LÁNCZOS KORNÉL (1893-1974)

Marx György
az Eötvös Társulat elnöke

A görög kultúra nagy érdeme, hogy
a kozmosz és a kozmetika fogalmát
azonos szótőből eredezteti: szépség.
(Lánczos Kornél)

Talán a századvég hangulata magyarázza a fokozott érdeklődést: mi is történt ebben a csúful szép 20. században, mit ítélnek majd maradandóan lényegesnek az eljövendő évszázadok? Mindehhez miben járultak hozzá a magyar föld szülöttei, és milyen szerep jutott abban magyar voltuknak, a magyar társadalomnak? Mind a pozitív, mind a negatív előjelű tagok ismerete hozzásegíthet ahhoz, hogy reálisan felépített és megtisztított magyarságtudattal lépjünk át az új századba. Ezer esztendeje Székesfehérvár fényes szerepet játszott nemzeti történelmünkben. A Lánczos-Centenárium méltó megünneplésének kezdeményezésével és szervezésével ma időszerű példát mutat.

Löwy Kornél 1893. február 2-án született Székesfehérváron. Édesapja, Dr. Löwy Károly jómódú, vállalkozószellemű ügyvéd volt, a városi Ügyvédi Kamara elnöke. 1906-ban gyermekei nevét Lánczosra magyarította, maga 1939-ben bekövetkezett haláláig megőrizte születési nevét. Házukon az Eötvös Társulat centenáriumi évében, 1991-ben avattunk Lánczos Kornélnak, tiszteleti tagunknak emlékét őrző márványtáblát.

Lánczos Kornél a székesfehérvári Cisztercita Gimnáziumba járt. Iskolája tisztelettel, relikviák gyűjtésével őrzi tanítványa emlékét. Maga így vallott iskolaéveiről:

Érettségi után a magyar királyi Tudományegyetemen tanult, Eötvös Lorándot is hallgatta. 1916-ban szerzett tanári diplomát, majd Tangl Károly mellett a Műegyetem Kísérleti Fizikai Tanszékén volt tanársegéd 1920-ig. Itt készült doktori értekezése "A Maxwell féle éter-elmélet függvénytani vonatkozásai" címmel. A téma kijelöli Lánczos kutatói pályáját: fizikai térelmélet és alkalmazott analízis. Témaválasztása Budapesten nem volt magátót értetődő. E témával Pesten nem sok keresnivalója lehetett, hiszen a két vezető professzor, Eötvös Loránd és Fröhlich Izidor 20. századba jól benyúló életük végéig nem tudtak megbarátkozni az elektromágneses mező Faraday-Maxweil-féle ideájával. De Lánczos már hallgatóként átjárt Budára. A Műegyetemen hallgathatta Zemplén Győzőt, a maxwelli elektrodinamika lelkes szószólóját és avatott művelőjét. (A Lánczosnál 9 évvel idősebb, szintén Pesten tanuló, de Budára Zemplén előadásai kedvéért átjáró Novobátzky Károly vallotta Zemplén befolyását.)

Zemplén 1916-ban meghalt az olasz fronton. Ezért Lánczos disszertációjának tervezett szövegét véleménytkérőleg Einsteinnek, Lauénak, Plancknak, Sommerfeldnek küldte el. 1919. december 3-án keltezett levelében ezt írta Einsteinnek:

- "Megkíséreltem, hogy az elektronelmélet számára új utat nyissak. Munkám a speciális relativitás elvére támaszkodik: Az általános relativitáselmélet megszületése az egész munkát anakronisztikussá teheti. Mégis azt hiszem, hogy az itt képviselt álláspont akkor is méltó a figyelemre, ha 10 évet késett. Két esztendeje dolgozom a témán. Kérem, engedje meg, hogy nyomtatásban munkámat Albert Einsteinnek és Max Plancknak, a konstruktív spekuláció két nagy zászlóvivőjének ajánljam. Kiváló tisztelettel Löwy (Lánczos) Kornel." - Ez volt az Einsteinhez írt első levél, amelyet a következő 35 esztendő folyamán 54 további követett. (A levelezést az Einstein-archívum őrzi, ez annak 15206. számú kézirata.) 1920. január 22-én Einstein már válaszolt:

- "Munkáját oly részletességgel olvastam, amit mai túlterheltségem megengedett. Így mondhatom, hogy az derék és eredeti gondolati munka [eine tüchtige und originelle Denkarbeit], amelynek alapján Ön méltó a doktorátusra. A nekem szánt megtisztelő ajánláshoz szívesen hozzájárulok." - (Einstein-archívum 15207.) - Lánczos végülis a Sommerfeld mellől éppen hazatért Ortvay Rudolfnál doktorált, formailag a Szegedi Tudományegyetemen. 50 év távlatából mondta: - "Ortvay minden jó gondolatot protezsált, hihetetlenül sokat tett a fiatal magyar tudományos generáció tettleges előresegítésére, a legnagyobb önzetlenséggel és intenzív érdeklődéssel."

