»MINT LEGJOBB BARÁTOD ŐSZINTE TANÁCSA.«

Nevelési elvek Eötvös József és fia, Loránd levelezésében

Plósz Katalin
Patrona Hungariae Gimnázium

Kései naplójegyzetében írja:
.."csak az válik kitűnővé,
ki magas célokat tűz ki
és igen sokat követel magától".

1836. március 29-én (23 évesen) írja barátjának, Szalay Lászlónak: "célt választék magamnak, használni akarok, másoknak élni, másokért fáradni. . . " Olvasmányaival, a hallottakkal, élményeivel kapcsolatos reflexióit 18 éves korától kezdve szép kiállítású füzetekben jegyezte fel, melyek elsőjére ráírta: Gondolatok. A jegyzetfüzetekben, kor divatja szerint, sok aforizma is található. A "Gondolatok"-ból, s ezek alapján írt írásaiból ismerhetjük meg elveit, eszmerendszereit.

Egyetemesség

A természet, a társadalom és az ember egy egységes egész részei. Hiszen lényegileg azonos részekből áll. Ennek oka: a világot Isten teremtette. Ez a végtelen intelligencia adott létet az anyagnak, első lendületet a mozgásnak; ez lehelt lelket az anyagba. A természet, a társadalom és az emberi gondolkodás egyaránt meghatározott törvények szerint fejlődik. Ezek megismerhetők, lényegileg azonos módszerekkel.

"Az ember önmagát az univerzumban, s ezt önmagában találja fel. "

A megismerés legfontosabb formájának a tudományos vizsgálódást tartja, melynek módszere elsősorban az indukció. Vallja, az anyagi világ megismerhető, a transzcendens a megismerhetőség határain kívül van.

"Két dolgot soha nem értünk meg egészen: a mindenséget és önmagunkat. Minden tudománynak elérhető tárgya e kettő között fekszik. "

Eötvös Józsefet gyermekkorában vallásosan nevelték. Később mérlegelte az ateisták és a deisták érveit. Mindkettőt elvetette: theista volt.

ATEIZMUS: istentelenség, ami vagy elméleti: az Isten létének tagadása; vagy gyakorlati: olyan viselkedés vagy életmód, mintha nem volna Isten.

PANTHEIZMUS: minden istenítés. Elsősorban Isten személyességét tagadja. Szerinte a világ ősoka, alapja: a világgal azonos, személytelen örök való. Tartalmilag két formája van, szorosabb értelembe vett pantheizmus: a világot hangsúlyozza és látja el isteni tulajdonságokkal; theopantheizmus: az Istent hangsúlyozza, szerinte az Isten minden, a világ semmi.

DEIZMUS: vallásfilozófiai irány, mely szerint Isten létezik ugyan és a világot teremtette, de azon túl nem törődik vele. A világot beléteremtett törvényekre bízza s tartózkodik minden további behatástól, a fizikai vagy erkölcsi rend fenntartásától.

THEIZMUS: ez a vallási és bölcseleti világszemlélet, mely a mindenható személyes Istent a világ teremtőjének, kormányzójának és fenntartójának vallja.

Az általános fejlődés az emberiség történetében

. ." minden ami nem emelkedik többé, annak süllyedni, ami tovább nem fejlődik, annak enyésznie kell. "

A történelmi fejlődést befolyásoló tényezők közül számára a legfontosabb:

1. Az eszme. Az eszmék mindig előtte járnak a társadalmi fejlődésnek, és annak ösztönzői, irányítói. Szoros kapcsolatot tételez fel az eszmék és a vallás között.
2. Kölcsönhatás van az eszmék és a törekvések valamint az őket hordozó emberek és embercsoportok között. A megváltozásban az ugrást nem tartja valószínűnek, ő az evolúció, a lassú, lépésről-lépésre történő haladás híve. "Én is bízom nemünk tökéletesbülésében, s meg vagyok győződve, hogy haladásunk csaknem határtalan, de határtalan hosszúságú (az) időben. "
3. A társadalmi osztályok nemcsak a vagyon, illetve a munka alapján különülnek el, hanem az osztálykülönbségek forrása a műveltség színvonala is lehet. Nagyra becsülte az emberi munkát. Rendületlenül hitte, hogy az ember értelme és tevékenysége által képes megoldani a történelmi fejlődés során felmerülő problémákat.
4. Az ember szabad akarattal rendelkező értelmes lény.

Szabadság és egyenlőség

E.J. hiánytalanul elfogadta a kor nagy ideológiai áramlatának, a liberalizmusnak elveit. Politikai tevékenysége is ezen alapult. A szabadság és az egyenlőség elve gondolataiban és tetteiben nagyon fontos helyet foglalt el.

