A PAKSON ÉLŐ GYERMEKEK MUTAGENEZIS-EPIDEMIOLÓGIAI VIZSGÁLATA

Czeizel Endre, Siffel Csaba OKI, Humángenetikai és Teratológiai osztály
- WHO “Örökletes Ártalmak Társadalmi Megelőzése" Együttműködési Központ
Brázai László ÁNTSZ Paks Városi Intézete
Apjok Enikő SOTE II. sz. Gyermekgyógyászati Klinikája

A sugárzásnak az egészségre gyakorolt hatásával kapcsolatban szélsőségesek a nézetek, és ez érvényes az atomerőművek megítélésére is. A Csernobilban történt katasztrófa szerte a világon felerősítette az esetleges atomerőmű-balesetektől való szorongást. Itt azonban súlyos, emberi mulasztásokkal és az elmaradt technikával magyarázható balesetről volt szó, amely miatt nagy dózisú sugárzás érte az atomerőműben dolgozókat és a környéken lakókat [19]. Ennek kimutatható távolhatása hazánkban nem volt [5]. Mégis, ez általános félelmet keltett az atomerőművekkel szemben. Ezt, elsősorban a szakemberek és a “zöldek" körében, tetézte a sellafieldi atomerőművel kapcsolatos vizsgálat. Ez az atomerőmű 1950-ben kezdett működni. A vizsgálat kivitelezése szakmailag mintaszerű volt [11]: a környező Seascale-ben az 1953 és 1983 között születetteket vizsgálták. A 25 éven aluliak között 7 leukémiát találtak, és ezek közül 5 a 10 éven aluli gyermekek között fordult elő. A következtetés szerint az atomerőműben dolgozó és a környéken lakó férfiak gyerekeiben - a sugárterheléssel arányosan - a daganatok aránya magasabb volt [10, 18]. Ugyan összesen 5 esetről volt szó, de ez 10-szer meghaladta a várt gyakoriságot és ezért nagy figyelmet keltett. Az alacsony sugárdózisok hatásának ismeretében ez a lelet nehezen volt értelmezhető. A japán atombomba-sérültek [15, 16, 20] és a sugárkezelésen átesett rákos betegek [14] ugyanis nagy sugárdózisban részesültek, mégis utódaikban sem a genetikai eredetű fejlődési rendellenességeket, sem a gyermekkori daganatokat nem találták gyakoribbnak. Más nyugati atomerőművekben végzett utánvizsgálatok az említett összefüggést nem erősítették meg [13, 1]. Végül a sellafieldi esetek kapcsán is megcáfolták az ok-okozati összefüggést [8], ugyanis az atomerőműben dolgozók 92 %-a nem Seascale-ben lakott, és az ő gyermekeikkel semmi baj nem volt [18], ami a jogi felelősséget is kizárta [9]. Mégis, mindezek ismeretében a WHO javaslatot tett minden atomerőmű mutagenezis-epidemiológiai vizsgálatára. Ez adta az indítékot hazánk egyetlen ilyen intézménye: a paksi atomerőmű vizsgálatához. A dolgozók egészségi állapota az üzemorvosi szolgálat színvonalas munkájának köszönhetően jól ismert [17]. Így magunk az atomerőmű közvetlen környezetében élő lakosság mutagenezis-epidemiológiai vizsgálatára vállalkoztunk, mégpedig a fejlődési rendellenességek (congenitális abnormalitás = CA), majd ezen belül a genetikai ártalmakat jelző, indikátor CA-k [4] és a gyermekkori daganatok (GyD-k) gyakoriságának a meghatározása alapján. E közleményünkben a paksi vizsgálat főbb eredményeit és tanulságait foglaljuk össze.

A sellafieldi vizsgálat vezetőjével, néhai Martin J. Gardnerrel és a WHO e témában illetékes szakemberével: Richard M. Sternnel történt konzultációk alapján az egyetlen hazai atomerőmű mutagenezis-epidemiológiai vizsgálatakor a következő lépésekből álló kutatást terveztük:

