EMLÉKEZZÜNK PUSKÁS TIVADARRA

Péterffy Csaba-Ákos
Csíkszereda

Mily nehéz egy szűkreszabott megemlékezés kereteibe begyömöszölni egy olyan életpálya “esszenciáját", amely Verne és Jókai hőseit veri, túlszárnyalja tetteiben, merészségében és napjainkig ható történelmi-életviteli kisugárzásában. Egy testvérpár, akinek családi gyökerei Erdély talajából, Ditróból szívták egykoron az életerőt, eljutott még az óperenciás tengeren is túl, hogy aztán visszahulljon és végleg megpihenjen a haza földjében. A négy Puskás-testvér közül az 1844. szeptember 17-én született legnagyobb fiú (anyakönyvbe bejegyzett Tódor, Lambert és János keresztneveket épp úgy nem használta, mint a nemesi származásra valló ditrói előnevet) Tivadar jutott el a vagyoni helyzet és az elismertség legmagasabb szintjére és ismerte meg műszaki-tudományos és szervezői - vállalkozói tehetségét az egész világ Theodore Puskás néven. Egy lipótvárosi jómódú hajózási vállalkozó volt az édesapjuk, aki fiában próbálta megvalósítani a maga műszaki-újítói ambícióit, de akit elsodort a vad kapitalizmus forgataga, és emiatt nem juttathatta el fiait a megálmodott mérnöki diplomáig.

Idősebb Puskás Ferenc felismerte, hogy a mérnök a kor és a jövő embere és fiait is ilyen pályára szánta, de az apa 1855-ben megrendült anyagi és egészségi állapota ezen álom feladására késztette a családot, a következő évben már mindkét szülőt elvesztik a Puskás testvérek Tivadar, Ferenc, Etelka és Albert. Mindenikük életútja rendhagyó és egy-egy regény tárgya lehetne, de most csak a Tivadar útját kövessük térben, időben, tudásban és anyagiakban.

A bécsi Theresianum elitnevelő tanintézetből előbb apai bíztatásra a Műegyetemre iratkozik át, de a család anyagi nehézségei következtében abba kell hagynia tanulmányait. Ferenc öccse császári huszárezredbe lép az iskola elvégzése előtt, ugyanazon okból. Az önfenntartásra kényszerült Tivadar erős akarattal vágott az angol nyelv elsajátításába, amit féléves megfeszített otthoni tanulással vett birtokába. Ekkor már jól ismerte anyanyelvén kívül a német és francia nyelvet is.

1867-ben Londonba megy szerencsét próbálni, ahol német órák adásából tartja el magát. Egy hirdetésre jelentkezve Erdélybe szegődik az angol vasútépítők tanácsadójaként és tolmácsaként. Kolozsváron ismerkedik meg Török József Kolozs-vármegyei főispán feleségével, Vetter von Lillien Zsófia grófnővel, akit majd tíz év múlva - elvált asszonyként - feleségül vesz Londonban 1880-ban.

Puskás Tivadar személyében ötvöződik a műszaki-kutató zseni a sikeres gazdasági vállalkozóval, ő “kicsiben" a magyar Edison, ámde ahhoz, hogy sorsuk összekapcsolódjon előbb szellemi, majd fizikai lényük kellett találkozzon. Ennek a közeledésnek állomásai a múlt század végén sorra rendezett világkiállítások, melyeken bemutatásra kerültek az akkori technika vívmányai, az éppen dinamikus fejlődésnek lendült elektrotechnika és távközlés. Az 1873-as bécsi világkiállítás üzleti-vállalkozói alkalmát Puskás Tivadar utazási iroda létesítésével használta ki a császárvárosban, gyümölcsöztette a vasútépítésnél szerzett tőkéjét. A Taborstrasse-i utazási iroda kedvezményes vasúti utazást, kiállítási belépőt és szállodai szolgáltatásokat biztosító jegytömböket bocsátott ki, tisztes hasznot biztosítva tulajdonosának. Ez volt Közép-Európa első, a kontinens harmadik és a világ negyedik utazási irodája. A kiállításon bemutatott technikai újdonságok minden bizonnyal megragadták Puskás Tivadar élénk képzeletét és anyagi sikerei fokozták vállalkozói kedvét.

A világkiállítás zárultával (7 millió látogatója volt, de a bécsi bank-krach és a fellépett kolerajárvány miatt idő előtt került erre sor) Puskás új vállalkozásba kezd, az Európán végigsöprő gazdasági válság elől Amerika földjén keres érvényesülési lehetőséget. Előbb Coloradóban aranybányát nyit, de hiába lel aranyat, nem tudja érvényesíteni tulajdonjogát az ott dívó ököljoggal szemben. Öccsének készített aranysíp, melynek anyagát saját bányája adta, emlékeztet a “Feri-bánya" korszakára.

