A TUDOMÁNY NÉGY ÚTMUTATÁSA

William J. Clinton
az Egyesült Államok elnöke

Kérem, képzeljék el az új évszázadot, tele ígérettel; a tudomány formálja, a technika alakítja, a tudás táplálja. Ezek a hatalmas erők teljesebbé és gazdagabbá tehetik életünket, mint amilyen az valaha is volt. Jóra és rosszra is felhasználhatók. Ha az eljövendő századot javunkra akarjuk fordítani, igyekeznünk kell, hogy előrelátással, bölcsességgel és eltökéltséggel tartsuk hatalmunkban ezeket az erőket. A legutóbbi fél évszázad látta, amint az emberiség atomot hasít, géneket kapcsol össze, megalkotja a mikrochipet és felderíti az egeket. Új és szédítő fejlődéstől hajtva lépünk a következő századba.

Épp az elmúlt évben láttuk Dolly, a birka klónozását, a Hubble teleszkópot, ahogy elénk tárja a kozmosz eddig sosem látott sötét szögleteit, újításokat a számítástechnikában és a távközlésben, új gyógyeljárásokat rettegett betegségeink - cukorbaj, cisztás fibrózis, gerincvelő sérülések - kezelésére. A fejlődés valóban szédületes. Hiszen épp most láttunk egy Deep Blue nevű számítógépet amint legyőzte a sakk jelenlegi világbajnokát. Úgy vélem, hogy valami határt kellene szabni mindennek. Nem engedhető meg például, hogy egy számítógép megtanuljon golfozni. Barátaim, komolyra fordítva a szót, a tudományban, ha az utolsó 50 év a fizika kora volt, a következő 50 év a biológiáé lesz. Most indulunk legmerészebb felfedező útjainkra, hogy megfejtsük belső világunk rejtélyeit és a betegségek legyőzésére új utakat térképezzünk fel. Nem riadunk vissza nem is szabad visszariadnunk a tudomány határterületének felderítésétől. De amikor azt fontolgatjuk, hogyan használjuk a felfedezések gyümölcseit, sohasem szabad elfelejtkeznünk az emberi értékek, a társadalom üdve iránti elkötelezettségünkről, a jóról és rosszról vallott alapvető felfogásunkról.

A tudománynak továbbra is az emberiséget kell szolgálnia, erről az útról sohasem térhet le. A tét nagyon nagy. Amerika jövőjét - valójában a világ jövőjét - a tudomány és a technika még hathatósabban befolyásolja majd, mint valaha is korábban. Ahogy egykor a nemzetek erejüket hadseregük és fegyvertáruk nagyságával mérték, a jövő világában a tudás számít majd a legtöbbet. Az elmúlt fél évszázadban a gazdasági termelékenység növekedésének nem kevesebb, mint fele vezethető vissza a kutatásra és a technikára.

De a tudomány többről szól, mint anyagi gazdagság vagy a tudás felhalmozása. Tulajdonképpen az álmainkról szól. Az amerikai nemzet mindig változik, mindig nagy célokat tűznek ki az álmok, amelyeket álmodunk. Nyughatatlan, kíváncsi nép vagyunk. Thomas Jefferson elnökkel együtt mindig vallottuk, hogy a szabadság a tudomány elsőszülött leánya. E hittel és akaraterővel, erőforrásokkal és nagy nemzeti erőfeszítéseinkkel mindig elértük távoli céljainkat és újakat tűztünk ki.

Határozzuk el, hogy más nemzetekkel együtt tovább dolgozunk a súlyos gondok megoldásán, mint a globális éghajlatváltozás, hogy megvonjuk bizalmunkat a környezetünket romboló energiahasználattól, hogy óriási lépéseket teszünk azért, hogy megszabadítsuk magunkat és a jövendő nemzedékeket a betegség, éhség és tudatlanság zsarnokságától, ami még ma is oly sok millió embert tart rabságban szerte a világon. És azt is fogadjuk meg, hogy megduplázzuk éberségünket, hogy biztossá tegyük: a 21. század tudása legmaradandóbb emberi értékeinket szolgálja.

