Fizikai Szemle honlap |
Tartalomjegyzék |
Fizikai Szemle 1995/2. 39.o.
Igazi boldogság tudni, hogy fizikus vagyok.
Mi más mérhető ehhez, mint a szerelem?
(W.J.)
- Mint a többi gyerek, én is saját beleegyezésem nélkül jöttem a világra. Milyen kár, hogy nem emlékezünk a napra, amikor megszülettünk. Milyen szép emlék volna! De amint tudatosult bennem, hogy élek, boldoggá és kíváncsivá tett a körülöttem lévő világ. Magamban köszönetet mondtam szüleimnek, hogy életet adtak nekem.
Így emlékezett Wigner Jenő, az egyik legfényesebb egyéniség, akit a magyar föld adott az egyetemes emberi kultúrának. A 20. század kezdetén érkezett meg e világba, Budapestre, és még belekóstolt az idei újesztendőbe. Újév napján Princetonban mondott csöndes búcsút a 20. századnak, amelynek nem csak tanúja volt, hanem tudatos alakítója is. Korformáló egyéniség világtörténelmi és kultúrtörténeti értelemben egyaránt. Ahogy a 21. századra készülő új nemzedék a világra tekint, az elválaszthatatlan Wigner Jenő nevétől.
A kvantummechanika ma még sokak számára absztrakt logikai bukfenc. Ha akarom, az elektron pont a háromdimenziós térben. Ha úgy tetszik, semmivé foszló ködfolt. Kvantitatív számolásainkban mint végenincs számsor jelenik meg, úgymond: vektor a végtelen dimenziós Hilbert-térben. Márpedig ez a kvantummechanika az alapműveltség szerves része lesz majd a jövő évszázadban, amint a múlt században a csigasor, egyenáram és kalorimetria volt, hiszen a zsebrádió, mobiltelefon, autógyújtás-szabályozó, számítógép, DNS és AIDS kvantumtörvények szerint működik.
A természet törvényeit nem érinti, ha a megfigyelő elfordul, odébblép, esetleg egyenletes sebességgel sétálni indul, máskor indítja el nulláról a stopperóráját, a világot tükörből nézi (a jobbot felváltja a ballal). Természetesen a megváltozott koordinátarendszerből nézve ugyanannak az elektronnak ugyanazt az állapotát más számsor írja le. A koordinátatengelyek elforgatásának, az origó eltolásának, a sebesség- vagy időkezdés megváltoztatásának, a tér tükrözésének transzformációit generáló operátorokat a köznyelv perdületnek, lendületnek, tömegközéppontsebességnek, energiának, paritásnak mondja. Ezen mennyiségek léte és megmaradása az érzékszerveink által elénk tárt tér-idő szimmetriáit fejezi ki: a térben nincs abszolút függőleges irány, nincs a világnak közepe, nem létezik abszolút nyugalom, sem kitüntetett időkezdet, a jobb is annyit ér, mint a bal. Ezért dolgozhat fizika, technika, gazdaság a lendület, perdület, tömegközéppont, energia és paritás megmaradó és maradandóan hasznos fogalmaival.