1. A Nemzetközi Atomenergiai Ügynökség 1988-ban hozott ajánlásának megfelelően az atomerőmű környezetében 30 kilométeres sugarú körben élő lakosságot (körülbelül 155000 főt) kívántuk a vizsgálatba bevonni. A vizsgált populációt két részre osztottuk: (A) Az atomerőmű közvetlen környezetét jelentő Pakson élőkre és (B) az atomerőmű körüli 30 km-es körben, Pakson kívül élőkre. A vizsgált 30 km-es sugarú körben elvileg 72 település található. Közülük néhány (például Gyapa, Dunakömlőd) azonban kapcsolt település vagy tanyaközpont, ezért adataik külön nem szerepelnek. Így a fent példaként említett két település születései, illetve CA-k és GyD-k bentfoglaltatnak Paks számadataiban. Végül is Paks és 56 további település adatait értékeltük. Célunk a sugárzás germinális mutagén hatásának tanulmányozása volt, erre a gyermek-populáció tűnt legalkalmasabbnak. Végül is a vizsgált populáció a Pakson és 30 km-es környezetében található településeken az 1980 és 1992 közötti időszakban született gyermekeket foglalta magába. A születésszám mind az élve-, mind a halvaszületetteket tartalmazza. A paksi atomerőmű 1982. december vége óta üzemel, így a vizsgálati időszak alkalmas az atomerőmű beindítása előtt és után született gyermekek adatainak összehasonlítására is.
2. A vizsgálati populációban a szülők ivarsejtjeit ért sugárzás két lehetséges következményét kívántuk meghatározni:
1. Különböző CA-k, ezen belül az indikátor CA-k. A germinális mutációk indikátorainak tartott CA-k a következők:
1. DÖJF (domináns öröklődést jelző fejlődési) rendellenességek [4], amennyiben sporadikusak, tehát új germinális mutáció következményei.
2. Down-szindróma [2], amely mind a számbeli, mind a strukturális kromoszóma-mutációk indikátora.
3. Nem azonosított multiplex congenitális abnormalitások [12], amelyek még nem azonosított, illetve fel nem ismert gén- és kromoszóma-mutációk megnyilvánulásai lehetnek.
2. Különböző GyD-k gyakorisága, ezen belül különös tekintettel a leukémiákra, amelyek Sellafieldben reflektorfénybe kerültek.
3. A kutatás három lépésben történt.
1. A vizsgálati populáció a Veleszületett Rendellenességek Országos Nyilvántartásában (VRONY) [3] és az Országos Tumor Regiszterben (OTR) szereplő eseteinek értékelése. Az OTR magában foglalja a 0-18 éves korosztályra vonatkozó leukémiás, rosszindulatú szolid tumoros és hisztiocitozisos eseteket.
2. A vizsgálati populáció bejelentett CA és GyD eseteinek kiegészítése és ellenőrzése. A vizsgálati területen dolgozó védőnők és gyermekgyógyászok segítségével minden általuk ismert CA-s és GyD-s gyermeket számba vettünk, a bejelentésektől függetlenül. Ezeket az “új" eseteket összehasonlítottuk a bejelentettekkel, így mód nyílt a bejelentett anyag új esetekkel történő kiegészítésére, illetve pontosítására (például a szívrendellenesség típusának tisztázására) és a diagnózisok ellenőrzésére.
3. Terep-vizsgálat. Egyrészt Pakson egy gyermek-korosztály (a 4. osztályba járók) genetikai és gyermekgyógyászati szűrése az esetleg fel nem ismert CA-k és GyD-k feltárása érdekében. Másrészt a Paks körzetében található olyan településeken, ahol valamelyik CA vagy GyD talált gyakorisága meghaladja a vártat.
4. A kiegészített és ellenőrzött adatbázis értékelése (a statisztikai értékelés során a x² próbát használtuk).

Eredmények

A kutatásunk eredményei közül itt a Pakson történt vizsgálat főbb tanulságait mutatjuk be.

1. ábra. A bejelentett, a bejelentett és kiegészitett CA-s esetek éves gyakorisága, valamint a csecsemőhalandóság alakulása Pakson

1. A bejelentett CA-s és GyD-s esetek értékelése. Pakson a vizsgálati időszakban született és bejelentett CA-k gyakorisága 3,07 %. Ez valamivel alacsonyabb az országos bejelentési gyakoriság alapján a várt értéknél, mely 4 % körül van. Az egy éves korig kórismézett CA-k valódi gyakorisága Pakson azonban 6,5 % körül van [7]. A bejelentett CA-k évenkénti gyakorisága a vizsgált időszakban kis mértékben csökkenő tendenciát mutat (1. ábra), így 1980-ban találjuk a maximumot. Kivételt az 1989-es év 4,4 %-os értéke jelent.

