KISS LAJOS (1939-1995)

1995. november 17-én a Gyöngyösi Felsővárosi temetőben sokszázan - rokonok, barátok, tanítványok - kísértük el utolsó útjára Kiss Lajos tanár urat.

Kiss Lajos 1939-ben Kisújszálláson született. Tanári oklevelét a Kossuth Lajos Tudományegyetem Természettudományi Karának kémia-fizika szakán szerezte.

Pályakezdőként került a Berze Nagy János Gimnáziumba, ahol élete végéig dolgozott és ahol tanári pályája, szakmai és közéleti tevékenysége kiteljesedett.

Fizikatanárként országosan ismertté és elismertté tette sokoldalú, igényes szakmai munkája, az új lehetőségek iránti fogékonysága, fáradhatatlan és eredményes szervező tevékenysége.

Részt vett a természettudományok integrált oktatásának akadémiai kísérletében, majd mintegy annak utóéleteként szervezte az "Értem a természetet" vetélkedőt, amely később a Bugát Pál Országos Természetismereti Vetélkedő nevet kapta. Egyik életre hívója és rendszeres szervezője volt a Mikola Sándor Országos Középiskolai Tehetségkutató Versenynek.

Minden alkalmat megragadott és kitartóan munkálkodott azon, hogy diákjainak lehetőséget biztosítson tehetségük kibontakoztatására.

Szakköröket vezetett, létrehozta és évtizedeken keresztül irányította a Kis Fizikusok Körének, illetve a Természettudományi Körnek a munkáját a Városi Művelődési Házban. Számos tankönyvet írt, melyek országosan keresettek.

Elhívatott nevelő volt, aki példát mutatott emberi tartásból és tapintatból. Különös hatással volt tanítványaira, ami megnyilvánult óráinak atmoszféráiban is. Németh László szellemében az órát olyan műhelynek tekintette, ahol "harminc-negyven ember ül az óra üvegharangja alatt, tanár és tanítvány, s amit behoznak oda, az az emberi vívmányok, ismeretek egy parányi, kiemelt része, a szépség egy szemernyi darabja".

Tanári ars poetikáját a következőképpen fogalmazta meg 1984-ben: "Tisztában vagyunk azzal, hogy korunkban az iskolákra olyan komoly feladatok várnak, amelyeket nehéz lesz megvalósítani... az a fő törekvés kell, hogy vezesse munkánkat, hogy minél több kezünk alá került fáklyát sikerüljön fellobbantani, s tanítványaink nyitott szemű és szívű, a természetet kedvelő és értő, optimista emberként hagyják el iskolánkat."

Mi, akik ismertük és szerettük őt, csodáltuk közvetlenségét, derűjét, sajátos humorát, a mókák iránti fogékonyságát, önzetlenségét és szorgalmát.

Szerette az embereket, örömét lelte a munkában. Munkája elismeréseként Gyöngyös városa a Pro Civitate kitüntetést adományozta neki.

Az Eötvös Társulat sokrétű és eredményes szakmai munkáját a Mikola Sándor-díj, a Vermes Miklós-díj, a Prométeusz-érem adományozásával ismerte el.

Távozását nehéz szívvel viseljük. Emlékét szívünkben őrizzük.