Ha egy tárgyat először függőleges, majd vízszintes tengely körül forgatunk el 90°-kal, más helyzetet kapunk, mintha ugyanezt a két elforgatást fordított sorrendben hajtottuk volna végre rajta. A forgatásokat a perdület (mint operátor) generálja, és e miatt az x-tengely körüli perdület nem cserélhető föl a z-tengely körüli perdülettel. A nemkommutatív algebra matematikai konkretizálása pedig szükségszerűen elvezet a végtelen szabadsági fokú Hilbert-térbe és demisztifikálja azt. A kvantummechanikai állapotok halmaza valóban végtelen dimenziós sokaság, de ebbe a dinamikát, a struktúrát a háromdimenziós tér és az idő szimmetriái viszik bele. Hogy szemléletünk háromdimenziós terének mi köze van a kvantumállapotok végtelen dimenziós sokaságához, hogy az érzékszerveink által mutatott jobb-bal szimmetria szoros kapcsolatban van az atomi kvantum-ugrások kiválasztási szabályaival, arra Wigner Jenő tanított meg. "Csoportelméleti módszerek a kvantummechanikában" című könyvét Max Planck, Werner Heisenberg, Max Born inspirálta, de azt a gödi Duna-parton írta. Wigner Jenő mondotta volt: a szimmetriacsoportokon keresztül eljuthatunk a kvantummechanika minden lényeges egzakt eredményéhez. Erről beszélt a Nobel-díj átvételekor, erről szólt az Akadémián, amikor sok évtized után először hazalátogatott. Az 1963-ban elnyert Nobel-díj indokolása ezt tartalmazta: - "Wigner Jenőnek az atommag és az elemi részecskék elméletéhez adott hozzájárulásáért, elsősorban az alapvető szimmetriaelvek fölfedezéséért és alkalmazásáért." - A díjátadást követő ünnepi vacsorán, a stockholmi városházán ezt mondta:
- Ezen ünnepi alkalomból néhány szót szeretnék mondani egy olyan témáról, amire keveset gondolunk, amíg fiatalok vagyunk, de amit egyre inkább méltányolunk, ha visszatekintünk intellektuális fejlődésünkre. A tanáraink iránti hálára gondolok.
----
Wigner német eredetű név, bölcsőkészítőt jelent. Wigner Jenő bölcsője Magyarország volt, egzaktabbul: Pest. Vörösmarty volt a kedvenc költője, akinek sorait élete alkonyán is szerette idézni. Így vallott:
- Egyszerű magyar dalok és versek, amelyeket 1910. előtt tanultam, ma is önként megszólalnak bennem. Az Egyesült Államokban eltöltött 60 esztendő után még mindig inkább magyar vagyok, mint amerikai, az amerikai kultúra sok vonása mindmáig idegen maradt számomra. Budapesten sokkal több elmélyült beszélgetést hallhat az ember a kultúráról, mint az Egyesült Államokban. A magyar költészet talán a legszebb Európában. A viccek látszólag egyetemesek, de azokat egy ország sem élvezi jobban, mint a magyarok. Sehol máshol nem tapasztaltam a viccek olyan erejét, amióta elhagytam Magyarországot. Ennivalóra és lakásra mindenütt szükség van, de nevetésre nem feltétlenül. Akkor miért találunk ki tréfákat, és miért kacagunk rajtuk oly boldogan?
A berlini egyetemre azért iratkozott be, hogy - édesapja kívánsága szerint - vegyészmérnök legyen. De a húszas években Berlinben bontakozott ki a modern fizika, ez vonzotta magához. Wigner Jenő is Albert Einstein, Max Planck, Max von Laue óráira és szemináriumaira járt. Polányi Mihály vezetésével készítette el Berlinben doktori értekezését, amely a kvantumkémia úttörő munkája volt. A legegyszerűbb kémiai reakció sikeres leírását adta a modern fizika módszereivel. 1983-ban a Balatonnál mesélte:
- Amikor két hidrogénatom összeütközik, egyetlen molekulává tapadnak össze. Egy kis gondolkodás után ezt csodának éreztem. A molekulának diszkrét energiaszintjei vannak. Honnan tudhatnák az atomok, hogy épp ilyen energiákkal ütközzenek össze? Hogy érik el, hogy perdületük épp a Planck-állandó egészszámú többszöröse legyen? Azt javasoltam, hogy a molekula energiaszintjei nincsenek élesen meghatározva, hiszen a gerjesztett molekulaállapot egy idő után újra atomokra eshet szét. A perdület megmaradása sem szigorú törvény! Ütközéskor az atomok által hozott perdület a Planck-állandó legközelebbi egészszámú többszörösébe ugrik be. Mindezt azelőtt írtam, hogy a kvantummechanikát megcsinálták. Többen meg is vádoltak, hogy én találtam ki a Heisenberg féle határozatlansági összefüggést, ami persze nem igaz. De következtetésem igaznak bizonyult.
