Milton Friedman, aki “fogyasztói analízis, pénzügyelmélet, valamint a stabilizációs politika komplex voltának megmutatásáért" közgazdasági Nobel-díjat kapott, most 90 éves. Ebből az alkalomból San-Franciscóban, az Aranykapu-hídra néző otthonában beszélgettünk.

- Hogy van? - üdvözölt magyarul. Ezután a beszélgetés angolul folyt. Először családi gyökereiről kérdeztük.

- Édesapám és édesanyám is magyarul beszélt, mert egy kis magyar városban, Beregszászon születtek, ami az I. Világháború előtt Magyarország része volt. Akkor sokkal nagyobb volt az ország kiterjedése. Csináltak is ebből egy viccet. Egy beregszászi ember mondhatja: “Magyarországon születtem, Csehszlovákiában jártam iskolában, Oroszországban nősültem, és most Ukrajnában élek. Folyton költözködöm." Apám 12 évesen Budapestre ment tanulni. Eredeti neve nem Friedman volt. De mivel sógorával lakott, “Friedman testvéreként" emlegették, így maga is a Friedman nevet kezdte használni. (Eredeti nevében nem vagyok biztos, Grünberg, esetleg Grünstein lehetett, vagy valami ezekhez hasonló.) Apám 16 évesen emigrált Amerikába. Anyám Beregszászról közvetlenül New Yorkba emigrált, amikor 14 éves volt. Szüleim tehát Magyarországon nem ismerték egymást, de Amerikában egymásra találásukban biztosan volt szerepe hasonló etnikai eredetüknek. Fiatal huszonévesekként házasodtak össze. A családban általában angolul beszéltek, de ha azt akarták, hogy mint gyerek ne értsem, miről beszélnek, akkor magyarul beszéltek.

Itt Amerikában 1932-ben végeztem el a college-ot (az egyetemi alapképzést), ami a mély gazdasági válság időszaka volt. Eredeti kedvenc tantárgyam a matematika volt. Kétfajta ösztöndíjat is ajánlottak: a Brandeis Egyetemen matematikát, Chicagóban közgazdaságtant tanulhattam volna. De akkor a nagy kihívást a közgazdaság állapota jelentette: hogyan élhet meg ennyi ember a Földön? Így azt is mondhatom, hogy nem én választottam a közgazdaságtant, hanem a közgazdaság választott engem.

A magyar Neumann János matematikus volt, de az osztrák Morgensternnel később ő is dolgozott közgazdasági problémákon. Neumann a játékelméletet építette ki, ami borzasztó fontos a közgazdaság számára. Neumannal magam nem találkoztam, de leányával, Neumann Marinával igen, ő is közgazdász. Tudom, hogy Magyarország már a kommunista érában próbálkozott a piacgazdaság bevezetésével. Ezért a rendszerváltás után Magyarország számára viszonylag könnyű volt a piacgazdaságra való áttérés. Külföldi beruházások megszerzésében a legfontosabb, hogy a befektetés kellően biztonságos legyen. Az emberek gyakran alábecsülik annak fontosságát, hogy ezt megfelelő jogrendszer garantálja. A nemzeti vállalkozásoknak akkor marad súlya, ha nem rendeletek védik. hanem azok is megtanulják a versenyképességet. A nemzeti vállalkozások központi védelmére irányuló törekvés nem csak magyar sajátság. Amerikában például mostanában Bush elnök fogalmazott meg hasonló célkitűzést, de ez katasztrofális következményekkel járhat. Adam Smith már 1796-ban írt erről a problémáról, és amit mondott, most, 200 év múltán is aktuális. Alexander Hamilton pénzügyi államtitkárként nemrég írt is erről egy könyvet.

Az 1980-as években azt gondolták, hogy ha a fal leomlik, minden egyből jó lesz. Mindenki Kelet-Németország sikerére tippelt, hiszen van egy nagy bátyja: Nyugat-Németország. Melyik van most jobb állapotban: Kelet-Németország vagy Magyarország? A valóság az lett, hogy a szomszédos kelet-európai országok közül Kelet-Németország teljesített leggyengébben. Ennek oka nem a nyugatnémet segély hiánya, hanem annak megadása volt. Az, hogy a két ország egyesítésekor a nyugatnémet pénzügyminiszter kijelentette: egy keleti márka ugyanannyit ér, mint egy nyugati márka. A keleti márka felülértékelése folytán a fizetések reális értékük háromszorosára ugrottak, így a kiadáshoz képest a termelés értéke igen alacsonnyá vált. Magam 1990-ben jártam Magyarországon. 12 éve egy “Free to Choose" (“Szabadon választhatsz") televíziós produkcióhoz kérték részvételemet. Ebben Kelet-Európa gazdasági helyzetének lehetőségeit tárgyaltam. Voltam Prágában, Varsóban, Budapesten. Azt hiszem, a műsort 18 nyelven bemutatták, talán magyarul is. A magyar gazdaság ma sokkal jobban működik, mint kelet-európai szomszédaié.

(M. Gy. )