MAGYAR TUDÓSOK MIGRACIÓJA

Palló Gábor
MTA Filozófiai Intézet

A migráció a modern társadalmak jellegzetes tünete, és kiváltképp jellemző a tudós közösségekre. A jelenséggel foglalkozó legtöbb tanulmány azt vizsgálja, hogyan vándorolnak a tudósok a tudomány különféle helyszínei között, szemben a diffúziós folyamat kutatásával, amely viszont a tudományos ismeretek mozgását fürkészi. A mozgás iránya a migráció esetben főként a perifériák felől a német, angol, amerikai vagy izraeli, esetleg dél-amerikai centrumok felé mutat, a diffúzió viszont inkább a megtermelt tudást sodorja a centrumokból a perifériák felé.

A tudósok migrációját általánosságban különféle tudományon belüli és kívüli okokkal lehet összefüggésbe hozni. Kétfajta migrációt meg is szoktak különböztetni: spontán és kényszerített migrációt. Ez utóbbi tipikus példája a nácizmus előli menekülés, a spontán migráció viszont egyéni elhatározások eredménye, ennek megfelelően tarka magyarázati lehetőségekkel.

Meglehet, hogy a magyarázatot a tudomány inherens természetében kell keresnünk, amely Polányi Mihály filozófiai koncepciója szerint szükségszerűen személyes jellegű. Polányi azt állítja, a tudományos ismeret rendelkezik valamiféle hallgatólagos komponenssel, amely episztemológiai okokból elvileg sem foglalható szavakba, hanem implicit marad az írásos és szóbeli kommunikáció során egyaránt. Ennek következtében a tudósokat más tudósoknak kell tanítaniuk, mégpedig személyes kapcsolataik révén, és nem csupán publikációik vagy tankönyveik útján. A legtehetségesebb tudósok rendszerint szükségét érzik, hogy személyesen legyenek jelen a tudományos centrumokban, szemináriumokon, konferenciákon.

A 20. századi magyar tudós migráció tanulmányozásához kitűnő eszközt nyújt az egyik menekülteket segítő szervezet iratanyaga. Az adatok ugyan nem tekinthetőek reprezentatívaknak, de a jelenséget meglepően jól illusztrálják. Ezt a szervezetet 1933-ban Lord Beveridge, a London School of Economics igazgatója és Szilárd Leó hozta létre. Előbb Academic Assistance Councilnak (AAC) hívták, 1936 után pedig Society for Protection of Science and Learningnek (SPSL), és ma is ez alatt a név alatt tevékenykedik. A szervezet célja mindmáig az, hogy segítse a vallásuk, fajuk vagy politikai nézeteik miatt üldözött tudósokat.

Az SPSL irataiban szereplő több ezer név között 207-et tudtam kétséget kizáróan magyarként azonosítani. Az ábra ezen emberek számát az SPSL-lel való kapcsolatfelvételük idejének függvényeként ábrázolja. Ránézésre látható, hogy a görbe csúcsokból és a csúcsok közötti szünetekből áll, ami azt jelenti, hogy a magyar tudósok nem állandó vagy állandóan változó sebességgel vándoroltak, hanem volt hogy útrakeltek, máskor pedig szinte mindenki maradt ahol éppen volt.

Migrációs hullámok 1933-tól 1966-ig.

Öt migrációs hullámot különböztethetünk meg az ábrán. Az első (I), 1933-35, a második (II) 1938-39, a harmadik (III) 1942-48, a negyedik (IV) 1956-57 és végül az ötödik (V) 1960-ban kezdődött. Az SPSL levéltára sajnos nem tartalmaz anyagot az újabb időszakra vonatkozóan.

Az egész folyamat szempontjából döntő jelentőségű, hogy a hullámok évszámai politikatörténeti évszámok és nem tudománytörténetiek, ami a migráció tudományon kívüli, politikai okaira utal. Az első dátum: a fasizmus uralomra jutása Németországban. A második a második világháború kitörése. A harmadik hullám hosszabb periódust ölel fel, mely magában foglalja Magyarország háború alatti és közvetlenül a háborút követő időszakát. A hírhedt vasfüggöny 1948-ban ereszkedett le, a hidegháború kezdetekor. A negyedik hullám az 1956-os forradalom idején keletkezett. 1957 első hetei után ismét áthatolhatatlanokká váltak a határok. A hatvanas évek elejétől kezdve a politikai rendszer konszolidálta önmagát. A politikai megbízhatóságot az utazás előfeltételének tekintették, de a politika is elkövetett hibákat: kedvencei közül néhányan nem tértek vissza.

Az egyes hullámok elemzése, kiegészítve néhány olyan tudóssal, aki nem lépett kapcsolatba az SPSL-lel, azt mutatja, hogy az egyes hullámok teljesen különböző szociológiai jelenségeket takarnak. Az első hullámhoz tartozó populáció általában nem Magyarországról, hanem Németországból emigrált. Számukra ez már a migráció második lépése volt, amely az 1920-as évekbeli Németországba vezető elsőt követte.

Néhány tudós azonban már az első világháború előtt elhagyta Magyarországot. Szilárd Béla, akinek semmi köze Szilárd Leóhoz, Mme Curie asszisztenseként is dolgozott, és jelentékeny eredményeket ért el a radioaktivitás területén. Két kitűnő matematikus, Szegő Gábor és Pólya György szintén az első világháború előtt hagyta el az országot, Kármán Tódor ugyan jó pár évvel az első világháború előtt ment el az országból, azonban 1918-ban visszajött, és csak 1919-ben, a Tanácsköztársaság leverése után távozott el újra.

