DEZSŐ ERVIN 1913-1995

Az erdélyi magyar tudományos élet sajátos egyénisége volt, hiszen villamos gépészmérnöki diplomával csaknem egész alkotó tevékenységét a fizika oktatásának és művelésének szentelte.

Pozsonyban született 1913. március 15-én. Édesapja vasúti mérnök és műszaki tanácsos volt és így többször változtatta állomáshelyét. Ezért elemi és középfokú tanulmányait több városban - Lugoson, Kaposvárott, Hatvanban, Szegeden, Székesfehérvárott - végezte. A budapesti József Nádor Műegyetemen szerzett 1939-ben egyetemi diplomát, majd nagyon rövid ideig geodéta mérnökként tevékenykedett, mivel katonai szolgálatra hívták be.

Leszerelése után 1941 decemberétől 1945 márciusáig a budapesti műegyetem fizikai intézetében tanársegédként molekulaspektroszkópiai vizsgálatokat végzett. Az intézet két vezetője (Schmid Rezső és Pogány Béla) 1943 végén meghalt, 1944 őszén találat érte az optikai kutatólaboratóriumot, ezért az ostrom után 1945 márciusában Kolozsvárra utazott. A kolozsvári Dermata cipőgyár üzemmérnöke volt 1945 őszétől 1949 márciusáig. 1948 őszén a Bolyai Tudományegyetemre nevezték ki előadó tanárnak. Ekkor határozta el, hogy lemond magyar állampolgárságáról, vállalja a kisebbségi sorsot és Kolozsváron folytatja a háború által megszakított oktatói és tudományos tevékenységét. Az egyetemek egyesítéséig (1959-ig) hűséggel szolgálta a magyar, majd nyugdíjba vonulásáig (1978-ig) a Babes-Bolyai egyetemet.

Tíz évig, 1954-64 között a Matematikai és Fizikai Lapok egyik szerkesztője volt. Fizikai és filozófiai jellegű írásait az Igazság napilap, a Matematikai és Fizikai Lapok, a Korunk, a Hét, a Firka és a Kelet-Nyugat című folyóiratok közölték. Több ezer tanítványát látta el életre szóló útravalóval.