BÉKÉSY GYÖRGY SVÉDORSZÁGBAN

Jan Nilsson
a Svéd Királyi Akadémia elnöke

Békésy György laboratóriuma a második világháború után romokban hevert, ezért kutató munkáját egy évig Svédországban folytatta. Tizenöt év múlva, a Nobel-díj átvételére tért újra vissza. Végrendeletében, műgyűjteményével együtt minden vagyonát a Nobel Alapítványra hagyományozta. Megszerette országunkat, ahol sohasem érezte magát igazán otthon, mivel - hogy őt idézzük: "ott nagyon sötét és hideg van". (Akkor nyilatkozott így, amikor korábban a szintén Nobel-díjas honfitársa Bárány Róbert Uppsalába meghívta.)

Nem részesültem abban a szerencsében, hogy személyesen találkozzam Békésy Györggyel, csak levéltári kutatásaim és személyes barátai, illetve kollégái elbeszélésein keresztül ismerhettem meg. Ezek alapján olyan különös személyiség képe rajzolódott ki előttem, aki életét a tudománynak és különleges művészeti gyűjteményének szentelte.

A centenáriumi megemlékezések során mások részletesen ismertették Békésy György pályafutását. Békésy Györgynek sem igazi hazája, sem igazi anyanyelve nem volt. Minden helyzethez tudott alkalmazkodni, és akcentussal ugyan, de sok nyelven beszélt. Úgy látszik, hogy leginkább Hawaiion, Kelet és Nyugat találkozási pontján érezte jól magát.

Békésy György kiváló tudós volt - vegyész, fizikus, távközlési mérnök, orvosbiológus és ügyes mesterember egy személyben; tudományos munkája során mindezt a tudást hasznosítani tudta.

A Magyar Állami Posta Kísérleti Állomás bízta meg, hogy dolgozza ki a telefonkapcsolat megjavítását a Magyarországgal szomszédos országokkal. Munkája közben kezdett érdeklődni az emberi fül működése iránt, és ez az érdeklődése megmaradt élete végéig. Ez a téma szerzett világhírt számára, és hozta meg a Nobel-díjat 1961-ben.

Békésy György már gyermekkorában érdeklődött a zene és a művészetek iránt. Szülei otthonában gyakran találkozott művészekkel és zenészekkel. Zeneórákat is vett, de panaszkodott, hogy a dallamok sokáig megmaradnak a fejében, ezért csökkent a zene iránti érdeklődése. Inkább a festmények és szobrok felé fordult, és. kifinomult ízlésű műgyűjtő lett. Lakása és laboratóriuma tele volt a legkülönfélébb korokból és kultúrákból származó műtárgyakkal. Konferencia-utazásai alkalmából sohasem mulasztotta el, hogy a helyi múzeumokat meglátogassa.

Békésy György élete végéig nem nősült meg; a tudománnyal és a művészettel kötött házasságot.

Uppsalai meghívás

Békésy 1928-ban írt első cikke a Physikalische Blätter-ben jelent meg "Zur Theorie des Hörens. Die Schwingungsform der Basilar-membran" címmel. Ez nemzetközi téren felhívta rá a figyelmet, és Bárány Róbert azonnal meghívta Békésy Györgyöt Uppsalába, ahol tanársegédi állást ajánlott fel számára.

Bárány Róbert 1914-ben kapta meg az élettani és orvosi Nobel-díjat az emberi egyensúlyérzék tanulmányozása terén elért eredményeiért. Orosz hadifogolyként kapott meghívást Stockholmba a díj átvételére; néhány évvel később professzor lett az uppsalai egyetemen.

Békésy Györgynek hízelgett a Nobel-díjas tudós meghívása, de egészségi állapotára hivatkozva nem fogadta el. Válasza ez volt: "félek, hogy Uppsala még mindig nagyon hideg és sötét, esetleg összeszedek egy tüdőbajt". Az is igaz, hogy abban az időben a postán és az egyetemen a felszerelés és munkakörülmények nagyon szegényesek voltak.

Második svédországi meghívás

A nehézségek dacára Békésy György Magyarországon maradt a második világháború végéig. A háborúban Budapest súlyos bombázásokat élt át, ezek során sok épület, köztük Békésy György laboratóriuma is romba dőlt. Dokumentumai és rajzai, valamint készülékeinek legnagyobb része megsemmisült, mégis, még anyagi támogatás nélkül is folytatta kutatásait.

A Magyar Posta kutató állása mellett professzorként elvállalta az egyetem Gyakorlati Fizikai Tanszékének vezetését. Kezdetben élvezte is, de a háború utáni politikai változások miatt a viszonyok kényelmetlenné váltak számára. Az egyetemen tanuló diákok közül sokan a hadseregből tértek vissza - idősebbek voltak társaiknál, és kevésbé érdekelte őket a tanulás. Az egyetem vezetőségének nem tetszett Békésy Györgynek a diákokkal szembeni szigorúsága, ő végül úgy döntött, hogy lemond egyetemi állásáról.