A tudomány gyakran gyorsabban halad, mint ahogy képesek vagyunk megérteni vonatkozásait, így erkölcsi és etikai kérdések zűrzavara marad a nyomában. Az Internet a kapcsolatteremtés új fóruma, de új Bábel tornya is lehet. Ugyanazzal a számítógéppel, amellyel a Kongresszusi Könyvtárat a szobánkba hozhatjuk, gyűlöletet is szíthatunk, pokolgépek tervrajzait terjeszthetjük. Ugyanaz a tudás, amelyik új életmentő gyógyszereket fejleszt ki, tömeggyilkos mérgek készítésére is használható. A tudomány képessé tehet minket arra, hogy milliárdokkal több embert tartsunk el kényelemben, biztonságban és világunkkal harmóniában, de kirobbanthat egy primitív gyűlöletben gyökerező, tömegpusztító fegyvereket bevető háborút is.

A tudománynak nincs lelke. Rajtunk múlik, hogy ezt az erőt a jó vagy a gonosz érdekében használjuk. Semmiképp sem szabad emyomnunk a tudás iránti vágyunkat. Végül is ez vitt minket a mezőről a gyárba és a cybertérbe. De az, hogy hogyan használjuk a tudomány gyümölcseit és hogyan alkalmazzuk az emberi törekvésekben, tulajdonképpen nem csak a tudomány, vagy egyedül a tudósok hatásköre. E kérdések megválaszolásához azon etikai és erkölcsi elvekre kell tekintenünk, amelyek most már több, mint 200 éve vezetik demokráciánkat egy tökéletesebb unió felé. Ilymódon ez minden amerikai polgár ügye.

Együtt kell elhatároznunk, hogyan alkalmazzuk ezeket az elveket a tudomány kápráztató, új felfedezéseire. Most négy alapelvet fektetünk le. Először, a tudománynak és

jótéteményeinek arra kell irányulniuk, hogy minden amerikai életét jobbá tegyék, sohasem csak néhány kivételezettét. Lehetőségeiket és jótéteményeiket mindenki számára elérhetővé kell tenni. A tudomány nem hozhat létre új választóvonalat azok között akik rendelkeznek, és azok között akik nem rendelkeznek azokkal az eszközökkel és feltételekkel, amelyek segítségével megtanulják és használják az új technikát.

A tudománynak mindig tiszteletben kell tartania minden amerikai méltóságát. Sohasem engedhetjük meg, hogy polgáraink akaratlanul tengerimalacokká váljanak olyan kockázatos tudományos kísérletekben, amelyek hozzájárulásuk és tudomásuk nélkül történnek. Gondoljunk arra, hogy Tuskegee város kórházában fekete emberek szifiliszkezelését odázták el, vagy a hidegháborús kísérletekre, amelyek során polgáraink egy részét veszélyes sugárdózisoknak tették ki. Sohasem térhetünk vissza modern álruhában e szomorú napokhoz. Most bocsánatot kérünk a múlt hibáiért, nem szabad megismétemünk őket - soha többé.

Másodszor, egy felfedezésünket sem szabad arra használnunk, hogy csoportokat vagy egyéneket megbélyegezzünk, illetve megkülönböztessünk. Növekvő tudásunk az emberi fajon belüli nagymérvű diverzitásról nem változtathatja meg hitünket, amelyen etikánk, kormányzatunk, társadalmunk alapul. Mindannyian egyenlőnek, a törvény előtti egyenlő elbírálásra jogosulmak születtünk.

A tudósok most szédítő sebességgel haladnak genetikai kódunk titkainak megfejtése felé. Genetikai vizsgálatok lehetővé teszik, betegségek iránti rejtett, öröklött hajlamokat ismerjenek fel és előmozdítsák korai kezelésüket. De ezt az információt például biztosítótársaságok és mások, emberek megkülönböztetésére és megbélyegzésére is felhasználhatják.

