A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA 156. RENDES KÖZGYŰLÉSE
(1995. május 8-12.)

Kosáry Domokos elnöki megnyitóját “Tudományos stratégiánk alapjairól", Keviczky László főtitkári beszámolóját “Stabilizáló program" címmel tartotta. Horn Gyula miniszterelnök a közgyűlést levélben köszöntötte. Nagy érdeklődést váltott ki a megjelentek körében a két új magyar származású Nobel-díjas előadása. Oláh György: Alaptudománytól új technológiáig és Harsányi János: A racionális viselkedés fogalma címmel.

A közgyűlésen került sor rendes, tiszteleti és külső tagok választására.

A fizikusok közül új rendes tagok lettek:

Bor Zsolt és Zimányi József a fizikai tudományok, Gyulai József és Nagy Elemér a műszaki tudományok, valamint Meskó Attila a földtudományok osztálya előterjesztésére.

(2) Külső taggá az a tudós választható, aki külföldön él, nem magyar állampolgár, de magát magyarnak vallja, tudományát elismerten és különösen magas színvonalon, alkotó módon műveli, és szoros kapcsolatot tart a magyar tudományos élettel.

Új tiszteleti tagok lettek:

Sakae Shimizu (Japán, 1915. Kyoto)

Sakae Shimizu professzor tagja volt a hirosimai bomba robbanását vizsgáló első japán tudóscsoportnak pár nappal a robbanás után, majd vezetője a második csoportnak. Ez kiemelkedő magfizikai munkássága mellett nemzetközileg elismert szakértővé tette a légköri nukleáris robbantások következményeinek kutatásában. A hirosimai és nagaszaki bomba késő utóhatásait felmérő jelentéskötetet ő publikálta.

1981. óta sokszor járt hazánkban. Konferenciákon, kutatóintézetekben, tanárok számára tartott előadást; a Fizikai Szemlében is publikált. A Japán-Magyar Baráti Társaság alapító tagja; az Eötvös Loránd Fizikai Társulat tiszteletbeli tagja. Több mint húsz éve kezdeményezte a ma is sikeresen folytatódó együttműködést az ATOMKI és a Kyotói Egyetem között. Most, a hirosimai bomba robbanásának 50. évfordulóján javasolta a bizottság, hogy az MTA válassza tiszteleti tagjává.

Sakae Shimizu a Kyotói Egyetemen tanult, ott lett B. Arakatsu professzor tanársegéde majd docense. A háború alatt részt vett egy japán ciklotron építésében (ezt a megszálló csapatok befejezés előtt, 1945. november 23-án szétrombolták), a fotonukleáris reakciókat, a fotomaghasadást, majd radioaktív bomlási jelenségeket nemzetközileg elismerten tanulmányozta.

1945. augusztus 6-án robbant a hirosimai atombomba; a szakértői csoport augusztus 9-én érkezett Hirosimába. Megrendítő élményeiről nálunk is beszámolt 1981-ben, világszerte mintegy 200 helyen tartott még ilyen előadást. A második csoportot már Shimizu vezette, augusztus 12-én érkezett Hirosimába. Ez a csoport fedezte fel, hogy a robbanás gyors neutronokkal működő láncreakció volt (vas felaktiválása stb. alapján). A hirosimai és nagaszaki bombák következményeit amerikai-japán vegyesbizottság követi nyomon. Ennek szakmai vezetői japán részről Sakae Shimizu és tanítványa, Sohei Kondo. Az egészségügyi utóhatásokról mindketten publikáltak, s erről hazánkban is beszámoltak, melyek magyarul is olvashatók.

Sakae Shimizu végezte a Fukuryu Maru (Szerencsés Sárkány) japán halászhajó hajósainak és a bikini szuper hidrogénbomba-robbanás (1954. március 1.) kihullásának radiológiai vizsgálatát. Ő és munkatársai állapították meg, hogy az FFF (fissziós-fúziós-fissziós) bomba volt. A légköri atomfegyver-kísérletek kihullásának mérésével, egészségügyi hatásainak feltárásával jelentékenyen hozzájárult munkatársaival az atomcsend-egyezmény megvalósulásához.

Shimizu professzor világszerte elismert tudós. Az általa vezetett kiértékelés mutatott rá először a lineáris rákkockázat/dózis összefüggés korlátaira: arra, hogy az alacsony dózisokat a sejt védekező rendszere leküzdi, így valószínűsíthető egy érzékenységi küszöb. Ezt éppen 1994-ben az egri IUPAP-konferencián erősítették meg amerikai tapasztalatok.

Sakae Shimizu idős ember, de mindig a jövőbe tekint. A riói Föld Csúcs alkalmából alakította meg a globális felelősséget valló Kyotói Fórumot, valamint a Felelősség a Jövő Generációért Alapítványt.

David Norman Schramm (USA, 1945. Saint Louis)

David N. Schrammot, a Chicagói Egyetem professzorát, az amerikai National Academy of Science tagját, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagjának választotta. David Schramm világhírű fizikus, a nukleáris asztrofizika egyik Legkiemelkedőbb egyénisége. Rendkívüli produktivitását 344 tudományos és 28 népszerű cikke jellemzi; 15 konferencia és számos nyári iskola (Erice, Les Houches, Budapest) szervezője és igazgatója, a konferenciakötetek szerkesztője volt. Két népszerű könyve jelent meg a részecskefizika és asztrofizika területéről, az egyiket Leon Ledermannal, a Fermi Nemzeti Laboratórium (volt) igazgatójával együtt írta. Ezen túlmenően számos tudományterjesztő könyv “hőse".

David Schramm tudományos munkásságának nagy részét a neutrínók asztrofizikai szerepének vizsgálata képezi. Munkássága kiterjed a Nap-neutrínóktól a szupernóvákon át a neutrínók kozmológiai szerepéig. A modern részecskefizikában és magfizikában egyaránt otthonos, számos munkája foglalkozik kozmológiai fázisátmenetekkel és a csillagokban lezajló magfizikai folyamatokkal.

Legnagyobb feltűnést és elismerést az váltott ki, hogy a korai forró Univerzum expanzió okozta lehűlésének “első három percében" realisztikusan végigszámolta és rekonstruálta a könnyű elemek kialakulását hidrogénből és neutronokból. A nyert deutérium, ³He, hélium, lítium, berillium, bór gyakorisága akkor egyezik meggyőzően a megfigyelt kozmikus izotópgyakorisággal, ha feltételezi, hogy az Univerzumban a könnyű neutrínók száma nem lehet négynél több, és hogy az Univerzum anyagának 90 %-a nem atomos természetű. Az első föltevést a CERN-ben megfigyelt Z⁰ bomlások utólag teljesen igazolták. A másik föltevést alátámasztani látszik a nem-atomos “sötét anyag" gravitációs hatása. Ezért David Schrammot Nobel-díjra is jelölték.

