EÖTVÖS LORÁND ÜZENETE

Marx György
az Eötvös Társulat elnöke

1848. július 27-én született Eötvös Loránd. Személye benne él a magyarság tudatának Pantheonjában, nevét (majdnem) minden magyar tiszteli. (Amikor nevét pár éve levették a pesti utcanév-tábláról, többen tiltakoztak, mindhiába.)

Báró vásárosnaményi Eötvös Loránd sokak szemében egy őszhajú, komoly tekintetű arisztokrata, aki fiatalabb korában lovon járt a számára létesített egyetemi tanszékre, aki később magas (rektori, akadémiai elnöki) hivatalokat töltött be, és aki a fizika legklasszikusabb alapjait tökéletesítette - nemzetközi tiszteletet kiváltó sikerrel.

Születésének 150. évfordulója ünnep a magyar tudomány, különösen pedig az általa 1891-ben létrehívott Társulat számára. (Az Amerikai Fizikai Társulat például 1899-ben alakult meg.) Ez alkalomból érdemes fölidézni Eötvös életművének máig hangzó üzenetét.

Minden iskolában tanítjuk, hogy az Eötvös-inga nyolc tizedes pontossággal igazolta a fizika egyik (Galileihez és Newtonhoz visszanyúló) tételét: a test súlya a test tehetetlenségével arányos. Ebből bontakozott ki az általános relativitáselmélet, amely szerint a gravitációs gyorsulás épp olyan anyagi minőségtől független (geometriai) jelenség, mint például a háromszög szögeinek összege. De nem szabad figyelmünkön kívül hagynunk, hogy az Eötvös-inga geodéziai elvárásból született meg, ilyen eszközként nyert aranyérmet a párizsi és brüsszeli világkiállításon, volt látható a pesti Milleniumi Kiállításon is. Eötvös fölismerte, hogy gravitációs hatásuk szem elől rejtett tömegeket, például földalatti sótömböket, sziklaboltozatokat is elánul, ilyen boltozat akár kőolajat rejthet. A Rudas-fürdő, a Ság-hegy, a Balaton jege után Morvamező, Texas és Venezuela következett, a modern világ motorjait hajtó olajmezők feltárása.

Izsák Imre az első mesterséges holdak pályáiból rekonstruálta a Föld gravitációs terét és mutatta ki, hogy az egyenlítő olyan ellipszis, amelynek nagytengelyei 1 km-rel különböznek. (Nem tévesztendő össze a sarki lapultsággal!) Ma fénysugarat eltérítő gravitációs hatásuk alapján mérik a galaxisok tömegét. Gravitációja árulkodik az Univerzum javarészét kitevő, de más módon eddig nem észlelt sötét anyagról. A közeljövő gyönyörű vállalkozása olyan geodéziai mesterségeshold-pár indítása, amelyek az egymás közti távolságot 0,001 mm pontossággal tudják mérni, a változás gravitációs inhomogenitást jelez, mi által ki lehet mutatni nagyobb tavak vagy tengerrészek vízszintjének cm-es változásait. Nyomon lehet majd követni Földünk (és a földrészek) éghajlatának alakulását. Ez pedig az emberiség centrális problémája lesz a 21. században.

Ilyen lehetőségek már Eötvös Lorándban tudatosultak. Mutatják a fizikusi munkamódszer máig ható, sőt egyre fokozódó társadalmi erejét. Hiszen a graviméter földmérési feladattól vezette Eötvöst a Természet legmélyebb törvényének pontosabb igazolásáig. A gravitációt mérve és értve pedig az Univerzum, az éghajlat, az emberiség jövőjét befolyásoló tényezők megismerésére és kezelésére kaptunk hatékony eszközt.

A hidegháború katonásdi játékai múltán a nagyvilágban, de Akadémiánkon is sok szó esik a tudomány társadalmi szerepéről és jövőjéről. Ma már nem katonáknak, hanem a társadalomnak kell "eladni" a fizikát. Diszciplináris vita folyik. Pedig a 20. század arra tanít, hogy a diszciplínák határvonalai történeti képződmények, a különböző szempontokat preferáló kutatók által feltárt részterületeket elválasztó (mára megszűnő) fehér foltok sávjai. A Természet és a Kultúra egy, oszthatatlanul.

Galilei és Newton azáltal váltott ki (ipari) forradalmat, hogy fölismerte: ugyanazok a mozgástörvények érvényesek égen és földön. (Így halványult el a csillagászat és fizika határvonala.) Egyszáz esztendeje tűnt ki, hogy nem létezik (az iskolaórákon néha ma is oktatott) vasfüggöny kémiai és fizikai kölcsönhatás közt. (Az atomszerkezetet Bohr, a kémiai kötést Heitler, a kémiai reakciót Wigner írta le a kvantummechanika alapján.) A matematika társadalmi szerepét átformálta az elektronikus számítógép. (A tranzisztor Bardeennek, Wigner tanítványának találmánya. Az elektronikus programozás Neumann János alkotása. A hálózat, a World Wide Web a CERN-ben született.) A DNS szerkezetének és szerepének fölismerése indította útjára a modern biológia forradalmát. (Ezért a Nobel-díjat megosztva kapta a biológus Watson, az elmélet fizikus Crick és a kísérleti fizikus Wilkins). Ma épp a közgazdaságtanba hatolnak be a fizikusok. (Az ökonómia első Nobel-díjasa fizikus volt: Jan Tinbergen.) Az ipari CO₂ termelés okozta klímaváltozást elsőként Neumann János jósolta meg; a ma legmegbízhatóbbnak bizonyult klímaváltozási modellt a Teller által alapított Lawrence Livermore Nemzeti Laboratórium dolgozta ki.