A marslakók az első hullámhoz tartoztak, még ha nem is léptek mindannyian kapcsolatba az SPSL-lel. A magam részéről szorosabb értelemben csak azokat nevezném marslakóknak, akik részt vettek a Manhattan-terv valamely részében, plusz Kármánt az USA Légiereje számára végzett rendkívül jelentős háborús munkái miatt. A marslakókra vonatkozó vicc, tudomásom szerint Los Alamosból származott, és miért ne tartanánk fenn a nevet a szűk exkluzív klub számára?

Sok olyan tudós tartozik az első hullámhoz, akinek semmi köze sem volt a Manhattan-tervhez. Hevesy György például Koppenhágába ment Magyarországról, és később a radioaktív nyomjelzésért kapott Nobel-díjat. Polányi Mihály, a kiváló fizikokémikus, később filozófus éppúgy Angliába költözött Németországból, mint Gábor Dénes, a holográfia Nobel-díjas feltalálója. Kürti Miklós, alacsony hőmérsékletű fizikával foglalkozik, Oxfordban telepedett le Németországból történt menekülése után, és a Polányiakhoz hasonlóan a Royal Society tagjává választották. Orowan Egon, aki Cambridge-ben lett híres szilárdtestfizikus, később pedig az MIT-n dolgozott, szintén az első hullámhoz tartozik, ámbár ő Németországból előbb visszatért Magyarországra, és csak a legnagyobb nehézségek között tudott újra elmenni, amikor a helyzet sokkal rosszabbra fordult. Einstein híres munkatársa, Lánczos Kornél, matematikai fizikus Németországból egyenesen Amerikába költözött. Túza László, aki a termodinamikában és más elméleti területeken ért el kiemelkedő eredményeket nagyobb kalandba bocsátkozott: Magyarországról a Szovjetunión keresztül vezető úton ért földet Amerikában. A Farkas testvérek, László és Béla, Jeruzsálemben jutottak álláshoz és a fizikai kémiát ők importálták Izraelbe.

A második hullám nem nagyon magas. Ez olyan tudósokból áll, akik vagy még Magyarországon éltek, vagy már Németországban. Plesch János például Einstein házi orvosa és közeli barátja volt egész életén keresztül. Jánossy Lajos Németország után hamarosan a Nobel-díjas P. M. S. Blackett munkatársa lett Manchesterben a kozmikus sugárzás fizikájának területén. Ő az egyetlen ebben a csoportban, aki a második világháború után visszajött Magyarországra.

A háború alatt nem sok tudós mehetett már el. Ezért olyan lapos a harmadik hullám. Zechmeister László szerves kémikus, a kromatográfia és a növényi festékek kémiai vizsgálatának klasszikusa 1940-ben távozott a Caltechre, Kaliforniába. Kemény János aki később a Dartmouth College híres matematikusa lett, ugyanebben az évben érkezett Amerikába, és később itt alkotta meg a Basic számítógépes programnyelvet.

Az első hullámokhoz tartozó tudósok között sokan zsidó származásúak voltak, őket a fasizmus valamely változata üldözte el aktuális lakó, illetve munkahelyéről: a német vagy a magyar, nem volt nagy különbség közöttük. A háború után azonban nagyot változtak a migráció okai. Eltűnt a faji motívum, a politikai motívum viszont hangsúlyosabbá vált. Ez jellemző már a harmadik hullám második felére és egyre inkább a későbbi hullámokra. Szent-Györgyi Albert, Békésy György, 1947-ben települt át az Egyesült Államokba. Bay Zoltán 1947-ben távozott Amerikába. Harsányi János, aki Neumann János játékelméletét alkalmazta a közgazdaságtanban és a diplomáciai tárgyalások technikájában, 1948-ban hagyta el Magyarországot.

Az 1956-os az egyik legnagyobb hullám volt. Nem kétséges, hogy ezt a magyarországi politikai események motiválták. A csoport két legismertebb személyisége a Nobel-díjas Oláh György, szerves kémikus és Lakatos Imre, aki nagyobb hírt szerzett filozófusként, mint matematikusként. Oláh az Egyesült Államokban él, Lakatos azonban meghalt Angliában, miután Karl Popper utódaként a London School of Economics professzori állását töltötte be.

Az ötödik hullám az olyan tudósok lassú elszivárgását jelzi, akik jobb munkakörülményekre vágytak (és nyugati életszínvonalra). Ezt a hullámot már főként gazdasági, kulturális és tudományos tényezők hozták létre.

A migráció persze nem zárult le az utolsó SPSL dossziékkal. A rendszerváltás után felerősödött, és nyilván újabb hullámot képezett, de ennek bizonyításához más statisztikai adatokra lenne szükség. Ez a legutóbbi hullám főleg fiatal tudósokat, doktoranduszokat foglal magában, sokan igen tehetségesek, de nevük legalábbis egyelőre még nem olyan ismert mint azoké, akikről eddig volt szó.

Ebben a rövid bevezetőben négy szempontot próbáltam bemutatni. (1) A marslakók nem voltak az egyedüli tudósok, vagy tágabban értelmiségiek, akik eltávoztak Magyarországról. Ellenkezőleg: a tudósok migrációja a tudományos központokba egyidős a magyarországi tudománnyal, és nagyon is tartós jelenségnek bizonyult. (2) A magyar tudósok migrációja hullámokban zajlott. (3) A migráció mechanizmusai és motívumai hullámról hullámra változtak. (4) A migráció okaiban tudományon belüli és tudományon kívüli tényezők kombinációi játszottak szerepet, és a tudományon kívüli tényezők között a politika, benne a nácizmus és a sztálinizmus jutott fontos szerephez.