Fizikai Szemle 1997/2. 64.o.

A 20. század végéhez közeledünk. E század során megháromszorozódott a Föld népessége, megkétszereződött a várható életkor, a fiatalok centiméterekkel magasabbra nőnek, mint apáik és nagyapáik. Eltűnt a nemrég még rettegett himlő és gyermekbénulás. Mindez elképzelhetetlen lett volna a modern tudomány kifejlődése és annak alkalmazása nélkül.

Jelen problémáinkat nem a tudomány fejlődése okozta, hanem az, hogy sokak tudata hordozza a 18-19. század mentalitását, nem nőtt még fel a modern tudomány és csúcstechnika által kínált lehetőségekhez. Nagyteljesítményű kocsit nem szabad másokat mindenáron megelőző szándékkal vezetni. Hódító önzéssel nem szabad modern fegyverekhez nyúlni. Hazánkfia, Koestler Arthur megírta: a mi századunkban is sokkal több embert gyilkoltak "önzetlen" ideológiák nevében, mint önző módon anyagi javak megszerzéséért.

Turizmus és Internet, ruhadivat és popzene, ballisztikus rakéta és televízió, tömegvándorlás és AIDS, savas eső és ózonlyuk nem tisztel határokat. Problémáinkat csak úgy oldhatjuk meg, hogy messzebbre tekintünk térben és időben. Gondjainkon csak a tudományra támaszkodva lehetünk úrrá.

Valljuk, hogy a humán kultúra és a természettudomány ma tapasztalt feszültsége mesterségesen keltett jelenség. Az előttük álló történelmi léptékű feladatokat csak a humanizmus, kutatás, innováció és vállalkozás harmóniája teszi megoldhatóvá. Új anyagi értékeket termelő munka hozhat létre. A kereskedelemnek és bankszférának a minőségi versenyt kell biztosítania. Ha képzettségi, kutatás, innováció, szervezés folytán növekszik a munka termelékenysége, akkor juthat több mindnyájunknak.

A gyorsuló időben azok az országok emelkednek fel, amelyek fölismerik az emberi erőforrás elsődlegességét. Ahol a döntéshozókat nem bénítja az ismeretlentől való félelem, a polgárok otthonosak a modern világban, mert értik és ezért vállalják azt.

Valamikor az Ókorban a perzsa seregek fölött diadalmaskodni tudott Athén városa, mert bízott a demokráciában. A Középkor végén a Földközi tenger uralmáért vívott harcban az Oszmán Birodalomnak fölébe kerekedett néhány itáliai város, ahol megteremtették a reneszánszt. Az Atlanti óceánon a spanyol világbirodalom armadáját legyőzte Anglia, mert ipari forradalmat indított el. A hidegháború múltán most új versengés folyik nemzetek és kultúrák között. Az a társadalom látszik ígéretesnek, amelyik hosszabb távra gondolva oktatásra, tudományra, innovációra fordít figyelmet. A háború után a német, majd japán, most pedig a koreai gazdasági "csoda" titka nem is titok. Ezek az országok nem aranyban vagy olajban dúskálnak, hanem képzett emberi erőforrásokban.

Van módunk arra, hogy hazánk pillanatnyi gondjainak tengeréből tartósan kiemelkedjünk, ha szakembereinket magas szakmai fölkészültség, nyitott versenyképesség, pillanatnyi részérdekeken felülemelkedni képes társadalmi felelősségtudat fogja, jellemezni. Ez alapvető nemzeti érdekünk. Kiélezett versenyhelyzetben a világgazdaság más csoportjainak az érctekei ettől eltérhetnek. A külső tanácsokat meg kell köszönnünk, azokat kritikusan ki kell értékelnünk. A hozzáértés kötelezettségét és a döntés felelősségét nem háríthatjuk másra.

Az iparosodott világ sok országához hasonlóan nálunk is mutatkozik olyan tendencia, hogy egyes rétegek - fiatalok is - elidegenednek a műszaki és tudományos vívmányoktól, nem érzik magukat itthon e századvégen. A tömegtájékoztatás egyes szereplői tovább táplálják az aggodalmat. Fizikáról az atombombát, kémiáról a levegőszennyezést, biológiáról a génmanipuláció kiszámíthatatlan következményeit juttatják eszeinkbe. Erre az ad lehetőséget, hogy nincs meg mindenkiben az az alapműveltség, legfőképpen pedig nincs meg az a szemlélet, ami szükséges lenne, hogy a modern kort értse, azt magáénak érezze, annak alakítására vállalkozzon. A modernizációnak azonban nincs alternatívája, ha 5-6 milliárd embernek kenyeret akarunk adni. Öregapáink módján akkor élhetnénk, ha redukálnánk bolygónk népességét: visszahoznánk az elfelejtett betegségeket, megnövelnénk a gyermekhalandóságot - és autó helyett gyalog járnánk, traktor helyett kézzel ásnánk és kaszálnánk, gázfűtés helyett baltával aprítanánk a tűzifát. Talán ezért van, hogy a múltbavágyó nosztalgiát (a jelen elleni vandál tiltakozást) leginkább vagyonos szülők gyermekei engedik meg maguknak.

