BARNÓTHYNÉ FORRÓ MAGDA (1904-1995)
- Viharból szélcsendbe...

1945. március-április, Eszterházy utca (most Puskin utca) 5-7. Rom, törmelék, szemét szétszórva az udvaron. De, nem csak az udvaron, és nem is csak szemét: műszerek, kézi szerszámok, nemes anyagok, például temperált platinaötvözetekből készült torziós szálak az Eötvös-ingához.

Ezen káosz felett egy rendező elme: már nem egészen fiatal, de agilis, élénk fekete szemű, kis termetű asszony, aki - ugyancsak magántanár - férjének tanácsokat ad. Károly bácsi és Baky bácsi II. oszt. altiszteknek, valamint két hátulgombolós nadrágú, sebtében “kooptált" díjtalan gyakornoknak (F. Ervin gyógyszerészhallgatónak és H. Ottó kémfizes tanárjelöltnek) pedig utasításokat osztogat arra nézve, hogy mi miért és hová kerüljön “biztonságba".

Aztán megszervezi a Rybár István tanszékvezető professzor előadásait tarkító demonstrációk bemutatását. (Férje ebben ötletesen, de kissé unottan segíti.) Közben (H.O. ad hoc tolmács segítségével) válaszol egy hirtelen megjelent, grúz “vendég" kérdéseire, aki a Szovjetunió Akadémiája nevében intenzíven érdeklődik, hogy milyen jellegű magfizikai kutatások folytak a Tanszéken 1939. óta, de csalódottan távozik.

Aztán megható hangú leveleket ír a “géhás" Beller Béla úrnak, a PÉNZEK kezelőjének.

Aztán felveszi a kapcsolatot a Tatabányai Bányák igazgatóságával (és az onnan a Tervhivatalban vezető állásba került O. Gy. későbbi akadémikussal), mert folytatni akarja a kozmikus sugárzás mérését 600 méter vízekvivalens mélységű tárnában. (Ezen mérésekkel szerzett nevet a szűkebb [értsd: kozmikus] fizikus-szakma köreiben.)

Aztán találkozókat szervez és kooperációt szorgalmaz orvosokkal, mert egereken tanulmányozza a kozmikus sugárzás által ólomrétegekben kiváltott másodlagos sugárzások biológiai hatását.

Aztán (“...no hisz úgy volt, aztán elesett...") hirtelen eltűnik férjével együtt, aki egyszer kifejtette nekünk, apródoknak, hogy adóhátraléka nem lévén, sem pedig “le nem ült" börtönbüntetése nem terhelvén közjogi lelkiismeretét, jogellenesnek tartja annak megakadályozását, hogy belátása szerint külföldre utazzék.

Személyes élményeim sora ezzel megszakad és nem vállalkozom annak megítélésére, hogy Illinois államban hogyan érezhette magát a Barnóthy-Forró kutatópár és hogy milyen sikerélményekben volt része.

Amikor - mint sejteni lehetett - nem magyar sikersztorinak, hanem emberi sorsot tükröző írástöredéknek sikeredett megemlékezés írására szólított fel folyóiratunk főszerkesztője (aki nem csak idegenbe szakadt honfitársaink éber számon tartója, hanem “mellesleg" a kozmikus sugárzás kutatásának mindig is érdemileg érdeklődő figyelője) azt is éreztette, hogy a jelen fiatal fizikus nemzedék “tárgyszerű" informálására is szolgáltassak anyagot.

Ez annál is indokoltabb, mivel nem csak sok generáció fejlődése választja el a bányabeli (elektroncsöves) mérőkapcsolásokat a mai PC-ket kiegészítő mérőkártyáktól, hanem az agyak formatálásban is legalább kétnemzedéknyi továbblépésnek lehetett tanúja Forró Magdolna Magyarországról 1948-ban, illetve az élők sorából ez év elején bekövetkezett távozása között. (A gazdasági formációk nemzedékváltásaira hadd ne térjek ki.)

Forró Magdolna jómódú családjának ipari-kereskedelmi kapcsolatai nyilván megkönnyítették azt, ami különben szinte lehetetlen lett volna. Nevezetesen a két világháború közötti Magyarországon újszerű (korszerű) fizikai kutatási téma elindítását. Nota bene: nem professzori, hanem docensi-adjunktusi szintről, méghozzá az Eötvös-hagyományokat elvi és gyakorlati (alkalmazott geofizika!) előnyökre való tekintettel erősen konzerváló környezetben!

A bányabeli mérések lehetőségének adminisztratív és műszaki előkészítése - minden “könnyítés" ellenére komoly teljesítmény lehetett. És nemcsak Tatabányán, hanem Újpesten, az Egyesült Izzóban, valamint Angyalföldön, a Philips-fiókban folytatott tárgyalások (és tarhálások) eredményességétől függött.

Nem kis hőstettnek számít az is, hogy az Eötvös-épületkomplexum tornyának tetején vékony faborítású, de kitűnően közművesített házikó létesülhetett, amely nemcsak a kozmikus sugárzás minden komponensének mérésére, hanem huzamosabb tartózkodásra (sőt virrasztásra is) alkalmas volt.

A magam részéről (aki egyetemi oktatói “karrierem" elején annak idején még I. éves medikus hallgatók fizika zéháin csőszködtem) az alábbiakat sem szeretném említés nélkül hagyni: Forró Magdolnának (és férjének), mint egy egyetemi tankönyv korszerűsített kiadása gondozóinak komoly része volt abban, hogy a harmincas-negyvenes években tanárjelöltek, medikusok és patikushallgatók részére rendelkezésre állt egy kiforrott, olvasmányos, általános (“kísérleti") fizikai tankönyv. Tangl Károly professzor könyvéről van szó, amelynek tartalma, illetve terjedelme ésszerűen optimalizált volt, többek között azért is, mert teljes egészében való számonkérését medikusok szigorlatain vagy tanárjelöltek alapvizsgáin nem lehetett maximalizmusként kifogásolni.

A fentieken túl Forró Magdolna egy igényes, de nem könnyű természetű férj mellett mindig jókedvűen helyt állt, a társadalmi kapcsolatokat méltóságteljesen, de kedvesen tartotta. Szubjektív megemlékezésem végén kívánom ezen erős lelkű asszonynak, hogy magyarországi hányatott utolsó tizenöt éve után - és ki tudja milyen amerikai évtizedek után - nyugodjék békében.