Fizikai Szemle honlap |
Tartalomjegyzék |
Körmendi Alpár
Tihanyi Geofizikai Obszervatórium
Eötvös Lorándról könyvek és tanulmányok tucatjai jelentek meg a halála óta eltelt csaknem nyolcvan évben, alapvetően újat írni lehetetlen. Azonban a "kerek évfordulók" jó alkalmat adnak, hogy az ismereteket kicsit felfrissítsük önmagunk számára is, népszerűsítő céllal is.
A szerző mintegy véletlenül,
munkaköre miatt, került kapcsolatba az Eötvös-hagyatékkal,
Eötvös Loránd munkásságával,
ami felkeltette érdeklődését. Régóta
foglalkoztatta a kérdés: miért éppen
a gravitáció? Ez valószínűleg
közismert volt abban a körben, azaz az Akadémián,
ahol Eötvös beszámolói elhangzottak, ezért
nem jegyezték fel. A pontos feljegyzések ismeretének
hiányában megpróbáljuk a választ
az utalásokból, mintegy a sorok között
olvasva, vagy egyéb tudománytörténeti
adatokból kikövetkeztetni. A következő
hipotézist egy alapos levéltári kutatás
egyszer valószínűleg igazolni fogja (vagy
esetleg megállapítja, hogy a szerző rossz
legendát képzelt).
A gravitációhoz vezető út
Eötvös Loránd a történelem és a fizika vonatkozásában egyaránt nagy változások és nagy vállalkozások korában élt, amelyek nyilvánvalóan formálták az ő életét - hogy azután ő is formálhassa a tudomány, az oktatás alakulását. Nem merülhetünk itt a többnyire ismert részletekbe. Egyetlen kölcsönhatást említünk, amely döntő szerepet játszott Loránd életének alakulásában: kapcsolatát az Akadémiával. Loránd apja, Eötvös József munkásságán keresztül gyerekkorától kapcsolatban volt a hazai tudományos élettel, akadémikusokkal, tágabb értelemben az Akadémiával. Különleges helyzete és tehetsége különleges pálya befutását tette lehetővé számára. Ha életének mérföldköveit nem dátumok, hanem életkora szerint állítjuk sorba, az alábbiakat látjuk:
életkor | események |
---|---|
23 | egyetemi magántanár |
24 | egyetemi rendes tanár |
25 | akadémiai levelező tag |
35 | akadémiai rendes tag |
41 | az akadémia elnöke |
43 | az egyetem rektora |
46 | miniszter |
47 | újra tanít |
57 | visszavonul a közélettől az "ingákhoz". |
A szerző feltételezése szerint az Internationale Erdmessung (Nemzetközi Földmérés) programja volt, amely Eötvös és a gravitáció közötti kapcsolatot közvetve elindította. A programot pedig az Akadémia közvetítette. Azt biztosan tudjuk, hogy jóval később,1906-ban az Internationale Erdmessung "vezérkarának" állásfoglalása indította hódító útjára az Eötvös-ingát. A szavak jelentése változik, földméréssel ma legfeljebb akkor van dolgunk, ha a telkünk sarkait akarjuk kitűzetni. A geodéták azonban ennél sokkal többel foglalkoznak és foglalkoztak 120 évvel ezelőtt is. Akkor még a matematikus, fizikus, geofizikus, csillagász vagy geodéta foglalatossága itt-ott átfedte egymást. Jó példa erre Bessel, akit talán mindegyik felsorolt tudományág magáénak vall. Az Internationale Erdmessung 1885-től (és elődje, a Mitteleuropäische Gradmessung 1862-1885 között) nem térképekkel és határkitűzésekkel foglalkozott. Célja hármas vonatkoztatási rendszer létrehozása, tökéletesítése volt:
1) egy geodéziai vonatkozási rendszeré,
amelynek origója a Föld középpontja, tengelyeit
az állócsillagokhoz viszonyítva rögzítik;
2) egy gravitációs vonatkoztatási rendszer
létrehozása, 3) a geoid meghatározása.
Eötvös Loránd
természettani tanszékre való kinevezése,1896.
február.
Mint minden nemzetközi program, az Internationale Erdmessung is bizonyos szabványosításra törekedett a mérésekben, és az eredményeket rendszeres időközökben konferenciákon vitatták meg. Erre annál is inkább szükség volt, mert az Eötvös-inga nemzetközi szintű ismertsége, azaz 1906 előtt, a geodéziai-asztronómiai módszerekkel végzett kutatások szükségszerűen túlnyúltak az egymással nemegyszer háborúban álló országok határain.
Ebben az időszakban terjedtek el a reverzibilis ingák a gravitáció mérésére, módszerek az úgynevezett függővonal-elhajlás vagy a gravitációs tér görbületének meghatározására.
Az Internationale Erdmessung által kitűzött feladatok közé tartozott a görbület, függővonal-elhajlás mérése Európa sok pontján. A görbület, függővonal-elhajlás olyan kulcsszavak, amelyeket Eötvös alapvető dolgozataiban is olvashatunk.
Bécs és Potsdam volt az a két
központ, ahol a munkát felváltva irányították.
Mondhattuk volna, hogy Osztrák-Magyar Monarchia és
Német Birodalom, amely a korabeli magyar közfelfogásnak
megfelelően egyben a civilizált világot jelentette.