A berlini egyetemi évek után hazajött Újpestre, hogy apja bőrgyárában hasznosítsa vegyészmérnöki képzettségét (1925-1926). Itt is megrendelte az új fizika avantgarde folyóiratát, a Zeitschrift fürPhysiket. Amikor olvasta benne, hogy Heisenberg és Born megcsinálták a kvantummechanikát, nem volt többé maradása: sietett vissza Berlinbe és Göttingába. Ha valaki, akkor az ő agya volt kész a forradalmian új szemlélet befogadására. Meg akarta érteni a kvantummechanikát. Úgy hozta a sors (konkrétan Polányi Mihály), hogy a Vilmos Császár Intézetben egy krisztallográfushoz került, aki azt kérte: derítse ki, miért szeretnek az atomok a kristály szimmetriasíkjaiban - szimmetriapontjaiban ülni. Innen elindulva értette meg elsőként, hogy a négydimenziós téridő szimmetriái centrális szerepet játszanak a kvantummechanikában. Ezt akkor még a kvantumelmélet óriásai, Einstein, Laue, Pauli, Schrödinger sem méltányolták. Wigner Jenő ambiciózus programját csak Neumann János és Szilárd Leó bátorította. Ma már mindenki számára nyilvánvaló, hogy ez a felismerés a kvantummechanika sarkköve. E sorok írójának megítélése szerint Wigner Jenő életműve ragadja meg a kvantummechanika lényegét. Ma a divatos fizikai elméleteket már nem a konkrét fizikai kísérlet vagy a proponáló elméleti fizikus nevével jelzik, hanem a megfelelő szimmetriacsoportra utalnak: speciális és általános relativitáselmélet, kovariáns kvantumelektrodinamika, mértékelmélet, SU(2), SU(3), SU(4), szuperszimmetria. Megesett azonban, hogy Wigner Jenő maga sértette meg a szimmetriát. Társaságban mondotta: - Hogy fiúnak születni szerencsésebb-e vagy leánynak? A férfi a szerencsésebb, hiszen ő csókolhatja meg a leányt!
A harmincas évekre megsűrűsödtek a felhők Németország fölött. Wigner Jenő (akárcsak Lánczos Kornél, Neumann János, Teller Ede) elfogadta a tengerentúli hívást, hogy tanítsák meg Amerikát az új fizikára. A princetoni egyetemen dolgozott hat évtizeden át. Ott bontakozott ki Einsteinnel való, Berlinben indult barátsága. De egyszer, amikor C.P. Snow Einsteint a világ legnagyobb zsenijének ítélte, Wigner emelt hangon tiltakozott: - Én csak egyetlen lángelmét ismerek: Neumann János!
----
A neutront 1932-ben fedezték fel, róla Wigner Jenő 1932-ben tanulmányt írt magyarul Akadémiánk folyóiratába. 1934-ben Szilárd Leó fölkereste az atomenergia fölszabadításának ötletével, amit Angliában egy vezető fizikus sem vett komolyan. Wigner fölismerte, hogy a neutron-láncreakció egy természettörvénynek sem mond ellent, tehát lehetséges.
- Ezt 1935-ben elmondtam a General Electric szakértőjének, aki valamilyen más ügyben tanácsom kérte. Ugyanezen év tavaszán Madisonban tartottam egy előadást, abban azt jósoltam, hogy az atomenergia hasznosítására 5 éven belül sor kerül. Nem volt sok alapom ilyen határozott kijelentésre. Arra nem gondoltam, hogy nekem is lesz benne szerepem.