"A szabadság azon állapot, melyben az ember mint saját tevékenységeit mint az őt környező természet erőit, a lehetőség határai között, maga által választott célok elérésére használhatja. ...Egészen csak az szabad, ki maga felett egészen uralkodik. . . .Az ember nem szabad, de szabaddá válhatik. "

Felismerte, hogy az emberi pszichikumnak több rétege van, hogy az emberi személyiség különféle tulajdonságok ötvözete. A középpontba az akaratot illetve a jellemet állította; ez összekötő kapocs az érzelmek és az értelem között, ez oldja fel a szív és az ész ellentétét. Egyetért anyja intelmével: "Ne higyj olyan gondolatban, melynek szíved ellentmond." Szerinte az egyén szabadságának feltételei:

Mária Terézia bárói rangra emeli az Eötvös családot

1. A természetfölötti hatalom és a társadalmi-politikai szabadság lehetőséget ad a személyiség kibontakozására, az anyagi és szellemi javak továbbá a szabad akarat megszerzésére, s ezeknek mindenkori színvonala meghatározza az egyén szabadságának mértékét.
2. Csak az önmaga felett uralkodó, értelmes kiművelt ember képes élni a szabadságjogokkal, képes továbbfejleszteni a társadalmi-politikai viszonyokat és a tudományokat.
3. A szabadságjogokkal élő, a természetet leigázó, szabad akarattal rendelkező szuverén egyéniség szabadon választhatja meg életcélját, hivatását, tevékenysége irányát. Tőle függ, miben találja meg boldogságát.

A szabadság és egyenlőség joga a kibékíthetetlen ellentétet is magában foglalja. E.J. azonban e két jogot úgy fogja fel, hogy: ..."az emberi szabadság annyira terjed, mennyire egyenlőség utáni vágya engedi, és az egyenlőség addig, míg az egyéni szabadsággal, melynek valamennyien szükségét érezzük, össze nem ütközik. Ebből következik, hogy az ember mindég csak a szabadság egy bizonyos mértéke után vágyódhat és az egyenlőségnek is csak egy bizonyos foka létesíthető."

Ez a fok: A jog és politikai egyenlőség, amelynek alapja az emberek természetes és Isten előtti egyenlősége. Így a két elv kiegészíti egymást.

A társadalmi egyenlőség, melynek alapja a birtok és a jövedelem egyenlősége, tökéletes formában nem valósítható meg. Ezt ellensúlyozhatja a kulturális egyenlőség, a művelődési demokrácia. Ezért szorgalmazza a népoktatás általánossá tételét. Meggyőződése, hogy a tanulás és a művelődés joga és szabadsága mindenkit megillet. 1837. december 19-én így ír: "Eljött az idő, hol végre a nemzetnek, mely múltja hibáirúl meggyőződött, irányt kell adnunk, ez leend életem iparkodása."

1839-41 körül már biztosan tudta, mi ez az irány:

• a polgári Magyarország, a liberális társadalom megteremtése,
• az alkotmányos, parlamentáris állam kiépítése,
• a magyar nép anyagi és szellemi felemelése reformok útján. Ettől fogva mindent ennek a feladatnak rendelt alá. Ez adott életének értelmet.

A kijelölt irányhoz, az igaznak hitt eszmékhez következetesen ragaszkodott, de csak ezekhez.1876-ban így ír:

"Ha nem törekvéseim célját, nem az irányt, melyet folytattam, hanem egyes lépéseimet tekintjük, csakugyan kevés ember van, ki a politika mezején eljárását többször s oly lényegesen változtatá, mint én. "

Közéleti, politikai tevékenységében elvi szempontok vezérelték. Bár elméleti embernek tartotta magát, jó érzéke volt a gyakorlati realitások felismerésére. Céljait, eszméit igyekezett egyeztetni a tényleges lehetőségekkel. Néha meglepő ügyesen manőverezett, máskor határozottságával tűnt ki, a heves összecsapásoktól azonban irtózott, s mindig ellenezte, megvetette a becstelen eszközök felhasználását. Nézeteit, elképzeléseit nem titkolta s ha fő célját nem érintették, hajlandó volt őket módosítani, másokéhoz igazítani. Ezért mondott le 1845 végén az ellenzéki többség követelésére a centralista program nyilvános propagálásáról, ezért csatlakozott l866-ban Deák Ferenc álláspontjához a kiegyezés kérdésében, ezért javította át a nemzetiségi és közoktatási törvényjavaslatát.

Ha viszont egyáltalán nem látott lehetőséget arra, hogy elvei feladása nélkül cselekedhessen, inkább félreállt, hallgatott. Ezért emigrált 1848 őszén, lemondva a Batthyány kormányban elfoglalt miniszteri tisztségéről, de ezért nem vállalta az osztrák birodalomtanácsban való részvétet sem.

Tudatában volt kimagasló képességeinek. Tudta hogy ez nagy kötelezettséget ró rá. Hivatásának teljes egészében meg akart felelni.

