SZILÁRD LEÓ HAZATÉRT

Marx György
az Eötvös Társulat elnöke

Szilárd Leó mondotta volt, hogy "jók a gyökerek, de ha nem lehetnek gyökereim, akkor szárnyakat használok." Élete első rövid harmadát élte Magyarországon, azután kényszerűségből - továbbrepült. Bécsben, Berlinben, Londonban, New Yorkban, Washingtonban, Chicagóban, Kaliforniában dolgozott. Saját otthona azonban csak itt a közelben, a Városligeti fasorban volt, majd élete utolsó éveiben La Jollában. Magyar gyökereit azonban nem tudta eltépni. Amikor egy bizalmas washingtoni ülésen elfogyott a türelme, kicsúszott a száján egy-egy erősebb magyar kifejezés, amit nem a jegyzőkönyvnek szánt.

Mint Csoóri Sándor mondta, legnagyobb hatással "Az ember tragédiája" volt rá. Élete alkonyán is az eszkimó-jelenetet idézte, amikor fogytán az energia meg a fóka, de sok az ember. Az emberek ezért támadnak egymásra. Tudjuk, e századvégen is a háborúkat inkább az olajért, mint az emberi szabadságjogokért vívják.

Szilárd Leó a nagy Emberi Tragédiában Ádám szerepét játszotta. Amikor Lucifer megmutatta neki a jelen hibáit, ő akkor a jobb jövő lehetőségeit kutatta. Mindig a holnapra irányította tekintetét. Ember volt, a világ polgára. Egyszer egy héja megelőző csapást sürgetett a Szovjetunió ellen, hogy drága amerikai életeket mentsen meg. Ekkor mondotta: - Uram, biztos Ön benne, hogy Isten szemében az oroszok nem emberek?

1960 táján Bécsbe tervezte egy biológiai intézet létrehozását és könnyes szemmel nézte a burgenlandi magyar falvakat. 1963-ban Wignernek jelezte, hogy talán hazalátogat. Betegsége erre nem adott időt.

La Jollából most szimbolikusan mégis hazajött. Ezek az ünnepélyes napok és órák azt hívatottak bizonyítani, hogy Szilárd Leó szellemében itthon, Magyarországon is él. Számunkra jelkép, hogy porai a Csendes óceán partjáról hazarepültek a Duna partjára. Mi, magyarok most azért gyűltünk itt össze, azért jöttek el a fiatalok is, tanítványaink, hogy az ő irányítását érezve nem a múltba, hanem Ádámként a jövőbe pillantsunk. Szilárd Leó ma a magyaroknak nagyon fontosat ad: hazajött, hogy általa szívünk mélyén mi is többek, felelősségtudatosabbak, jobbak legyünk.

- Mondottam: Ember küzdj, és bízva bízzál!

____________________

Elhangzott Szilárd Leó temetésén a Kerepesi temetőben, 1998. február 11.