A CA-k azonban különböző heterogén eredetű CA-típusok halmazát jelentik. Így a továbbiakban két irányú értékelést végeztünk. Egyfelől megvizsgáltuk, hogy vajon Pakson az összes nyilvántartott CA-a belül mutatott-e valamelyik CA-típus a vártnál szignifikánsan magasabb gyakoriságot.

Az egyes CA-típusok bejelentett gyakorisága egyetlen esetben sem haladta meg szignifikánsan a várt értéket. Négy CA-típus magasabb gyakorisága érdemel említést. A 3 nemi szervi CA-k okozta magasabb gyakoriság (0,77 %_o a várt 0,12 %_o helyett) olyan kisebb anomáliákra (például hydrokele) vezethető vissza, amelyeket helyes lett volna kihagyni. A 3 genetikai szindróma eloszlása: Larsen-, Hallermann-Streiff-szindróma, illetve a harmadik esetben csak annyi ismeretes, hogy monogénes ártalomról van szó. A 3 végtaghiányos CA kétszerese a várt gyakoriságnak. Két esetben az egyik alkar - jobb, illetve bal - hiányáról (peromeliáról), míg a harmadik esetben a bal kéz ujjainak részleges hiányáról (adactiliáról) van szó. Mind a három a terminális transzverz típusba tartozik, amely a végtagbimbó vérellátási zavarára vezethető vissza. Ennek hátterében beágyazódási zavar, illetve erekre ható tényezők állhatnak. Legnagyobb eltérést a várt és talált gyakoriság (6,4-szeres) között a 4 rekesz-CA okozta. Két esetben ismeretes a rekesz-CA típusa: egyik rekeszsérv, a másik rekeszizom relaxáció. Itt az ulrahangvizsgálatok gyakoriság-növelő szerepére kell gondolni. Ezek az eltérések azonban a véletlen engedte határokon belül vannak.

Másfelől részletesen értékeltük az indikátor CA-kat. Ezekre a kiegészített és ellenőrzött CA-anyag értékelésekor térünk ki.

Az OTR adatai szerint a vizsgált gyermek-populációban összesen 4 GyD szerepel. Ezek közül azonban csak 1 született a vizsgálati időszakban. Így a 0,26 ezrelékes nyilvántartott gyakoriság messze elmarad a 0-14 éves korosztályban várt 1,8 ezrelékes értéktől.

2. Kiegészítő vizsgálat. A védőnők és gyermekgyógyászok által ismert CA és GyD esetek összegyűjtése a VRONY és OTR hiányosságait igazolta. Ennek révén Pakson további 97 CA-s gyermek vált ismertté. Így az összes gyakoriság 5,56 %, amely már sokkal közelebb van a várt 6,5 % körüli értékhez. Az éves gyakoriságok elemzése egyértelműen igazolja az utóbbi években romló bejelentési fegyelmet. Emiatt a CA-knak csaknem felét nem jelentették be. A bejelentett és kiegészített összes CA-s eset elemzésének éves gyakorisága (1. ábra) három csúcsot mutat (1983-ban, 1989-ben és 1992-ben), de ezek az ingadozások megfelelnek a véletlen játékának.

Az egyes CA-típusok értékelése a bejelentett és kiegészített anyagban hét CA-típusban utalt a vártnál magasabb értékre. Itt a nemi szervi CA-kra és a rekesz CA-kra nem térünk ki, mivel az anyag kiegészítése során új esetre nem derült fény. Az észlelt kamrai sövénydefektus gyakorisága 4,9-szer volt magasabb a vártnál. A diagnózisok többsége azonban csak a szívzörejek alapján történt, ezek nagy része nem tekinthető valóban CA-nak. A komplex szív- és érrendszeri CA-k mélyebb elemzésére a komponens CA-k ismeretében vállalkozhatunk. 3-3 esetben a kamrai sövénydefektus pulmonáris stenosissal és ductus Botall-i perzisztenssel társult. További 1-1 esetben a kamrai sövénydefektus aorta stenosissal, nagyon kisfokú coarctatio aortaeval, illetve pitvari septum defektussal kombinálódott. A pitvari septum defektus II. típusa 1-1 esetben pulmonalis stenosissal és ductus Botall-i perzisztenssel társult. Két esetben a komponens CA-k nem ismertek. A vesehiány talált gyakorisága: 1,03 ezrelék. Ez 4,5-szer magasabb a várt (0,23 ezrelék) értéknél. Az emberek körülbelül 4 %-ának azonban csak egy veséje van. Az ultrahang-diagnosztika alkalmas e korábban csak boncoláskor észlelt unilaterális CA felismerésére. A talált húgyrendszeri obstrukciós CA előfordulása 8,8-szer magasabb a vártnál. Itt azonban megint csak az újonnan bevezetett ultrahang-diagnosztikának e CA-ra gyanús esetek arányának növekedésében játszott szerepére kell gondolnunk. A végtaghiányos CA-k talált gyakorisága 3,7-szerese a vártnak. Két új esetre derült fény, adactilia (terminális transzverz típus), illetve jobb alsó végtag dysmeliája a tibia hiányával (tehát radiális és tibialis vagy preaxiális végtaghiány típus) diagnózisokkal. Ugyanakkor számos CA-típusban a talált gyakoriság messze elmaradt a várttól (például anencephalia-spina bifida, cong. pylorus stenosis, rejtett heréjűség, inguinalis sérv, stb.).