Eszménye a közösségi ember, akit az önzetlenség, a kötelesség és felelősségérzet, a következetesség, a szilárd meggyőződés, a rendíthetetlenség az őszinteség, a szerénység, a becsületesség, az önmagával szembeni szigor, a kitartó szorgalom, a példás családi élet, a széles látókör, a magas színvonalú műveltség ... jellemez.

Műveltségének fő jellemvonásai

A sokoldalúság, az európaiság, a korszerűség. Korának egyik legolvasottabb, legműveltebb embere. Erről könyvtára tanúskodik. Tájékozottsága átlagon felüli: benne élt a kor áramlataiban, ismerte az emberiség - közelről saját hazája, népe - múltjának, jelenének, és problémáinak szükségleteit. Tudását nem öncélúan bővítette: amit befogadott, azt igyekezett hasznosítani munkásságában. Űzte, hajszolta a tenni akarás vágya. Azt vallotta:

"A vas maga sem állhat ellen az időnek, s ilyen az ember (is). Ha munkára használják, elkopik; ha a földön hever rozsda emészti meg. Miután már veszni kell, százszor jobb elkopni, mint elrozsdásodni"

Kudarcok esetén jelszava: "Dolgozzunk tovább!" Érzékeny lelki alkata, magába forduló, szemlélődésre való hajlama, az önbizalom hiánya, a közélettől való elfordulásra ösztönözte. Esze (a használni akarás, a kötelességtudat) viszont a politika felé hajtotta. Meg is fogalmazta: "Minden kitűnőbb ember különböző, sokszor ellentétes tulajdonoknak csíráit hordja magában. Innen a belső küzdelem, melyen az éppen ily egyéniségek keresztülmennek."

Utolsó éveiben többször készített számvetést életéről. Fiatalkori álmai közül ugyan sok mindent nem tudott megvalósítani, munkássága mégis eredményes volt, mert hivatását betöltötte:

"Azt, mit célul tűztem ki magamnak, részben legalább elértem. Kimondtam meggyőződésemet, s nem minden eredmény nélkül. Ha nevem s egyes műveim az irodalomban elvesznének is, e művek nem voltak hatás nélkül a nemzetre, s individualitásom jobb része fenn fog maradni azon hatás által, melyet a maga idejében előidéztem, a közéleti pályán sem foglaltam el soha az első helyet de sok amit először mondtam ki, létesítetett."

Sokszor feltette magának a kérdést: boldog volt-e, boldog lehetett-e? Vajon..."abban, hogy nagy célok után küzdhetünk, rejlik-e boldogságunk?"

Sok baja volt, betegség, gondok gyötörték, számos terve meghiúsult; de sok öröme is volt, sok jót is tapasztalt. Közönséges értelemben nem volt boldog - állapítja meg önmagáról -, ám megadatott, neki a küzdés, a hasznos tevékenység boldogsága: "Kinek egész élete nemzetének küzdelmei között folyt le, s ki bizalmát nem vesztve, azon meggyőződéssel néz a jövőbe, hogy az ügy, melyért küzdött, győzni fog, s hogy akkor a jövő nemzedékek, ha majd azokra, kiknek jólétüket köszönik, visszaemlékeznek, hálával mondják el az ő nevét is - az bármennyit áldozott, s bármi kevés elismerést talált életében, nem panaszkodhatik sorsa ellen." (Az MTA-n Széchenyiről mondott emlékbeszédből)

150 éve született vásárosnaményi báró Eötvös Loránd (1848. július 27. -1919. április 8.). Loránd VIII. osztályos bizonyítványában a természettudományok nem kaptak eminens osztályzatot. Atyja óhajára jogra iratkozik be a pesti egyetemre.

A jogi tanulmányok mellett Petzval Ottó matematikára tanítja, Krenner József az ásványtan és a vegytan iránti érdeklődését próbálja kielégíteni. Dolgozik Than Károly kémiai laboratóriumában. Ő tanácsolja, hogy menjen Bunsenhez tanulni Heidelbergbe. Nyilván szó esett erről a lehetőségről a családban is, de Loránd nem nyilatkozott határozottan. 1866 májusában levelet ír atyjának - a fogalmazvány szerint kínlódva -, mely eldönti sorsát az elkövetkező évekre. Mintha édesapja életcélja visszhangozna a sorok mögött:

E.L. ..."Az ambíció és a kötelességérzet, mely nemcsak egy privilegizált nemzet, hanem az egész emberiség irányában köt le, velem született; e két indulatot kielégíteni, és pedig úgy, hogy amellett saját függetlenségemet megtartsam: életcélom."

Majd indokol: "Tanultam...természettudományt természet nélkül. S még egy, ettől egészen elváló okot hozok fel: Abban a korban vagyok, midőn az ember még nem férfi, és már nem gyerek. Kilépve a gyermekszobából a világ még helyt nem ad...

Talán mulatságosabban is írhattam volna; de így legalább tudod, hogy mit akart és mit akar fiad Loran(d). "

E.J. "A vágy beteljesülésére még várni kell!!!"