Jó, jó - mondják - a 20. század a fizikusoké volt. De kié lesz a 21. század? Informatikusoké? Közgazdászoké? Klimatológusoké? Biológusoké? Értelmetlen kérdés: nem lesznek körülhatárolt diszciplínák. Ami biztos: az egyes területek akkor válnak kvantitatívvá, prediktívvá, egzakttá, ha követik a fizikusok útját, ami a tapasztalattól modellalkotáson és a következtetés tapasztalati ellenőrzésén át a társadalmilag hasznos alkalmazásig vezet a modell megtapasztalt érvényességi határain belül, újabb kutatásra ösztönöz a modell fölismert érvényességi határán túl. Ezen az úton halad majd előre a társadalmat szolgáló és világképet gazdagító tudomány.

Minden mai fiatal egy ismeretlen világba lép be: a 21. századba. Nem taníthatjuk meg nekik, mi lesz holnap. Magának kell tájékozódnia, értenie, döntenie, alakítania a jövőt - ez a demokrácia alaptézise. Nem bízhatjuk ezt a klasszikus autorokra, tévéoperákra, újsághirdetésekre. Ezért kell gyermekeinket, tanítványainkat, minden fiatalt tudományos (empirikus, racionális, alkotó) gondolkodásra nevelnünk.

Eötvös Loránd mindezt már száz évvel ezelőtt látta és cselekedte. A miniszterelnök nagy unszolására vállalta el néhány hónapra a miniszteri hivatalt, amikor a magyar demokráciának egy progresszív arisztokratára volt szüksége, hogy elfogadtassa az emberi, lelkiismereti, vallási szabadságot garantáló törvényeket a (dzsentri-hangulatú) parlamenttel - és a magyar nemzettel. Oktatási miniszteri hivatalba lépésekor a magyar tanároknak mondta (1894. augusztus 6.):

- Nagy feladatot vállaltam magamra, mikor ezzel az állással hazánk összes iskolaügyét kötelességszerű gondozásomba vettem. Hivatalbalépésem első percében különösen nehéznek találtam ezt a feladatot hiszen nem tekinthettem közvetlenül az iskolába, amit apám emléke nyomán annyira szerettem, hanem az iskolaügy hivatalos iratok halmazának formájában tűnt föl előttem. Ezért, tisztelt uraim, örvendek, .hogy együtt láthatom Önöket, akik nem csak holt betűket halmoznak fel hivatalos iratokban, .hanem élő szóval és tettekkel életre keltik azt a szellemet melyet követve hazánkat a művelt európai államok sorába fogjuk emelni.

Ez a pár hónap a magyar fizikatanítás történek aranykora: megszületett az Eötvös József Kollégium, az Eötvös Loránd Tanulmányi Verseny, a KöMaL, az első fizikatanári ankét: máig ható társadalomformáló tényezők. Eötvös magyarságra tanít bennünket és európaiságra. Művelődési miniszterként mondta a Parlamentben:

Eötvös Loránd eredeti mérési jegyzőkönyvéből, alul a publikált térkép.

- Akár a művészetben, akár az irodalomban, akár a tudományban mindnyájan egyetértünk egy nemzeti irány meghonosításában. Csak az a kérdés, hogy micsoda eszközökkel és milyen módon akarunk annak elérése felé haladni. Magyar művészetünk jelen állásában talán még nem elég erős arra, hogy egyszerre egy egészen új nemzeti és amellett mégis a művészet legmagasabb fokán álló irányt képviseljen és megtestesítsen. Minden nemzetnek haladása közben kellett magába vennie azokat az ideálokat, amelyek az egész emberiség ideáljai. Nem hiszem, hogy bárhol, valamely nemzet körében kifejlődött volna művészet anélkül, hogy azok az alapeszmények amelyeken kifejlődött, mások lettek volna, mint az emberiség általános alapeszméi, amelyek akár a görög művészet ideáljaiban, akár a kereszténység eszméiben, akár a világtörténelem nagy eseményeiben kifejeződtek. Akármicsoda dekrétummal elhatároznunk, hogy itt más képet ne fessünk, más szobrot ne állítsunk, mint amely tisztán nemzeti történelmünkre vonatkozik, igen hibás és igen téves volna. Nem szabad az egész emberiség nagy eszményei elől elzárkóznunk. Különösen azért nem, mert célunk és kívánságunk, hogy ezek az eszmények itt; nemzetünk kebelében is meghonosodjanak, és hogy ezáltal ezek az eszmék magyar nemzeti jelleggel felruháztassanak. Azt hiszem, hogy az a mód, amellyel ebbe az irányba el kell járnunk, az, hogy a művészet fejlődésének megadjuk a maga teljes szabadságát. Arra törekedjünk, hogy a művészet fejlődése közben nagy művészeink legyenek. Meg vagyok győződve, hogy ha egyszer nagy művészeink lesznek, ha nagy tudósaink lesznek, akkor lesz meg a művészetben is, a tudományban is a nemzeti irány, amit csak a nemzet fiai képesek megvalósítani.