David Schramm rendkívüli befolyással rendelkezik az USA fizikus közéletében. Jelenleg a National Research Council (ez az USA tudománypolitikáért felelős szervezete) fizikai és csillagászati bizottságának elnöke, és ebben a szerepében döntő befolyása van az USA fizikáján belül a hosszútávú prioritások és stratégiai kapcsolatrendszerek kijelölésében. Tagja a British-North American Commissionnak, amely a vezető multinacionális vállalatok (Rolls-Royce, General Motors, General Electric stb.) elnökeiből és néhány kiemelkedő társadalom- és természettudósból álló, rendkívül exkluzív, nagy befolyású “think tank" a jövő megtervezésére.

David Schramm szoros kapcsolatokat tart fenn hazánkkal, eddig négy alkalommal járt Magyarországon, több előadást tartott, írása a Fizikai Szemlében is megjelent. Két ízben volt magyar fizikusokkal közös NSF-MTA kutatási programja, ezen programok sok fiatal kutatót indítottak el pályájukon. 1993-ban Ő volt az igazgatója a második nemzetközi posztgraduális fizikai iskolának hazánkban, nagyenergiájú asztrofizika témából. Segítsége nagyban hozzájárult, hogy annak előadói Ericével és Les Houchessal összemérhető színvonalat képviseltek. Várható, hogy a jövőben is sűrűn látogatja majd hazánkat és eddig is sok szerepet vállalt a magyarországi tudományos aktivitásokban. Az Ő tiszteleti taggá választása méltó folytatása a Magyar Tudományos Akadémia rendkívül szelektív hagyományainak.

David Pines (USA, 1924. Kansas City)

David Pines a szilárdtestfizika és a kvantumfolyadékok elméletének egyik legkiemelkedőbb élő alakja, akinek tevékenysége - mint kutató és oktató egyaránt - meghatározó szerepet játszott a század második fele fizikájának kialakításában. Tanítványai közé tartozik P. Nozières, Wolf-díjas fizikus, a Francia Tudományos Akadémia tagja és az MTA tiszteleti tagja. Tankönyvein egész generáció nőtt fel és azok korszerű szellemét az időtállásuk újabb és újabb kiadások megjelenése bizonyítja.

David Pines a Princetoni Egyetemen David Bohm tanítványa volt, akivel megalkották az elfajult elektrongázban a plazmonok elméletét. Ez óriási teljesítmény volt, hiszen ez a munka megelőzte a diagramtechnika kifejlesztését és speciális fogásokkal kellett a kollektív gerjesztéseket tárgyalni úgy, hogy a Pauli-elv ne sérüljön. A megalkotott elmélet volt az első, amelyben elfajult rendszerben kollektív gerjesztést tárgyaltak: ugyanakkor, a megalkotott kollektív gerjesztések fogalma áthatotta és most is áthatja a kondenzált anyagok fizikáját és ötletet adott a magok kollektív gerjesztési elméletéhez, amelyért Aage Bohr, Mottelson és Rainwater Nobel-díjat kapott. Ezt követően dolgozta ki David Pines a polaronok elméletét és John Bardeennal fémekben az elektron-foton kölcsönhatás leírását, amely a szupravezetés BCS-elméletének kiinduló pontja volt.

Feynman után David Pines tett legtöbbet a szuperfolyékony He mikroszkopikus elméletének megalkotásáért. Huggenholz és Pines nevéhez fűződik az alapvető felismerés amely szerint a szuperfolyékony He₄-ben az egyrészecske gerjesztési spektrum és plazma típusú kollektív gerjesztések spektruma azonos. Ez a kérdés, amellyel Feynmannak, illetve Landaunak sem sikerült megbirkóznia, képezi az alapját a szuperfolyékonyság modern elméletének. Ugyancsak ő dolgozta ki a He₃ folyadékban a plazmagerjesztések elméletét, amelyet csak sok évvel később sikerült, elméletével teljes egyezésben kísérletileg megtalálni.

Ezt követően évekig érdeklődésének középpontjában az asztrofizika állt és főként a neutron csillagok szuperfolyékony állapotát vizsgálta. A magashőmérsékletű szupravezetők felfedezését követően teljes energiáját az új szupravezető állapot megértésére fordította. A kísérleteket napra készen követve arra a következtetésre jutott, hogy az elektronok közötti kölcsönhatást a mágneses gerjesztések közvetítik és a szupravezetés úgynevezett d-típusú, szemben a BCS-elmélettel. David Pines javaslatait heves vita követte, de manapság kísérletileg csaknem biztosan megállapítható, hogy a szupravezetés d-típusú.

David Pines rendszeres és szoros kapcsolatot tart fenn a magyar elméleti szilárdtestfizikai kutatókkal, kétszer járt Magyarországon és rendszeresen fogad az Illinois egyetemen magyar kutatót, több alkalommal tudományos együttműködés valósult meg.

A fentiek alapján választották az MTA tiszteleti tagjává.

Herwig Franz Schopper (Németország, 1924. Landskrom)

Herwig Schopper a hamburgi egyetemen végezte tanulmányait, jelenleg ezen egyetem professzor emiritusa. Kezdő lépéseit kísérleti kutatóként az optika és szilárdtestfizika területén tette meg. Később érdeklődése a magfizika és a részecskefizika felé fordult. Kiemelkedő eredményei közé tartozik:

- a paritás meg nem maradás kísérleti kimutatása (-bomlásnál fellépő -sugarak cirkuláris polarizációjánál;

• polarizált proton-nyaláb elsőként való előállítása;
• az első hadron-kaloriméter felépítése;
• nukleon szerkezet vizsgálata e^- és n szóródással.

• a Karlsruhei Nukleáris Kutatóközpont igazgatója (1967-69);
• a Desy Német Kutató Labor (Hamburg) igazgatója (1973-80);
• a CERN főigazgatója (1981-88), ahol az ő javaslatára és vezetése mellett építették meg a LEP nagyenergiájú e^--e⁺ ütközőnyalábos gyorsítót, ami ma a CERN legnagyobb gyorsítója;
• jelenleg a Német Fizikai Társulat elnöke és az Európai Fizikai Társulat leendő elnöke (President Elect);
• évekig a dubnai nemzetközi tudománypolitikai bizottság elnöke.

Számos nemzetközi tudományos kitüntetésben részesült, a Hallei-, a Bajor-, a Szudétanémet Tudományos Akadémia tiszteleti tagja, az erlangeni, moszkvai, genfi és londoni egyetemek díszdoktora.

Az utóbbi évtizedben szoros kapcsolatot tartott fenn a magyar részecskefizikusokkal; többük számára rövidebb-hosszabb idejű munkalehetőséget biztosított, mint főigazgató a CERN-ben annak ellenére, hogy ezidőben Magyarország nem volt tagja a CERN-nek.

