Fizikai Szemle 1993/4. 123.o.
RIÓI NYILATKOZAT A KÖRNYEZETRŐL ÉS FEJLŐDÉSRŐL
Bevezetés
Az Egyesült Nemzetek Környezetvédelmi és Fejlesztési Konferenciája, mely 1992. június 3-ától 14-éig Rio de Janeiróban tartotta ülését, megerősítve a Stockholmi Nyilatkozatot és törekedve, hogy arra építsen;
azzal a céllal, hogy egy új és igazságos globális közösséget hozzon létre az államok, a társadalmak kulcsfontosságú szektorai és az emberek közötti együttműködés új szintjeinek megteremtésén keresztül;
olyan nemzetközi egyezmények elérése irányában dolgozva, melyek mindenki érdekeit tiszteletben tartják és megvédik a globális környezet- és fejlesztési rendszerek integritását;
kinyilatkoztatja, hogy:
1. Elv A fenntartható fejlődés érdekeinek középpontjában az emberi lények állnak. Ők jogosultak a természettel összhangban álló, egészséges és produktív életre.
2. Elv Az Egyesült Nemzetek Kartájának és a nemzetközi jog elveinek megfelelően az államok szuverén joga, hogy saját környezeti és fejlesztési politikájukat követve kihasználják saját erőforrásaikat, és biztosítsák, hogy a saját fennhatóságuk vagy ellenőrzésük alatt álló tevékenységek ne okozzanak kárt más államok környezetében vagy a nemzeti joghatóság határain túli területeken.
3. Elv A fejlődéshez való jogot úgy kell érvényesíteni, hogy a ma élő és a jövő nemzedékek fejlődési és környezeti szükségletei igazságosan nyerjenek kielégítést.
4. Elv A fenntartható fejlődés elérése érdekében a környezetvédelemnek a fejlődési folyamat integrált részét kell alkotnia, és nem mérlegelhető attól elszigetelten.
5. Elv Valamennyi államnak és minden embernek együtt kell működnie a szegénység megszüntetésének elsőrendű feladatán, mint a fenntartható fejlődés nélkülözhetetlen követelményén, hogy csökkenjenek az életszínvonalak közötti egyenlőtlenségek és a Világ népei többségének szükségletei jobban ki legyenek elégítve.
6. Elv Különleges elsőbbséget kell adni a fejlődő országok, de mindenekelőtt a legkevésbé fejlett és környezetileg leginkább sebezhető országok különleges helyzetének és szükségleteinek. A környezet és fejlődés területein a nemzetközi intézkedések ugyancsak foglalkozzanak az összes ország érdekeivel és szükségleteivel.
7. Elv Az államok a globális közösség szellemében működjenek együtt, hogy megőrizzék, megvédjék és helyreállítsák a Föld élővilágának egészségét és integritását. Tekintettel a globális környezetromláshoz való eltérő hozzájárulásokra, az államok közös, de differenciált felelősséget viselnek. A fejlett országok elismerik azt a felelősséget; amit a fenntartható fejlődés nemzetközi törekvéseiben viselnek, tekintettel azokra a nyomásokra, amit társadalmaik a globális környezetre kifejtenek és a technológiákra s pénzügyi Forrásokra, amelyekkel rendelkeznek.
8. Elv A fenntartható fejlődésnek és minden ember magasabb életszínvonalának eléréséhez az államoknak csökkenteniük kell, illetve ki kell küszöbölniük a termelés és Fogyasztás fenntarthatatlan sémáit, és elő kell segíteniük a megfelelő demográfiai politikát.
9. Elv Az államoknak együtt kell működniük, hogy erősítsék az endonén kapacitások fejlesztését a fenntartható fejlődéshez a tudományos megértés tökéletesítésével; a tudományok és technológiák fejlesztésének, adaptálásának, terjesztésének és átadásának elősegítésével; ideértve az új technológiákat is.
10. Elv A környezeti ügyeket a legjobban az összes érdekelt állampolgár részvételével a megfelelő szinten lehet kezelni. Nemzeti szinten minden egyénnek biztosítani kell a megfelelő hozzáférést a környezetre vonatkozó információkhoz, melyekkel a közhivatalok és hatóságok rendelkeznek; beleértve a veszélyes anyagokra és az állampolgárok közösségeit érintő tevékenységekre vonatkozó információt; és lehetővé kell tenni a döntéshozatali folyamatban való részvételt. Az államok segítsék elő és bátorítsák a lakosság tudatosságát és részvételét azzal, hogy széles körben hozzáférhetővé teszik az információkat. Hatékony hozzáférést kell biztosítani a bírósági és igazgatási eljárásokhoz, beleértve a jóvátételt és helyreállítást.
11. Elv Az államok iktassanak törvénybe hatékony környezeti jogszabályokat. A környezeti normák, gazdasági célkitűzések és prioritások tükrözzék a megfelelő környezeti és fejlődési összefüggéseket. Az egyes országokban alkalmazott szabványok helytelenek lehetnek más országok, különösen a fejlődő országok számára, és indokolatlan gazdasági, szociális költségeket okozhatnak.