Így mind az izolált (50,2 versus 59,1 ezrelék), mind a multiplex (5,4 versus 6,2 ezrelék) CA-kategóriákban a talált gyakoriságok alatta maradtak a vártnak. Ugyanakkor az értékek közelsége már csaknem teljes CA-felderítést bizonyíthat.

A kiegészítő adatgyűjtésnek köszönhetően további 3 GyD vált ismertté. Ezek közül 2 már a vizsgálati időszakban: 1980 és 1992 között született. Így a teljes gyakoriság 1,80 ezrelék, míg a vizsgálati időszakban születettekre számított érték 0,77 ezrelék. Ez is elmarad a várt gyakoriságoknál. 1980 és 1992-ben született gyermekek között két leukémia ismert. Ez 0,515 ezrelékes gyakoriságot jelent.

3. Ellenőrző vizsgálat. Pakson 1994-ben 320 negyedik osztályos általános iskolás gyermek van, akik döntő többsége 1984-ben született. Őket 1994 májusában és júniusában az iskolaorvosi vizsgálat keretében Paks 5 iskolájában ellenőriztük. Végül is 308 gyermeket tudtunk megvizsgálni. Ebből 12-en kisegítő iskolába jártak. Természetesen a kisebb anomáliákat, például phimosist (még az operáltat sem), a csontvázrendszer enyhe deformitásait (szkoliózis, pes planus, tyúkmellkas), a pigmentált naevusokat, strabismust, akcidentális szívzörejeket nem értékeltük CA-ként. Összesen 28 gyermekben találtunk CA-t. Ebből négy ismert volt a bejelentett és kiegészített anyag alapján 24 CA-s eset azonban így vált ismertté számunkra. Leggyakrabban operált congenitalis inguinalis hermát, súlyosabb gerinc és/vagy mellkas deformitást és rejtett peréjűséget regisztráltunk. Ezzel az alacsony gyakoriságúnak talált CA-típusokban a várt gyakorisághoz közeli értékeket kapunk. A CA-szindróma közül kettő testvér volt (a glycogenosis III. típusával). Emellett 1, 1983-ban született fiúban rhabdomyosarcoma miatt a bal szem eltávolításra került. Így a teljes GyD esetszám 8, közülük 4 született a vizsgált populációból. Az összes gyakoriság tehát 1,03 ezrelék.
4. Az indikátor CA-k értékelése. Az összesített anyagban (2. ábra) a 3 indikátor CA közül kettőnek az értékelésére vállalkozhatunk (DÖJF rendellenesség nem fordult elő). A 7 Down-kóros gyermek okozta 1,80 ezrelékes gyakoriság valamivel, de nem szignifikánsan magasabb a vártnál. Ugyanez a helyzet a nem azonosított multiplex CA-k esetében is. A 10 eset közül sajnos nyolcban nem ismerjük a komponens CA-kat. (Egy esetben microcephalia kamrai sövényhiánnyal, egy másikban a szájpadhasadék pectus excavatummal és micrognathiával társult, ez valószínűleg Robin szekvens.) Éves gyakoriságukat vizsgálva 2, illetve 3 évben találunk magasabb értéket: a Down-kór esetében 1983-ban és 1987-ben, a nem azonosított multiplex CA-k esetében 1980-ban, 1983-ban és 1989-ben. Több évben viszont egyetlen eset sem fordult elő.