1920-ban lejárt a műegyetemi tanársegédi szerződés. Riaszthatta a bevezetett numerus clausus. Ezért a következő évben Freiburgba, majd Frankfurtba ment, ahol Madelung mellett a Maxwell- és Einstein-féle értelemben vett klasszikus térelméleten dolgozott. De felesége és fia, Elmár Székesfehérváron maradt. Lánczos is visszajárt a fehérvári szülői házba, a tekerespusztai családi birtokra. Ez alkalmakkor találkozott Ortvay Rudolffal, előadott az Ortvay-kollokviumon. Lánczos neki írt leveleit az Akadémiai Könyvtár Ortvay-hagyatéka őrzi.

1938-ban meghalt Lánczos Kornél felesége, 1939-ben édesapja is. Ekkor búcsúzott el Magyarországtól, magával víve Elmárt is. Ennyit arról, amit Lánczos Kornél Magyarországtól kapott. Édesanyját, öccsét, annak fiát 1944-ben Székesfehérvárról Auschwitzba deportálták. Onnan élve - csodálatos véletlennek köszönhetően - unokaöccse, Lánczos György került ki. Ma Izraelben él, de itt van velünk Lánczos Kornél unokáival együtt a Lánczos-Centenáriumon.

Mikor Einstein mellett megürült egy tanársegédi állás, Szilárd Leó hívta fel Einstein figyelmét újólag Lánczos Kornélra. 1928. szeptember 29-én Einstein ezt írta Madelungnak: - "Amikor Lánczos úrral megbeszéltem a relativitáselmélet néhány problémáját, az a benyomásom támadt, hogy a következő évben gyümölcsöző lenne vele együttműködnöm. Kérem Önt, járuljon hozzá, hogy Lánczos Úr Frankfurtban egy év szabadságot kapjon, hogy velem itt Berlinben dolgozhasson." - Lánczosnak pedig ezt írta október 4-én: - "Az a kérdés, hogy az első közelítésben adódó térszingularitásokhoz miként rendelhető tehetetlen, illetve elektromágneses tömeg." - (Einstein-archívum 15234.) - Így lett Lánczos Kornél 1929-ben Albert Einstein közvetlen munkatársa. A matematikában mérsékelten képzett Einstein azzal bízta meg a jó matematikai adottságú Lánczost, vizsgálja meg, hogy a nemlineáris gravitációs téregyenletek meghatározzák-e a gravitációs mező szingularitásaiként megjelenő testek (tömegpontok) mozgását.

A Maxwell-egyenletek lineárisak, érvényes a szuperpozíció elve. Két nyugvó ponttöltés Coulomb-mezőjének összege is kielégíti a Maxwell-egyenleteket. Hogy a két töltés a valóságban taszítja, gyorsítja egymást, azt a Maxwell-féle elektrodinamikában külön mozgásegyenlettel (erőtörvény megadásával) kell kifejezni. Einstein, Lánczos, Infeld, Papapetru lépésről-lépésre tárták fel, hogy az általános relativitáselméletben megszűnik ez a kettősség. A nemlineáris Einstein-féle téregyenletek megszabják a bennük térgörbület, térszingularitás gyanánt megjelenő testek (tömegvonzás által befolyásolt) mozgását.