1. február 17-én megalakul a magyar kormány, melyben E.J. elvállalja a vallás- és közoktatásügyi tárcát. S megpróbálja álmait megvalósítani.

Heidelberg I.

A két álom egy része szinte "egyszerre" valósul meg: Loránd kijut Heidelbergbe, és E.J. Bozóky Alajost és Sághy Gyulát, "a derék és becsületes fiatalembereket" is kiküldi Heidelbergbe jogot tanulni.

E.L. örömmel számol be az otthoniaktól kapott levelekről, de nem említi a honvágyat. Tudja, amit vállalt, azt meg kell tenni.

E.J. az 1867. októberi levelében fiának, mint legjobb barátjának, beszámol a parlamenti vitákról: "Minden rossz kedv mellett erősen megyek előre, habár nem kevés harag és berzenkedés között. "

E.L. a novemberi levelében nagyon fontos ígéretet tesz: "Tanácsaidat követni fogom." Örül, hogy a Pester Lloydot megkapta, és apjának beszédeit olvashatja. A családot figyelmezteti, ne felejtsék el, ha együtt vannak, hogy van még egy hatodik is!

E.J. "Leveleid - éppen ma jött egy anyádhoz - igen hív képét adják életednek. " Ugyanebben a levélben megosztja fiával súlyos gondját: ... "honnan vegyem az embereket, kiknek segedelmével az egész ország közoktatási rendszerét megváltoztassam? " De nem hagyja el az optimizmusa, azzal bíztatja magát is: " Vannak helyzetek, melyben fáradtságunk jutalma nem a siker hanem csak azon meggyőződés, hogy kötelességünket teljesítettük, habár a siker reménye nélkül is. "

E.L. decemberi levele az első havas nap szépségeit idézik. De megjegyzi, hogy az újságokból, melyeket Jolán küldött, látja, mekkora munkát végeztek a parlamentben: "Kételkedem, hogy a türelemnek oly nagyfokával rendelkezni tudnék, pedig a titráláshoz is nagy türelem kell. "

E.J. karácsony esti levelében szinte egész életét összefoglalja, kezdve a jelen nyugalmát zavaró újdonságtól: "Tegnap 7 telegrammot kaptam... nemsokára megszokom a távsürgönyöket, melyeknek érkezése elébb idegessé tett. " - a törvényhozás mozgalmasságáig: " Tegnap ment át a zsidó-emancipáció a főrendeknél. Több nagy úr hatalmasan szónokolt az egyenlőség mellett. Én 1840-ben tartottam nagy beszédet ez ügyben, mely akkor nagy botrányt okozott. . . Nem szóltam, mert nem fér össze a nézeteimmel, hogy nagy kérdések közé parányi személyemet vetítsem... Valóságos megnyugvásomra szolgál, hogy más pályán látlak. Haladj bátran előre..."

1867 végén mind a ketten számvetést készítenek.

E.L. írja: "a múlt év nem volt éppen nagyon rossz. Én elértem legforróbb vágyamat; itt vagyok Heidelbergben.

... és ez évben te is elérted célodat amiért egész életedben fáradtál

E.J..."A különbség csak az: hogy te azt amiért külföldi egyetemre menni kívántál, elérheted, mert csak magadtól függ. . . ." míg én ki az alkotmányosságot csak azért óhajtám, hogy nemzetünk haladásának eszköze legyen, talán nem fogom teljesülve látni reményeimet. Nekem ehhez saját iparkodásomon kívül az egész nemzet közreműködése volna szükséges, s ehhez eddig nem sok kilátás van. Mert Európa népei hosszú és kellemetlen nevelésen mentek keresztül. Az abszolutizmus volt tanítómesterük... s azon belátásra jutottak, hogy még van tanulni valójuk, s hogy tanulniuk szükséges. Mi nem mentünk keresztül ilyen nevelésen. Sem valóságos alkotmánnyal, sem igazi abszolutizmussal nem bírván, egész múltunk politikai küzdelmek, vagy helyesebben mondva civódások között folyt le, s most midőn végre szabadon rendelkezhetnénk, nem vagyunk előkészítve rá."

E.L. már februárban örül a márciusi szünetnek, s engedélyt kér a hazautazáshoz. De az is kiderül leveléből, hogy Bunsent nagyon megszerette, hogy érte "beleugranék a kénsavba!" A tavaszi szünet utáni első levelében említi, hogy Münchenben meglátogatta az kint élő magyar művészeket, és találkozott volt házitanítójával, Keleti Gusztávval is. "Kérlek ne felejtsd el Keletinek a kívánt iratot megküldeni, mellyel magát mint a kormány részéről kiküldött művészt igazolja. "

E.L. új szemeszterben május végi levelét így kezdi: "A múlt szemeszteri deficit, tanpénz, laboratóriumi eszközök s hasonlók mintegy száz forintra apasztották a cassát - s mivel kiadásaim még meg nem szűntek, nagyon megörvendeztetnél, ha a már többször említett 200 forintot most küldenéd."

