BESZÁMOLÓ A XXVI. NEMZETKÖZI FIZIKAI DIÁKOLIMPIÁRÓL

Az idei Nemzetközi Fizikai Diákolimpiát július 5-12. között Ausztrália fővárosában, Canberrában rendezték meg. A versenyen - melyet első ízben tartottak a déli féltekén, s emiatt téli olimpiává változott, - 51 ország 297 tanulója vett részt.

A csapattagok kiválasztása két fordulóban történt. A Sopronban megrendezett Fényes Imre-versenyre az olimpiai szakkörök és a korábbi országos fizikaversenyek legjobbjait hívták meg. Ez a verseny az olimpiához hasonló körülmények között zajlik (3 elméleti és 2 kísérleti feladat; zsebszámológépen kívül semmilyen segédeszköz nem használható). Az első 10 helyezett közül a budapesti fordulóban választották ki a csapatvezetők, Gnädig Péter (ELTE Atomfizikai Tanszéke) és Honyek Gyula (ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Iskola) az öt fős induló csapatot. A csapattagok (valamennyien idén érettségizettek):

Júniusban, a verseny előtt négynapos felkészítésen vett részt a csapat Budapesten, a Trefort Ágoston Gimnáziumban, illetve az ELTE Atomfizikai Tanszékén. A felkészítés során nyújtott segítségükért köszönettel tartozunk az ELTE tanárainak, elsősorban Szabó István docensnek, a fizika tanárszakos laboratórium egyik vezetőjének, aki a kísérleti munka számos fogására tanította a diákokat, valamint Marx György professzornak, aki felvette a kapcsolatot az Ausztráliai Magyar Szövetséggel, és megszervezte az idő-átállást megkönnyítésében igen hasznosnak bizonyult kétnapos Sydney-beli programot.

A versenyre július 1-én indultunk Budapestről, London és Bangkok érintésével 3-án hajnalban érkeztünk Sydney-be. Az ottani magyarok, pontosabban az egykori Sydney-i Magyar Egyetemisták Szervezetének utódja, a "Deák Kör" vendégszeretetét élvezve töltöttünk el két napot ebben a különlegesen szép városban.

Július 5-én érkeztünk autóbusszal Canberrába, a város szélén elterülő Canberrai Egyetem diákszállására. Másnap az ünnepélyes megnyitón a hivatalos beszédek után ízelítőt kaptunk Ausztrália őslakosainak, a körülbelül 60000 éve itt élő "fekete emberek"-nek tánckultúrájából, zenei hagyományaiból, majd bumerángdobó-bemutatót láthattunk. A csapatvezetők hajnalig tartó (a későbbi hallomásaink szerint néhol igen heves) vitában véglegesítették az elméleti feladatok szövegét, majd reggelre magyarra fordítottuk a példákat.

Július 7-én délelőtt volt az 5 órás elméleti verseny, melyen 3 feladatot kaptak a diákok. Az első a fény gravitációs vöröseltolódásával volt kapcsolatos, a másodikban a tenger vizében terjedő, (és a változó sótartalom miatt helyről-helyre változó sebességgel) görbe pályán haladó hang ("hangsugár") pályáját tanulmányozták, a harmadikban pedig egy vízben úszó hengeres, de nehezékkel is ellátott tengeri bója különböző rengési módusait vizsgálták.

Egynapos pihenő után került sor a kísérleti fordulóra, itt kétszer 2,5 óra alatt két különböző jellegű mérési feladatot oldottak meg a versenyzők. Az elsőben a kicsiny hengeres testekre ható közegellenállási erő méret- és sebességfüggését tanulmányozták olymódon, hogy glicerinbe ejtve mérték a süllyedés végsebességét. A másik kísérletben lézerfény kolloid oldatban (vizes tejben) történő szóródását tanulmányozhatták. Ez a feladat bizonyult a legnehezebbnek (nem csak a magyar csapatnak, hanem szinte mindenkinek), mert bizonyos méréstechnikai problémák merültek fel. (A feladatokat és azok részletes megoldását a KöMaL 1995. évi októberi száma közli.)

A versenyek közötti időben, majd az eredményekre várva Canberra és a környék nevezetességeivel ismerkedtek a résztvevők. Megnéztük az ausztrál szövetségi parlament épületét, a Háborús Emlékművet, a Tudomány Múzeumát és a város fölötti hegyre épült, önmagában 200 méter magas TELECOM (távközlési) tornyot. A verseny után ellátogattunk egy tipikus ausztrál birkafarmra, majd a Canberrához közeli Tidbinbillában épült Deep Space Tracking Stationt tekinthettük meg. (Ezt a rádiótávcsőállomást a NASA építtette az űreszközök követésére és a velük való kapcsolattartásra: A legnagyobb távcső 70 méter átmérőjű, a mozgatható része körülbelül 1000000 kg tömegű, amely egy 0,2 mm vastag olajfilmen csúszva forgatható és billenthető.) A verseny után a Magyar Nagykövetség is vendégül látta az egész csapatot.

A versenyen a legeredményesebben idén is kínai versenyzők szerepeltek, mind az öt diákjuk aranyérmes lett. Valamennyi versenyző közül a legeredményesebben a kínai Yu Haitao szerepelt, az elvileg elérhető 100 pontból 95-öt szerzett meg. A magyar csapat tagjainak eredménye:

Varga Dezső (88 pont) aranyérem,
Horváth Péter (70 pont) ezüstérem,
Kovács Krisztián (66 pont) bronzérem,
Németh Tibor (64 pont) bronzérem,
Szabó János Zoltán (59 pont) bronzérem.

Összesen 25 aranyérmet, 29 ezüstérmet, 43 bronzérmet osztottak ki, 54 versenyző pedig dicséretben részesült.

Varga Dezső eredménye az abszolút ranglistán az igen jó 8-9. helynek felelt meg.

Az országok nem-hivatalos összesített pontversenye és éremtáblázata az alábbi táblázat szerint alakult.

A jövő évi Nemzetközi Fizikai Diákolimpiát 1996. június 30. - július 7. között Norvégiában, Oslóban rendezik meg. Sajnos ennek a versenynek és a további olimpiáknak is kicsit bizonytalan a pénzügyi helyzete. A résztvevő országok számának igen gyors (évente 2-3 új csapattal történő) növekedése egyre nagyobb szervezési és anyagi terheket ró a rendezőkre, emiatt felmerült a részvételi díj (személyenként 300-500 USD!) bevezetése, vagy a résztvevők számának korlátozása. Magyarországnak 2010-ig biztosan nem kell olimpiát rendeznie, mert nagyon sok új résztvevő áll még előttünk, de valószínűleg részt kell vállalnunk a rendezési költségekből, ha el akarjuk kerülni e nagy hagyományú rendezvénysorozat félbeszakadását.