Harsányi János (1920. Budapest, amerikai állampolgár)

Harsányi Jánosnak a Magyar Tudományos Akadémia tagságára való ajánlásához talán elég lenne egyetlen mondat: 1994-ben két társával megosztva elnyerte a közgazdasági Nobel-emlékdíjat. Az Akadémia autonóm intézmény, ezért természetesen döntését nem kell, hogy befolyásolja semmiféle nemzetközi elismerés. Az ajánlást mégsem emiatt fogalmazta meg a bizottság, hanem sokkal inkább a tudós munkásságának elismerése, bemutatása és méltatása céljából.

Harsányi János egyike azon kevés társadalomtudósoknak, akik több társadalomtudományi paradigma autentikus ismerőiként, a különböző diszciplínák határterületein mozogva képesek alkotó módon befolyásolni a tudomány fejlődését. Interdiszciplináris kutató munkája széles spektrumot fog át a hatalom közgazdasági elméletétől a stratégiai döntések tudományán keresztül a társadalmi választások elméletéig. E munkák közös vezérfonalának a társas és egyéni emberi viselkedés megismerésére való törekvés tekinthető. A társadalomtudomány fejlődésére a legnagyobb hatást minden bizonnyal döntés- és játékelméleti kutatása gyakorolta (a Nobel-emlékdíj alapján is erre következtethetünk).

Külföldre kerülése után hamarosan felhívta magára a társadalmi döntések elmélete iránt érdeklődők figyelmét. 1955-ben bebizonyította, hogy amennyiben a kockázatra vonatkozó egyéni és társadalmi preferenciákra a Neumann-Morgenstern-féle várható hasznosság-hipotézis axiómáit tesszük fel, akkor ebből utilitarista (a társadalom tagjainak hasznosságait súlyozva összeadó) társadalmi jóléti függvény vezethető le.

A stratégiai döntések elmélete szempontjából talán legnagyobb hatású eredményét a 60-as évek közepén érte el, amikor K.J. Arrow professzor (utóbb Nobel-díjas) meghívására a Stanford Egyetemen játékelméleti kutatást folytatott. A játékelmélet egyik kiinduló feltevése, hogy a szereplők ismerik a játék szabályait: azaz a partnerek számára nyitvaálló döntési lehetőségeket és a játék végén adódó lehetséges eredményeket, úgynevezett kifizetéseket. Azokat a játékokat, amelyekben egy vagy több résztvevő nincs tisztában a játék szabályaival, nem teljes (inkomplett) információjú játékoknak nevezték el; és egészen Harsányi fellépéséig gyakorlatilag elemezhetetlennek tartottak. Fontos különbség, hogy azokkal a játékokkal az elmélet már korábban is tudott mit kezdeni, ahol a szereplők a szabályokat ismerték, de egymás lépéseit nem feltétlenül tudták közvetlenül megfigyelni (például azért, mert egyszerre léptek) - e játékokat tökéletlen (imperfekt) információjúaknak szokás nevezni. Harsányi arra mutatott módszert, hogyan lehet egyes inkomplett információjú játékokat a Természet, mint döntéshozó beiktatásával imperfekt információjúakká átalakítani. Ha például az egyik játékos csak bizonytalan információkkal rendelkezik partnere kifizetéséről, akkor úgy vesszük, mintha ellenfelének számos különböző típusa lenne, amelyek közül mindig csak egy “reinkarnáció" játszik vele, s hogy pontosan melyik, azt a Természet választja ki. A játékos a Természet lépését nem tudja megfigyelni, de tudja, mekkora az esélye az egyes típusok kisorsolásának. Ellenfele (megfigyelhető) lépéséből, “jelzéséből" esetleg már következtethet annak típusára - a partner típusfüggő stratégiájának és a típusok eredeti (a priori) eloszlásának ismeretében. Az ilyen típusú játékok széles körben alkalmazhatók az információ közgazdaságtanában (a biztosítás-elmélettől egészen a munkanélküliség egyik újkeletű elméletéig).

Nagyon fontos elméleti kérdés, hogy vajon honnan származik a játékosoknak a természet lépéseinek valószínűség-eloszlására vonatkozó a priori ismerete, s (főleg bonyolult játékokban, ahol több szereplőnek is különböző típusai lehetnek) vajon feltehető-e, hogy az összes játékos ugyanúgy ítéli meg a többiek egyes típusainak eredeti valószínűség-eloszlását. Harsányi válasza nagyon szellemes, és a közgazdaságtan legalapvetőbb elvét általánosítja. A Harsányi-doktrína szerint két racionális játékosnak bármilyen véletlen esemény bekövetkezésének valószínűségére vonatkozó becslése megegyezik a játék előtt, hiszen ha nem így lenne, akkor egy harmadik személy mindkettőjükkel fogadhatna a véletlen eseményre vonatkozóan úgy, hogy bármi történjék, mindenképpen nyerjen. Racionális emberek világában pedig arbitrázs (biztos, kockázatmentes profitszerzési lehetőség) csak akkor képzelhető el, ha információik eltérőek, a játék megkezdése előtt tehát még nem.

Harsányi János hozzájárulása a játékelmélethez a 70-es években is folytatódott. 1972-ben Reinhard Seltennel közös cikkükben például kétszereplős, nem teljes információjú alkuszituációkra általánosították az alkujátékok Nash-féle megoldását (amely nem azonos a nemkooperatív játékok Nash-egyensúlyával). 1973-ban megjelent cikke pedig egy érdekes, inkább filozófiai problémához szól hozzá egzakt eszközökkel: új értelmezést ad a kevert stratégiás Nash-egyensúlynak, nem teljes információjú játékok tiszta stratégiás egyensúlyai határértékeként értelmezve azt.

Összegezve: Harsányi János döntéselméleti munkássága olyan mértékű hatást gyakorolt a modern közgazdaságtudomány fejlődésére, amely a világon nagyon keveseknek sikerült. Mivel a részben az ő eredményeit felhasználó modern döntéselméleti módszerek (a játékelmélet, ezen belül a nem teljes információjú játékok elmélete) várhatóan a társadalomtudományban egyre szélesebb körben kerül alkalmazásra, ezért intellektuális hatása a jövőben minden bizonnyal csak nőni fog. Tudományos munkássága alapján méltó a megtisztelő kitüntetésre.

Új külső tagok lettek:

Gábos Zoltán (1924. Bánffyhunyad, román állampolgár)

Gábos Zoltán elméleti fizikus, az erdélyi fizikatörténet kutatója, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem konzultáns egyetemi tanára. Középiskolai tanulmányait Kolozsváron, az Apáczai Csere János által alapított híres református Kollégiumban végezte 1942-ben. Egyetemi tanulmányait szintén Kolozsváron folytatta, az akkor még Bolyai nevét viselő Tudományegyetem matematika-fizika szakán szerez diplomát 1947-ben és itt is doktorál 1949-ben Fényes Imre tudományos vezetése alatt, elméleti fizikából. Azóta is itt tanít, főleg elméleti fizikát. Az önálló magyar egyetemként működő Bolyai Egyetemen 1956. és 1959. között tanszékvezető majd az egyesített Babes-Bolyai Egyetemen a matematika-fizika kar dékánhelyettese (1962-1965), később az önálló fizika fakultás dékánja (1966-1976) és 1976. és 1986. között pedig az elméleti fizikai tanszék tanszékvezető professzora.