Amerikában “gőzerővel" nyomult előre a technikai forradalom, a szabadversenyes kapitalizmus nyújtotta lehetőségeket kihasználva. A feltalálók és találmányértékesítők keresett, megbecsült és gyors meggazdagodásra számítható polgárok, alkalmazottak lehettek. Erre példa a Menlo Parkban Thomas Alva Edison által megszervezett és vezetett “találmánygyár", amely korának legtehetségesebb mérnökeit, feltalálóit, műszaki kutatóit-fejlesztőit foglalkoztatta és amely mágnesként vonzotta a műszaki tehetségüket érvényesíteni óhajtó ifjakat. Valószínű, hogy kétévi amerikai tartózkodása során Puskás Tivadar is kapcsolatba került a menlo-parki varázslóval, főleg a távközlés-fejlesztés problémáit vizsgálva a meglévő távíróhálózatnál.

1876-ban már Európa földjén találjuk Puskás Tivadart, ahol előbb Londonban, majd Brüsszelben próbálja pénzét távíróhálózat kiépítésébe fektetni. Javaslatot tett a távíróvonalak hálózatba kötésére, ami addig megoldatlan műszaki probléma volt: a telepített távíróállomások csak a központtal (a távírdával) voltak kapcsolatban, egymással viszont nem voltak összeköthetők. Ekkor jelentkezik a philadelphiai világkiállításon Alexander Graham Bell a telefonjával. Ennek megismerése végett visszatér Puskás Amerikába és találkozik... nem Bellel, hanem Edisonnal. Elmondva ötletét a telefonközpont létrehozásáról - ezt hallva és benne üzleti lehetőséget sejtve Edison alkalmazza menlo-parki laboratóriumába (ma kutatóintézetnek neveznénk), ahol megbízza a telefonközpont elvének technikai kutatásával, tervezésével, kivitelezésével. Ezzel egyidőben maga Edison is bekapcsolódott a telefon tökéletesítésébe (telepről történő táplálás, szénmikrofon, jelzőcsengő-induktor együttes, a mikrofon és a hallgató különválasztása, hangerő és hangszínjavítás, torzítások kiküszöbölése, élethű hangtovábbítás). Anélkül, hogy szabadalmaztatná a telefonközpont ötletét, Puskás Edison üzleti megbízottjaként Európába utazik és Párizsban a telefónia és a villanyvilágítás rendszerének európai elterjesztésére szakosított céget, fiókképviseletet alapít, mint Edison európai képviselője. Ez már komoly anyagi sikert hozott Puskás Tivadar számára, rövid idő alatt milliomos és világfi, ugyanakkor szorgalmasan gyarapítja technikai és gazdasági ismereteit, szélesíti társadalmi kapcsolatait.

Sűrű levelezésben áll Edisonnal, akinek találmányait igyekszik Európában értékesíteni, készülékeit bemutatja és árulja, technikai és dokumentációs anyagokat rendel és szállíttat Edisonnak. Edison tiszteli és bizalmába fogadja a feddhetetlen erkölcsű, nyitott szellemű, kellemes társalkodó ifjú embert, igyekszik támogatni európai térhódítását.

Puskás Tivadar dolgozott, ügyintézett és tanulta az engedélyek, szerződések, részvények és érdekeltségek szövevényes világának áttekintését, az eligazodást a jogi normák s buktatók világában, a pénzügyek lebonyolításában.

Londonból Párizsba települ, hogy Európában elsőként létesítsen telefonközpontot. Ugyanitt találmányok, szabadalmak értékesítését, közvetítését vállaló önálló ügynökséget hoz létre. Bemutatótermet működtet, ahol Edison találmányait mutatja be az érdeklődőknek, üzletet köt ezek gyártására és forgalmazására. Különböző nemzetiségű tudósokkal, mérnökökkel, feltalálókkal tárgyal, a francia Akadémián bemutatja a fonográfot. 1878-79-ben résztvesz a párizsi telefonhálózat kiépítésében. Mire a párizsi telefonhálózat működésbe lép, már a világ 23 városában (Angliában és az Egyesült Államokban) működik a Puskás Tivadar elve szerint megvalósított telefonközpont.

Puskás Tivadar Párizsba hívja öccsét és megismerteti a telefonnal, a telefonközponttal, arra számítva, hogy rábízza a telefonhálózat létrehozását az Osztrák-Magyar Monarchiában, elsőként Pesten létesítve ilyet.

Edison igazgatósági tagnak nevezi ki részvénytársaságánál a 35 éves Puskás Tivadart. Ez jelenti pályája csúcspontját. Saját villamos autóval közlekedett, villanymotor meghajtású léghajóval kísérletezett, Párizs szenzációja volt az ifjú feltaláló-vállalkozó. Fényűző, költséges életmódot engedhetett meg magának. Ekkor köt házasságot is. Egyik tanúja a walesi herceg, a későbbi VII. Edward angol király.

