Berényi Dénes
főszerkesztő

Nem túlzás: Marx György nélkül a magyar fizika, a magyar fizikus közösség - de ez a magyar tudomány vonatkozásában is elmondható - nem ugyanaz, mint amilyen azelőtt volt. Melyik az a terület, amelyen nem hagyta ott "a keze nyomát", amelyen hatása nem érezhető?

Lebilincselő előadásai diák és tudós számára emlékezetesek, felejthetetlenek. Legutóbb ez év augusztus végén hallgathattuk ezek közül az utolsók egyikét a nemzetközi sugárzásoktatási konferencián. Különösen szerencséseknek mondhatjuk magunkat, akik egyetemi előadásait hallgathattuk. Kétségtelenül az oktatást mindig különösen szívén viselte. Tanítványait megtaláljuk világszer e a vidéki általános iskoláktól a híres nyugat-európai és amerikai egyetemekig és kutatóintézetekig.

Egy másik kép! Az Első Fizikus Vándorgyűlés Pécsett. A szervezők között egy magas, lelkes fiatal fizikus: Marx György. És hány konferenciát szervezett azóta! A nagyhírű nemzetközi konferencia-sorozat a neutrínókról az ő nevéhez fűződik, az elsőt ő rendezte Balatonfüreden. Vagy a tanári ankétok, egyáltalán a tanárok intenzív bekapcsolása az Eötvös Loránd Fizikai Társulat munkájába, a "tudomány sáncain" belülre.

Igen, a Társulat! El lehet-e képzelni az utóbbi évtizedek Fizikai Társulatát és társulati életét Marx professzor nélkül?

A "Marslakók" legkiemelkedőbb kutatója is ő volt. Nemcsak egyszerűen felkutatta, de személyesen is felkereste őket, mondhatjuk barátságba került velük. Kezdhetjük sorolni Wignert, Tellert, Gábort, Kürtit, Telegdit, Lánczost. A sort nagyon hosszan lehetne tovább folytatni. Igyekezett bekapcsolni őket a magyar tudományos életbe: előadásokat tartottak itthon, cikkeket írtak magyar nyelven. Az ő erőfeszítéseinek köszönhető, hogy, családjaikat meggyőzve, Szilárd Leó, Kürti Miklós és Hevesy György hamvai hazai földben, a Magyar Nemzeti Panteonban nyugszanak.

Nemcsak a magyar gyökerű fizikusokkal törődött azonban, nehéz lenne felsorolni azokat a különböző "világnagyságokat", akiket Magyarországra sikerült "csábítania". Hadd említsünk meg csak néhány Nobel-díjast ezek közül: Diracot, Feynmant, Heisenberget, Ledermant, Reinest.

Nem igen találhatunk nála szélesebb látókörű és érdeklődésű embert. Egyszer azt mondta: az intelligencia = érdeklődés. Valóban minél szélesebb valakinek az érdeklődési köre, annál intelligensebbnek lehet tekinteni. Nemcsak a természettudományok területén működött együtt más szakterületeken dolgozó kollégákkal: biológusokkal, orvosokkal, környezetkutatókkal, de ő volt a fizikusok között, aki közeli kapcsolatban volt a humán kultúra képviselőivel is: költőkkel, írókkal.

De - kétségtelenül - leginkább a fizikai kutatásokban volt otthon. A részecskefizikában, az asztrofizikában elért eredményeit sokszor idézik a világon. Legtöbbet talán az annyira jelentős felfedezését, a leptonszámmegmaradást.

Sohasem zárkózott be a tudomány elefántcsonttornyába, egyszerűen nem lehet többet tenni a tudomány - és nemcsak a fizika - népszerűsítéséért, mint amit ő tett írásban, a médiumokon keresztül és előadások tartásával.

Végül a Fizikai Szemle! Tagadhatatlan, hogy folyóiratunk jelen formájában az ő alkotása és a Szemle mindig szívügye volt.

Különböző közelítések, különböző tevékenységek, Marx professzor különböző arcai. Ezek összessége volna ő? Semmiképpen sem! Hiszen a leírtak csak "szikár", tényszerű megállapítások. Marx Gyurka barátunk azonban más volt, több ennél. Belőle mindig sugárzott a lelkesedés, az érdeklődés, áradtak tőle az új információk, hogy hol, milyen új szenzációs eredményeket értek el és még le sem publikálták. Gyurka körül valamiképpen vibrált a levegő; mindig szervezett, mozgott, lobbizott a fizika, a tudomány, sőt ezen túlmenően az emberi és emberséges társadalom érdekében.

Marx professzor kollégánk, barátunk és szerkesztőtársunk nagyon fog hiányozni nekünk!