Egyetemi oktatói munkássága magas színvonalú és magába foglalja szinte az egész modern elméleti fizikát az elméleti mechanika alapjaitól kezdve a fenomenologikus termodinamikán és statisztikus fizikán keresztül a kvantummechanikáig és kvantumtérelméletig valamint a modern elemirész fizika legújabb fejezeteiig. Ezeknek nagy része, egyedül vagy társszerzőkkel együtt, könyvek és monográfiák formájában nyomtatásban megjelentek. Külön kiemeljük kitűnő, tömör, összefoglaló jellegű monográfiáját, az egész elméleti fizika alapjairól, mely 1982-ben elnyerte a kolozsvári KORUNK-című folyóirat Bolyai-díját.

Tudományos munkásságának fő területe az elméleti fizika és ezen belül az elméleti mechanika, általános relativitáselmélet, kvantumtérelmélet és az elemirészek fizikájának modern aspektusai. Ezeken a területeken elért fontosabb tudományos eredményei a következők:

1. A Hamilton Jakobi-egyenlet hidrodinamikai vonatkozásai, a Hamilton Jakobi-elmélet alkalmazása a disszipatív rendszerekre.

2. Az általános relativitáselmélet köréből: a Fock-Fichtenholtz-féle Lagrange-függvény invariánselméleti vonatkozásai, a forgó testek gravitációs kölcsönhatásának vizsgálata.

3. A kvantumelmélet köréből: a magasabb spinű mezők elméletében ért el új eredményeket, a Joos-Weinberg-egyenlettel és a részecskepolarizációval kapcsolatban.

4. Az elemirész fizika körében a bomlási folyamatok polarizációs viszonyait, a részecskeszóródások során bekövetkező polarizációváltozást vizsgálta. Felhívta a figyelmet a “véges" mértéktranszformáció kvantumszíndinamikai következményeire.

A felsorolt területeken 74 tudományos szakcikke és értekezése jelent meg, melyekre több mint 100 hivatkozás történt. Az utóbbi években Gábos Zoltán jelentős kutatásokat végzett az erdélyi tudománytörténet területén, főleg az erdélyi magyar felsőoktatás történetével kapcsolatban (például Bolyai János, Apáczai Csere János és Fényes Imre munkásságára vonatkozóan).

Gábos Zoltánt a Román Köztársaság érdemes egyetemi tanára címével tüntették ki, 1970-ben, és 1991-ben az Eötvös Loránd Fizikai Társulat tiszteletbeli tagjává választotta.

Balázs Nándor (1926. Budapest, amerikai állampolgár) Szakterülete az elméleti fizika, ezen belül az általános relativitáselmélet, statisztikus mechanika, kvantummechanika és ezek alkalmazásai, különösen az alacsony hőmérsékletek fizikája, a lézerfizika, kvantum káosz és a nehézion fizika területén. Az utóbbi harminc évben a New Yorki Állami Egyetem (State University of New York at Stony Brook) nyilvános rendes tanára.

Tudományos pályafutása a következő: egyetemi tanulmányait Budapesten, a Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte. Az amszterdami egyetemen doktorált (1951). Majd Dublinben lett Schrödinger asszisztense és onnan ment Princetonba, ahol Einstein utolsó asszisztense volt. Évekig tanított és kutatott a princetoni és chicagói egyetemen jelenlegi állása előtt. Vendégprofesszorként működött és működik jelenleg is számos más egyetemen és kutatóintézetben, többek között a következőkben: Oxford (Merton College), Cambridge (St. John's College), Heidelberg (Max Planck Institut), München, Párizs (Saclay, Orsay), Tokió stb. Rendszeresen meghívott előadó nemzetközi konferenciákon és nyári iskolákon (például Les Houches). Kiterjedt ipari konzultálási működést végzett különböző vállalatoknál, mint Midway Laboratories, General Dynamics, General Atomics, American Optical Company, Laser Inc., Los Alamos National Laboratories stb. Tanácsadója volt az Office of Naval Research-nek és a National Science Foundationnak.

Több fontos területen ért el jelentős tudományos eredményeket, így az alábbi területeken: a gravitációs terek hatása a fény polarizációjára; az égitestek differenciális rotációjának kapcsolata a disszipációval és a megmaradó mennyiségekkel: szuperfolyékony héliumban létrejövő Brown-mozgás; lézerek leírása diszperziós relációkkal; a Thomas-Fermi-feltevés részletes levezetése a kvantummechanikai soktest-problémából; a klasszikus és kvantum káosz kompatibilitása és az ebből eredő új kvantummechanikai időskálák; kaotikus leképezések kvantálása; a relativisztikus hidrodinamika egzisztenciaproblémái. Cikkeire az utolsó tíz évben a szakfolyóiratokban ötszáznál több hivatkozás található. New York állam “Distinguished Scientific Research" díjával tüntették ki.

Jelentős hozzájárulásai voltak tudománytörténeti kérdések tisztázásához, így foglalkozott Einstein és Poincaré prioritási kérdéseinek részletes analízisével. Szakfolyóiratokban és konferenciakiadványokban megjelent szakcikkei mellett cikkeket írt az Encyclopaedia Britannicába és a Dictionary of Scientific Biography-ba is. Egyik szerkesztője Wigner Jenő Összegyűjtött munkáinak, amely most áll kiadás alatt.

A 70-es évek óta szoros kapcsolatokat tart fenn a magyar tudományos élettel, rendszeres résztvevője az itthoni konferenciáknak, a Nemzetközi Elméleti Fizikai Műhely által rendezett workshopoknak. Magyarországi kapcsolatai közül a legjelentősebb az a nemzetközi csereprogram a Magyar Tudományos Akadémia és az amerikai National Science Foundation között, amelyet ő indított el az amerikai oldalon, és amelyik hét évig nagy sikerrel működött. A programban Magyarország részéről a KFKI, ELTE és KLTE, az Egyesült Államok részéről pedig Stony Brook és Brookhaven vettek részt.

Magyarországi tartózkodásai alatt többször kértek tőle interjút a rádió és televízió tudományos ismeretterjesztő műsoraiban valamint népszerű tudományos folyóiratokban. Meghívott plenáris előadója volt az első “Magyarok a Világ Műszaki és Természettudományos Haladásáért" elnevezésű konferenciának. Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat tiszteletbeli tagja.