A történelem sodra 1939-ben fölgyorsult. Berlinben, a Vilmos Császár Intézetben fölfedezték a maghasadást. A hírt 1939 elején Niels Bohr hozta Amerikába. Erre Wigner így emlékezett vissza:
- Néhány hete kórházban feküdtem Princetonban sárgaságban, ezalatt Szilárd Leó lakott a lakásomban. Minden nap meglátogatott, hogy magyar beszéddel fölvidítson. Egyik nap ezzel lépett az ágyamhoz: "Wigner, most azt hiszem, meglesz a láncreakció." A maghasadásra utalt. Először nem értettem vele egyet, de hamar beláttam, hogy neki van igaza. Nem gondoltam arra, hogy a hasadási termékek milyen dúsak neutronokban. Már ismert volt a kémiai láncreakciók természete. Így a kórházi beszélgetéseink során 1939 januárjában Szilárddal kidolgoztuk a maghasadás elméletének minden lényeges részletét.
- Később, ősszel Niels Bohr és John Wheeler kiváló tanulmányt közöltek a maghasadás elméletéről. Ezt olvasva némi megelégedéssel konstatáltam, hogy az uránmag stabilitásának kérdésében mi Szilárddal messzibb láttunk, mint ők ketten. Szilárd helyesen jósolta meg, hogy a hasadás során neutronok is keletkeznek, ebben Bohr és Wheeler kételkedett. Viszont sem Szilárd, sem én nem gondoltunk arra, hogy a lassú neutronok a 235U izotópot hasítják; ez a lényeges fölismerés Bohr és Wheeler érdeme. Nem is hittük el nekik, míg a kísérletek nem igazolták. 1939 áprilisában már tisztán láttuk, hogy hasadási láncreakcióra két különböző lehetőség kínálkozik. Lassú neutronok láncreakciót idézhetnek elő, ami energiatermelésre ad módot. Gyors neutronok is csinálhatnak láncreakciót, de ez csak mint vad robbanás valósulhat meg. Niels Bohr és John Wheeler viszont úgy érezték, hogy neutron-láncreakció nem idézhető elő, esetleg talán alacsony hőmérsékleten...
A láncreakció ötletét Fermi is zöldségnek titulálta. De Szilárd és Zinn - valamint Szilárd unszolására Fermi és Anderson - kísérletileg kimutatták, hogy az urán-mag e g y e t l e n n e u t r o n által kiváltott hasadásakor k é t n e u t r o n keletkezik vagv még több, így az energiatermelő reakció alkalmas körülmények között lavinaszerűen gördülhet tovább. Közben levegőben lógott az új világháború, és világossá vált a lehetőség: atomreaktor vagy atombomba.
Szilárd Leó és Wigner Jenő 1939. július 16-án fölkereste Albert Einsteint. Először csak azt kérték, írjon levelet a belga királynőnek (akit ismert), hogy Németországnak ne szállítson további kongói uránércet. A levelet Einstein németül lediktálta, azt Wigner lejegyezte, majd otthon angolra fordította. Csakhamar azonban Szilárdnak eszébe jutott, hogy nem lesz célszerű a bomba ötletet külföldre terjeszteni, jobb volna Amerikán belüli megoldást keresni (mellékelt levél-facsimile). Ezért Szilárd egy új levelet diktált alkalmi gépírónőjének, Janet Coatesworth-nek (aki ezt a tényt utólag megerősítette), amely már Roosevelt amerikai elnöknek volt címezve. Ezt a levelet vitte ki augusztus 2-án Szilárd Leó és Teller Ede Einsteinhez, aki alá is írta. Ezt a két eseményt talán a 20. század legfontosabb dátumaiként fogják számon tartani a jövő évezred történelemkönyvei, mikor már senki nem fog emlékezni Brezsnyevre vagy Nixonra (hogy másokat ne említsek).