1879 nyarán hazalátogat, hogy segítséget adjon Ferenc öccsének a pesti telefonhálózat kiépítésében, részvényesek szerzésében. Mikor látja, hogy egyetlen bank sem hajlandó részt vállalni a telefontársaság létrehozásában, maga lép fel vállalkozóként, saját pénzén hozva létre és üzemeltetve az első magyarországi telefonközpontot.

Puskás Tivadar rendelte meg a Bell Telephone Manufacturing Company-tól a telefonközpont-berendezést az Edison-féle Bergmann-gyártmányú telefonkészülékeket. Amerikából jött munkások végezték a szerelést, miközben Puskás Ferenc betanította a központ-kezelő kisasszonyokat. Ez a hősi munka, az értetlenséggel folytatott küzdelem Puskás Ferenc egészségét felőrli, nem éri meg a 36. születésnapját. 1884. március 22-én hosszas idegbetegség, szenvedés után, megváltás számára a halál.

Puskás Tivadar hazahívja Amerikában tanuló öccsét és maga is áttelepül Budapestre. Ekkor 1884-et írnak és Budapest világvárossá fejlődésének lendületes éveit éli. Puskás Tivadar a Telefontársaság vezetését kézbe veszi, saját költségén modernizálja és kiterjeszti a hálózatot, de ez óriási anyagi terhekkel jár. Hitelezők kerítik hatalmukba, használják ki nagyvonalúságát és gazdasági apróügyekben való járatlanságát. Hiába a mindent kockáztató küzdelem, a társaság veszteséges, és Puskás Tivadar minden kétségbeesett próbálkozása (olajkutatás, aranybányászat, gyertyagyár) ahelyett, hogy növelte volna a telefontársaság fenntartásához szükséges anyagi eszközöket, vészesen csökkentette azokat. Nem nyert partnereket a villanyvilágítás tervezett magyarországi bevezetéséhez sem. Pár év alatt adósságai már a millió forintot is túllépték, a telefontársaságnak már nem tulajdonosa, csak bérlője lehetett Baross Gábor miniszter jóindulatú közbenjárása révén, elszenvedve egykori vállalatának államosítását, de legalább megszabadult az őt tönkrejuttató üzlettársaitól.

1888-tól már szakosítottan képzett postamérnökök vették át a teljesen államosított postai és távközlési szolgálat irányítását-fejlesztését. Puskás Tivadart kihagyták a helyközi vonalak felállításából, a felnövő új műszaki személyzet tudásban, szakfelkészülésben, teljesítőképességben már túlhaladta őt, akit egyre jobban lekötöttek az ügyvezető igazgatás mindennapos gondjai. Mégis új gondolattal állt elő, Puskás Tivadar agyában megszületik a mai rádiózás (a vezetékes rádió) elképzelése, a telefont kultúranyújtó-szórakoztató-informáló eszközzé szeretné fejleszteni. Ez a gondolat és szándék ölt testet a telefonhírmondóban, amely élete utolsó nagy vállalkozása és sikere is egyúttal. Erre a “beszélő újságra" 1892. július 14-én állították ki a feltalálói tanúsítványt. Puskás Tivadar felszereli a stúdiót, összetoborozza a munkatársakat, beindítja a napi rendszeres műsorszolgáltatást.

1893. február 15-én a telefonhírmondó szolgálat megkezdte rendszeres adásait. Puskás végre elérte legnagyobb hazai sikerét, végre boldog volt azért, amit nemzetének szolgálhatott találmányával.

Már készült üzleti körútjára Párizsba, Londonba, Chicagóba, hogy ott is létrehozza világszabadalma alapján a telefonhírmondó szolgálatokat, de a szíve ezt az örömöt már nem bírta elviselni. Március 16-án szívroham végez vele, mikor éppen Grazban élő családját készült meglátogatni, tervezett külföldi útja előtt. Még a 49. évét sem adatott meg betöltenie. 100 esztendő múlt el azóta.

Ma már atomerőmű adja a villamosság milliárd kilowattóráit, nem dübörgő-füstokádó gőzgép forgatta dinamó csillantja fel (Edison-féle) villanykörtéink fényét, ma már szatellit-közvetítésével nyerjük napi friss információadagunkat, és bosszankodunk az RTV programok silány minősége vagy hamissága miatt, nem telefonon “küldik házhoz" a híreket; fonográf helyett CD-lemezről hallgathatunk hi-fi minőségben zenét. Mindezt már megszoktuk, természetesnek vesszük. Vajon álmodott-e minderről Puskás Tivadar? Vajon miről álmodnak éberen korunk Puskás Tivadarjai? Álmukat őrizze békesség, jövőnk legyen majd egy szép puskási álom.

Vándor, ha utad majd arra vezet, állj meg egy percre néma tisztelettel szobra előtt. Genfben áll ez a szobor a Nemzetközi Távközlési Unió székházában, hogy egész világ lássa és becsülje azt, kinek oly mérhetetlenül sokat köszönhet az egész emberiség, de akinek nagyságát életében oly kevesen ismerték fel honában.