E.J. 1868. jú1ius 27-én írja a fia születésére emlékező sorokat Lorándnak, aki 20. évét éppen betöltötte.

"Kedves fiam! Az a nap amelyen születtél, életem egyik legkínosabb napja volt. Anyád a szülés következtében életveszélyben forgott. Benn a városban a felséges nép lázongott, s míg feleségem betegágyánál ülve remény és kétségbeesés között számoltam érütéseit a pest-budai tornyokról vészharang hangján törték az éji csendet, s egy üzenet jött a másik után, mely a Minisztertanácshoz szólított. Soha nem szenvedtem többet mint ezekben az órákban, míg hajnal felé Balassa tudtomra adta, hogy anyád veszélyen kívül van. Úgy látszik, a kegyes végzet most ki akarj egyenlíteni akkori szenvedéseimet s úgy rendelé, hogy éppen általad, ki akkor öntudatlanul kínjaimat okoztad, életem legfőbb örömeit élvezzem. Tartson az ég sokáig, tartson testi lelki egészségben, s úgy, hogy önmagaddal megelégedve érezd magad... most áldjon Isten, most és mindörökre szerető atyád Eötvös. "

Heidelberg II.

E.L. (1868. október 14.) első levele a második évben, egy nagy olasz-svájci kirándulás leírásával kezdődik. Ebben a levélben is szívén viseli atyja terveit, hogy minél több tehetséges magyar tanuljon ösztöndíjjal külföldön: "Bunsen laboratóriumát valószínűleg csak 23-án nyitja meg; különösen azért írom ezt, hogy emlékeztesselek Lengyelre; kinek kiküldetésére eszerint még volna idő. Rendkívül örülnék, ha ez lehetséges lenne. "

A képviselőház 1868. november 24-i ülésén a "nemzetiségi vitában" felszólalt E.J. is. Beszédét, melyet a képviselőház nagy lelkesedéssel fogadott, dicsérő kommentár kíséretében közölte a berlini szabadelvű Volkszeitung is. Az eltelt év munkájáról fiának így ír: "Ha... visszatekintek, ...csaknem megijedek a bevégzett tárgyak száma és pontossága előtt. Új államunk a diplomácia körében is Magyar-Osztrák Birodalomnak fog neveztetni. S ezeken túl a saját minisztériumomat tekintve, egyes kisebb törvényeken kívül a zsidó emancipációt a görögkeleti egyház újjászervezését, a protestáns és katolikus egyházak teljes jogegyenlőségét minden viszonylataiban és népnevelési törvényeimet vittem keresztül. ...sok időre és munkára lesz szükség, míg e törvények gyümölcseiket megteremthetik. De annyi bizonyos, hogy törvényeimben egy szebb jövőnek alapjait raktam le, s evvel beérheti az ember főleg az én koromban. Sokszor gondolok reád, azt tudod, s azt is, hogy örülni fogok, ha gondolataimra te néha egy bármi rövidke levélben felelsz. "

E.L. "Roppant nagy dolog... mit te az elmúlt két hónapban tettél. Ez a nagy tevékenység engem habár más téren is hasonló tevékenységre buzdít.

Az én meggyőződésem szerint a természettudományok nem kevesebbel járulnak az emberiség boldogításához mint a politikai eszmék. - Sőt az én szempontomból tekintve a politikai haladás is a természettudományok haladásának eredménye. Az emberi ész, mely a természettudományok minden lépése által inkább és inkább meggyőződik hatalmáról, lassanként befogja látni, hogy a régi - azért mert régi - nem okvetlenül célszerű, és a természettudományok. mintájára a társadalmi viszonyokat oly törvények által fogja rendezni, melyek magukból e viszonyokból folynak. "

E.L. a következő szemesztert Königsbergben szeretné végezni.

E.J. "Jól tudod, hogy jövőtök meghatározásánál csak saját boldogságotokra gondolok, s így meg lehetsz győződve arról, hogy nem foglak soha visszatartóztatni azon pályától, melyen boldogságodat feltalálni reméled. Én is úgy vagyok meggyőzve, hogy az egyénnek kötelessége az emberiség boldogulásáért tőle kitelhetőleg működni. ...örömmel foglak látni tehát azon a pályán, melyet magadnak választottál, s el fogok követni mindent, hogy azon mennél több sikerrel haladhassál. ...ha volt egy vágya szívemnek, valami mit az isteni gondviseléstől kértem, az az volt, hogy fiam kitűnő ember hogy a hazának hasznos és tisztes polgára legyen. ...Minden sikernek fő feltétele az: hogy akarni tudjunk erősen és szilárdan. ....ha valamitől féltelek (mert hisz őszintéknek kell lennünk egymás iránt), ha valamitől féltelek...az általános tudásvágyad, . . . végül oly célokat tűzöl magad elé, melyeket el nem érheted. De minderről bővebben szólhatunk, ha márciusban körünkben látlak. "

Königsberg

E.L. (1869. május végén) a márciusi szünet után Königsbergbe megy. A nehézségeket, főképpen az apa válaszleveleiből deríthetjük ki.