Az Internationale Erdmessung programjában való részvétel
nem lehetett vita tárgya a Magyar Tudományos Akadémián,
különösen akkor, ha tekintetbe vesszük: korábban
a vezető szerep Bécsé volt a szervezetben.
Ehhez a munkához az Akadémia alkalmas embert keresett
és talált: egy fiatal tudóst, Eötvös
Lorándot. Így indult, így indulhatott az
Eötvös-inga története valamikor 1886 táján.
A történet nem valami gyors "siker-sztori",
az első tudományos siker csak húsz év
múlva, 1906-ban következett be.
A sikert hozó 1906. év
Eötvös Loránd 1896-ban számolt be írásban, viszonylag részletesen a tízéves kutatásról.
A "Vizsgálatok a gravitáció
és mágnesség köréből"
című tanulmányban leírta a módszert,
az eszközöket és az alapvető eredményeket,
amelyek későbbi hírnevét megalapozták.
Az "Eötvös-ingát" és a mérési
eredményeket bemutatta az 1900-ban Párizsban rendezett
világkiállításon. Mindennek semmi
visszhangja nem volt a tudományos világban, de ez
nem szegte kedvét Eötvösnek. 1901-ben Eötvös
Lorándnak volt két darab egyforma, úgynevezett
egyszerű horizontális variométere, azaz "Eötvös-ingája".
Bár ezek sokkal fejlettebbek voltak az "őspéldánynál",
de így is rendkívül időigényes
volt a mérés: gyakorlatilag egy ponton lehetett
mérni egy nap leforgása alatt. A következő
évben, 1902-ben elkészült az első kettős
inga, amellyel az észlelés idejét a korábbinak
majdnem felére lehetett csökkenteni. Ezekkel a nehéz
és nehézkesen kezelhető eszközökkel
Eötvös, aki már 54-56 éves, munkatársaival
elindult az Alföld déli részére, hogy
egy szigethegység, a Fruska Gora, továbbá
Arad környékén méréseket végezzen.
Eötvös Loránd igen komolyan vette ezt a munkát,
nagy döntést hozott 1905-ben: lemondott az Akadémia
elnöki tisztéről, és teljesen visszavonult
a közélettől a tudományhoz.
7000 korona rendkívüli
segélyt kér a fizikai intézet számára.
A kutatásra fordítható pénz nem volt sok, de az adatok lassan szaporodtak. Elég anyagot gyűjtöttek össze ahhoz, hogy bemutathassák az Internationale Erdmessung soron következő, XIV. kongresszusán, amelynek éppen Budapest adott otthont 1906 őszén.
Eötvös Loránd német nyelven tartott előadása nyomán meglehetősen nagy zavar keletkezett, a résztvevők nem akarták elhinni az elhangzottakat, kétség támadt, hogy jól értették-e. Megkérték, hogy másnap ismételje meg az egészet franciául is. A zavar és hitetlenkedés ámulatba csapott át. Az Internationale Erdmessung kongresszusa határozatot hozott és levélben kérte a magyar kormányt, "tegye lehetővé e vizsgálatok szélesebb mederben való végzését". A kormány "készséggel engedett a nemzetközi óhaj megnyilvánulásának". A következő, 1907. évtől kezdve az I. világháború kitöréséig évi 60 000 arany koronát biztosítottak Eötvös kutatásaira. Mennyit ért ez a 60 000 korona? Ezt megtudhatjuk Pekár Dezsőtől: "A kiutalt államsegély az akkori viszonyokhoz mérten aránytalanul magas volt, mert például Eötvös kísérleti Fizikai Intézetének évi dotációja csupán 4000 korona volt, amiből még a gazdasági költségeket, a fűtést és a világítást is fedezni kellett. "
Az "aránytalanul nagy" kutatás-támogatás nem bizonyult pazarlásnak: már 1907-ben egy új, 1908-ban további három darab új típusú kettős Eötvös-inga készült el, 1909-ben pedig az úgynevezett hármas görbületi variométer. Lettek műszerkocsik, expedíciós felszerelés, és főképp emberek: észlelők, segédmunkások. Intenzíven megindult és haladt a terepi munka.
De fordítsuk el figyelmünket a geofizika zajos bevezetésétől, vissza a csendes fizikai laborba: 1906-ban jelent meg a göttingeni egyetem Benecke-féle pályázata, amelynek kiírása az alábbi célkitűzést tartalmazta: "... vizsgáltassék meg részletesen a Newton-féle törvény a gravitáció és tehetetlenség arányosságáról". A pályázat elbírálására 1909-ben került sor. A kiírásra egyetlen pályamunka érkezett, szerzői: Eötvös Loránd, Pekár Dezső és Fekete Jenő. Tartalma szerint pedig a kétfajta tömeg 1/200 000 000 pontosságig mérve egyezik. Nyilvánvalóan szerepe volt a sikerben a kormány által biztosított támogatásnak.
Kilencven év távlatából
visszanézve az eseményekre mindössze egyetlen
dolgot sajnálhatunk: kissé megkésve jött
az elismerés és támogatás. Eötvös
Loránd ekkor már 58-61 éves. Amilyen gyorsan
emelkedett fiatalon a tudományos "ranglétrán",
az igazán maradandó eredményeket olyan megkésve
ismerte fel, a tudományos közösség.