Az első világháború után Békésy György azért tért vissza Magyarországra, hogy segítsen újjáépíteni hazáját, a második világháború utáni események viszont nyomasztóan hatottak rá. Nemzetközileg elismert tudós volt, de úgy érezte, hogy az akkori magyar vezetőség nem becsüli meg, hiszen több külföldi egyetemtől kapott vendégprofesszori meghívást, otthoni egyetemi állásától mégis meg kellett válnia. A körülményeket mérlegelve úgy döntött, hogy elfogadja a stockholmi Karolinska Intézet meghívását.

1946-ban jött el Magyarországról, vendégprofesszor lett a Karolinska Intézetben, Svédország legnívósabb orvosi főiskoláján. Új környezetébe nehéz volt beilleszkednie annak ellenére, hogy új kollégái közül sokan jól ismerték. Közvetlenül a háború után még Svédországban is szűkében voltak a kutatásra fordítható anyagi forrásoknak, magának kellett utánajárni, hogy hol és milyen laboratóriumi felszereléssel végezze kutatásait.

Így került kapcsolatba a Királyi Műszaki Intézettel, ahol egy új audiométer megtervezéséhez kezdett hozzá. Azok, akik ebben az időben mellette dolgoztak, el voltak ragadtatva szellemességétől, ügyességétől, és a tudomány iránti odaadásától. Amikor egy év múlva a Harvardra távozott, sok jó barátjától kellett búcsút vennie Stockholmban.

Nobel-díj

Békésy kutatásainak túlnyomó részében a középső és a belső fül mechanikai és élettani tulajdonságaival foglalkozott. Tanulmányozta a dobhártya rezgésformáit, a csontocskák rendszerének mechanikáját, a csiga-alaphártya mozgásának legfinomabb részleteit, és a csiga szerepét. Nagyon ötletes eszközöket és kísérleti technikát fejlesztett ki erre a célra. Elemezte, hogyan alakulnak át az alaphártya rezgései idegimpulzusokká. Eredményei alapvetők voltak, sikerült felderítenie az emberi fül működését; egyúttal a fülbetegségek klinikai kezelésének alapjait is megvetette.

Békésy György 1961-ben "a csiga fizikai ingermechanizmusának felfedezéséért" megkapta az orvosi és fiziológiai Nobel-díjat. Még egyszer elutazott Stockholmba, hogy átvegye a Nobel-érmet, és megtartsa Nobel-előadását. Frakkot öltött, a svéd királytól december 10-én átvette az aranyból készült érdemérmet és az oklevelet, meghajolt a diplomatákból, előkelőségekből és tudóstársakból álló lelkes közönség előtt.

Békésy György műgyűjteménye és a Nobel Alapítvány

Békésy György fiatal kora óta szerette a művészetet. Gyakran látogatta a múzeumokat és kiállításokat, és elég hamar műgyűjtővé vált. Maga is ügyes ember lévén, sokra becsülte a finom iparművészeti munkákat és az eredeti művészeti tárgyakat. Ezek voltak a barátai, megnyugvást hozott számára, ha hosszan szemlélhette őket. Egy festményt vagy egy szobrot elnézve, kikapcsolódhatott munkája után. Idővel nagy tapasztalatra tett szert, szakértővé vált, és éles szemmel meg tudta különböztetni a valódi műremeket az értéktelen holmitól.

Az évek folyamán gazdag és értékes művészeti gyűjteményt hozott össze. Saját érdeklődésére és nem kiállítás céljára gyűjtötte a tárgyakat, amelyeket otthonában és laboratóriumában tartott - gyakran egy fiókban, hogy ne foglalják el a helyet kísérleti berendezései elől. Voltak itt tárgyak a legkülönfélébb kultúrákból és korokból, képviselve volt a bizánci művészet éppen úgy, mint Távol-Kelet, Amerika és az iszlám világ vagy Afrika művészete.

Békésy végrendeletének dátuma 1970. október 12. Ekkor még dúlt a hidegháború, Magyarországot vasfüggöny választotta el a Nyugattól, ezért jogi akadályok álltak annak útjában, hogy vagyonát Magyarországra juttassa. Úgy döntött, hogy a Nobel Alapítvány legyen egyetlen örököse. Az Alapítvány ma is külön helyiségekben állítja ki a Békésy-gyűjteményt azért, hogy a látogatók gyönyörködhessenek benne, és emlékezzenek a nagy tudósra és nemeslelkű emberre.

_____________________________________

Előadás a Békésy Centenáriumi Ülésen a Magyar Tudományos Akadémián, 1999. június 26. Fordította: Menczel György.