Tudjuk, hogy a 70-es években afroamerikaiaktól a biztosítók megtegadták az egészségügyi kezelések térítését, munkáltatók pedig az állást, mert a sarlósejtes vérszegénység hordozóinak bizonyultak. Azt is tudjuk, hogy az egyik fő ok, amiért a nők tiltakoznak mellrákra való hajlamuk genetikai vizsgálata ellen, az a félelem, hogy a biztosítótársaságok megtagadhatják egészségügyi ellátásuk költségeinek fedezését, vagy a biztosítási díjakat elviselhetetlen szintre emelhetik. Egyetlen biztosítónak sem engedhető meg, hogy genetikai adatokat használjon fel egeszségbiztosítást kereső amerikaiak alulértékelésére vagy megkülönböztetésére. Ez nem egyszerűen elvi, hanem törvényi szabályozás kérdése.

Harmadszor, a technikát nem szabad a magánélet és az önrendelkezés falának ledöntésére hasznámi. Szabad társadalmunkban garantámunk kell polgáraink szabadságát. A magánélethez való jog egyik legmegbecsültebb jogunk. Ahogy a társadalom összetettebbé vált és az emberek minden szempontból kölcsönös függőségbe kerültek egymástól, egyre nehezebb feladattá lett, hogy tiszteletben tartsuk a magánéletet, a méltóságot, minden egyén önrendelkezését.

Ma, amikor a piackutatók életünk minden részletét követni tudják első reggeli telefonunktól addig, amíg biztonsági rendszerünk jelzi, hogy elhagytuk a házat, a bankautomata rejtett kamerájáig és a folyószámla túllépésig, például az étteremben, nem feledkezhetünk meg erről az alapvető kérdésről. Ahogy az Internet elérhető közelségbe kerül minden üzletben és minden háztartásban, és szembenézünk azzal a megfélemlítő kilátással, hogy magáninformációk - még orvosi feljegyzések is - azonnal hozzáférhetővé válhatnak a világ számára, a magánélet alapvetően új védelmét kell kifejlesztenünk a technikai valóság ellenében.

Negyedszer, mindig emlékezzünk arra, hogy a tudomány nem Isten. Legmélyebb igazságaink a tudomány birodalmán kívül maradnak. Fogjuk vissza az állatok klónozásában történt legújabb áttörés miatti eufóriánkat. Józanul óvjuk az emberiességről és hitről vallott legbecsesebb nézeteinket. Saját véleményem szerint minden emberi élet egyedülálló, egy olyan csoda szülötte, ami túllép a laboratóriumi tudományon. Hiszem, hogy tiszteletben kell tartanunk ezt a magasztos adományt. Hiszem, hogy ellen kell állnunk a kísértésnek, hogy lemásoljuk magunkat. De ilyen döntést egy Elnök sem hozhat egyedül. Egy Elnök sem elég képzett, hogy átlássa ennek minden vonatkozását.

Ime tehát a hagyományos etikai és erkölcsi elveinkben gyökerező négy útmutatás. Ezek vezéreljenek bennünket, ha uralni akarjuk a változások halalmas erőit az új évszázadban.

Először: tudomány, amely jobb életet eredményez mindenkinek, nem pedig csak keveseknek. Másodszor: tudomány, amely tiszteli a törvény előtti egyenlőségünk hagyományát. Harmadszor: tudomány, amely tiszteletben tartja az egyén magánéletét és önrendelkezését. Negyedszer: tudomány, amely sohasem keveri össze a technikába vetett hitet az Istenbe vetett hittel. Ha szilárdan tartjuk magunkat ezekhez az elvekhez, ezt a változó időszakot minden amerikai számára a káprázatos lehetőségek korává tehetjük.

____________________________

A Morgan Állami Egyetemen 1997. május 18-án tartott tanévzáró beszéd kivonata. Megjelent az Amerikai Fizikai Társaság újságjában 1997 júliusában az ottani vélemény-rovatban, melynek neve Hátsó Oldal.
Fordította Zsolt Gábor.