KÖSZÖNTŐ

Berényi Dénesnek hetvenedik születésnapján

Pálinkás József
az Oktatási Minisztérium politikai államtitkára

Barátai, tanítványai, a magyar fizikus közösség köszönti Berényi Dénest hetvenedik születésnapján a Fizikai Szemle ezen számával, az ebben megjelenő munkákkal. Méltó és igazán helyénvaló a szakmai dolgozatokkal való köszöntés, hiszen Berényi Dénes élete összefonódott a fizikával. Munkássága azonban sokkal több egy eredményes és elhivatott kutatóénál.

Berényi Dénes több területen is kimagasló eredményeket ért el. Az atommagok ß-bomlása, elektronok és atomok, ionok és atomok ütközési folyamatainak vizsgálata azok a területek, ahol munkásságát igen sok dolgozat és igen nagy nemzetközi elismerés fémjelzi. Divatos manapság az elismerést dolgozatszámokban és hivatkozásokban mérni, és Ő ezen számok tükrében kiemelkedő kutató. Tudománymérészeink bocsássák meg nekem, de én az ezekkel a számokkal kifejezhetőnél összehasonlíthatatlanul többre tartom Berényi Dénes munkásságát.

Szavainkkal a gondolatainkban - a képzeletünkben megjelenő képeket próbáljuk meg átadni, közvetíteni egymás felé. Ha végiglapozom a Berényi Dénest köszöntő dolgozatokat, képek váltakoznak bennem. Talán akkor járok el leghelyesebben, ha ezeket a képeket osztom meg az olvasóval. Én ezzel a képalbummal köszöntöm Berényi Dénes professzor urat, munkatársamat, barátomat.

Az, első kép képtelen kép. A szegedi egyetem végzős diákjaként pályázatot nyújtottam be a Magyar Tudományos Akadémia Atommagkutató Intézete által meghirdetett ösztöndíjas gyakornoki állásra. Az intézetről nem sokat tudtam. Talán a fizikus-naptárt lapozgatva láttam meg először Berényi Dénes nevét. Arra világosan emlékszem, hogy szerettem volna elképzelni, ki Ő. Aztán találkoztunk. Az első benyomásom az volt, hogy érdeklődéssel, biztatással és szeretettel fogad, és ezek mindegyike igen fontos motívum. Azt hiszem, nem csupán a Dénes és az én viszonyomban, de az Ő és minden vele kapcsolatba kerülő ember viszonyában.

Dénes mindig igazán érdeklődött a másik ember munkája iránt. Már maga ez az érdeklődés sok-sok tudományos eredményt hozott létre. A kutatásban, mint minden másban, vannak nehéz pillanatok, amikor elbizonytalanodunk, amikor nagy szükségünk van erre az érdeklődésre. Dénes ezt mindig őszintén adta. A második motívum a biztatás. Dénes olyan őszintén és lelkesen hitt munkánk fontosságában, olyan biztató volt kutatói próbálkozásaink iránt, hogy ez a hit és biztatás talán több eredményt hozott, mint ólmos fáradtságba bukó éjszakai fejtöréseink. Dénes szeretettel fordult mindenki felé. Ezt nem mondjuk ki gyakran, de feltehetően ez a legfontosabb.

Az érdeklődés, a hit, a biztatás és a szeretet mindig jelen volt Dénes és munkatársai viszonyában, de nem csupán a kutatás vonatkozásában. Dénes mindannyiunk csodálatát kivívta azzal, hogy adminisztratív és szervező munkáját is így végezte. Tudta, minden munkának mélyebb értelme van.

A következő fontos képem Berényi Dénesről, amint szombat délelőttönként az ATOMKI könyvtárában átnézi a heti irodalmat. És ez sem csupán az ő számára volt fontos. Irányította a figyelmünket, és példát mutatott. Példát mutatott arra, hogyan kell kitartóan és következetesen dolgozni, és hitet adott, hogy ez eredményre vezet.

A legjellemzőbb képeken Dénes nincs egyedül. Ott van körülötte az atomfizikai csoport. Lelkesen hitt és hisz ugyanis a csoportmunkában. Szinte pontosan húsz évet dolgoztunk együtt. Sokféle élethelyzetben találkoztunk. Igazgatói megbeszéléseken úgy is, hogy ő, úgy is, hogy én voltam az ATOMKI igazgatója. Az akadémia ülésein, kisebb és nagyobb nemzetközi konferenciákon, a laboratóriumban és az intézeti szemináriumokon. Mindezek közül úgy érzem az atomfizikai osztály szemináriumain érezte leginkább otthonosan magát. Ezek a megbeszélések voltak az ő kutató és oktatómunkájának igazi helyszínei, itt fogalmazódtak meg, itt csiszolódtak ki az eredmények. Igazi tudományos műhely volt ez, itt nyilvánultak meg Dénes igazi kutatói és oktatói képességei: az érdeklődés, a nyitottság, az empátia.

Berényi Dénes közvetlen hozzájárulása a tudományhoz jelentős, legalább ilyen fontos azonban a tanítványainak munkáján keresztül megvalósult hozzájárulása. Fontos és szimbolikus számomra, ahogyan a versenyt mindenek fölé helyező korunkban Dénes megtalálta az egyensúlyt a verseny és az együttműködés között. Munkája eredményei megsokszorozódtak azáltal, hogy adott munkatársainak, hogy segítette munkánkat.

Húsz év alatt Dénes alig változott. Igaz ez ma is fiatalos lendületére, tettvágyára, érdeklődésére, de én elsősorban belső tartására értem. A mi kapcsolatunk külső vonatkozásaiban sokat változott. Dolgoztam vele, amikor ő az ATOMKI igazgatója, én ösztöndíjas gyakornok voltam, voltam helyettese az igazgatásban, majd hat évig igazgatója voltam annak az intézetnek, ahol dolgozott. Mindvégig ugyanaz az ember volt, és ma is ugyanaz. Belső értékrendet követ, olyan értékrendet, amely eligazította a kemény és puha diktatúra idején, és jól működik a demokráciában is.

Az utolsónak választott képem Dénes tevékenységeinek harmonikus illeszkedése: ahogyan harmonikusan illeszkedik munkája a kutatócsoport munkájába, az intézet munkájába, az Akadémia munkájába, az országos ügyekbe, a magyarság ügyeibe és az egyetemes tudomány fejlődésébe. Egyforma lelkesedéssel, ügybuzgalommal ilyen óriási skálán dolgozni igazi emberi nagyságra vall.

A hetvenedik születésnapi köszöntésünk köszönet és jókívánság. Köszönet mindazért, amit szűkebb és tágabb környezete kapott Berényi Dénestől. Kedves Dénes! Kívánom, hogy jó egészségben sokáig dolgozz velünk. Szükségünk van Rád!