A DINAMÓ SZÜLETÉSE

Németh József
Budapesti Műszaki Egyetem

Jedlik Ányos 1822-ben a Bencés Rend győri gimnáziumának tanára lett. Kezdetben magyart, történelmet és latint tanított, s 1825 őszén került a fizika tanszékre. Évek óta készült erre a pillanatra. Sok műszert megjavított, s nem egyet maga csinált. Sikerült összeállítania egy leydeni palackot, vásárolt egy Volta-oszlopot. Feljegyzései alapján megállapítható, hogy ismerte kora természettudományos szakirodalmát. Kísérletei közben többször gondolt arra - ahogy fennmaradt jegyzeteiben leírta - hogyan lehetne állandó villamos áramot előállítani.

Oersted dán fizikus tanulmánya - melyben a galvánáram mágnestűre gyakorolt hatását írta le - hamarosan eljutott a győri tanárhoz Jedlik Ányoshoz is. E mellett ismerte Volta, Ampčre, Ohm kísérleteit. Nem csodálatos? A 19. század első negyedének végén egy győri szerzetes tanár mindent tud a kortárs fizikáról. Kísérletekbe kezdett. Azt szerette volna elérni, hogy az árammal átjárt tekercs egy másik körül forogni kezdjen.

Sok évtízed múlva 1886. február 18-án Heller Ágost (1843-1902) fizikushoz írt levelében Jedlik Ányos ábrákon mutatta be, hogy milyen forgókészülékekre gondolt. Jedlik zsenialitását mutatja, ez nem is egy találmány, hanem találmányok sora. Ugyanis három variációt dolgozott ki. Az egyikben a multiplikátor-tekercs áll, benne forog az elektromágnes (lásd 408. oldal). A másikban áll az elektromágnes és forog körülötte a multiplikátor-tekercs. Jedlik harmadik elképzelése az volt, hogy a multiplikátort elektromágnes helyettesíti, s az egyik elektromágnes forog a másik szilárdan álló elektromágnes felett. A Bencés Rend gimnáziumának szertárában e harmadik felismerés szerint megépített készülék forgott.

S mikor? “Midőn az imént tárgyalt villamdelejes forgó mozgásokra való készüléket 1827 és 1828 évek alatt jó eredménnyel létrehoztam, akkor még nem lehetett hasonló szerkezetű villamdelejes készülékeknek, vagy azok segítségével mások által tett kísérleteknek leírását a kezemnél létezett folyóiratokban vagy egyes természettani munkákban látni és olvasni. Ezen körülménynél fogva részemről azon véleményben voltam, hogy  a  l e í r t   v i l l a m d e l e j e s  k é s z ü l é k n e k  é s  h a s z n á l a t i  m ó d j u k b a n  a  f e l t a l á l ó j a  é n   v a g y o k. "

Az elsőségért ő sohasem harcolt. Ebben a már többször idézett levélben erről így írt: “mint kezdő természettani tanárnak többször volt alkalmam azt tapasztalni, hogy némely természettani tünemények, melyekre csak saját belátásom és kutatásom útján jöttem, másoknál már jóval előbb ismeretesek s némely természettani könyvben már közzé is voltak téve, de nekem még nem volt időm és alkalmam azokról tudomást szerezni".

“Nem tudom, bámuljam-e vagy kárhoztassam ezt a páratlan szerénységet?" - mondta Eötvös Loránd 1897. május 9-én a Magyar Tudományos Akadémia közgyűlésén, - "Jedlik Ányos emlékezete" című előadásában.

A villanydelejes forgony az elektrotechnika fejlődését két új elemmel gazdagította: az acélmágnes helyett alkalmazott elektromágnessel, valamint a higanyvályus kommutátorral. Kellően dokumentálható, hogy az első tisztán elektromágneses kölcsönhatás alapján működő kommutátoros forgókészüléket Jedlik Ányos alkotta meg.

A győri kísérletező korszak még egy felfedezést hozott, a savanyúvíz előállító gép megszerkesztését, majd 1831-ben - Pásztéry András halála után - a Pozsonyi Királyi Akadémia fizika tanára lett, s 1838-tól mint vendégtanár adta elő a fizika néhány fejezetét “villanymágnesi tünemények" címmel a pesti Tudományegyetemen.

1840. március 10-én letette az esküt a pesti Tudományegyetem magisztrátusa előtt s megtartotta székfoglaló előadását. Új korszak vette kezdetét Jedlik Ányos tanári pályáján. 1846. július 25-én a bölcsészeti kar - ahol a természettudományi tárgyakat is tanították - dékánjává választotta. Ezt is szolgálatnak tekintette: “Aki a kar jogaiban és kedvezményeiben részesül, részesüljön annak elviselendő terheiben is." Hivatali teendői nem tántorították el az oktatástól, a kísérletezéstől. 1844-ben amikor az Országgyűlés a közoktatás nyelvévé a magyart tette, Jedlik a korábban szokásos latin nyelvű előadását azonnal magyarul tartotta: “legelőször is honi nyelven szólítom Önöket, hogy élvezhessék azt az örömöt, amelyet minden hazát szerető magyarnak éreznie kell."

1850-ben saját költségén megjelentette: “Természettan elemei" című könyvének első kötetét. 1845-1850 között írt tudományos dolgozatait a Tudományos Akadémia 200 arannyal jutalmazta. Jól ismerte a galvánelemek gyengeségének okait, s a Bunsen-elem módosításából megalkotta a Jedlik-elemet. Az 1855-ös párizsi világkiállításon - habár a rossz csomagolás miatt majd mindegyik tönkre ment - a bíráló bizottság bronz-éremmel jutalmazta Jedlik e találmányát. 1858-ban a Magyar Tudományos Akadémia tagja lett. Székfoglaló előadását 1859-ben “A villanytelepek egész működésének meghatározása" címmel tartotta.

Jedliket - mindezek mellett - régóta foglalkoztatta, hogyan lehetne az akkor ismert egyenáramú generátorokat tökéletesíteni. A forgó mozgás elvét - mint korábban erről szóltunk győri tanársága idején a gyakorlatban már megvalósította. Ennek ismeretében fogalmazta meg a dinamóelvet Jedlik másik, joggal mondható korszakalkotó felismerését. Felismerte, hogy az elektromágnes vasmagjában valami csekély mágnesség visszamarad az áramforrás kikapcsolása után is, amely elegendő az áram indukálásához. Ezt vezette az elektromágnes tekercseibe,

Az egysarki mótor és villamindító tervezete, 1858-59.

Hosszú termékeny élete folyamán hetvenöt részben vagy teljesen megvalósított találmánya, felfedezése volt, amelyet negyven cikkben, tanulmányban tárt a világ elé.

Ki volt ő? Tudós? Feltaláló? Időtöltő kísérleteket végző s a természet titkait kutató tanár? Talán mindegyik. A 19. századot átívelő szellemóriás, az elektromosság századában. Termékeny, gazdag élete 1895. december 13-án zárult le. Tomboló hóviharban Eötvös Loránd e szavakkal helyezte el sírján a Tudományos Akadémia koszorúját: “Közöttünk már csak emléke él tovább, nem mint szellemóriásé, akit csak bámulni tudnánk, hanem mint úttörő munkásé, akit követhetünk."