Szeged 1932. ápr. 16.
Drága jó Palikám,
azt sem tudom, hány leveledre lesz ez most válasz, mert Te jó fiú voltál és írtál nekem akkor is, ha nem kaptál választ és én, mint majd látni fogod az alábbiakból, bizony sok mindenféle mással voltam elfoglalva és azért lett olyan egyoldalú köztünk a levelezés.
Tudod, hogy a szegény jó Anyukám betegsége és halála mennyire foglalkoztatott, nemcsak gondolatban, hanem sok utazással és intézkedéssel is. Ez még most is olyan téma, amiről nem szeretek írni, hát hagyjuk.
Karácsony körül már nagyban készülődtünk az esküvőre. Leveledből látom, hogy az esküvőnkről milyen pontos hírszolgálatod volt, én sem írhattam volna meg jobban a mi szép esküvőnket. Az esketést Ravasz elvállalta családi és egyéb ismeretségekre való tekintettel, de tényleg nagyon nem odavaló beszédet mondott. Az esküvő után odahaza volt vacsora a legszűkebb családi körben, az otthonvalókon kívül csak Erzsikéék és a tanuk voltak ott, emiatt utóbb voltak is némi neheztelések, de azok lassanként el is símultak. Aztán elmentünk Bécsbe nászútra és 10 napig voltunk ottan, szívesen mentünk volna Párizsba is, de a valutanehézségek most megakadályoznak ilyesmit. Az idő nagyon jól telt, aztán pár napi Pesten tartózkodás után haza jöttünk Szegedre, hol Anyuka és Apuka közben már berendezték a mi igazán csudaszép lakásunkat. Majd meg fogod látni, milyen remek lakásunk van, Apuka gavallérosan egy egész vagyont szánt rá, de nem is igen van párja Szegeden. A bútorok Lingeltől valók s az utolsó darabig (függönyök, szőnyegek stb) harmonikusan vannak összeválogatva, ami viszont legnagyobbrészt az Ila ízlését dicséri. Ezt látni kell, erről úgyis hiába írok bővebben.
Arról írnom sem kell, hogy milyen jól érezzük magunkat. Még nem viziteltünk sehol, Húsvétkor Pesten voltunk, most pedig itt van nálunk Anyuka, aki szintén fog majd írni e levélben.
És most ezek után a jó és kedves dolgok után hadd írjak egy kicsit Szegedről és a szegedi egyetemről, egy kis kultúrképet is szolgáltatva. Azt Te tudod, Palikám, hogy én az itteni kinevezésemet sose tekintettem egy végállomásnak, hanem dolgozni akarok és fogok is továbbra is, és most hallgasd meg, amik itt történnek.
Én először Claude-ékre gondoltam és szinte meg is állapodtam velük, hogy ők nekem itt laboratóriumot rendeznek be, amikor közbejött egy kedvezőbb fordulat, a Rockefeller tárgyalások, amiket még itthonléted alkalmával kezdtünk, valóra váltak és kaptunk 800 ezer P.-t, amiből rám 30 esett. Ez az alapfelszerelésre, azonkívül van évi pénzünk, amiből reám 4 ezer esik. Tehát egy nagyon kedvező helyzet, ha...
Nekiláttam, hogy hogyan lehet ezt a pénzt a legjobban foglalkoztatni és találtam az egyetemi épületekben 4 üres helyiséget, ahonnan egy intézet épen kiköltözött és elintéztem ugy a rektorral, mint a minisztériummal, hogy én ezekbe a helyiségekbe beköltözhetem. A műszereket megvásároltam és meg is kezdtük a munkát, kerítettem Pestről egy kitűnő fiatalembert, akit az évi pénzből fizetek, van mechanikusom is. Te láttad azokat az eszközöket, amikkel Berlinben dolgoztam, mondhatom, hogy itt ugyanúgy, némely tekintetben jobban is fel vagyok szerelve. - Mikor az igen tisztelt kollegáim ezt meglátták, megindult egy nagy hajsza ellenem. Azt mondták, az állam milliós költségekkel itt két kísérleti fizikai intézetet csinált és én most ezeknek konkurrenciát csinálok. A dékánom feljelentett a tanácsnál, hogy én összejátszva a gazd. hiv. igazgatójával, 6000 P.-t elköltöttem az egyetem pénzéből, rajtacsaptak a gazd. hiv.-on és átvizsgálták a könyveket s mondanom sem kell, hogy egy fillért sem találtak. De közben elterjesztették a hírét az én “szabálytalanság"-aimnak. Aztán kikezdték a tanársegédemet, azaz hogy azt, hogy én neki a Rockefeller pénzből fizetést adok és hogy én olyan helyiségekben dolgozom, melyek nem az enyémek (“Kolozsvárt sem volt az elméleti fizikusnak intézete!!") s hogy ezeknek a fűtése az államnak pénzébe kerül (központi fűtés van az épületben!) stb. nem is igen tudnám azt a sok kifogást előszámlálni. Szerencsére Szily mindenféle bajból kisegít, de épen ez az, ami még jobban feldühíti őket és nem tudják megérteni, hogy van az, hogy egy kis ny. rk. tanár az ő összes ostromaikat kibírja: - Az összes nehézségek dacára a labor mégis csak megvan, sőt működik, de engem mindezek a dolgok nagyon igénybe vesznek és elkeserítenek, úgy látszik mindaddig, míg nem lesz nekem is olyan rinoceroszbőröm, mint nekik, mely mindent elvisel. De már voltam azon a ponton is, hogy megyek Claude-ékhoz és itt hagyom a társaságot. Van itt egy pár orvosprofesszor, akikkel nagyon jól kijövök, az egyiknek a rákkutatásaiban segítek, ami fizikai rész van a dologban. A színváltó csövekkel egyelőre még nem tudok foglalkozni, mert Fröhlich, akinek közös megállapodás szerint a folyékony levegőgép jutott, mindezideig nem rendelte meg. Kár volt hangsúlyoznom, hogy nekem sürgősen volna szükséges. Az is egy bűnöm, hogy “zsidóbarát" vagyok, azaz jóban vagyok Riesz és Haár prof.-okkal, akiknek az intelligenciájának és műveltségének elismeréssel adózom.
Hát szóval mostmár látod, hogy miért nem írtam én Neked.
Most még azt szeretném megtudni Tőled, hogy mit gondolnál a jövő évre vonatkozólag? B. G. úgy látszik nem akarja exponálni magát. Írd meg, hogy volna e kedved jövőre Szegedre jönni. Mi nagyon szeretnénk és ha akarod, most kellene megindulni és jó volna, ha ezesetben Te már a tavasszal hazajönnél. Írj erről, Palikám, nehogy elkéssünk a dolgokkal.
Leveledet várja és a viszontlátásig szeretettel csókol barátod
Zoltán