Mezei Ferenc
Berlin - Budapest - Los Alamos

Marx Gyuri számos diplomamunkása között személyemben legalább egy kísérleti fizikus is akadt. A diplomamunka elméleti volt, az aszimmetrikus, nem-lineáris Goldstone-modell kvantum-térelméleti vizsgálata. Az eredmény, számomra legalábbis, elég meglepő volt (Acta Phys. Hung. 25 [1968] 215). Míg a vizsgált téregyenletnek klasszikusan mindig két, különböző tömegű megoldása van, a renormált kvantum-térelméleti megoldások száma nulla és három között változott. Első pillantásra ez azt jelenthette, hogy egyetlen egyszerű skaláris téregyenlet három különböző részecskét tud leírni. Sajnos, behatóbb szemlélődés után az is kiderült, hogy a renormálás révén a különböző megoldások nem tartoznak ugyanazon Hilbert-térhez, egy világban egyszerre csak egy megoldás volt renormálható, még mindig ellentétben a klasszikus kettővel.

Ez a diplomamunka volt az egyetlen közös munkám Marx Gyurival. Viszont idestova 30 éves külföldi tevékenységem során ő volt az a magyar fizikus, akivel a legtöbb kapcsolatom volt (eltekintve a szűkebb szakmámon belüli közvetlen munkakapcsolatoktól a Budapesti Kutatóreaktor körül). Ez nemcsak abban nyilvánult meg, hogy időnként sikerült rábeszélnie egy-egy cikk megírására vagy átdolgozására a Fizikai Szemle számára. A hazai tudományban ő volt az, aki minden magyar kutató eredményeit, sikereit a leginkább számon tartotta, követte és mindnyájunk helyett büszke volt rá. Ez éppen úgy vonatkozott a 20-as, 30-as években kivándorolt legendás generációra (a lista túl hosszú felsorolásra, ehelyett sokkal jobb Gyuri kiváló és élvezetes könyveire utalni), mint a sokkal szerényebb eredményeket elérő sok más megbecsült magyar fizikusra. Meghatározó szerepet játszott abban is, hogy 1994-95-ben az EU által egy évre alapított első Európai Fizikai Tanszék az ELTE-re kerüljön. Ez nemcsak azt jelentette, hogy egy évet módomban állt az ELTE-n tölteni, hanem hogy az EU Tanszék révén máig is használt kísérleti berendezések jöttek az ELTE-re. Megtiszteltetés volt számomra az is, ha segíthettem Gyurinak a magyar kutatókról adatokat gyűjteni, emléküket ápolni. Büszke vagyok arra, hogy sikerült egy olyan magyar származású világnagyságra felhívni a figyelmét, akiről ő nem tudott: Erwin L. Hahn, az NMR Spin Echo felfedezőjére.

Néhány sorral feljebb a "meghatározó" szót írtam le. Ez fejezi ki legjobban Marx Gyuri szerepét az utolsó évtizedek magyar fizikájában. Ő az, aki meghatározta ezt a fél évszázadot, mint kutató, mint nevelő, mint tanár, mint az egész fizikusközösség képviselője, sokszor mozgatója és gondos számon tartója, történetírója. Túl korai távozásáig meghatóan büszke volt mindnyájunkra, mi annál nagyobb büszkeséggel gondolhatunk arra, hogy közünk volt őhozzá.