A TUDÓS TÁRSADALMI FELELŐSSÉGE

Náray-Szabó Gábor
az MTA főtitkárhelyettese
az MTESZ alelnöke

A Magyar Tudományos Akadémia nevében tisztelgek Szilárd Leó sírja előtt! Emlékezünk a tudósra, a feltalálóra, a gondolkodóra, az emberre. Kevesen vannak már, akik személyesen ismerték, hiszen száz éve született, de ma is tanulhatunk tőle. Híressé az atomreaktor tette, mégis ő volt, aki talán a legkorábban felismerte: a tudás nemcsak jóra vezet. Fáradhatatlanul érvelt, levelezett, veszekedett az atomfegyverek betiltásáért, ez tette őt a Pugwash-mozgalom meghatározó alakjává. Tudta, hogy a tudós is felelős felfedezéséért még akkor is, ha nem ő, hanem mások használják fel tömegpusztító fegyverek előállítására, környezetünk szennyezésére. A tanult ember dolga, hogy felhívja a figyelmet a veszélyekre, a következményekre és mindent megtegyen azért, hogy az újat valamennyiünk hasznára és senkinek sem a kárára hasznosítsák. Szilárd ilyen ember volt, ez teszi őt hitelessé és követésre méltó példává a mai generációk szemében is.

A 20. század második felében több új ismeretre tettünk szert, mint azelőtt az egész történelem folyamán. Ennek ára, hogy kísért az egyoldalúság veszélye, nem tudjuk rendszerezni ismereteinket, hiszen óriási mennyiségű információ zuhan ránk napról-napra. Mégis, ingoványos talajra téved az - legyen munkás, tanár, fizikus vagy állatvédő, bárki közülünk - aki a fától nem látja az erdőt, aki csak a saját szemüvegén át képes szemlélni a világot. Szilárd Leó nem ilyen ember volt, sok mindennel foglalkozott, sok mindenért lelkesedett. Újat tudott alkotni a fizika mellett a kémiában, a biológiában és az informatikában is. Viszonylag kevés közleménye jelent meg, de szinte mindegyik jelentős hatást gyakorolt valamely szakterületre, bizonyítva, hogy a tudomány nem tömegtermelés, nem a mennyiségre, hanem a minőségre épül. Ritka manapság a sokoldalúság, mert most mindent kell tudni a "semmiről", soha nem látott mélységekben kell búvárkodni, miközben egyre nehezebb áttekinteni az egészet. Egyre több az új adat, egyre nehezebb eligazodni, ritkán lódulhat meg a fantázia. A mai iskolának, a világon sokfelé ismert és elismert magyar oktatásnak legfontosabb feladata, hogy az egész megértésére készítse fel a diákokat, kifejlessze kreativitásukat, felkeltse érdeklődésüket és felelősségtudatukat.

Büszkék vagyunk rá, hogy Szilárd magyar iskolában tanult, a Kárpát-medence kultúráját szívta magába, amikor Pesten volt otthon. Talán ez is hozzá tartozott a marslakók titkához, a világraszóló eredmények ennek is köszönhetők: színes sokféleség, intellektuális kihívások, igényes környezet jellemezte gyermekkorát. Ifjúkori élményeit magával vitte mindenhova és akarva-akaratlanul nagykövete lett a magyar szellemi életnek. A mai diákok számára követendő példa sokoldalúsága, hiszen állandó változásban élünk, és aki csak kevés dologhoz ért, rosszul ítél, elbukhat a mindennapok versenyében, mert versenyeznünk kell akkor is, ha nem akarjuk. A sokoldalúság fontos összetevője az érdeklődés, ez az, amit Szilárd gyermekkorában szívott magába, ez az, amit itthonról vitt magával. Jó tanárai voltak, mint ahogyan vannak jó tanárok ma is, de reméljük, hogy egyiknek sem lesz olyan diákja, akinek kényszerűségből kell távozni innen, aki nem lehet próféta saját hazájában.

Szilárd Leó hazatért, de nem hagyta el választott hazáját, Amerikát sem! Egyszerre ápolhatjuk emlékét az óceán túlsó partján és a Duna mentén. A közös emlékezet összeköt minket, fizikusokat, vegyészeket, tanárokat, technikusokat, munkásokat és írókat, minden gondolkodó embert, beszéljünk bármilyen nyelven. Tisztelgünk emlékének!
________________________

Elhangzott Szilárd Leó temetésén a Kerepesi temetőben, 1998. február 11.