Györffy Balázs (1938. Eger, amerikai állampolgár)

Györffy Balázs a Yale Egyetemen tanult és végül Angliában, Bristolban telepedett le, ahol a Szilárdtestfizika professzora több Nobel-díjas és más világnagyságot követve. Neve a fémes ötvözetek, fémek mágnesessége, szupravezetés területén egyaránt széles körben ismert. Munkamódszere szinte egyedülálló, mert fegyvertára lefedi a soktestprobléma bonyolult számítási módszereitől kezdődően a legnagyobb számítógépeket igénylő elektronszerkezet számításokig szinte minden módszert. A fémes ötvözetek legmeglepőbb tulajdonsága, hogy szilárd oldatot alkotnak, ami lehűtve, vagy rendeződik vagy a komponensek különálló fázist alkotnak. Eme jelenségnek az elektronszerkezetben rejlő okainak tanulmányozása alkotta Györffy Balázs egyik fő kutatási területét az elmúlt 20 évben. Az első 10 év a véletlen ötvözetek elektronszerkezetének tanulmányozását jelentette és munkatársai fejlesztették ki az első és mindmáig egyetlen, első elveket alapuló módszert, amit SCF-KKR-CPA-nak neveznek. Ez a módszer azóta rendkívül elterjedt mindmáig az egyetlen megbízható forrása az átmeneti fémeket is tartalmazó ötvözetek elektronszerkezetére vonatkozó információknak. Fémek mágneses tulajdonságainak leírásához szükséges, hogy mind a spin, mind a pályamomentumból származó szabadsági fokokat hasonló mértékben vegyük figyelembe. Véges hőmérsékleten ez azt jelenti, hogy az elektronok mozgását a többi elektron fluktuáló kicserélődési mezőjében kell leírni. Kollégáival kifejlesztette ennek a leírásnak mind az elméleti kereteit, mind pedig azon számítási eszközöket, amelyek ezt lehetővé teszik. Ez az elmélet a mai napig az egyetlen, amely lehetővé teszi a Curie-hőmérséklet kiszámítását első elvekből. Lehetőséget ad továbbá arra, hogy a fluktuációkat is figyelembe vegyük a sűrűségfunkciónál elméletben. Ennek hatása a jövőben várhatóan igen nagy lesz.

A hetvenes évek közepén Györffy Balázs és csoportja elsőként felállított és alkalmazott egy első elveken alapuló elméletet az elektron-fonon csatolási állandó kiszámítására; ami meghatározza a szupravezetés átmeneti hőmérsékletét. Ezt az elméletet szinte minden szupravezető anyagra nagy sikerrel alkalmazták (vagy ők, vagy mások) és manapság is ez az ilyen irányú kutatások alapvető eszköze (lásd például R.M.P. Maksimov, 1993). A fenti számítások mind a normál állapotból indulnak ki. Nemrégiben Györffy Balázs kiterjesztette a sűrűségfunkcionál elméletet a szupravezető állapotra is. Az elmélet izgalmas, új betekintést nyújt a magashőmérsékletű szupravezető fázis tulajdonságaiba. A kizárási elv miatt az elektronok az atomokban és szilárd testekben gyakran olyan gyorsan mozognak, hogy az már a relativisztikus határon túl van. Mivel a Dirac-elmélet szimmetria tulajdonságai különböznek Schrödinger egyenletétől, a relativisztikus effektusok sokszor meglepő anyagi tulajdonságokhoz vezetnek. Az elmúlt több, mint tíz évben Györffy Balázs tevékenysége jelentős mértékben ezen jelenségek tanulmányozására irányult.

Györffy Balázs felismerte, hogyan lehet kiszámítani a szórásamplitúdót egy általános spin-polarizált szóró esetén. Így lehetővé vált olyan jelenségek tanulmányozása első elvekből kiindulva, amelyek lényege a spin-pálya kölcsönhatásában rejlik. Ezen alapból kiindulva Györffy Balázs és munkatársai voltak az elsők, akik a mágneses anizotrópia jelenségének Fe, Co és Ni-ben, a Fano-effektus nehéz fémek (például Au stb.) felületén és a röntgen abszorpciós dicroizmus kvantitatív elméleti magyarázatát megadták.

Györffy Balázs szoros kapcsolatot tart fenn a magyar kutatókkal és számos kutató töltött nála hosszabb időt. Hazalátogatva nagy hatással van a magyar szilárdtestfizikára, így a vele való diszkussziókból fejlődött ki a fémüveg két-nívós rendszereinek hazai kutatása. Számos cikket írt hazai társszerzőkkel.

Domokos Gábor (1933. Budapest, amerikai állampolgár)

Domokos Gábor az Eötvös Egyetemen szerzett fizikus diplomát kitüntetéssel. 1956-tól a KFKI Kozmikus Sugárzási Osztályán dolgozott, ahol a mezonok sokszoros keletkezésével foglalkozott nagyenergiájú ütközésekben. Első publikációja 35 évvel ezelőtt jelent meg a KFKI közleményeiben. Kutatásait nagyra értékelték az Egyesített Atommagkutató Intézetben Dubnában, ahol Bogoljubov mellett nagyenergiájú ütközések komplex-analitikus leírására tért át (1960-1964), ebből védte meg ott akadémiai doktori disszertációját. Mivel itthon munkahelyi vezetése a relativisztikus kvantumelmélet művelését nem bátorította, hosszú időket töltött külföldön, Dubna után Amerikában és a CERN-ben, ahol nagyra értékelték munkáját. A CERN-ből 1968. augusztus végén kellett volna hazajönni, de Csehszlovákia megszállása után kialakult bizonytalan helyzet késleltette hazatértét. Ezért itthon bíróilag elítélték, ő kinn maradt. A Johns Hopkins Egyetem Fizikai Intézetének meghatározó professzor egyénisége lett. Ő szervezte és szervezi a nemzetközi jelentőségű Johns Hopkins Részecskefizikai Műhelyeket, amelyeket nyaranta Amerika és Európa vezető központjaiban tartanak (Baltimore, Firenze, Bonn, Debrecen). A magyar részecskefizikusokkal nemcsak a múlt és a közeljövő Magyarországra hozott Műhelyei képezik Domokos Gábor kapcsolatát. Magyar fizikusokat hív meg vendégkutatónak egyetemére, és most már ő is rendszeresen tesz szakmai látogatásokat Magyarországra. Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat tiszteletbeli tagja. Mintegy másfélszáz tudományos közleménye jelent meg magyarul, oroszul, de elsősorban angolul. Az 1960-as években sokszoros mezonkeltési modelljei befolyásolták a nagyenergiájú nukleáris ütközések kísérleti kutatását. A nukleáris részecskék nagyenergiájú szórására nyert eredményeit Bogoljubov is messzemenően értékelte. A CERN kutatási vonalát jelzik nagyenergiájú neutrínók atommagokkal való ütközését tárgyaló munkái. Innen figyelme a mélyebb szimmetriák alkalmazása és azok megsérülésének dinamikája felé fordult. A kvarkok és leptonok viselkedését már kozmikus perspektívával kívánja megérteni. Domokos Gábor tudományos horizontja egyre tágul, közben (analitikus, algebrai és statisztikai) matematikai kultúrája, a legfrissebb kísérleti jelzések iránti fogékonysága, a tudás határai által képviselt kihívás és erősen intuitív gondolkodása vezeti. A magyar tudomány nyer azzal, ha - nemzetközi rangú eredményeit elismerve - újra közelebb csatoljuk a hazai tudományos élethez.