E.J.-nek egyetlen kérése van, hogy a későbbi terveket együtt beszéljék meg. Elmélkedik a fizikai megismerés két útjáról, az induktív és kísérletező módszerről, melyet Heidelbergben követtek, s a deduktív módszerről, melynek Königsbergben voltak hívei. Javasolja fiának :."én nem tartom célszerűnek, hogy a jelen szemeszteren túl is ott maradjál. "

E.L. - úgy tűnik - nem nagyon érzi jól magát a maga választotta egyetemen. Anyjának ír levelet.

E.J. "Csak tegnap írtam, de a levélből, melyet tőled anyád ma vett s velem közölt, látom, hogy kedélyileg rosszul érzed magadat, s azért, ha már nem lehetünk együtt legalább néhány biztató szót küldök. Átmentem szenvedéseken, melyeknek nyomait leveled kifejezi. Ismerem a kínt, mely a lelket eltölti, midőn elébb saját tehetségeinken, később magán a tudományon kételkedni kezdünk... Fiatal korunkban mindig többet várunk, mint ami elérhető... csalódunk. Később belátjuk, ...hogy emberi erőnkkel nem érhetünk is el mindent. Anyádnak írt levélből úgy látom, .hogy a következő szemesztert itthon akarod tölteni. Igyekszem, hogy minden rendelkezésedre álljon. "

E.L. "Nem tudok itt megnyugodni. Napról napra kedvetlenebb leszek, és inkább vágyódom hazatérni. Az előadásokban élvezetet nem találok, és haladni nem tudok; én azt képzelem, hogy rám nézve a leghasznosabb volna innét mentül előbb elutazni; ehhez kell a Te (apai) tanácsod és beleegyezésed és valami ok, hogy távozásomat itteni ismerőseim előtt valahogy fedezhessem, mert megvallom, sem azt, hogy magamat képesnek nem érzem, sem azt, hogy nincs elég türelmem a félév végét bevárni: ezt itt nem örömest publikálnám. "

E.J. "Kedves fiam!...ámbár rögtön felelek, az amit írok nem rögtönzött, s hogy mint hosszú megfontolás eredményét veheted. Tudod, hogy nem óhajtottam Königsbergbe költözésedet. Egészen helyeslem tehát, hogy az egyetemet a szemeszter végén elhagyjad. ...De azt, hogy Königsberget rögtön hagyjad el, nem tanácsolhatom. Május végéhez értünk. Egy hó múlva július kezdetén vagyunk., és miután a kollégiumok valószínűleg Königsbergben is július közepénél alig tartanak tovább, mindössze arról van szó, hogy 6 hetet olyan helyen töltsél, ahol magadat kellemetlenül érzed, s ez az életben még többször elő fog fordulni. . . .Még azon esetben is, ha a szemeszter végéig nem maradnál Königsbergben ...úgy jöjj haza, hogy itt senki ne gyanítsa, hogy a szemesztert nem töltötted le. Semmi sem árt inkább, mint az ingatagság híre, s oly korban vagy melyben erre vigyáznod kell. Ezért jobb, ha mindez titok marad közöttünk. "

E.J. a következő levélben helyesli Loránd elhatározását, hogy meglátogatja a szemeszter végén a göttingai, lipcsei, berlini egyetemeket. Felajánlja az ajánló levelet is, melyet mint a MTA elnöke írna alá. Biztatja, hogy amit elkezdett, azt fejezze is be, a königsbergi szemesztert.

E.L. a következő levelében egy Svájci útitervvel hozakodik elő.

E.J. "Én részemről - bár rossz termést várhatván, pénz dolgában szűkiben vagyok - szívesen teljesíteni fogom óhajtásodat, és így egész szabad akaratodra bízom - el fogsz-e menni Svájcba, vagy nem, azonban egész őszinteséggel kimondom, hogy ezt nem tanácsolom, éspedig éppen azért mert azt annyira óhajtod, és oly korban vagy, hogy jó ha megszokjuk néha megtagadni valamit magunktól, mire vágyakon kívül semmi okot sem hozhatunk fel.

A nevelésnél két elvet követhetünk. Egyik a szigor, mellyel a gyermeket szorgalomra, igazmondásra és más

jó tulajdonokra szoktatunk. A másik a szabadság, melyet gyermekeinknek azért adunk, hogy azok jókor magok felett uralkodni tudjanak.

Az első rendszer közönségesebb, és talán többször vezet sikerhez, mert minden ember többször követvén szokásait, mint meggyőződést - nagy előny, ha valaki bizonyos jó tulajdonságokhoz szokik. A második csak kitűnőbb egyéniségekre alkalmazható, és mindig veszélyesebb, de valóban férfiú csak ezen az úton nevelhető, s én ezt választottam számodra.

