Szimán Oszkár (1923-1996)

A 40-es években az akkori Pázmány Péter Tudományegyetem csillagászati tanszékén gyakornokoskodtam, és ott ismertem meg a kémia-fizika szakos egyetemi hallgatót, Szimán Oszkárt. Szaktárgyain kívül feltűnő szorgalommal látogatta a csillagászati kollégiumokat is, és részt vett a gyakorlatokon is, bár meglehetősen nehéz volt ezt az elfoglaltságát a szaktárgyainak stúdiumai közé szorítania. Elmondta, hogy már középiskolás korában kezdett foglalkozni csillagászattal - Kulin György ösztönzésére. A Lassovszky Károly által vezetett csillagászati tanszéken az akkor ott tevékenykedő Tibor Mátyás pátertől, a gyakorlatok vezetőjétől tanult sokat.

Egyik alapító tagja lett a rövid életű (1946-49) első Magyar Csillagászati Egyesületnek, és ennek keretében az Uránia Csillagvizsgálóban sok érdekes előadást tartott főként az asztrofotográfia, a spektroszkópia és a sugárzásmérés tárgyköréből. Ezt a tevékenységét az Egyesület feloszlatása után is folytatta. Előadásaival és ismeretterjesztő cikkeivel sokat tett az amatőr csillagászok képzése és megfigyeléseinek gazdagabbá, egzaktabbá tétele terén. Így például az 1957-es Csillagászati Évkönyvben megjelent "Fényképezés a csillagászatban" című 30 oldalas tanulmánya valóságos alapozó munka volt, amelyből az érdeklődők a téma minden részletéről korszerű, szinte teljes információt kaphattak. Ismertető cikkeiben nemcsak beszámolt a világban történt érdekesebb és fontosabb csillagászati eseményekről, hanem - azokban a bizonyos 50-es években szokatlan, sót kockázatos módon - teljesen pártatlan értékelést is adott, például a Palomar Sky Survey csillagászati fotóatlaszról.

Választott szakterülete azonban az optika, a tudományos fényképezés és a fotótechnika kémiája volt. Mint ilyen területeken kiváló szakembert, a Forte Gyár, az MTA Kémiai Kutatóintézete, majd a Magyar Filmlaboratórium alkalmazta. Tanulmányozta a szerves reakciómechanizmust, foglalkozott a szenzitometriával és a polarizáció vizsgálatával. Az Optikai, Akusztikai és Filmtechnikai Egyesületben továbbképző tanfolyamokat tartott, és a fotográfia előadója volt az Iparművészeti Főiskolán. Igen sok szak- és ismeretterjesztő cikke jelent meg a Kép- és Hangtechnikában, a Természet és Társadalomban, az Élet és Tudományban - és itt, a Fizikai Szemlében. Több fényképészeti monográfiát írt, és egyetemi jegyzete is jelent meg.

Közben továbbra is több csillagászati vonatkozású előadást tartott az Urániában. Az elméleti kérdéseken felül sok gyakorlati tanácsot is adott. A 60-as években az általam az Urániában vezetett csillagászati szakkörben ünnepnek számított, amidőn néhány alkalommal Szimán Oszkár tartott igen érdekes ismertetéseket egyszerű csillagászati demonstrációs eszközök (például volvella) készítéséről és használatáról. Természetesen be is mutatta az általa már elkészített eszközöket. A szakkörben kifejtett tevékenységén kívül is az ismeretterjesztő cikkei és előadásai révén egyike lett a csillagászati amatőrtársadalomnak legtöbbet adó tudós egyéniségeknek. Azonnal és közvetlen kapcsolatot tudott teremteni egyénekkel és közösségekkel egyaránt, bámulatos egyszerűséggel világította meg az olykor bonyolult csillagászati és fizikai problémákat is.

Munkásságát több kitüntetéssel ismerték el (például Bródy Imre Fizikai Díj, Petzval József Optikai Díj). Az 1989-ben újjászervezett Magyar Csillagászati Egyesület idei közgyűlése 1996 márciusában egyhangúlag őt választotta az Egyesület tiszteletbeli tagjává. Ezen a közgyűlésen Szimán Oszkár már nem tudott részt venni súlyos betegsége miatt. A tagság mély döbbenettel értesült haláláról, és az őt közelről ismerőkben sok vele kapcsolatos esemény elevenedett fel.

Amíg csak emlékezünk rá, akik ismertük, szerettük és becsültük őt, addig nem 1996 lesz végleges eltávozásának éve.