ELŐSZÓ

Vizi E. Szilveszter
az MTA alelnöke

A világ nagyon öreg, az ember pedig nagyon fiatal. Egyéni személyes életünk jelentősebb történései évek vagy napok alatt zajlanak le; életünk hossza évtizedekben fejezhető ki, írásban feljegyzett történelmünk pedig évezredekben. Békésy György száz évvel ezelőtt született.

A Fizikai Szemle jelen száma őróla szól. Feljegyzéseket találunk benne arról, hogy barátok és kollégák mi mindent tanultak ettől a rendkívüli embertől.

Magyarországon az oktatás és a tudományok művelése mindig is magas szintűnek volt mondható. A magyar tudósok közül nem egynek sikerült az, ami Békésynek: Kelet bölcsességének szintézise a Nyugat természettudományával.

Voltaire egyszer így fogalmazott: "Nincs hatalmasabb erő egy eszménél, melynek elérkezett az ideje." Így is volt - minden fejlett országban. De nem így Magyarországon, ahol volt és van jó oktatás és rangos tudomány, de nincs olyan ipar, mely képes lenne a felismerések és találmányok alkalmazására és hasznosítására. Tudósaink, mérnökeink eredményeinek széleskörű társadalmi hasznosítását valahogyan mindig akadályozta valami.

Mindenütt a világban az az adófizető polgárok reménye és elvárása, hogy az alaptudomány szférájában született kiváló ötletek és találmányok végül termékekben valósuljanak meg. Márpedig a tudomány eredményeinek piacképes termékekké való konvertálásában mi magyarok nem jeleskedünk. Egyebek mellett ez is magyarázza, miért hagyta el hazánkat sok kiváló tudós és értelmiségi, aki azt szerette volna, hogy közvetlenül is lássa: a társadalom hasznát veszi az ő munkája eredményeinek.

Jellemző példa erre Békésy György esete, aki fiziológiai-orvosi Nobel-díjat kapott "a cochleában végbemenő ingerlési folyamatok fizikai mechanizmusával kapcsolatos felfedezéséért." Magyarországon tanulmányoz egy jelenséget, felfedezést tesz, majd elhagyja az országot, hogy eredményét a gyakorlatba ültesse át. Egyike lesz azon - amerikai tréfás kifejezés szerinti "Marsról jött embereknek", akik furcsa módon magyar nyelven beszélnek és gondolkodnak, de külföldön dolgoznak, hogy részesülhessenek a versenyszellemű társadalmak előnyeiben, ahol az emberek méltányolják, ha valaki valami hasznosat hoz létre.

Az itt összegyűjtött emlékeket és visszaemlékezéseket rögzítő írások szerzői ily módon is kívánták tiszteletüket kifejezni egy kis nemzet nagy fia iránt.