TUDÁS, HIT, TÉVHIT AZ IONIZÁLÓ SUGÁRZÁS ALKALMAZÁSÁNAK TÁRSADALMI MEGÍTÉLÉSÉBEN

Kerti Márta
ÁNTSZ Fővárosi Intézete
Sugáregészségügyi Osztály

Azt követően, hogy 1895-ben Röntgen felfedezte az X-sugárzást és már 1896-ban megkezdődött széleskörű alkalmazása, elsősorban az orvosi diagnosztikában, 1896-ban Becquerel felfedezte a radioaktivitást, 1898-ban a Curie-házaspár felfedezte a rádiumot. Ezután a fejlődés óriási léptekkel haladt, az alkalmazási kör egyre bővült. A haszon mellett azonban elkezdtek gyűlni a fájdalmas tapasztalatok: a "láthatatlan" sugárzás használata egészségi ártalmak kialakulásához is vezethet.

Az ártalmak megelőzése érdekében jött létre a sugárvédelem, mely önálló szakággá izmosodott az elmúlt évtizedek alatt.

A tudás e kérdésekben egy viszonylag szűk társadalmi rétegre korlátozódik. A Föld és hazánk népessége számára az ionizáló sugárzás ismereteiben az atombombák háborús alkalmazásához, a nukleáris fegyverkísérletekhez illetve az atomerőművek baleseteihez társult. A félelem az ismeretlentől befolyásolja az emberek viszonyát bármilyen tudományos kérdéshez, különösen akkor, ha az mindennapjainkat, egészségünket érinti.

Vizsgálatunk célja az volt, hogy tudomást szerezzünk: mit gondolnak, éreznek illetve tudnak az emberek az ionizáló sugárzásról és hogyan ítélik meg alkalmazását. A mindennapi élethez legközelebb az orvosi röntgen alkalmazása van. Az átlagember számára a legtöbb problémát pedig az atomerőművek kockázata jelenti. Kérdéseinket elsősorban e témákban tettük fel.

A kiválasztott két korcsoport egyike humánszakos egyetemisták, főiskolások azon része volt, akik önként, szívesen válaszoltak kérdéseinkre. A másik csoport a főváros legkülönbözőbb kerületeiben óvodába járó kisgyermekek szülei.

A főiskolások között 180 kérdőívet osztottunk ki, válaszaikat diagramok mutatják be.

Az első diagramok azt jelzik, hogy a fizika, kémia oktatása magasszintű oktatásának köszönhetően az emberek jobban tájékozottak a természetes sugárzás forrásai tekintetében

(1. ábra), de a mesterséges sugárforrások okozta terhelést teljesen hamisan ítélik meg (2. ábra). Nincsenek megbízható ismereteik a természetes sugárzás károsító hatását illetően sem (3. ábra).

Nincs elegendő ismeret a különböző orvosi beavatkozások sugárterheléséről (4. ábra). A készülékek biztonságáról a vélemény reális (5., 6. ábra)

és ez is közrejátszik abban, hogy a fiatalok között körülbelül 25% még a napjainkban ismét nagyon ajánlott tüdőszűrésen sem jelenik meg (7. ábra).

A fiatal szülőkkel az óvodákon keresztül vettük fel a kapcsolatot, 25 óvodában összesen 1250 kérdőívet osztottunk ki, melyből 1080-at kitöltve visszakaptunk. Válaszaik a természetes sugárzás hatásával kapcsolatban jóval közelebb állnak a valósághoz (8. ábra).

Az orvosi beavatkozásokból eredő terhelésre vonatkozó vélemény még itt sem esik egybe a valódi terheléssel, de a CT-vizsgálatok viszonylag magas sugárterhelésével és a fogászati röntgen alkalmazásának viszonylagos veszélytelenségével már nagyobb réteg van tisztában (9. ábra).

A saját egészségünk megőrzése érdekében végzett vizsgálatoknál csupán a válaszadók egyharmada tartja szükséges rossznak a röntgenfelvételeket (10. ábra), viszont a készülékek elavultságáról már több az információ és saját tapasztalat (11. ábra).

Nemcsak rutinszerűen válaszolt a megkérdezettek egy része, hanem leírta azt is, hogy: "a gépek régiek (ugyanazt használják több, mint 20 éve)"; "középkori módszereket alkalmaznak"; "többszöri felvételismétlés kell, mert nem sikerül".

A fiatal szülőkre sajnálatos módon ugyanaz jellemző, mint az egyetemi ifjúságra, legalább 1/5-ük még tüdőszűrésre sem jár, pedig a TBC ismét megjelent a lakosság körében és a daganatos megbetegedések kiszűrése is igen jó hatásfokkal történik napjainkban. Tekintettel a magas daganatos halálozásra, élni kellene a megelőzés e fontos és könnyen hozzáférhető eszközével különösen ezekben a korosztályokban (12. ábra).

A leggyakoribb röntgen-felvételnél (mellkas) a páciensdózis új, modern berendezés használata esetén 200 µGy/expozíció körüli, ennek a gonádokat érintő vonzata 25 µGy/expozíció. Régi, elavult készülékek alkalmazásakor az érték magasabb, de a 350500 µGy/expozíció páciensdózist akkor sem haladja meg.

Az átvilágítás hosszabb sugármenettel járó beavatkozás, a páciensdózis az előbbinél egy nagyságrenddel magasabb.

A fogorvosi röntgen-felvétel páciensdózisa elhanyagolható néhány µGy -, tehát egészségre ártalmat akkor sem jelenthet, ha több felvétel készül, illetve egy évben több alkalommal történik vizsgálat.

Igen nagy sugárterheléssel jár a CT használata, egy beavatkozás páciensdózisa akár 15 Gy (!) is lehet. Ezért ezt az igen komoly diagnosztikai értékű eljárást csak indokolt esetben szabadna alkalmazni.

A kérdések másik csoportja az atomerőművek működésével volt kapcsolatos. Kiderült, hogy a tájékoztatás sokat segít abban, hogy a lakosság elfogadja az atomerőművek alkalmazását. Az emberek jobban félnek "általában" a balesetek lehetőségétől, mint a hazánkban üzemelő Paksi Atomerőműtől. Ez az erőmű nyitottságából adódik, abból, hogy fogadják az érdeklődőket és tájékoztatják a lakosságot problémáikról, esetleges műszaki hibákról.

Befejezésül megkértük a kérdőívet kitöltőket, hogy írják le, miről szeretnének hallani, olvasni elsősorban. A többség szerint az újságban e kérdésekről megjelennek írások. Azt viszont hiányolják a válaszadók, hogy a rádióban és főleg a TV-ben ismeretterjesztő műsorok amelyek az átlagnézőnek szólnak szinte egyáltalán nincsenek sem a mi általunk felvetett, sem egyéb környezetvédelmi, környezet-egészségügyi témában.

Többet szeretnének tudni az orvosi alkalmazásról, a CT hasznáról, a daganatos kezeléssel kapcsolatos sugárterápiás eljárásokról.

Összefoglalva megállapítható, hogy a kérdőíveket a megkérdezettek szívesen fogadták. A válaszadás természetesen név nélküli és teljesen önkéntes volt. Ennek ellenére a kiosztott lapok több, mint 90%-át visszakaptuk, a kitöltésük igen körültekintően történt. Egyértelmű, hogy a lakosság segítőkész és ismereteket kíván szerezni. Törekedni kell arra, hogy ezt az igényt lehetőség szerint a legjobban ki tudjuk elégíteni.