2. ábra. A bejelentett és kiegészitett multiplex CA-s és Down-kóros esetek éves gyakorisága Pakson

5. A gyermekkori leukémiák értékelése. Összesen 2 esetre derült fény, ez a 0,5 ezrelékes gyakoriság megfelel a vártnak, vagyis a 2000 gyermekre eső 1 esetnek. Itt azonban figyelembe kell venni, hogy a vizsgált gyermekek több korcsoportja még nem érte el a 10., illetve a 14. évet. Viszont az 1980. előtt született gyermekeket is értékeltük és közöttük nem találtunk leukémiást.

Következtetések

Sajnos, vizsgálatunk újra megerősítette, hogy az orvosok számára kötelezően előírt bejelentések alapján működő nyilvántartások a valódi gyakoriságnak csak bizonyos hányadát tartalmazzák. Ez árnyékot vet az orvosi munka színvonalára, egyben tudományos kutatásra alkalmatlanná teszi a VRONY és az OTR adatbázisokat. A területi munkával kiegészített CA és GyD anyagok azonban már közel teljesnek ítélhetők és alkalmasak megfelelő következtetések levonására. A várt 6,5 %-os CA gyakoriság helyett Pakson a vizsgálati időszakban 5,6 %-os értéket, az 1984-ben születettekben pedig, a kiegészítő terepvizsgálatnak köszönhetően, a vártnál némileg magasabb gyakoriságot kaptunk. Ez a megállapítás érvényes a GyD-kre is: a várt gyakoriságot (1,8 ezrelék) megközelítő értéket kaptunk.

A CA-k és GyD-k azonban heterogén eredetű egységek halmazai. A korábbi kutatások eredményeképpen jól ismert a sugárzás teratogén és mutagén hatása. A terhesség alatti besugárzás bizonyos szint felett magzati sugárártalom szindrómát okozhat, ez elsősorban microcephaliát, congenitalis cataractát és értelmi visszamaradást jelent. Ilyen anyagunkban nem fordult elő. A germinális mutagének indikátorait sem lehetett a vizsgálati népességben a vártnál gyakrabban igazolni. A genetikai szindrómák többsége autoszomális recesszív (Hallermann-Streiff, glycogenosis) eredetű. A nem azonosított multiplex CA-k előfordulása megfelelt a vártnak. (Ráadásul több esetben nem lehetett a komponens CA-kat azonosítani, ez a megközelítés értéket devalválja). A Down-kór gyakorisága megfelelt a vártnak, noha annál magasabb volt. Viszont a teljességet tükröző anyagokban máshol is a vártnál valamivel magasabb gyakoriságot észlelünk, az Optimális

Családtervezési Szolgáltatás anyagában például 2,09 ezreléket. (Ez megkérdőjelezheti a várt érték valósságát [6].)

Néhány más CA-típusban a vártnál magasabb gyakoriságot találtunk. Ezek többsége a diagnosztika fejlődésére (elsősorban az ultrahang-vizsgálatra) vezethető vissza. Emellett nagyobb súlyt kell helyezni bizonyos diagnózisok (például kamrai sövénydefektus és obstruktív húgyúti CA) validitására. Végül bizonyos, hogy e CA-k nem állnak kapcsolatban a sugárzás hatásával.

Az elmondottak érvényesek a GyD-kre is. Az összes gyakoriság nem haladja meg a várt értéket. Így a magyar atomerőmű környezetében élő gyermekek vizsgálata sem erősítette meg a Sellafieldben találtakat.

Végső következtetésképpen az mondható, hogy Paks gyermeklakosságának CA és GyD gyakorisága megfelel az országos adatoknak, így a paksi atomerőművel kapcsolatba hozható sugárzásnak (amely jóval a megengedett szint alatt van) semmiféle hatása nem igazolható. Szükséges a lakosság megfelelő és korszerű sugárvédelmét biztosítani, ugyanakkor a radiofóbia (sugárfélelem) megalapozatlan veszélyével szemben is fel kell emelni szavzunk. Ez egyrészt az ország szükséges energiaellátását nehezítheti, másrészt komoly lelki stresszt jelent az embereknek. (Cigarettázás miatt körülbelül 2000-szer (!) többen halnak meg, mint a kozmikus, orvosi és egyéb sugárzások miatt). Végül a fontosabb egészségvédelmi programok kivitelezését nehezíti (a radioaktív hulladékok okozta minimális sugárzás kivédésére fordított jelentős összegek több nagyságrenddel hatékonyabb egészség- és életvédelmet jelentenének más területeken).