Még oly kérdésekben is, melyek legfontosabbak, mint életpályád választása - te határoztál olyan korban, midőn más fiatal ember ilyenről nem is kérdeztetik. Azonban mentül szabadabb vagy másoktól, mentül bizonyosabb arról, hogy kívánságaidat, amennyiben tőlem függ, mindig teljesítem, - annál szükségesebb, hogy magad felett uralmat gyakoroljál. Költő vagy felfogásodban és kedélyedben ...azért ügyelned kell, hogy határozataidban ne képzelőtehetségedet kövesd. Gondold át még egyszer a dolgot, és határozzál úgy, mint legjobbnak látod. ...mert ami e kérdésnél rám nézve fontos, nem az, hogy nekem engedelmeskedjél - mint mindig tetted - de hogy magadnak parancsolni és engedelmeskedni tanulj. Hidd el, ez a levél nem más, mint legjobb barátod őszinte tanácsa."

E.L. (június 12.) "Ma reggel kaptam levelet, s nem is gondolkodtam soká afelett, menjek-e, vagy ne menjek Svájcba? Itt maradok még az előadások teljesen lezárulnak, s e tartózkodásból a lehetőleg sok hasznot húzok, s aztán a legrövidebb úton haza!"

Megjegyzés: "lehetőleg sok hasznot húzok"-hoz: A sok negatívum mellett a hírnév alapjait rakja itt le: Franz Neumann fizika-előadásain ismerkedik meg behatóan a kapillaritás problémájával, azzal a kérdéssel, mellyel nemzetközi hírnevet szerez.

E.J. utolsó levele Königsbergbe: "A napokban levelet kaptam a római akadémia matematikus osztályának elnökétől, melynek örültem és elszomorodtam egyszerre, s melynek tartalmáról most sem tudom, büszkék legyünk-e reá vagy piruljunk. Csatolja hozzá Bolyai Jánosnak és Farkasnak Rómában kijött bibliográfiáját... Bolyai munkáját csak Gauss ismerte. Csak Gauss korrespondenciájából - melyet 1859-ben kiadott, - lettek figyelmesek a tudósok Bolyaira. Nagy nehézségek között szereztek egy példányt, mely most olasz és francia fordításban megjelent, és a legnagyobb szenzációt csinálja a matematikusok között. ...Azért fordulnak hozzám, hogy az irományokra, amelyek még fellelhetőek, tegyem rá a kezem, s az érdemes részét vagy az akadémiánál adjam ki, vagy nekik engedjem át kiadás végett. És ez az ember soha nem volt akadémikus, félbolondnak tartották! Lehet-e nagyobb bizonyossága barbarizmusunknak?"

Heidelberg III.

E.J. ezen egy év eseményeinek rekonstruálására csak az apa leveleire támaszkodhatunk. Az első meglévő levél dátuma:1869. november 20. ..."a doktorátus is sok idődet fogja igénybe venni, s igen kívánatos, hogy a társaságtól se szigeteld el magad. Mi, Eötvösök úgyis kissé búvó természetek vagyunk, ez családi hibánk. A társalgás is szokás dolga, ...Igen köszönni fogom, ha azokra, kiknél heidelbergi honfitársaid között talentumot és iparkodást látsz, figyelmeztetsz. ...én valóban sokszor nem tudom, honnan szerezzem a tanerőket azon intézetekhez, melyeket alapítok. "

E.L. pénzt kér és szeretne egy sarkvidéki expedícióhoz csatlakozni.

E.J. "Itt küldöm a kívánt 200 frt-ot, ...de úgy szólván mindig szorult állapotban vagyok, s ez azt teszi kötelességünkké, hogy minden felesleges költséget kerüljünk. De részedről is kívánnom kell, .hogy... a mi kedvünkért a sarkvidéki útitervről mondjál le. Több okból is:

• a költségeket én nem bírnám,
• más tudományokkal foglalkoztál eddig, az expedícióban csak mellékes szerepet játszanál,
• egyetlen fiunk vagy, egy percet nem tölthetnék nyugalomban.

Talán megérted kérésemet hogy erre a levélre mentül elébb válaszoljál. "

E.L. azonnal válaszolt. A levélhez mellékelte a Vasárnapi Újságban a jégbarlangról szóló cikket.