Einstein és Lánczos kapcsolatának jellemzésére legyen szabad idéznünk Albert Einstein későbbi leveléből (facsimile):

- "Tisztelt Lánczos Úr! Kis írását nagy érdeklődéssel olvastam. Ön talán az egyetlen általam ismert ember, akinek ugyanolyan a fizikához való hozzáállása, mint az enyém: hit abban, hogy a valóságot annak logikai egyszerűsége és egysége által lehet megragadni." - (Einstein-archívum 15294.) Akit érdekel Lánczos hitvallása, olvassa el A tudomány mint a művészet egyik formája című írását:

- "Két szót nyújtok át önöknek, gondolkozzanak el rajta: a belső kell. Az emberi gondolkozás akár az igazság, akár a szépség világában a végső megismerés felé haladó úton a dolgokat belülről igyekszik megismerni. Nem azt akarja megérteni, amilyennek, hanem amilyeneknek lenniök kell. Elérjük-e ezt a célt, vagy sem, ez lényegtelen. Számomra elegendő az, hogy meg kell próbálnunk. "- (FSZ 1973/8.) Einstein egyszer azt kérdezte: "Teremthette volna Isten a világot másmilyennek, ha akarta volna?" - Akik mindkettejüket ismerték, vallották, hogy Einsteinhez külső vonásaiban, lelkében és ars poetikájában Lánczos hasonlított leginkább. (A szerző számára Novobátzky Károly mutatta meg ezt az emberideált.)

A szép berlini év elteltével fölmerült, hogy Frankfurtba visszatérve Lánczos katedrát kapjon, amit maga Einstein ajánl: - "Lánczos Kornél úr kétségkívül tehetséges és önálló elméleti fizikus, aki alkalmas egyetemi tanárnak. Alaposan ismeri a relativitáselméletet, de a kvantummechanikában is eredményesen dolgozik. Külön kiemelendő, hogy mindig a nehéz kérdések ragadják meg érdeklődését, nem pedig a könnyen elérhető célok."

A történelem azonban közbeszólt. Miként Einsteinnek, tíz dús hozamú év után, Lánczosnak is el kellett hagynia Németországot. (1935-ben Einstein már szemrehányást tesz Lánczosnak: - "Ich kann aber nicht begreifen, daß Sie als ein Jude noch in Deutschland publizieren.")

1931. május 5-én indul el Amerikába. Lánczos Kornélt, Neumann Jánost, Teller Edét, Wigner Jenőt azért hívják szívesen az amerikai egyetemek, hogy az Új Világot megtanítsák arra az Európában született furcsa tudományra, amit így hívnak: kvantummechanika. Lafayette-ben, Indianában az őszi félévben Lánczos kvantummechanikát ad elő heti 3 órában a Purdue Egyetem fizikushallgatóinak, 3 órában relativitáselméletet a matematikusoknak:

<>

- "Ismeretes, hogy azokkal a formális kvantumfeltételekkel szemben, amelyeket megfigyelhető mennyiségeknek (például a hidrogén-atom energiájának) a kiszámítására használnak, az a súlyos kifogás emelhető, hogy e szabályok lényeges alkotóelemként olyan mennyiségek közt írnak elő összefüggéseket, amelyek elvileg megfigyelhetetlennek tűnnek (például az elektron helye és keringési ideje). A tapasztalat azt is mutatja, hogy az atom kölcsönhatása keresztezett és rezgő erőterekkel, valamint a többelektron-rendszer nem is írható le e szabályokkal. A dolgok ilyetén állása mellett tanácsosabbnak látszik az eddig meg nem figyelt mennyiségeknek (így az elektron helyének és keringési idejének) megfigyelésére vonatkozó reményünket feladni, és megkísérelni egy a klasszikus mechanikával analóg kvantummechanika kiépítését, mely csakis megfigyelhető mennyiségek közt fennálló összefüggéseket használ. "

Ugyanebben az évben, 1925. december 22-én egy másik dolgozatot kézbesített a posta a szerkesztőségnek:

- "Heisenberg nagyhatású gondolatmenete úttörő jelentőségűnek tűnik a kvantumkutatás számára. A következetesen diszkrét adatokat használó elmélet csak távolról korrespondeál klasszikus fogalmainkkal. Eleve saját külön útjának vág neki, gyökeresen új értelmet adván a régi szimbólumoknak. Az új alapvetés a kvantumelmélet korábban nem sejtett elmélyítését hozta meg. Itt most azt fogjuk megmutatni, hogy a kvantumelmélet minden eredménye integrálegyenlettel is- kifejezhető. Ilymódon annak egy olyan megfogalmazását kapjuk, amely közelebb áll az analitikus módszerekhez szokott fizikushoz, mint a mátrixos ábrázolás. Ezáltal egy kontínuum felfogáshoz jutunk, amely a diszkrét mátrix-leírással egyenrangúan használható. A két módszer matematikailag teljesen egyenértékű. Ami a kvantumok mélyebb értelmét illeti, nincs kizárva, hogy a mátrix-megfogalmazásnál esetleg értékesebb lesz az integrálos megfogalmazás, hiszen ez utóbbi közvetlenül összeegyeztethető a térelméleti gondolkodással, amitől pedig a mátrixos megfogalmazás teljesen idegen."

