Fizikai Szemle 2005/11. 387.o.
PÁL LÉNÁRD 80 ÉVES
A mindig tettre kész, a célratörő, intézmények
és a tudományos élet szervezője és vezetője,
az élénk érdeklődésű kutató, a fiatalság minden
pozitív tulajdonságával rendelkező Pál
Lénárd ez év novemberében tölti be 80. évét.
Hihetetlennek tűnik ez még annak számára is,
aki őt csak távolabbról ismerte, de aki közelebbről,
annak szinte elképzelhetetlen.
Pál Lénárd ahhoz a fizikusnemzedékhez
tartozik, amelyik közvetlenül a II. Világháború
után, tele lelkesedéssel és fényes távlatokkal
kezdte pályáját, amikor a fizika "nagyhatalomként"
jelent meg, és az egyre sötétedő
politikai háttér mellett és ellenére a tudományos
kutatás Magyarországon soha nem látott
támogatásban részesült. Az első fizikus vándorgyűléseknek,
a KFKI alapításának, az Eötvös
Loránd Fizikai Társulat aktivizálódásának
és a Fizikai Szemle indulásának ideje ez.
A tehetséges, fiatal Pál Lénárd a moszkvai aspirantúra
után tevékenyen vesz részt a magyar tudományos életben,
1953-tól már tudományos osztályvezető a KFKI-ban,
és ahogy haladunk előre az időben, egyre nehezebb
lenne felsorolni tisztségeit, megbízatásait és kitüntetéseit,
amelyeket a tudományos és a társadalmi életben kül- és
belföldön betöltött, illetve kapott. Amit el lehet és el kell
mondani, az az, hogy a legkülönbözőbb posztokon -
említsük meg a Magyar Tudományos Akadémia főtitkári
és a Központi Fizikai Kutató Intézet főigazgatói tisztét -
mindenütt pozitívan szolgálta markáns egyéniségével a
magyar tudomány haladásának ügyét, és egyengette a
fiatal tehetségek útját.
A szervező- és építőmunka mögött nem marad el tudományos
teljesítménye sem. Különösen két területen
alkotott maradandót: a szilárdtestek mágneses tulajdonságainak
és fázisátalakulásainak felderítésében és a valószínűség-
elmélet fizikai alkalmazásai, különösen nukleáris
reaktorokban lejátszódó sztochasztikus folyamatok
egzakt tárgyalása terén (Pál-Bell-egyenlet).
A Fizikai Szemle szerkesztősége és olvasói külön is
köszöntik az ünnepeltet nemcsak az évek során folyóiratunkban
megjelent kitűnő cikkei miatt, de a szerkesztésben
viselt tisztségeit is megköszönve (legutóbb éveken át
a Fizikai Szemle társfőszerkesztője volt).
Ebben a számban több cikket szerzői az ő tiszteletének
szenteltek, és még a 2005/12. számba is jut ezekből
(Kádár György és Krén Emil tanulmánya).
A szerkesztőség köszönetet mond e helyen is Jéki Lászlónak
e szám összeállításában nyújtott segítségéért.
Berényi Dénes