Kőrösy Ferenc (1906. Budapest, izraeli állampolgár)

Kőrösy Ferenc műegyetemi tanulmányait Karlsruhéban végezte, ahol is diplomamunkája a katódsugárzással megkísérelt magreakciókkal foglalkozott, majd Budapesten a Műegyetem Szerves Kémiai Intézetében a florridzin szerkezetnek felderítésével kapcsolatos munkáival doktori fokozatot szerzett.

Ezután ismét Karlsruhéban töltött egy évet, amikor is a formilcellulózt állította elő. 1931. és 1939. között a Tungsram kutatólaboratóriumában Selényi Pállal és Bródy Imrével működött együtt. Selényivel a záróréteges fotocellák kifejlesztésében, Bródyval pedig a kriptontöltésű izzólámpák gyártásához szükséges alapkutatások során ért el fontos eredményeket. Felfedezte a tantál jodidját. Jelentős eredményeket ért el a különleges üvegek előállításával kapcsolatban. Egyik ezzel kapcsolatos eljárására szabadalmat kapott.

Házi laboratóriumában kísérletezett ki egy pufferkeveréket a gyomorsavtúltengés kezelésére, erre is szabadalmat kapott és a készítményt sokáig használták. Ennek jövedelméből tartotta fenn magát, mert a második világháború idején állását elvesztette.

A felszabadulást követően a Budapesti Tudományegyetemen működött magántanárként, doktori munkákat is vezetett, de saját laboratóriumot nem kapott. Keller Andrással (később Andrew Keller és a Royal Society tagja) az ezüst és a réz illékony zsírsavas sóit állította elő. Néhány éven keresztül az nyújtott számára némi lehetőséget a kutatásra, hogy Schay akadémikus adott helyet neki a Budapesti Műegyetemen és Akadémiánktól kapott szerény anyagi támogatást. Kimutatta, hogy erősen savas közegben, a sav minőségétől és koncentrációjától függően karotinból kation, illetve aninionszármazékok keletkeznek.

1957-ben Izraelbe vándorolt ki. 1958 októberében a Negev Sivatagi Kutatóintézet Szerves Kémiai Laboratóriumának vezetésével bízták meg. Ebben az időszakban elsősorban peremszelektív ioncserélő membránok előállításával és vizsgálatával foglalkozott. Kidolgozta a mozaik membránok előállítását, melyek az idegsejteket modellezik bizonyos vonatkozásban. Vizsgálatai alapján értelmezhető a lítium ionok hatása a mániás-depressziós elmezavarok kezelésében.

Nyugdíjba vonulása óta is folytatja kutatásait, melyek közül különösen érdekesek a kvaterner ammónium ionokból származtatható, “ammónium fémek" előállítására irányuló vizsgálatai.

Több, mint 100 tudományos közlemény, és egy nagyon kedvező fogadtatásra talált általános kémiai könyv “An Approach to Chemistry" (Pitman, London, 1969) szerzője.

Hazánkkal rendszeresen tart tudományos kapcsolatot, 1986-ban előadást tartott a “Magyarok Szerepe a Világ Természettudományos és Műszaki Haladásában" című budapesti konferencián.

Kőrösy professzornak mind a két világháború között, mind pedig a második világháború után sok sérelemben, mellőztetésben, sőt üldözésben volt része. Ennek ellenére számos jelentős tudományos eredményt ért el és magyarságát sohasem tagadta meg. (Az idegen nyelveken használt nevében [Francis de Kőrösy] a de szócska arra a nemességre utal, melyet nagyapja Kőrösy József, a magyar statisztika egyik megteremtője, Akadémiánk tagja nyert el tudományos érdemei elismeréséül).

Külföldi taggá való választásával érdemes taggal gyarapodik Akadémiánk, és egyben kárpótlást nyújt a több évtizedes igazságtalanságokért.

Pauncz Rezső (1920. Szőreg, izraeli állampolgár)

Pauncz Rezső a kvantumkémia elvi alapjainak tisztázása és a módszertani fejlesztés területén vívott ki magának előkelő helyet a nemzetközi tudóstársadalomban. A legegyszerűbb kételektronos rendszerek (héliumatom, hidrogénmolekula) és a sokelektronos atomok Schrödinger-egyenletének egyre pontosabb megoldásával egyidőben, a kapott tapasztalatokból kiindulva az ötvenes évek végén és a hatvanas években a kutatók érdeklődése a többelektronos molekulák felé fordult. A Hartree-Fock-Roothaan-egyenletek levezetése lehetővé tette ezen molekulák ab initio tárgyalását az egyelektron-közelítés keretein belül, a probléma többé-kevésbé a numerikus megoldásra szorítkozott. Nem volt ilyen egyszerű a helyzet az elektronkorreláció esetében, amikor a probléma természete megkövetelte, hogy a Hartree-Fock-közelítésen túlmenő módszereket alkalmazzanak. Pauncz Rezső elsősorban az alternáló molekulapálya-elmélet kidolgozásával tette nevét ismertté, mely Löwdin javaslata alapján fontos előrehaladást jelentett az elektronkorreláció elméleti tárgyalásában (R. Pauncz, J. de Heer, P.O. Löwdin: J. Chem. Phys, 36 (1962) 2247). Az elmélet kidolgozásában és alkalmazásában elért eredményeit könyvben foglalta össze (R. Pauncz: Alternant Molecular Orbital Method - Saunders, Philadelphia, 1967). Elmélyülten foglalkozott a spinfüggvények elméletével, ezirányú kutatásait is monográfiában foglalta össze (R. Pauncz: Spin Eigenfunctions: Construction and Use - Plenum, New York, 1979), melyet ma is széles körben idéznek. Az elektronkorreláció adekvát tárgyalásához elengedhetetlen a spinfüggvények ismerete, Pauncz ezirányú kutatásai fontos hozzájárulást jelentettek a nyitott kérdések tisztázásához és megnyitották az utat az elektronkorrelációt figyelembe vevő újabb molekulapálya-módszerek kidolgozásához. A spinfüggvények elmélyült analíziséből fejlődött ki számos olyan módszer, mellyel kis molekulák esetében az elektronkorreláció jelentős hányadát figyelembe lehet venni. Munkájának elismeréseként beválasztották a Kvantum Molekuláris Tudományok Nemzetközi Akadémiájára, ahol tagtársai között szerepel például a Nobel-díjas Roald Hoffman, Kenichi Fukui és William Lipscomb

Aszalós Adorján (1929. Szeged, amerikai állampolgár)

Aszalós Adorján professzor egyik vezető alakja azon Amerikában élő, magyar származású tudósoknak, akiktől a hazai kutatás a legtöbb támogatást kapta. Több magyarországi munkacsoporttal való szoros kollaborációjának köszönhetően laboratóriumában számos hazai kutató töltött gyümölcsöző éveket. Aszalós professzorban a laboratóriumában megfordult számos hazai kutató kiváló tudóst, iskolateremtő egyéniséget, remek szervezőt, mély humán műveltségű, nagyszerű, segítőkész embert ismert meg. Származása (édesapja magasrangú minisztériumi orvostisztviselő volt 1945. előtt) és vallásos meggyőződése miatt az akkori rendszer ellenségként tekintette és 1956-ban hazánk elhagyására is kényszerült.