Mindezt Lánczos Kornél írta le és valósította meg 1926-ban a Zeitschrift für Physik által közölt tanulmányában, egy hónappal megelőzve Erwin Schrödinger differenciálegyenletre alapozott hullámmechanikáját.

(Az utóbbit a konzervatívabb Annalen der Physik közölte.) Schrödinger az elkent elektronnak mint rugalmas anyagnak akusztikai sajátrezgéseiként vélte megmagyarázni az atomi energiaszinteket, a vonalas színképet. (Mint tudjuk, ez a klasszicista elképzelés de Broglie-nak, Schrödingernek, Jánossynak kedvelt reménye volt, de belső ellentmondásai miatt nem volt következetesen végigvihető.) Schrödinger később bevallotta: - "Nem tudok arról, hogy hullámmechanikám Heisenbergével bármiféle genetikus kapcsolatban állna. Elméletéről természetesen volt tudomásom, az azonban a transzcendens algebra nehézkesnek tűnő módszerei; a szemléletesség hiánya miatt elriasztó, hogy ne mondjam: visszataszító hatást tett rám." - Amikor később kimutatta, hogy a Schrödinger-egyenlet és a heisenbergi mátrixmechanika mégis egyenértékű, idézi ugyan Lánczos őt megelőző cikkét, - "mely ugyancsak tartalmazza az értékes felismerést, hogy a Heisenberg féle atomdinamikának is adható folytonos értelmezés," - de némileg félreértelmezi annak matematikáját. Lánczos nem differenciál-, hanem integrál-egyenletekkel dolgozott, ebben közelebb állva a valós függvénytant matematikailag szabatosabban alkalmazó David Hilbert, Neumann János, Riesz Frigyes gondolatvilágához. (A végtelen-dimenziós Hilbert-tér csak akkor ekvivalens a négyzetesen integrálható - de nem föltétlenül differenciálható - függvények összességével Riesz és Fischer szerint, ha Lebesque-integrált használunk, nem pedig a diffrenciálás megfordításával értelmezett integrált. Erősen görbülő-törő állapotfüggvények azonban nagyon rövid hullámhosszú összetevőket is tartalmaznának, ami a p = h/ összefüggés szerint nagyon magas energiát vonna maga után. Ezért a langyos Földön, ahol fizikusok laknak, az elektronok hullámfüggvénye sima és differenciálható. Nem okozhat gondot differenciálegyenletek alkalmazása.)

Telegdi Bálint és Lánczos Kornél az Eötvös Társulat tiszteleti tagjai

Schrödinger hullámmechanikáját pár héttel, Schrödinger ekvivalencia-bizonyítását pár hónappal megelőző tanulmányában Lánczos kezdettől fogva világossá tette, hogy a mátrixos és az analitikus tárgyalásmód minden mérhető fizikai következménye azonos, még a kvantummechanika reprezentáció-függetlenségére is utalt. A matematikai kidolgozás után 1926-os úttörő munkáját ezzel a konklúzióval zárja:

[integrálegyenletben az időfüggést megszabó] K(x,y) magfüggvénynek is fizikai jelentése van. Ez esetben adekvátabb lehet a térelméleti tárgyalásmód, hiszen a mátrixszámítás csupán a sajátértékeket adja meg, viszont ismeretlen marad a sajátfüggvények tényleges menete. De ha az integrálegyenlet K(x,y) magfüggvényét valahonnan tudnánk, akkor abból mind a sajátértéket, mind a sajátfüggvényt ki lehetne számítani. Ez utóbbi esetben még az [xp - px= i] kvantumfeltétel sem volna járulékos föltevés, hanem az is a K(x,y) belső tulajdonsága lenne." - (A kvantummechanika kontínuumelméletté való átfogalmazását is Lánczos térélméleti ízlése motiválhatta.)

