hivatkozás ismert.

Tél Tamás a nem-lineáris jelenségekkel foglalkozó magyar elméleti fizikusok egyik legkiválóbbja.