Minekutána 1939 szeptemberében Németország és a Szovjetunió megtámadta és fölosztotta Lengyelországot, Roosevelt elnök kiadta az utasítást az atomenergia-program elindítására. Chicagóban megindultak a kísérletek. Compton volt a tudományos, Groves a katonai főnök. 1941 szeptemberében Wigner elmagyarázta Comptonnak, mi a különbség lassú neutron (értsd: atomreaktor) és gyors neutron (értsd: atombomba) között, majd 1942-ben megindult az első atomreaktor építése. Az ötlet a magyar Szilárdé volt, az olasz Fermi vezette a munkát, a kanadai Zinn (Szilárd munkatársa) végezte az urán-grafitmáglya építését. Minden réteg fölrakása után kimérték a neutronforrásból származó neutronok eloszlását-sokszorozódását-elnyeletését, és a kapott adatokból Wigner kiszámította: mi várható, a reaktorban mikor válik a láncreakció önfenntartóvá. Mint Szilárd mondta:
- Wigner volt az egész atomenergia program lelkiismerete.
Az önfenntartó láncreakció 1942. december 2-án valósult meg. A reaktor két óra hosszat kontrolláltan működött, majd taps és gratulációk következtek. (Wigner ekkor már amerikai állampolgár volt, Szilárd még magyar.) Hallgassuk Wigner emlékezését:
- Erre a pillanatra készülve már tíz hónappal korábban vásároltam egy üveg Chiantit Princetonban, amit magammal hoztam Chicagóba. Föltételeztem, hogy a háború miatt az olasz bor exportja Amerikába csakhamar el fog akadni. Bizonyos értelemben nehezebb volt előrelátni az olasz bor-behozatal megszűntét, mint azt, hogy a láncreakció sikerülni fog. De én már átéltem az I. Világháborút is, tudtam, hogy a luxuscikkek fokozatosan eltűnnek. A chicagói indítási kísérlet alatt hátam mögött tartottam a chiantis palackot. A sikeres önfenntartó láncreakció megvalósulása után kivettem a palackot a barna papírzacskóból és Ferminek adtam. Fermi megköszönte. Valaki papírpoharakért szaladt. Megittuk az édes vörös Chiantit. Milyen szép, finom örömöt ad a jó bor! Koccintottunk, és azt kívántuk, hogy a nukleáris energia tegye boldogabbá az emberek életét és csökkentse az emberi előítéleteket. Körbejárt a teremben az üveg, s a cimkére Fermi után mindenki ráírta a nevét. Ez az egyetlen dokumentum maradt meg, amiből utólag rekonstruálni lehetett, ki volt jelen a történelmi eseménynél.
Németország 1945 májusában kapitulált. Szilárd Leó, Wigner Jenő és mindazok az európai származású fizikusok, akik Hitler és a Holocaust elől menekültek Amerikába, akik a német atombomba megelőzése érdekében dolgoztak az amerikai atomenergia-programban, mindent megtettek, hogy megakadályozzák az atombomba Japánban történő bevetését. Az amerikaiak szemében azonban - Pearl Harbor óta - a japánok voltak az i g a z i ellenség, így ők (Oppenheimert is beleértve) a bevetés mellett foglaltak állást. A bomba 1945. augusztus 6-án Hirosima fölött fölrobbant. A világháború végetért.
Az urán 0,7 % gyakoriságú könnyű izotópját csak igen vesződségesen, a századrész tömegkülönbségre alapozott fizikai módszerekkel lehet 90 % fölé dúsítani. (A diffúziós, ultracentrifugás, tömegspektroszkópos eljárásoknak nagyon alacsony a hatásfoka.) A hirosimai uránbomba kimerítette az Egyesült Államok egész addig gyűjtött 235U készletét. Ezért vált közben szükségessé nagyteljesítményű atomreaktorok tervezése, többek közt plutónium (a másik atombomba-hasadótöltet) előállítására. A feladatot Wigner Jenő mérnök úr oldotta meg, ő tervezte az első nagyteljesítményű atomreaktorokat. A chicagói reaktornak nem volt hűtése, de a nála 10000-szerte nagyobb teljesítményre tervezett hanfordi reaktorokat hűteni kellett. Compton héliumot javasolt, Szilárd folyékony fémet (bizmutot), mert ezek nem nyelnek el neutronokat. De Wigner már 1942 áprilisában az erőműveknél jól bevált vízhűtést ajánlotta. Az első vizes kísérletek megmutatták, hogy a természetes urán fűtőelemekkel, grafit moderátorral és természetes víz-hűtéssel működő atomreaktor 104 %-os neutronsokszorozásra képes. Ezek terve 1942 közepére (fél évvel a chicagói reaktor sikeres indítása előtt) készen volt. Ezek épültek meg Hanfordban, ezek szállították 1945-ben folyamatosan a plutóniumot - többek közt az első kísérleti robbantáshoz (Alamogordo, 1945. július 16), majd a nagaszaki atombombához (1945. augusztus 9).