Lánczos hozzájárulását a kvantummechanikához Ortvay Rudolf nagyra értékelte. Jelen sorok szerzőjének, mint Riesz Frigyes tanítványának külön élvezet, hogy Lánczos Kornél milyen felséges eleganciával kezeli a matematikát. Bevezeti elsőként azt is, amit Dirac-féle -szimbólumként szoktunk tanítani. Világosan fölismeri x és p nem korlátos viselkedését. Hosszan foglalkoztatja, hogy a valóságtér tényleg (megszámlálhatóan) végtelen dimenziós-e (azaz Hilbert-tér), miként az xp - px= i reláció megköveteli, vagy esetleg lealkudhatók a távoli (nagyon nagy kvantumszámokkal jellemzett) energiaszintek.

Mégis meg kell állapítanunk, hogy Schrödinger egy lényeges szempontból mégis túllépett Heisenbergen és Lánczoson: bevezette a jelenségek jövőbeli viselkedésének előrelátása szempontjából lényeges állapotfüggvény fogalmát (ugyan ehhez vezető hátsó gondolatai nem bizonyultak időtállóaknak). Talán Lánczos matematikai fegyelme (szemléletes képek csábításával szemben mutatott ellenállása) magyarázza, hogy 1926-os tanulmánya nem váltott ki átütő hatást. Paulit 1926-ban szintén foglalkoztatta a diszkrét mátrixmechanika és az analitikus kvantummechanika ekvivalenciája, de egyik levelében barátságtalanul írt Lánczos művéről. Az utókor megállapította: itt a nagy Pauli tévedett.

Amikor egyetemi előadásainkon a mátrixmechanika és hullámmechanika egyenértékűségéről beszélünk, (vagy amikor a Dirac--t bevezetjük), illő, hogy elhangozzék Lánczos Kornél neve. A kvantummechanika konkrét matematikai tárgyalásmódtól független lényegét Paul Adrien Maurice Dirac 1930-ban fogalmazta meg. Nos, Dirac mondta, hogy az ő elmélete "pusztán Lánczos munkája általánosításának tekinthető."

<>

Lánczos Kornél 1938-ban kapta meg az amerikai állampolgárságot, ekkor telepedett le fiával az Új Világban. Amerikában nem csak az üzleti életben, hanem a tudományos világban is kemény verseny folyik a katedrákért, grantokért, ezt maguk az amerikaiak becézik úgy, hogy rat-race. A harmincas évek a gazdasági válság időszaka volt. A Purdue Egyetemen a megbízatás tanévenként csak egy szemeszterre szólt. Cornelius Lanczos is talpon akart maradni. A Purdue Egyetemtől megválva katonai témán (1943), majd a Boeing kutatólaboratóriumában (Seattle, 1949), később az Amerikai Szabványügyi Hivatal numerikus analízis intézetében (Los Angeles, 1949) kiváló matematikai tehetségét kamatoztatta: az approximációelméletben is maradandót alkotott. Történetesen az ezidőtájt megszületett számítógépek nagyon megszerették Lánczos módszereit, ami a realitásokat (a feladatok elvégzését) mindennél többre értékelő Új Világban meghozta számára a matematikusi világhírt. Miközben integrálegyenletekkel és variációszámítással foglalkozott, értelme mélyén dolgozott benne a Nagy Álom: bepillantani a Teremtő kártyáiba, logikai-esztétikai érzékkel kilesni: milyennek kell lennie az Univerzumnak.

A századközép már nagyobb feladat elé állította a Mindent felfogni kívánó fizikust: a gravitáció, elektromos és más mezők, kvantumosság, elemi részecskék. Mindebben a közös - Lánczos szerint - csak egyetlen egyszerű variációs elv lehet. Az általános relativitáselméletben a geometriai tér (euklidesi vagy helytől függően nemeuklidesi) voltának koordinátahasználattól, megfigyelőtől független leírására az R_abcd , Riemann-tenzor szolgál. Belőle alkotható a görbületi skalár: R =. Ha a görbület mindenütt ugyanakkora volna, akkor kapnánk Bolyai János egyöntetű geometriáját. De tapasztaljuk, hogy világunk nem homogén: vannak sűrű és ritka, erős és elhanyagolható gravitációjú vidékei. Hogy ezek miként alakulnak ki, azt Einstein variációs elvből kívánta leszármaztatni:

Ebből megkapta a klasszikus gravitációt. Csak azt. De még sok minden van a világon. Lánczos elgondolkozott: nem volna szép, ha az a mennyiség, amit a Teremtő minimalizálni akart, épp terület (m²) dimenziójú lenne, azaz értéke attól függne, hogy milyen mértékegységet talál ki a Szabványügyi Hivatal. A Teremtő nyilván matematikai esztétikára is adott: tiszta számokkal dolgozott. Ilyen kifejezés alkotható:

Ez a váltás matematikailag koordinátatérről fázistérre történő átmenetnek felel meg, és kis görbület közelítésben visszaadta Einstein gravitációs egyenleteit. De kicsi-e a görbület a kvantumvilágban?