Pályafutásának íve új antibiotikumok előállításán és kvalitatív, kvantitatív jellemzésétől azok fizikokémiai és farmakológiai vizsgálatán át vezetett a membránbiofizika területére. Egy sokoldalúságában, metodikai igényességében, kollaborációs kontextusában és felszereltségében egyaránt kivételes laboratóriumot épített fel, melyben szoros gyakorlati relevanciájú molekuláris farmakológiai munka folyik. A sejtbiofizikai eszközökkel folytatott molekuláris farmakológia újszerű koncepciója sok alapvető sejtbiológiai megfigyelést és gyakorlati eredményt produkált laboratóriumában.

Munkamódszerére jellemző, hogy új, igényes biofizikai módszerek bevezetésével addig kevéssé ismert aspektusból vizsgálja farmakológiai jelentőségű gyógyszerek, vegyszerek hatásmechanizmusát, az in vivo állapothoz minél közelebb lévő modellrendszerekben. Konzekvensen olyan kérdések megválaszolására törekszik, melyek gyakorlati és elméleti jelentősége egymással egyensúlyt tart. Szabadalmak és rangos folyóiratokban megjelenő, tudományos közlemények sora kíséri tevékenységét.

Az alábbiakban vázlatosan felsoroljuk főbb tudományos eredményeit.

• Az interferon hatásmechanizmusra vonatkozó úttörő vizsgálataiban megállapította, hogy annak egyik korai szabályozási szintje a membránpotenciál változásával kapcsolatos.
• Úttörő jelentőségű munkákat végez az AIDS ellenes drogok egy ígéretes csoportjával kapcsolatban, mind alapkutatási, mind gyakorlati vonatkozásban. Ezen kutatások keretében munkatársaival egy rendkívül érzékeny fluoreszcencia rezonancia energia transzfer módszert fejlesztett ki, az AIDS vírusreceptorának konformációs és topológiai viszonyainak vizsgálatára. A módszer összetettségére jellemző, hogy flow citometriás sejt szeparálás, lézer mikroszkópiás fotobleaching és többparaméteres görbeillesztéses program alkotja.
• A manapság egyeduralkodóvá lett sejtvonal központú kutatás helyett, illetve mellett frissen izolált vérsejtek komplex aktivációs modellrendszereit vezette be laboratóriumában, melynek eredményeképpen olyan sejtállapotot figyelt meg (nonresponsive state), mely ma ismert talán legpontosabb in vitro modellje a ciklosporinok in vivo hatásának. Először figyelte meg a ciklosporin hatásmechanizmus sejtmembrán szintű komponensét.
• Új módszerek bevezetése fűződik nevéhez az óriási gyakorlati jelentőségű multidrog transzporter vizsgálatára. Ezek között említhetjük a drog transzport követésére először alkalmazott konfokális mikroszkópiás eljárást, vagy a drog exportot végző pumpafehérje topológiai viszonyainak vizsgálatát fluoreszcencia rezonancia energia transzfer módszerek segítségével.

Szakmai kiválósága, kivételes emberi értékei, kapcsolatteremtő és szervező ereje, hazánkat mindenkor segítő attitűdje alapján melegen javasolta a bizottság, hogy az Akadémia Aszalós professzort külső tagjainak sorába fogadja.

A közgyűlésen az MTA elnöke tudományos díjakat nyújtott át nagyjelentőségű tudományos eredményekért.

Akadémiai Díjban részesült a fizikusok közül Tél Tamás a nem-lineáris jelenségek területén elért, nemzetközileg is magasra értékelt eredményeiért.

Tél Tamás az ELTE fizikus szakán 1975-ben szerzett oklevelet. Azóta az ELTE Elméleti Fizikai Tanszékének munkatársa, jelenlegi beosztása egyetemi tanár.

Kutatói pályája kezdetén a folytonos fázisátalakulásokat kísérő dinamikai kritikus jelenségekkel foglalkozott, később érdeklődése a nemegyensúlyi statisztikus fizika felé fordult. Magyarországon az elsők között ismerte fel a nemlineáris, kaotikus jelenségek vizsgálatának jelentőségét, azóta a terület nemzetközileg elismert szaktekintélyévé vált.

Az utóbbi években elért eredményei közül kiemeljük a nemegyensúlyi potenciál bevezetését, a multifraktál spektrumnak egy sajátérték problémán keresztül történő megfogalmazását, a káoszt leíró termodinamikai formalizmus alkalmazásával elért eredményeit, a kaotikus szórást, legújabban pedig az áramlásban sodródó részecske vizsgálatát. A munkáira történt hivatkozások száma 1993 végére meghaladta a 800-at; a “Directions in Chaos" kötetben megjelent egyik összefoglalója a maga területén az egyik standard idézet.

Az idők folyamán a hazai káosz-iskola talán minden tagjával írt közös cikket; az utóbbi években saját tanítványaiból álló kis csoport kezd körülötte kialakulni. Nemzetközi kapcsolatai egyre kiterjedtebbek, olyan kiválóságokkal publikál együtt, mint Graham (Essen), Th. Bohr (Koppenhága), Grebogi (Maryland), Jung (Bréma), Procaccia (Rehovot), Feigenbaum (New York) stb.

Számos nemzetközi konferencián szerepelt meghívott előadóként. Tagja a Fractals és a Chaos című folyóiratok szerkesztőbizottságának. Utóbbiban, mely a nemlineáris jelenségek területén a vezető orgánumnak számít, a közelmúltban a kaotikus szórásról tematikus szám szerkesztésére kérték fel. 1994-ben megszervezte a káosz területén minden évben megrendezett konferenciasorozat, a Dynamics Days magyarországi fordulóját.

A hazai tudományos közéletnek utolsó egyetemi évei óta aktív tagja. Hosszú időn keresztül volt az ELFT Statisztikus Fizikai Szakcsoportjának titkára, majd elnöke, valamint az MTA III. Osztálya Statisztikus Fizikai Albizottságának titkára. Fontos szerepet játszott szinte minden, 1974. óta megrendezett statisztikus fizikai tárgyú iskola megszervezésében. Rendkívüli gonddal felépített előadásai a nemzetközi kutatás frontvonalába eső témák egész sorát hozták közel a hazai szakmai közönséghez, ugyanez a műgond teszi közkedveltekké egyetemi előadásait is.

Az MTA Fizikai Tudományok Osztálya 1995. évi Fizikai Díjait a következők kapták:

Fizikai Fődíjat kapott Ladányi Károly tudományos tanácsadó az MTA-ELTE Elméleti Fizikai Tanszék kutatócsoportjából.