Az atombomba tervezése és gyártása Los Alamosban folyt Oppenheimer vezetésével. Wigner Oak Ridge-ben reaktorfejlesztéssel foglalkozott, a háború után egy időre Oak Ridge igazgatója lett. Reméljük, a tölgyfa (oak) időtállóbbnak fog bizonyulni, mint a nyárfa (alamo). Mint tanítványa, Alvin Weinberg mondta,
- Wigner Jenő volt a világ első reaktormérnöke. Figyelmeztetett: "Ne feledkezz meg a közönséges vízről!" - Amikor kimutattam, hogy természetes uránnal és természetes víz neutronlassítóval csak 98 % sokszorozás érhető el, akkor Wigner nehéz vizet ajánlott moderátornak, könnyű vizet hűtésre. A háború után, 1945-ben a flotta felszólított, hogy tervezzünk atomreaktort tengeralattjárók hajtására. Tudtuk, hogy ezeknek a reaktoroknak kompaktaknak kell lenniök. Egyszerűség kedvéért elhagytuk a nehézvizet. Megépült a dúsított uránnal táplált, természetes vízzel moderált atomreaktor A víz alacsony forrpontja miatt ennek csak 17 % volt a termikus hatásfoka. Ezért a vizet nyomás alá helyezve fölemeltük forrpontját. Ma a nyomottvizes reaktort használják világszerte. Ezt ugyan nem Wigner tervezte, mindazonáltal mondhatjuk: a vízzel moderált és vízzel hűtött reaktoroknak ő volt a nagypapája.
Ez utóbbi, immár biztonságos reaktortípust használja a világ majdnem valamennyi atomerőműve. Ez működik Pakson is, amelyet Wigner, Weinberg, Teller egyaránt meglátogatott, kritikus szemmel megvizsgált, és a látogatás után melegen dicsért.
Wigner Jenő számára nem volt könnyű a 20. század. Túl kellett élni két háborút, látnia kellett pusztító politikai rendszereket, és végig kellett csinálni a mindegyiknél hosszabb hidegháborút is. Ahogy e századvégen él az emberiség, ahogy a meleg és hideg háborúkat vívja, és ahogy fényt hoz az éjszakába, abban ott van az ő kezenyoma.
A 2. világháború elmúltával Eisenhower amerikai elnök megalapította AZ ATOM A BÉKÉÉRT díjat. Az első érmet az atom, majd atommag modelljét megalkotó dán Niels Bohr kapta (1957). A másodikat Hevesy György nyerte el a radioaktív nyomjelzés kifejlesztéséért (1958). A következő két díjat Szilárd Leó és Wigner Jenő vette át az atomreaktor megalkotásáért (1959). Csak utánuk következett amerikai Alvin Weinberg és a kanadai Walter Zinn (1960), a két reaktorépítő díja.
1965-ben a Szilícium Völgyben dolgoztam, fiam ott járt ötödik általánosba. Einstein és Fermi ott már akkor szerepeltek a történelemkönyvében. Méltó volna, ha Neumann, Szilárd, Wigner egyszer nemcsak az amerikai, hanem a magyar fizika- és történelemkönyvekbe is bekerülnének.