Közös társadalmi érdek tehát, hogy minőségi közoktatással biztosítsuk gyermekeink kenyerét - és vele együtt saját öregkori nyugdíjunk vásárlóértékét. Fiatalok nevelésekor fokozódó figyelmet kell szentelnünk olyan emberi értékekre, mint a harmonikus családi életre való felkészülés, az egészség és környezet védelme, a valóság tisztelete, a jövő alakításának készsége és társadalmi felelőssége.

Emlékeztetünk arra, hogy a múlt században Széchenyi István Akadémiát alapított. Eötvös József' javaslatára a parlament egyik legfontosabb feladatának az iskolakötelezettség előírását és megvalósítását tekintette. Az első világháború után Klebelsberg Kunó javaslatára a népiskolákat és az egyetemeket is fejlesztették. A második világháború után nyolc osztály mindenki által való elvégzését iktatták törvénybe. Az ázsiai nagy- és kistigrisek háborúkat követő fejlődésük kezdetén először oktatásukat reformálták meg, hogy utána nem nyersanyag-, hanem munkaigényes termékeket gyárthassanak, azokba épített tudást fizettetve meg a külföldi vásárlókkal. A kitörés feltétele számunkra is az, hogy a nemzeti jövedelemből közoktatásra fordított összeg elérje a nyugat-európai átlagot, megközelítse a távolkeleti országok oktatási ráfordítását. Ez egyszenűen mindnyájunk hosszú távú egyéni érdeke. Ha a polgárok olyan politikusokra szavaznak, akik ezt a célt tűzik ki, akkor mindez a pártok számára is fontossá válik. Ha viszont csak összeszerelő üzemeket telepítenek hozzánk, amely szolgailag követi a kintről küldött gyártási sablont, akkor az marad egyetlen vonzerőnk, hogy nálunk kevesebb bért kell fizetni a munkásnak.

Nemzetközi versenyhelyzetben vagyunk. Eladható árut kell exportálnunk, hogy olajat és rezet vásárolhassunk. Minőségi munkát kell végeznünk. Ezért társadalmi felelősségünk a tehetségek felkutatása, bátorítása, kibontakoztatása, eredményeik méltánylása. A tehetséggondozást állami feladattá kell nyilvánítanunk, ehhez a megfelelő kereteket kell biztosítani. De nem csak pénzről van szó. A tehetség szeret többet tanulni, jobbat alkotni. A magyar iskola jó voltát, nemes hagyományainak kontinuitását bizonyítja, hogy számunkhoz képest sok hazánkfia kapott Nobel-díjat, aratott sikert külföldön, alakította az emberiség kultúráját és történelmét. Fiaink-leányaink tudományos diákolimpiákról is hoznak aranyérmeket. Nemzetközi fölmérés ismerte el, hogy az 1970-es, 1980-as években a tizenéves magyar diákok természettudományos átlagtudása világelsők közt volt, messze előzve nálunk gazdagabb nyugati országokat. Nem szabad hagyni, hogy ma percemberkék tündöklése elhomályosítsa a tanítás és tanulás Magyarországon hagyományos tiszteletét.

A társadalom nem mindig öleli keblére a tehetséggel megáldott "nehéz embereket". A legtöbb magyar Nobel-díjas a pályája ívét nem itthon írta le. A magyar társadalomnak is meg kell még tanulnia, hogy tűrje a másságot, "új idők új dalait", gondolatok és ötletek szabad áradását, mert változó időben - régi sablonok avultával - valamelyik új gondolat válik majd be. Az eredményt pedig észrevenni, becsülni, tisztelni kell. A magyar fiatalok közt ma is felbukkannak potenciális Nobel-díjasok. Ma is tart a legeredményesebbek kifelé áramlása. Nem anyagi jólét csábítja őket. Ők alkotni akarnak. Örülnek, ha odafigyelnek okos szavukra. Ezt odakünn megkapják. Amerikában a legvirágzóbb számítástechnikai vállalatok élén magyarok állnak, 21. századba vezető tudományos programokat gondolnak ki és valósítanak meg. Tehetségeinktől ne irigyeljük a hazai bíztató tekintetet, kézszorítást, dicséretet. Lelkes munkájukkal mi lehetnénk gazdagabbak.