- "Állunk a tó partján, és a tó felszínét tükörsimának látjuk. Most enyhe szellő támad, és a felület hirtelen millió kis fodorrá változik át. A közepes görbület az imént zérus volt, most pedig már igen nagy értéket vesz fel. Ha feltételezzük, hogy a hullámhossz szubmikroszkopikus, meglehet, hogy a felületet tükörsimának tartjuk, holott nagyon borzolódik, görbülései nagyon erősek. Kvantummechanikai jelenségek (Heisenberg határozatlansági relációja, az elektron Zitterbewegung néven ismert remegése, a zéruspontrezgések És vákuumpolarizáció) talán arra a következtetésre vezetnek, hogy a metrikai háttér egyáltalán nem sima, hanem nagyon is agitált. Ezt a már kissé elmosódó képet dinamikus relativitásnak neveztem el. Tudjuk, hogy egy parciális differenciálegyenletnek még végtelen sokféle megoldása lehet. Szimmetriakövetelmények vagy határfeltételek kirovásával választunk közülük. Mi volna, ha periodikus megoldást vizsgálnánk, mégpedig olyant, amely periodikus mind a négy koordinátában? Ez a tér-idő-kontínuum kristálystruktúrájára vezetne. Hogyan lehetne ezt összeegyeztetni az idő és a tér látszólag izotróp viselkedésével? Talán úgy, hogy e kristály rácsállandója rendkívül kicsiny..."

Lánczos Kornél 1973-ban tartott Eötvös-társulati székfoglaló előadásából idéztünk, amelyben a 80 éves tudós négy évtizedes töprengéseiről vallott, és a jövő számára próbálta kijelölni az utat (FSZ 1974/6). E sorok írója Novobátzky Károly egyetemi előadásain ismerkedett meg a Lánczos-féle variációs elvvel - és annak súlyos matematikai problémáival. Ma sem látjuk a megálmodott út végét, de akik szuperszimmetriákkal, szupergravitációval, szuperszálakkal foglalkoznak, amelyekben egyes térdimenziók szűk hengerekként tekerednek fel, ugyanezen az úton járnak. - "Ezt is meg kell próbálnunk!"

<>

A szegedi Fizikus Vándorgyűlésről Lánczos Kornél visszarepült Írországba, ahol 1953-ban - miként Schrödinger - elmélyülést engedő türelmet talált a fárasztó, majd riasztó amerikai évek után. (A McCarthy-féle "Amerika-ellenes tevékenységeket vizsgáló" boszorkányüldözésnek főnöke már áldozatul esett, a liberális gondolkozású Lánczos sem érezte jól magát az óceánon túl.) Dublinból, az ottani Institute for Advanced Studiesból keserédesen írta Kovács Istvánnak: - "Sikerült megmutatnom, hogy egy teljesen racionális geometria keretein belül a gravitáció, elektromosság és a quantum jelenségek megtalálhatják a helyüket. A baj csak az, hogy kollégáim ezen gondolatok irányában semmiféle érdeklődést nem mutatnak, minthogy jelenleg a spekulatív irány nagyon a háttérbe szorult. A fizikusokat teljesen kielégíti, ha a megfigyelések káoszában pragmatikus modellek segítségével sikerül némi rendet csinálni...".

Szavai, levelei jelezték: családjának megsemmisülése nem törölhető ki emlékezetéből, mégis újra otthon érzi magát Magyarországon. Ismét hazakészült, talán hosszabb tartózkodásra, legalább egy alkotó szabbatikus évre. 1974 nyarán a Dohány utcai templomban (annak közössége előtt) szólt Teremtőjéhez. Ő pedig megadta Lánczosnak a hazatérést. Hirtelen érte Budapesten a halál. A farkasréti zsidó temetőben, annak szertartásai szerint nyerte el végső nyugalmát 1974 július 5-én.