Összefoglalásul: A Pakson élő gyermekek között a CA-k, ezen belül az ivarsejt mutációk indikátorai nem gyakoribbak az országos várt értékeknél az 1980-1992 közötti időszakban. Ugyanez a helyzet a gyermekkori daganatok és ezen belül a leukémiák esetében is. Az atomerőmű környékén élő lakosságot tehát nem éri számottevő környezeti (például sugárterhelés) ártalom.

<>

Ezúton köszönjük Kertai Pál országos tiszti főorvosnak a segítségét, hogy a területi születési adatokat megkaptuk. Köszönjük Ótós Miklós főorvosnak, a Paksi Atomerőmű RT. Egészségügyi Szolgálat vezetőjének a folyamatos konzultációs lehetőséget és a vizsgálat anyagi támogatását.

Irodalom

1. Childhood cancer and nuclear installation V. BERAL, E. ROMAN, M. BORROW (szerk.) - London, BMJ Publishing Group, 1993.
2. A.E. CZEIZEL: Some epidemiological characteristics of Down's syndrome in Hungary - Acta Morph. Hung. 36 (1988) 63-77
3. A.E. CZEIZEL: The activities of the Hungarian Centre for Congenital Anomaly Control - WHO Statist. Quart. 41 (1988) 219-227
4. A.E. CZEIZEL: Population surveillance of sentinel anomalies-Mutat. Res. 212 (1989) 3-9
5. A.E. CZEIZEL, CS. ELEK, É. SUSÁNSZKY: The evaluation of the germinal mutagenic impact of Chernobyl radiological contamination in Hungary - Mutagenesis 6 (1991) 285-288
6. A.E. CZEIZEL: Prevention of congenital abnormalities by periconceptional multivitamin supplementation - BMJ 306 (1993) 1645-1648
7. A.E. CZEIZEL, ZS. INTŐDY, B. MODELL: What proportion of congenital abnormalities can be prevented? - BMJ 306 (1993) 499-503
8. R. DOLL, H.J. EVANS, S.C. DARBY: Paternal exposure not to blame -Nature 367 (1994) 678-680
9. C. DYER: Nuclear plant did not cause cancers, judge rules - BMJ 307 (1993) 955
10. M.J. GARDNER, M.P. SNEE A.J. HALL ET AL: Results of case-control study of leukaemia and lymphoma among young people near to Sellafield nuclear plant in West Cumbria - BMJ 300 (1990) 423-429
11. M.J. GARDNER, A.J. HALL, M.P. SNEE ET AL: Methods arid Basic dara of a case-control study of leukaemia and lymphoma among young people near to Sellafield nuclear plant in West Cumbria - BMJ 300 (1990) 429-434
12. A. KIS-VARGA, T. RUDAS, A.E. CZEIZEL: A new approach to germinal mutation surveillance: pair-wise evaluation of component elements in unidentified multiple congenital abnormalities - Mutat. Res. 238 (1990) 87-97
13. J.R. McLaughlin, W.D. King, T.W. Anderson et al: Paternal radiation exposure and leukaemia in offspring: the Ontario case-control study-BMJ 307 (1993) 959-966
14. J.J. MULVIHILL: Sentinel and other mutational effects in offspring of cancer urvivors - In: M.L. MENDELSOHN, R.J. ALBERTINI (szerk.): Mutation and Environment - C. Wiley-Liss, New York, 1990, Vol. 179-191
15. J.V. NEEL, W.J. SCHULL, A.A. Awn t:T nL: The children of parents exposed to atomic bombs: estimates of the genetic doubling dose of radiation for humans - Am. J. Hum. Genet. 46 (1990) 1053-1072
16. M. OTAKE, W.J. SCHULL, J.V. NEEL: The effects of parental exposure to the atomit bombings of Hiroshima and Nagasaki on congenital malformations, stillbirths and early mortality among their children: a reanalysis - Radiat. Res. 122 (1990) 1-11
17. ÓTÓS MIKLÓS: Előadás a NETT kongresszuson, 1994.
18. L. PARKER, A.W. CRAFT, J. SMITH ET AL: Geographical distribution of preconceptional radiation doses to fathers employed at the Sellafield nuclear installation, West Cumbria - BMJ 307 (1993) 966-971
19. WHO: Updated Background Information on the Nuclear Reactor Accident in Chernobyl, USSR, June 12, 1986 - WHO, Copenhagen, 1986.
20. Y. YOSHIMOTO, J.V. NEEL, W.J. SCHULL ET AL: Malignant tumours during the first two decades of life in the offspring of atomic bomb survivors - Am. J. Hum. Genet. 46 (1990) 1041-1052