12. Elv Az államok működjenek együtt egy támogató és nyitott nemzetközi gazdasági rendszer elősegítésében, ami valamennyi országban gazdasági növekedéshez és fenntartható fejlődéshez vezetne, hogy jobban lehessen foglalkozni a környezetromlás problémáival. A környezeti célú kereskedelmi-politikai intézkedések nem képezhetnek önkényes vagy indokolatlan megkülönböztetést vagy rejtett korlátozást a nemzetközi kereskedelemben. Kerülni kell az importáló ország fennhatóságán kívül a környezeti kihívásokkal foglalkozó egyoldalú intézkedéseket. A határokon túllépő vagy globális környezeti problémákkal foglalkozó környezeti intézkedések, amennyire lehet, nemzetközi konszenzuson alapuljanak.
13. Elv Az államok dolgozzanak ki nemzeti törvényeket a szennyezéssel és egyéb környezeti károkkal kapcsolatos felelősségre és az áldozatok kártalanítására. Az államok ugyancsak működjenek együtt gyors és határozottabb módon további nemzetközi jogszabályok kidolgozásában a joghatóságukon belül folytatott tevékenységek által okozott környezeti károk hátrányos hatásainak kompenzálása és felelőssége vonatkozásában, vagy a joghatóságukon kívül eső területek ellenőrzésére.
14. Elv A hatóságok hatékonyan működjenek együtt minden tevékenység és közeg más államokba történő áttelepítésének és átadásának elutasítására vagy megakadályozására, melyek súlyos környezetromlást okozhatnak vagy amelyeket az emberi egészségre ártalmasnak találtak.
15. Elv A környezet védelme érdekében az államok, lehetőségeiknek megfelelően, széles körben alkalmazzák az elővigyázatossági megközelítést. Ahol súlyos vagy visszafordíthatatlan kár fenyeget, a teljes tudományos bizonyosság hiánya nem használható föl indoklásként a környezetromlást megakadályozó költséghatékony intézkedések elhalasztására.
16. Elv A nemzeti hatóságoknak törekedniük kell a környezeti költségek nemzetköziesítésének és a gazdasági eszközök felhasználásának elősegítésére - a nemzetközi kereskedelem és befektetések torzítása nélkül - számításba véve azt a megközelítést, hogy a szennyezőnek, elvben, viselnie kell a szennyezés költségét, kellő tekintettel a közérdekre.
17. Elv Környezeti hatástanulmányokat, mint nemzeti eszközöket kell készíteni az olyan javasolt tevékenységekre nézve, melyeknek nagy valószínűséggel jelentős káros hatása lesz a környezetre, és amelyek az illetékes nemzeti hatóságok döntésének tárgyát képezik.
18. Elv Az államok azonnal értesítsék az érintett államokat minden természeti katasztrófáról vagy egyéb veszélyhelyzetről, melyek valószínűleg hirtelen ártalmas hatásokkal lehetnek más államok környezetére. A nemzetközi közösség tegyen meg minden erőfeszítést az így érintett államok közösségének megsegítésére.
19. Elv Az államok szolgáljanak előzetes és időbeli értesítéssel és tárgyszerű információval a potenciálisan érintett államoknak az olyan tevékenységekről, melyeknek jelentős, határokat átlépő káros hatásaik lehetnek, s az ilyen államokkal már korai stádiumban és jóhiszeműen konzultáljanak.
20. Elv A nőknek létfontosságú szerepük van a környezeti gazdálkodásban és a fejlődésben. Ezért részvételük elengedhetetlen a fenntartható fejlődés eléréséhez.
21. Elv Mozgósítani kell a világ ifjúságának kreativitását, ideáljait és bátorságát egy globális közösségi szellem kikovácsolásához, a fenntartható fejlődés és mindenki számára jobb jövő elérése érdekében.
22. Elv Az őslakos népeknek és közösségeiknek, s más helyi közösségeknek létfontosságú szerepe van a környezeti gazdálkodásban és fejlődésben ismereteik, hagyományos gyakorlatuk miatt. Az államok ismerjék el és kellően támogassák identitásukat, kultúrájukat és érdekeiket, s tegyék lehetővé hatékony részvételüket a fenntartható fejlődés elérésében.
23. Elv Meg kell védeni az elnyomás, uralom és megszállás alatt álló népek környezeti és természeti erőforrásait.
24. Elv A hadviselés eredendően pusztító hatással van a környezetre. Ezért az államok fegyveres konfliktusok idején tartsák tiszteletben a környezet védelméről rendelkező nemzetközi jogot; és szükség szerint működjenek együtt annak továbbfejlesztésében.
25. Elv A béke, a fejlődés és a környezetvédelem egymással összefüggő és oszthatatlan.
26. Elv Az államok a környezettel kapcsolatos minden vitájukat békés úton és megfelelő eszközökkel rendezzék, az Egyesült Nemzetek Kartájánák megfelelően.
27. Elv Az államok és népek jóhiszeműen és közösségi szellemben működjenek együtt az ezen nyilatkozatban megtestesült elvek megvalósításában és a nemzetközi jognak a fenntartható fejlődés területén való továbbfejlesztésében.