E.J. " Örültem levelednek és a cikknek. . . .Ily kisebb dolgozatoknak nemcsak azon haszna van, .hogy velök foglalkozva tárgyunkat alaposan tanulmányozzuk, hanem azon haszna is, hogy az előadásban gyakoroljuk magunkat, mi arra nézve, ki a tudományban hatni akar nem kisfontosságú. "

E.J. 1869 karácsonyán: "Kedves fiam! Ide mellékelve küldöm Petermann levelét, melyet hozzá zárt soraiddal éppen az ünnepekre - mint valószínűleg magad is gyanítanád, nem nagy megnyugtatásomra kaptam. - Nem akarok késni válaszommal. ...Fájdalommal tapasztalom hajlamodat, mely szerint ábrándjaidnak több befolyást engedsz határozataidra, mint kellene és sérteném kötelességemet, ha erre nem figyelmeztetnélek. Tudom a lemondás nehezedre esik, tudom azt is, hogy talán elkeserít hogy kérésedet nem teljesítem, sőt tanulmányaid is egy időre kevésbé érdekesnek fognak látszani, de vegyél erőt magadon s gondold meg, hogy miután pályádnak választásában teljes szabadságot engedtem ...most joggal követelhetem, hogy mielőtt más pályára lépsz, ezt melyet magad választottál, bevégezd. ...A doktorátust tedd le. "

E.L. 1870. január 25-én írt levelében pénzt kér. Sejteni lehet, hogy szerencsejátékkal vagy kártyázással sok pénzt vesztett. E.J. felsorolja pénzforrásait a családnak, majd így folytatja: "azért írom mindezeket, .hogy meggyőződjél miként nem a fukarság vagy az, hogy ifjú örömeidet irígylem, hanem a kényszerűség bír arra, hogy annyiszor takarékosságra intelek. ...csak egyre kérlek, nyugalom, egész jövőd, sőt a becsület nevében, .hogy ...soha ne játszál. Nem tartozol azok közé, kinek a takarékosság a természetében fekszik, de annál szükségesebb ezt magadnak megszerezned. Megéri a f áradtságot mert függetlenségünk feltétele. Ezt a társaságot kerüld. "

E.J. (1870. március 11.) "A képviselőházi rosszullét nem volt gutaütés, csak emlékeztetés rá. A halál csak csendesen kopogtatott még nem azonnal fog beköszönni, azonban szükséges, hogy a lehetőségekről komolyan gondolkozzunk, s pedig nemcsak én, hanem te is. Ha én nem leszek te vagy családodnak nemcsak feje, hanem föltartója is. Anyádnak támaszra lesz szüksége ...mentül előbb férfivá kell válnod, hogy helyemet pótoljad. "

E.J. "A névnapomra írt köszöntő minden ajándéknál nagyobb örömet okozott. A leveled arról biztosít, hogy megint jó hangulatban vagy. Feladatom alig más, minthogy a jövő építményeinek helyet csináljak, ...azzal vigasztalom magamat, hogy te majd folytatni fogod mívemet, és így a magyar kultúrának és tudományosságnak megalapítása, ha nem is az én, legalább a kettőnk nevéhez lesz kötve. Reményem, júniusig túl leszel a doktorátuson. "

Eötvös Loránd heidelbergi látogatási bizonyítványa.

E.L. (Heidelberg, 1870. július 8.)..."Mai napon a doktorátust sikeresen letettem. Legnagyobb örömömet elsősorban az okozza, hogy ezzel a hírrel Neked örömet szerezhetek. Szigorlatomat "summa cum laude" fokozattal fogadták el. Még valaki nyerte el a félévben kívülem, s a kultuszminiszteri örömed telhetik abban hogy ez is magyar volt. Neve König Gyula, győri születésű matematikus "

E.L. (Pest, 1871. február 3., éjjel) "Apám tegnap este 11 órakor meghalt. Nyugodtan, fájdalom nélkül elszenderült. Itt virrasztok szobája mellett melyben kiterítve fekszik, s együtt vagyunk. Négyszemközt mindig jól megértettük egymást, s most midőn itt fekszik előttem, mosolygó halvány arcába nézek, kiolvasom kifejezéséből, hogy az áll előttem, ki valószínűleg első, és utolsó, ki igazán megértett. Atyám olyan korban nevelkedett, midőn az emberiség szeretetének tana még itt-ott a középkor korlátai közé volt zárva. Az ember szeme, mely a középkorban csak saját erényére fordított figyelmet, nem bírta egyszerre megszokni a végső látókört. Utolsó óráiban is, midőn már biztosan láttad halálodat, említetted vágyadat, mennyire szeretnéd további fejlődésemet látni. Nem mondhatom, nézz le rám a magasból, nem tudom magamat léted hitével ámítani s mégis érezlek körömben. Nem tudlak az égben megörökíteni, nem állíthatlak a szentek csarnokába, csak szívembe zárhatlak, öntudatommá teszlek.

Minden szép és nemes, miért valaha lelkesültem, éledjen fel újra bennem, s ha elszáll, elporlik minden, mit létnek neveztem, úgy maradjon meg nekem a lelkesedés, mely sírodig elkísér Nemesüljön meg szívem a könnyek által, melyeket atyám érted siratok, s e nemesült szív legyen az, mit emlékemmé teszek, legyen az mit tőled nyert örökségemnek tekintek.

______________

Elhangzott a 41. Országos Középiskolai Fizikatanári Ankéton, 1998. április 6-8., Székesfehérvár.

Plósz Katalin kapta 1996-ban a Társulat Eötvös érmét.