----
A hidegháború még el sem múlt, de Wigner Jenő elfogadta az Eötvös Loránd Fizikai Társulat meghívását, és 1976-ban szép magyar nyelven az Eötvös Egyetemen előadást tartott a kvantummechanika ismeretelméleti problémáiról, az Akadémián pedig a szimmetriák szerepéről a fizikában. Az Eötvös Társulat 1977-ben tiszteletbeli tagjává választotta, ő ezt a szegedi fizikai vándorgyűlésen köszönte meg, már a kvantummechanika határain túlra mutató előadásával. 1987-ben tiszteletbeli doktorává fogadta az Eötvös Egyetem, ekkor is arról beszélt az egyetemi hallgatóknak, hogy még nincs átfogó elmélet, azt nekik kell megalkotniok. Valószínűleg a pesti előadás volt Wigner Jenő utolsó tudományos előadása. Ekkor találkozott budapesti gimnazistákkal is. Ezt mondta nekik:
- Szerettem a fizikát, még most is szeretem. De egy dolog aggaszt: miért nem fogtunk eddig semmi rádióüzenetet más bolygókról? Valószínű, hogy lakható bolygók máshol is vannak. Az ottani népek is civilizációt és tudományt alkottak. Ezért meglepő, hogy mindeddig nem léptek velünk kapcsolatba. Az egyik lehetséges válasz az volna, hogy ott is kifejlesztették a tudományt és a technikát, de megindult a fegyverkezési verseny, és az egész bolygón sikerült megsemmisíteniök önmagukat. Ez lehet a kozmikus csönd egyik magyarázata. Egy másik lehetséges magyarázat az, hogy a tudomány és technika kifejlődése a jólét növekedéséhez és elkényelmesedéshez vezetett. A luxus lustává tette őket, abbahagyták a könyvolvasást és a fizikát, mert túl komplikáltnak találták. Ezért nem érdekli őket a velünk való kapcsolat sem. Remélem, tévedek. Remélem, nem ez lesz a történet vége.
 |
 |
Wigner Jenő felelősnek érezte magát az atomfegyverkezés elindításáért, fájlalta a hirosimai és nagaszaki bombarobbanást, kételyek gyötörték annak jogosultsága miatt. Az atomfegyverkezés helyett a polgári védelem (óvóhelyépítés) szószólója volt, szemben a "megelőző csapás" és a "kölcsönösen biztosított elpusztítás" (mutually assured distruction, MAD) őrült stratégiájával. Ő volt a világ legszelídebb embere. Teller Ede mesélte, hogy egyszer autóvezetés közben valaki oldalról elébe vágott. Mérgében rákiabált: - Menjen a pokolba! - legyen szíves. (Go to hell - please.)
Wigner Jenőt 1988-ban tiszteleti tagjává választotta a Magyar Tudományos Akadémia is, de ő már nem tudott eljönni. Princetonban 1994-ben még személyesen vette át a Magyar Nukleáris Társaság Szilárd Leó érmét. Mint leánya mondta, az utolsó években sokkal könnyebben kommunikált magyarul, mint németül vagy angolul.
Wigner Jenő a jövőben élt. A kémiában már alkalmazta a határozatlansági összefüggést, mielőtt Heisenberg fölfedezte azt. Előre fölvetette a paritássérülés lehetőségét, mielőtt Lee, Yang és Wu felismerte azt. Fermi előtt megértette a nukleáris láncreakció lehetőségét. Weinbergnek javasolta, hogy grafit helyett vizet használjanak moderátorul. A jövőben járt, ezért marad mivelünk és gyermekeinkkel.
