EZER ESZTENDŐS A MAGYAR ISKOLA

Báthory Zoltán
közoktatási helyettes államtitkár

1996-ban ünnepeljük az első magyar földön alapított iskola ezer éves évfordulóját. Ez alkalom arra, hogy felmérjük, értékeljük pedagógus elődeink tevékenységét és alkotását. De ennél is fontosabb, hogy szembe tudjunk nézni a jelen és a közeljövő kihívásaival és problémáival. A magyar iskolaügy évszázadokra nyúló tradíciói modern pedagógiai gondolkodásra és gyakorlatra köteleznek bennünket.

Öröm és megtiszteltetés számomra, hogy a Fizikai Szemle évfordulós számához bevezetőt írhatok. Úgy vélem, hogy a hazai természettudományos tanítás - és ezen belül a fizika tanítás - megérdemli, hogy külön is ünnepeljük.

A magyar iskolákban folyó természettudományos tanításra - talán túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a világ akkor figyelt fel első ízben, amikor 1970-ben egy több országra kiterjedő nemzetközi oktatási eredményvizsgálatban a magyar 14 éves tanulók 15 ország mezőnyében, Japán után a 2. helyet érték el. (A japán tanulók átlag eredménye 31,2, a magyaroké 29,1, míg a medián érték 21,5 volt.) Az eredmény hitelességét alátámasztotta, hogy a tízévesek populációjában 11 ország közül a magyar gyerekek az 5. helyet érték el (magyar átlag 16,7, medián érték 16,6), az érettségizők korosztályában pedig 14 ország közül a 7. helyet érték el (magyar átlag 23,0, medián érték 21,4). Ezek az eredmények akkor nagy feltűnést keltettek, mivel előzetesen több évtizedre visszanyúlóan semmilyen összehasonlítási lehetőséggel sem rendelkeztünk a tanítás és a tanulás eredményességéről. Az 1970-ben kimutatott eredményeket a későbbi nemzetközi összehasonlítások sem árnyékolták be. Sőt, 1983-ban a korábban idézett nemzetközi természettudományi vizsgálat megismétlése során a 14 éves magyar tanulók 25 ország mezőnyében az 1. helyet érték el (a magyar tanulók átlaga 70,7, a 2. japán tanulók átlaga 66,8). Meglehetősen jó eredményt értek el a tízévesek (18 ország közül a 6. helyet érték el) és az érettségiző tanulók is. Ez utóbbi korosztály természettudományos eredményeit a biológia, fizika, kémia résztesztek alapján adták még. Már akkor is sokakat meglepett, hogy a magyar érettségizők a közismerten legnehezebb természettudományos tantárgyban a fizikában - érték el a viszonylag legjobb eredményt (fizika: 17 ország mezőnyében a 2. helyet; biológia: 18 ország mezőnyében a 4. helyet; kémia: 19 ország mezőnyében a 7. helyet). A nemzetközi eredményvizsgálatokban elért jó eredmények meglepően összecsengtek a magyar középiskolai tanulók által a nemzetközi diákolimpiákon elért eredményekkel. Az utóbbi hat évben (1990-1995-ig) fizikában a helyezési szám a 2. hely (1993) és a 13. hely (1994) között ingadozott. (Kémiában a helyezési számok ugyanebben az időszakban a 2-9, informatikában a 4-13, matematikában pedig az 5-9. helyezés között ingadoztak.)

A nemzetközi összehasonlító vizsgálatok, a természettudományos eredmények mellett, azt is jelzik, hogy a magyar tanulók nehéz nemzetközi mezőnyben, viszonylag igen jó eredményeket értek el matematikából. Egy 1980. évi nemzetközi vizsgálatban a 14 évesek 15 ország mezőnyében a 4. helyet érték el a japán, a holland és a belga tanulók után. Más nemzetközi vizsgálatok is arra utalnak, hogy a magyar tanulók matematika eredménye figyelemreméltó.

A magyar szakértőknek mindig is komoly fejtörést okozott annak megmagyarázása, hogyan lehetséges, hogy tanulóink a természettudományokban és a matematikában, mind a tömegoktatás, mind az elitképzés terén rendkívül figyelemre méltó eredményeket mutatnak fel. Természetesen egy percig sem vitás, hogy eme eredmények oksági hátterében megtaláljuk a természettudomány és matematika szakos tanárok magas szakmai kultúráját és hivatásérzetét. Amikor tanulóink eredményeiről számolunk be, tanár kollégáinkat és a tanulókat együtt dicsérjük. Természetesen más körülmények is közrejátszottak a természettudományos oktatás eredményességében. A művelt világban szinte mindenütt a század elejétől, majd fokozott mértékben a II. világháború után látványos mértékben bővültek az iskolai tantervekben a fizika, kémia, biológia és matematika tanítás pozíciói. Magyarországon mégis kitüntetett figyelem fordult ezen tárgyak felé.

A természettudományos oktatás felerősödése mindenütt együtt járt a "materialista" és az "evolucionista" szemlélet terjedésével. Nálunk - és a kelet-európai térségben - ezen kívül politikai felhangot is kapott: a hivatalos indoklás szerint a "szocializmus építése" magas színvonalú természettudományos-technikai műveltséget kíván. Ez a politikai prioritás, mint ismeretes, elsősorban a természettudományos oktatás óraszámaiban jelent meg. Az 1978-as tanterv szerint az 1-12. évfolyamokban a természettudományos tárgyakra fordítható teljes óratervi idő 10-20 % között ingadozott, de a közoktatási szempontból legfontosabb 8. osztályban elérte a 21,8 %-ot! Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy a magyar természettudósok jelentós része igen nagy érdeklődést mutatott az iskola világa iránt általában, és a természettudományok, a matematika tanítása iránt különösen. Ennek következményeként az elmúlt időszakban, különösen annak utolsó két évtizedében, ezen a területen jelentős oktatási reformokra és tantárgy-pedagógiai innovációkra került sor. A matematika és a természettudományos tankönyvek és taneszközök általában meghaladták más tantárgyak tankönyveinek színvonalát.

Olyan vélemények is hallhatók, hogy a természettudományos kultúra viszonylag magas szintje is magyarázza a kreatív design és a sakk terén mutatkozó magyar sikereket (Rubik Ernő, Polgár lányok). Marx György egyenesen azt tételezi fel, hogy az elmúlt negyven évben igen sok tehetséges fiatalember azért választotta a természettudományokat, hogy elkerülje az agyonideologizált humán szférát. Így a hazai science tehetségállománya robbanásszerűen felduzzadt.

Mindent egybevetve úgy tűnik tehát, hogy a magyar oktatásügy "húzó" ágazata a természettudományos és a matematikatanítás. Amikor az ezer esztendős évfordulót ünnepeljük, ezeket a hagyományainkat és eredményeinket sem szabad elfelejtenünk.

______________________________________________________________________

Az Eötvös Társulat legmagasabb kitüntetését, az Eötvös-érmet, 1996-ban PLÓSZ KATALINnak, a Patrona Hungariae Gimnázium tanárának adta áldozatos nevelői munkája, valamint a fizikatanárok közösségében végzett önzetlen tevékenysége elismeréseként. Az Eötvös Társulat ezzel is kifejezi tiszteletét az ezer esztendős magyar iskola és a kiváló eredményeket mutató fizikatanárok iránt.

______________________________________________________________________