Egyetemi tanulmányait a BME Villamosmérnöki Karán végezte 1946-1951-ig. Ezt követően a BME Fizikai Intézetében dolgozott. 1971-ben az ELTE-MTA Elméleti Fizikai Tanszéki Kutatócsoportjába került, ahol ma is megbecsült kutatóként és egyetemi oktatóként dolgozik szép eredménnyel. Tudományos munkája kezdetben a Gombás-iskola hagyományos témaköreihez kapcsolódóan az atom statisztikus modelljére, a pszeudopotenciálokra és néhány atomfizikai alkalmazásra terjedt ki. Érdeklődése a Werner Heisenberg professzornál tett hosszabb tanulmányútja során változott, és az elméleti részecskefizika aktuális kérdései felé fordult.

A skaláris részecskék relativisztikus Bethe-Salpeter (BS) egyenletével kötött állapotokra levezette a radiális BS hullámfüggvények csatolt differenciálegyenlet rendszerét. A sajátérték feladatot variációs módszerekkel és diagonalizációs programokkal oldotta meg. Megmutatta, hogy alapállapot esetében a BS hullámfüggvény és sajátérték egy egyszerű analitikus formulával közelíthető. Ezt a problémát 15 évig tartották megoldhatatlannak akkor, ha a kölcsönhatást zérustól különböző tömegű részecske cseréje hozza létre.

C. Schwartz végezte el az első nagy pontosságú számításokat az alacsony energiás (nemrelativisztikus) elektron-hidrogénatom szórásra. Kohn variációs módszerét használta és ugyanebben a munkában felfedezte az úgynevezett Kohn-anomáliákat, amelyeket hamis szingularitásoknak vagy pszeudorezonanciáknak is neveznek.

Egy munkatársával megvizsgálták a Rayleigh-Ritz variációs elv alkalmazhatóságát az egyrészecske Dirac-egyenlet kötött-állapot problémájára. Megállapították, hogy véges bázist használva hamis megoldások léphetnek fel. (Ennek oka az, hogy az egyrészecske Dirac-Hamilton operátor nem korlátos alulról.) A hamis megoldások kiküszöbölése során a legkisebb hibanégyzet variációs módszer hasznos eszköznek bizonyult.

Munkatársaival megmutatta, hogy a Lippmann-Schwinger-egyenlet is megoldható legkisebb hibanégyzet variációs módszerekkel. Ezek közül gondos elemzéssel kiválasztották azt a módszert, amely alkalmas a hamis szingularitások kiküszöbölésére. Számításokat végeztek az elektron-hidrogénatom szórás “static-exchange" közelítésére. Imponáló konvergenciát kaptak, hamis szingularitások nem léptek fel.

A fenti eredmények fényesen bizonyítják, hogy Ladányi Károly immár négy és fél évtizede végez szorgalmasan, szép eredményeket felmutató kutató munkát az elméleti fizika terén. A molekulafizikai egyetemi előadásain fizikusok több generációja ismerte meg a kvantummechanika egyik legszebb és leghatásosabb alkalmazási területét.

Fizikai Díjat kapott Györgyi Géza tudományos munkatárs az MTA-ELTE Elméleti Fizikai Tanszék kutatócsoportjából.

Kutatási tevékenységének egyik fő vonala kaotikus dinamikájú rendszerek tulajdonságainak vizsgálata, a káosz statisztikus jellemzésével foglalkozott. Ezekre a több mint tíz éves munkákra még mindig hivatkoznak, mint az entrópiafogalom kiterjesztésének és meggyőző alkalmazásainak forrásmunkájára. Jelentékeny érdeklődést váltott ki rendezetlen mágneses láncokra irányuló munkája, amely a nemlineáris dinamika módszereinek ötletes alkalmazási lehetőségét tárta fel egy egyensúlyi statisztikus fizikai problémában.

Az USA-ban töltött többéves tanulmányútjának egyik fő tevékenységi köre dinamikai rendszerek kritikus tartományainak vizsgálata volt. Ez két konkrét problémakör köré csoportosult. Egyik a disszipatív nemlineáris rendszerek átmenete hamiltoni határesetbe, a másik a Kolmogorov-Arnold-Moser-féle tóruszok eltűnése növekvő zajszint hatására. A kifejlesztett módszert kvantumfluktuációkra is alkalmazta, a téma legkiválóbbjainak számító Grahammal és Prange-el való társszerzőségben.

Legnagyobb sikert aratott munkája (eddig 49 hivatkozás) a perceptron-tanulás Gardnertől származó, a replika-módszeren alapuló elméletének kiterjesztése arra az esetre, amikor a megtanulandó példák nem véletlenszerűek, hanem egy szabályt reprezentálnak. Györgyi Géza tette meg azt a döntő fontosságú felismerést, hogy a célt jelentő szabályt és a tanuló perceptron pillanatnyi állapotát jellemző két vektor átfedése rendelkezik az önátlagolás tulajdonságával, és a probléma többi rendparamétereivel együtt jól kezelhető leírását adja tanulás előrehaladásának. Ebből a munkából a neuronhálózatok fizikai modellezését évek óta domináló kutatási irány nőtt ki, amelyen belül nincs cikk, ami ne hivatkozna rá. Ez annál figyelemreméltóbb, mivel a munka egy konferenciakötetben jelent meg, ami az igazán sikeres munkák kivételével durván csökkenteni szokta a publicitást.

Györgyi Géza hivatkozásainak teljes száma 207. 1992-ben Novobátzky-díjat kapott; kutatásait az OTKA is támogatta.

Fizikai Díjat kapott Lukács Béla a KFKI RMKI Elméleti Fizikai Főosztályának tudományos tanácsadója.

Sokszínű fizikus. Egyetemi tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának fizikus szakán végezte 1965. és 1970. között. Doktori ösztöndíjasként, általános relativitáselméleti és asztrofizikai témában a Központi Fizikai Kutatóintézetbe került. Doktori disszertációjának címe “A csillagok rotációja és a gravitációs kollapszus" volt (1972). Kandidátusi disszertációjának címe “Az Einstein-egyenlet bizonyos egzakt megoldásai" (1980). Akadémiai doktori disszertációjának címe “Relativisztikus nehézionütközések fenomenológiája" (1988). 1989. óta a Geonómiai Tudományos Bizottság Anyagfejlődési Munkabizottságának elnöke.

Lukács Béla főbb kutatási területei: általános relativitáselmélet, kozmológia, relativisztikus nehézionfizika, termodinamika és nemrelativisztikus kvantumgravitáció. Időnként foglalkozik emellett közgazdaságtannal és történettudománnyal is. Tudományos tevékenységének eredménye eddig 172 nemzetközi nyelvű szakpublikáció (170 angol és 2 orosz), ebből 100 folyóiratcikk, 59 kötetben megjelent kontribúció és 13 report, továbbá 6 magyar nyelvű; ezen felül mintegy 100 ismeretterjesztő cikk. Könyve jelent meg “Utazások térben, időben és téridőben" címmel 1990-ben az Akadémiai Kiadónál.