Történelmi múltunk ismeretében érthető, hogy a magyarságot sokirányú kulturális hatás érte, genetikailag is a legkevertebb népek egyike. Ez fokozott rátermettséggel, gazdag kreativitással járhat; adottságainkat tekintve emelt fővel nézhetünk körül. A lehetőséget valóra lehet váltanunk. Korszerű magyarságtudatot kell kialakítanunk, amely valós értékeinkre, az emberiség kultúrájához és jólétéhez való alkotó hozzájárulásunkra büszke, amely a múltat azért tiszteli, mert maradandó értékek teremtésével járult hozzá a jelen kultúrájához. Példaképek szükségesek, mert mozgósító erejük van. Megmutatják, miként lehet nyomorúságból kiutat találni, váratlanul nagyot alkotni. Példaképeink sorába a humán kultúra nagy alakjai (költők, művészek, államférfiak) mellé fel kell sorakoztatni azokat az elődeinket is, akik a tudomány és technika területén adtak örökbecsűt hazájuknak és az emberiségnek. Akikre jogosan lehetnénk büszkék, de akiket gyakran jobban ismernek a világban, mint idehaza. (Van olyan Pesten született Nobel-díjas tudós, akiről Németországban is, Angliában is utcát neveztek el, de szülővárosában nem. Van olyan Pesten született mérnök, akinek a nevét a Hold térképén, sőt a Mars térképén is megtalálhatjuk, de a budapesti térképen nem.) Vajon századunkat formáló, kultúrát és történelmet alakító természettudósaink bekerülnek-e a magyar iskolák történelem-tankönyveibe is? Tudja-e egy iskolázott felnőtt vagy fiatal, kinek a nevéhez fűződik a golyóstoll és az áramvonal, az atomreaktor és a számítógép, a BASIC programozási nyelv és a WORD szövegszerkesztő?

Ha a tudomány és az innováció itthon is megkapja azt a társadalmi megbecsülést, tiszteletet - és ezekről kifolyólag támogatást - amit Nyugaton vagy Távolkeleten élvez, akkor lehetünk mi is büszkék azokra, akik miatt a világ tiszteli a 20. századi magyar géniuszt Bartók Bélától Szent-Györgyi Albertig, Victor Vasarelytől Neumann Jánosig. Majd ebből következik, hogy a fiatal lángelmék itthon is világítani fognak. Ez a befektetés minden magyar számára "kifizetődő üzlet", mert az áraik értékét manapság a beléjük épített tudás adja.

1897-ben, most száz esztendeje fedezték fel fizikusok az elektront, ebből lett a rádió, fax, mobiltelefon, videokamera, globális televíziózás, átszabva századunk arculatát. Kiváló alkalom, hogy bemutassa a tudomány, innováció, gazdaság, kultúra és társadalom kapcsolatát. Matematikai, fizikai, kémiai, informatikai, innovációs világversenyekről aranyéremmel hazatérő diákokat olyan szinten kell elismerni és megismertetni, mint sportolóinkat.

A külföld által legelismertebb magyar tudósok itthon is megérdemelhetik a legmagasabb elismeréseket - akár külföldön dolgoznak, akár idehaza. Ez az elvárás az Akadémiára, kormányra vonatkozik - de a sajtóra, televízióra is. Történelmi évfordulókat ünneplünk, Európába érkezésünk, majd európaivá válásunk évfordulóit. Mindenkit felhívunk: tiszteljünk meg olyan centenáriumokat is, mint

1998: Szilárd Leó (atomreaktor szabadalma, nukleáris leszerelés kezdeményezése);

1999: Békésy György (műszaki fejlesztéssel foglalkozott, orvosi Nobel-díjat kapott);

2000: Gábor Dénes (Tungsramban dolgozott, Angliában a hologramért Nobel-díj).

Ezen évfordulók alkalmával iskoláktól, versenyektől tudományos társaságokon és pályázatokon át múzeumokig és televízióig megmutathatjuk a társadalomnak: egy népnél sem vagyunk alábbvalóbbak. Mindez jó reklámalkalom a megfelelő vállalatoknak, egyben a társadalmi tudat modernizálását szolgálja.

Összehangolt társadalmi cselekvésre hívunk mindenkit - egyébirányú politikai meggyőződésétől és pártállásától függetlenül - a tanulás, tudomány, innováció társadalmi rangjának visszaállítása érdekében, felismervén, hogy ez a jövőben, de már a mai versenyhelyzetben is létérdekünk. A modernizáció nem csak pénzügyi, hanem elsősorban tudati kérdés. Minden tőlünk telhetőt meg kívánunk tenni, hogy a modernizáció a magyar nép széles rétegeinek tudatában megtörténjen. Véd a századvégi elidegenedés, borúlátás ellen. Lehetővé teszi, hogy magunkénak érezzük hazánkat és korunkat. Ez a tudatosan gyakorolt demokrácia útja, az ország szellemi és anyagi fölemelkedésének feltétele. Ezer éve sikerült. Most is sikerülnie kell.

Kérjük mindazokat, akik egyetértenek az itt megfogalmazott elvekkel és célokkal, aláírásos támogatásukat postán küldjék el az Eötvös Loránd Fizikai Társulatnak, az MTESZ tagegyesületének címére:

______________________

Megjegyzés a Web-szerkesztőtől: A Charta '97 aláíróinak listája a Fizikai Szemlében jelen cikk után (66.o.-69.o.) olvasható.