Wigner professzor úr megtartotta utolsó előadását és most nekünk is föladta a leckét. Megbecsüli-e a magyar haza is azokat a fiait, akiket a világ (és a világtörténelem) óriásoknak tart? Hogy bánik ma Magyarország az átlagtól tehetséggel, jövőérzékenységgel elütő fiaival? Képes-e elviselni azt is, aki más, mint a megszokott? Most, a századvégen érdemes elgondolkoznunk, milyen értékrenddel, milyen magyarságtudattal készülünk belépni az Európai Közösségbe, átlépni a 21. századba. Kire vagyunk büszkébbek: Lehel vezérre vagy Wigner Jenőre? Mindketten Nyugat felé indultak el...
Wigner Jenő vasárnap halt meg. Csütörtökön hantolták el szűk családi körben a princetoni temetőben felesége, Mary mellé. Szerda reggel a New York Times h a t h a s á b o n emlékezett meg róla, aki "bevezette az emberiséget az atomkorba" és aki "bátran átszabta az atomalatti részecskék tudományát." (Hátsó fedőlapunk) A lap megírta olvasóinak: - "Ő is egyike volt azoknak a figyelemreméltó képzelőerővel és előrelátással megáldott tudósoknak, akik Budapesten születtek és tanultak, majd Nyugatra jöttek, és megváltoztatták a modern világot".
Budapesten a vezető magyar napilapoknak tördelési gondok miatt csütörtökön sem volt helyük, hogy érdemi méltatást közöljenek. Kellett a hely; hogy a sikkasztó utazási irodák és parlamenten kívül rekedt pártok politikusainak fontosabbnak ítélt ügyeit kiteregessék. Egyedül a Blikk tartotta Wigner Jenőt méltónak arra, hogy távozását első oldalon közölje. A médiumok hasonló "szerkestési gondokra" hivatkoztak: négy percet érdemel Wigner Jenő avagy nyolcat? Szerencsére a magyar társadalom tudja, ki volt Wigner Jenő. Ezt bizonyítja, hogy többszázan eljöttek a tiszteletére tartott emlékülésre. Tettei és gondolatai tovább élnek. Velünk marad és tanítványainkkal. Ahogy ő remélte, amikor átvette AZ ATOM A BÉKÉÉRT érmet:
"Határozott meggyőződésem, hogy az atomreaktorok fontos szerepet fognak játszani az ember anyagi jólétének emelésében. De hiba volna, ha csak erre gondolnánk. Bízom benne, hogy az atom - a gazdasági szorításokat enyhítve - szerepet fog játszani a nemzetek közti kapcsolatok megjavításában. Az atom nem csupán az emberiség nagy nemzetközi vállalkozásának, a tudománynak a demonstrációja, hanem pozitív példát mutat az aktív nemzetközi együttműködés sikerére. Határozott célra irányuló együttműködés különböző kulturális hátterű emberek között megteremtheti a közösség érzetét, egymás motivációinak-érzékenységének tiszteletét, amire a világnak ma inkább szüksége van, mint bármi másra."
(Marx György)
Wigner Jenő Fizikai Szemlében megjelent írásai:
Az ütközések elméletéről - 14 (1964) 35
Van-e határa a tudománynak? - 14 (1964) 334
A matematika meghökkentő hatékonysága - 14 (1964) 173
Természettörvények-invarianciaelvek - 15 (1965) 1
Neumann János - 17 (1967) 227
Beszéd a stockholmi városházán - 18 (1968) 224
Levelek Ortvay Rudolfhoz - 22 (1972) 45
Emlékezés a Fasori Gimnáziumra - 23 (1973) 297
A kvantummechanika ismeretelmélete - 27(1977) 81
A szimmetriaelvek 50 esztendeje - 27(1977) 281
Természettörvény és kezdőállapot - 33 (1983) 441
Ez persze nehéz kérdés - 33 (1983) 446
Nincs még átfogó elmélet - 38 (1988) 174
Milyen jók a magyar iskolák - 38 (1988) 176
Még sok fontosat nem tudunk - 38 (1988) 180
Szilárd Leó - 42 (1992) 406
A fizika céljáról - 42 (1992) 436
Üzenet a fiataloknak - 45 (1995) 37
Wigner Jenő publikációi - 42 (1992) 408